Nos, rég volt, hogy írtam, de ez kikívánkozott :) Az alapötletet egy koreai shounen-ai adta, Formula 17! Remélem tetszeni fog!

----------------

1. fejezet -- Rázós landolás

A sötét árnyalatban játszó esti eget néhány távoli repülőgép és az általuk húzott kondenzcsík szakította félbe. A felhőpamacsok kezdték elveszíteni a fehérségüket és szürkés árnyalatot öntöttek, köszöntötték az éjszakát. Mégsem volt mindenkinek ez a pihenés órája.

Egy lelkes kis csapat épp a reptéren várakozott, hogy induljon végre a gépük. Többen utaztak rokonokhoz, mások hétvégi nyaralásra, volt aki élete első és nagy utazására pakolta fel a csomagokat. A beszállás rázósan indult, de végül csak-csak bejutott mindenki és egy óra elteltével a jegyváltás után már el is indult a gép, fedélzetén a lelkes utasokkal…

Köztük ült egy fiatal fiú, arcát pirosra festette az izgalom, élete nagy útjára készült, és végre elindultak! Több órás utazás várt rá, de egyáltalán nem bánta nagyon-nagyon vágyta már ezt a percet.

Kifelé figyelt az ablakon, látta a város fényeit, ahogy egyre messzebb és messzebb kerülnek… és nem csak a gép emelkedése miatt. Hisz hiába volt nagy az izgalom… elnyomta az álom…

---

Hajnalban az aranysárga szemek már kipattantak és most már tüzetesebben megvizsgálta a gépet. Az utaskísérő reggelit hozott, abból evett, majd folytatta a nézelődést. Fent a poggyásztartó, előtte volt aki filmet nézett, mások aludtak, megint mások újságot olvastak… Izgatott volt, de az idő csak lassan telt…

---

A hosszú út alatt már egészen hozzászokott a tájhoz. Felettük a gyönyörű tiszta kék ég, alattuk a felhők teteje. Mintha a repülőgép a habok között siklana, ezek tartanák a levegőben. Kibámult az ablakon, szőke tincsei nekinyomódtak az üveghez. Már nagyjából fél órája mondta a stewardess, hogy megkezdik a leszállást, és valóban. A puha felhők közti réseken egyre közelebbről látta a falvakat és városokat. Mégis még kilométerekre voltak a földetéréstől.

A füle pattogott a légnyomáskülönbség miatt és enyhe hányingere is támadt. Dél körül járt az idő, de ebből nem sokat érzékelt. Csak a pillanatot várta, hogy megérkezzen…

Visszazuttyant az ülésbe és kényelmesen hátradőlt. Dobozos üdítőjéért nyúlt, de az nem volt a helyén. Meglepetten pislogott körbe, és egy szélesen, de foghíjasan vigyorgó fickó nézett vele farkasszemet. Döbbenten figyelte a szürkészöld szempárt és megcsapta egy erős dohányszag is. Az ő részelege nem volt dohányzó, de utastársa úgy tűnik átment a dohányzóba, amíg elszívta imádott bűzrúdját.

Nem bírta megállni, hogy elfintorodjon.

Formás popsid van cukorbogár – mondta vágyakozó hangon végül a férfi. A szöszinek nem sok fantázia kellett, hogy továbbgondolja, mire céloz a férfi. A pillantása mindent elárult és Edot kirázta a hideg. A pasas eddig nem nagyon szólt hozzá, vagy aludt, vagy evett, vagy lelépett cigizni, bár ezt az érdes hangot már hallotta, amikor a férfi megrendelte az ebédjét… Nem válaszolt mire a férfi folytatta.

Bámulhatnál még kifelé az ablakon. Akkor jobban látszik a fokhagymagerezd feneked.

Befoghatná a lepénylesőjét, mielőtt a maradék fogát is kibokszolom a szájából.

Tüzes fiúcska vagy… Mennyi idős is leszel? 14-15?

A szöszi keze ökölbe szorult. Ezt gyűlölte a legjobban, amikor jóval fiatalabbnak nézik, mint ami a valós kora. A fickó idétlen vihogása sem nyugtatta meg, főleg miután elhangzott: „Hiányzik a plüss macid, adhatok valamit, amit nyomorgathatsz helyette…"

Egy kis csendülés kíséretében a srác maradék idegszála is elpattant, aztán a férfi egy szép jobbegyenes után már repült is az ülések közé.

Tizennyolc elvagyok, világos? - veszekedett. A férfi döbbenten dörzsölte az arcát, miközben követhetetlenül szóródtak rá a szitkok a kis törpéből…

Jó' van na! Azért még nem kell így kiborulni…

Mi történt? – lépett oda a stewardess kisasszony. A férfi csak vállat vont és érezte, hogy valami keményre ráharap.

Kiköpte a fogát.

---

A szöszit fiatal korára való tekintettel csak szóbeli megrovásban részesítették. Nem nézték többnek tizenötnél, ezért csak kedvesen mosolyogva tűrték a dühkitöréseit. Szegény gyerek egyedül utazik, biztosan nagyon megviselte a hosszú repülés és még egy „csúnya bácsi" is bántotta…

A srácnak már lassan a gyomra is felfordult a babusgatós szövegtől, és végül utolsóként hagyta el a repteret, a csomagjait maga után húzva kék színű kis táskájában. Morogva nézelődött, amikor észrevett egy üres taxit. Megkönnyebbülten indult felé, hogy legalább gyalogolnia nem kell…

Nagyjából tíz méter választotta el a sárga autótól, amikor hátulról valaki meglökte és már be is szállt a taxiba. Hosszú kabát, sötét, szépen fésült haj. Biztos egy üzletember.

A sofőr csak legyintett felé, neki is jobban megéri egy üzletembert fuvarozni, mint egy kisdiákot…

A fiú nem tehetett mást, tehetetlenül dobbantott a lábával és belebokszolt az egyik közeli oszlopba. Ez viszont a biztonságiaknak nem tetszett így kénytelen kelletlen gyorsított menetben kellett elhagynia a repteret és környékét, maga után cibálva a táskáját is…

---

Már legalább egy órája baktatott, amikor elfáradt és leült egy térre. Most jött csak rá, hogy fogalma sincs merre van és hogy hova kellene mennie.

Régi barátja hívta meg magához. Azt mondta itt biztosan találhat valami jó munkát és így nem kell egyetemen tanulnia. Nem sok kedve volt még néhány évet koptatni az iskolapadot. Úgy gondolta ki kell próbálnia magát és erre tökéletesen érkezett ez a felkérés.

Fogta magát, összekaparta a repülőjegyre a pénzt és már jött is… teljesen meggondolatlanul. Itt viszont rájött, hogy sok mindent elfelejtett. Például azt, hogy hol fog aludni és miből vesz vacsorát?

Pénztárcáját kinyitva a vacsora még csak-csak… na de a holnapi? Arra már végképp nem maradt semmi, a szállásról nem is beszélve!

Mit is mondott a nagyi? Meggondolatlan idióta vagyok? – motyogta maga elé és lehajtotta a fejét. Egy nagy rakás szerencsétlenségnek érezte magát és az is volt.

Néhányan, akik elmentek mellette ijedten lesegettek felé, egy kislány még azt a kérdést is megkockáztatta az apjától, hogy él-e még a kisfiú…

---

A délután még meleg volt az idő, de ahogy újból leszállt az est kezdett hűvösebb lenni. A szöszi figyelte az egyik szökőkutat és a benne fürdő galambokat. Ez a város az „Ígéretek Városa" a „Lehetőségek Tárháza", az „Élet Kapuja" és sorolhatnánk… most mégsem látott mást, csak néhány utcai galambot ahogy pocsolják a vizet.

Eszébe jutott a csövesnek is beillő fickó a repülőről és elképzelte, hogy az ilyen alakok estére ellepik a várost. Jobb esetben elveszik a pénzét és a ruháit, rosszabb esetben mást is... Sőt ha eléggé megkedvelik, talán együtt raknak tüzet a szemeteskonténerekbe és melegednek mellette télen. Szinte látta magát hosszú csimbókos hajjal és nagy szakállal…

Kirázta a hideg, felpattant és egy kis hotel felé vette az irányt. Ha csak egy éjszakára is, de kell egy szoba! Holnap keres munkát és akkor ki tudja fizetni a továbbiakban is a szállását.

---

Szerencséje nem volt… legalábbis ő nem nevezte volna annak.

Volt egy szoba kiadó, aminek meg tudta fizetni az árát… maradt egy kevés pénze, hogy egy kiflit venni tudjon vacsorára, de arról senki nem szólt neki, hogy a szoba kétszemélyes…

De miért pont egy ilyen szobatársat kellett kapnia az éjszakai nyugodalom idejére?

Nagyjából így telt Edward Elric első önálló napja... de mit hoz az este?