Éjszakai meglepetés
A hó lassan szállingózott a téli tájban. Hosszú ideje esett már, az utcán álló kocsikat, bicikliket egészen belepte és puha takaróba tekerte. A terek mind fényesen fehérlettek az esti lámpák fényében. Egy lélek sem mozdult, csak egy-két faág ringatózott a néha a beléjük kapó szélben.
A csendet és nyugalmat azonban megtörte a hó ropogása, ami akkor hallatszódik, ha valaki rálép a frissen lehullott porrétegre. A hang egy szőke fiú bakancsainak talpa alól származott. Lehajtott fejjel sétált az utcán. Szőke haja, mely a kötött, fekete színű sapka alól kandikált ki, a szemébe lógott. Vastag téli kabát volt rajta, ám ennek ellenére jól láthatóan fázott. A fogai vacogtak. A kabáton és a sapkán kívül csak egy farmernadrág volt rajta, a hátán pedig egy vörös felhős hátizsákot cipelt.
Ahogy az utcán ment, Deidara egyszer csak egy közeli bokorból származó neszre figyelt fel. A fiú közelebb ment az említett növényhez, hogy megnézze, mi lehet benne. Hátha valami kisállat motoszkál a rejtekében. Félre húzta a bokor legalsó ágait, és nem csalódott. Nem más lapult az ágak között, mint egy vörös kiscica. Az állat remegett a hómennyiségben, amit a szél a bokrok tövébe fújt.
Deidara megsajnálta a szegény állatot, és úgy döntött, haza viszi.
Az út nem tarthatott tovább húsz percnél. Mire hazaért, a macska el is aludt a Deidara kabátja és a fiú testhője által előállt meleg fészekben. A fiú levette a cipőit, majd a szobájába ment, ahol gondoskodó mozdulatokkal a párnájára helyezte a kisállatot és kiment a konyhába, hogy egy kis tejet kerítsen neki. Amikor visszaért, lerakta a tejet a sarokba, majd pizsamát húzott és bemászott az ágyba. Sasori –mert Deidara idő közben így nevezte el a macskát- felébredt a mozdulatra. Odamászott Deidara feje mellé és kis gombócként beékelte magát annak a feje és válla által behatárolt nyaka mellé. A fiú elmosolyodott az állat tettén és még egy jó ideig nézte, ahogy a macska oldala minden egyes légvételnél megemelkedik, majd lesüllyed. Idővel a Sasori testéből kiáramló hő és a csönd, valamint a fáradtság elnyomta Deidarát és a fiú mély álomba zuhant, mosollyal az arcán.
A/N: Ha valakinek kedve támadna esetleg további történetet írni a dologhoz, akkor csak szóljon. Én nem tudnék neki folytatást írni, de a leíró részekben szívesen segítek. :) Bár igazából egy tömegtörténetről van szó, így nem is biztos, hogy igényelné, de ha valakinek kedve lenne hozzá, akkor csak nyugodtan. :D