Halo, új történetet kezdek, egy jó kis Fable ficcet. Tudom, ez nem a legnépszerűbb szerepjáték, de a története engem kifejezetten megfogott. Remélem tetszeni fog.
Nincs mesélő
Ágyúk durranása, puskák dörrenése, az ég dörgése, a menekülő ártatlanok sikolyai rázták fel Lugaskő városát. A hatalmas főváros, Albion központját háború dúlta fel. A szörnyűséges vérfürdő nem kímélve suhan végig, gyermeken, felnőtten, férfin, nőn, asszonyon és férfin.
A könyörtelen, gonosz és zsarnok király, Logan és a saját, elit katonái, valamint a testvérhúga, Arturia hercegnő, aki az elnyomott nép, fellázadt harcosait vezeti a zsarnok ellen hogy egyszer s mindenkorra felszabadítsa Albiont az elnyomás alól.
Logan rettenetesen sanyargatta a népet, őrületesen magas adók, a gyermekeket a katonaságba vagy gyári munkára kényszerítette, aki nem tudott eleget tenni a kötelességének, az utcára került és éhen veszett. Aurórát, Albion királyságától délre fekvő föld lakóit cserbenhagyta, Ködbérc északi királyságát kizsákmányolta és gyakorlatilag halálra ítélte az ott élőket. A birodalom legjobb és legelismertebb katonatisztjét, Swift őrnagyot a tömeg előtt, hivatalos bűnözőként végezte ki és a gárdáját is halálra ítélte. Aki fel mert szólalni ellene, osztozott az őrnagy sorsán és holtan végezte.
A sötétség eme szörnyű órájában az egyetlen reménysugár, Arturia hercegnő, Logan húga és a lázadók vezére. Egy igazolt Hős, megmentette a ködbércben élő tanyázókat, megsegítette Naposvár polgárait, végzett Kartáccsal, a renegát katonatisztből lett hírhedt banditavezérrel. Megmentette a Swift gárdát az élőholtak légiójától, reményt adott Lugaskő polgárainak és a titkos lázadóknak, túlélte a Reaver kúriájában lévő titkos aréna megpróbáltatásait, elutazott Aurórába, szembeszállt egy természetfölötti szörnyeteggel, amit túlélt, majd a szövetségeseit összehívva, megostromolta Lugaskő várát, majd egyetlen meglepetésszerű támadással, elragadta a koronát, testvérbátyjától.
A birodalmiak visszaszorultak a kastélyba és kénytelenek voltak feladni a vár védelmét. Arturia és a lázadó tisztek, szépen, lassan behatoltak a kastélyba, egyenesen a haditanács szobája elé. Csak egy ajtó választotta el Arturiát a bátyjától.
- Kopogjunk? – Kérdezte Walter, Arturia tábornoka és gyerekkori mentora. Nagydarab, szakállas, bajszos, idősebb férfi, vörös kabátban és elképesztő katonai múlttal. – Inkább lepjük meg. – Ő és Arturia berúgták az ajtót, majd rátörtek a féltucatnyi katonájával maradt Loganre.
A zsarnok előrántotta a saját kardját és mire kettőt pisloghatott volna, a maradék katonáinak a fele holtan hevert, a maradék megsérült és képtelen volt tovább harcolni, köztük Wilson tábornokkal aki a serege első számú embere volt.
Logan magára maradt.
- Hát így ér véget. – Kezdte Logan, a hangjába egy cseppnyi félelmet sem lehetett felfedezni. Magas, szikár testalkatú férfi, fekete, hátra nyalt hajjal, egy aprócska, hegyes szakállal az állán, az ajka bal oldalát egy sebhely ékesítette, a szemei beesettek voltak és sötétek az álmatlanságtól. – A vén bolond, - Előbb Walterre nézett, aki elárulta. – és a gyermek, aki elszökött. – Majd a húgára, aki szintén elárulta. Rájött, hogy már minden elveszett és az uralma meg lett döntve, eltette a kardját és megadta magát. – Végre, az a nő lett belőled, amit mindig is szerettem volna.
Arturia nem felelt, magas, erős testalkatú nő volt, tengerkék acélpáncélban, ami nem csak a nyers erejét és karizmáját hangsúlyozta ki, de a nőies alkatát is. Levette a sisakját és a verejtéktől nedves, hosszú, aranyszőke haja, amit hátul befonva hordott, elől a homlokára, több tincsben tapadt, egyszerre sugárzott erőt és szépséget is, a csatákban olyan volt, mint egy virágszál a harcmezőn.
A tengerkék szeme, dühösen meredt a fivérére, aki oly sok szörnyűséget okozott a nem csak a birodalomnak, de neki is. Egy évvel ezelőtt, pontosan ezen a napon, a 19. születésnapján, kényszerítette, hogy válasszon egy nagyobb csoport ártatlan ember élete és a fiú élet között akibe szerelmes volt. Egy igaz uralkodóhoz méltóan, az ártatlanokat mentette meg, félretéve a szíve vágyát és ezzel halálra ítélve a szerelmét.
Megesküdött, hogy bosszút áll és elérkezett a lehetőség, a 20. születésnapjára.
- Ő sokkal több ennél. – Walter beszélt a hercegnő helyett. – Igenis, készen áll átvenni a helyed.
- Talán, valóban elérkezett az ideje, hogy végre, valaki más vezesse Albiont. – Logan hangjában nem volt sem félelem, sem harag, sem kétségbeesés. Csak szomorúság. A húga ezen feldühödött és kiabálni kezdett.
- SOSEM VOLTÁL VEZÉR! CSAK EGY ZSARNOK! EGY SZÖRNYETEG! – A lány előrántotta a kardját és felkészült arra hogy végezzen az előtte álló zsarnokkal, akinek a halálát, egész Albion kívánja. Logan lehunyta a szemét, vett egy mély levegőt mielőtt válaszolt.
- Gondolkoztál már azon, hogy jó okom is volt rá? – Arturia helyett, Walter válaszolt.
- Minket nem érdekelnek az "okaid"! – Logan a vén katonára meredt, de továbbra is bús nyugalommal beszélt.
- Megbújhatsz a tudatlanság mögé, vénember, de a húgom megérdemli az igazságot. – Nem hagyták magyarázkodni, csak elrángatták a tömlöcbe.
- Tartogasd a tárgyalásra, Logan. – Utasította Walter. – Ott könyöröghetsz az életedért.
A két testvér még vetett egy-egy pillantást egymásra, Logan szomorú, Arturia dühös volt. A hercegnő egy rövid időre megbánást érzett a fivére iránt, gyermekkorukban teljesen más volt, egy kedves oltalmazó nagy testvér, aki mindig vigyázott a kishúgára, de amióta király lett, megváltozott, ezzé a szörnnyé vált.
Arturia tudta mit jelentettek Logan szavai, "Valaki más vezesse Albiont.", méghozzá azt, hogy ő lesz Albion királynője.
A Loganhez hű katonák maradéka is feladta a harcot miután a királyukat elfogták és őket is fogságba ejtették. Reggelre véget értek a harcok, a tüzek kialudtak, a lázadósereg és a nép túlélői egyszerre gyűltek a kastély elé hogy szemtanúi lehessenek a megelevenedett történelemnek.
Arturia a csata után megfürdött, mindenféle illatszerrel kenték be és belebújt, egy elegáns, uralkodói kékselyem ruhába amiben ugyanolyan erősnek, gyönyörűnek és magabiztosnak látszott mint a páncéljában.
A nép őrjöngött amikor meglátták újdonsült uralkodójukat, a nevét kiáltozták, virágokat dobáltak felé, éljeneztek és éltették. Ennél többet is tettek, belé helyezték a bizalmukat, a reményüket és az életüket mert hittek benne.
A rettenetes felelősség és teher ellenére, egyáltalán nem ingott meg, a kétség és a félelem legkisebb szikrájának jele nélkül végig sétált a kastély emelvényén, egészen a kő emelvényig, ahol korábban Logant, ő előtte az apját, Albion legendás hőskirályát koronázták meg. Végignézett az ujjongó tömegen, és tudta mit várnak el tőle. Az ő kötelessége vezetni és megvédeni a lent lévő embereket, utat mutatni a sötétségben, reményt adni a reménytelenség idején, bölcsességet adni a félelem idején, védelmet biztosítani a veszély esetén és igazságot tenni ha a kötelesség azt kívánja.
Arturia a szíve legmélyén félt, de tudta, hogy nem fordulhat vissza, bátornak kellett lennie, az egész királyságért. Tudta, mostantól ő felel az emberekért akik őt szolgálják, a földművesekért, akik az élelmet biztosítják, a gyári munkásokért, akik a fegyvereket és minden más eszközt állítanak elő, a katonákért, akik csatába küld. Minden döntésén életek ezrei, vagy akár milliói is múlhatnak. Félt és félelemmel fog kelni minden reggel, a félelem lesz a társa a mindennapjaiban és félelemmel fogja álomra hajtani a fejét minden éjjel, de tudta hogy csak az az ember lehet bátor, aki fél mert a bátorság azt jelenti, hogy szembe mersz nézni a félelmeiddel.
Walter a fejére helyezte a koronát, ami sokkal nehezebb volt mint amilyennek látszott, de kitartott és erős maradt.
- Éljen soká, Albion királynője!
Az egész napos ünneplés után, amikor Arturia azt hitte, végre lepihenhet, kiderült hogy csal most kezdődött a napja. A fárasztó nap után, rengeteg döntést és ítéletet kellett meghoznia.
Az első ilyen döntés, ítélkezni a testvérbátyja, Logan, Albion előző királya felől.
Minden ítéletet a királyi trónteremben kellett meghoznia. A terem dugig volt mindenféle előkelő urakkal és hölgyekkel akik vigyázzban álltak, akár a katonák amint belépett a teremben.
- Mindenki álljon fel, Albion királynője tiszteletére! – Utasította a teremben lévőket Walter, aki a királynő segítőjének lett kinevezve. A nemes népség Walter utasítása nélkül is úgy tett ahogy mondott és éljenezve felálltak a királynő tiszteletére.
Arturia olyan higgadtsággal és eleganciával sétált végig a trónig, ami egykor az apja trónja volt, hogy sok uralkodó megirigyelhette volna. Higgadtan leült a díszes ülőalkalmatosságra és őt követték a jelenlévő nemesek.
Amint a teremben némaság lett úrrá, egy csapat vörös kabátos és páncélos katona jött be a trónterembe, akik Logant hozták be megláncolva és az ő, lila kabátos tisztjeit. Mivel a királynő katonái előre megmotoztak minden jelenlévő személőt és elkoboztak minden olyan dolgot amit hozzá vághatnak az előző uralkodóhoz, csak kiabálni, "fúj"-olni és ocsmányabbnál ocsmányabb sértéseket, valamint káromkodásokat tudtak hallatni magukból.
Amint elég közel kerültek a trónhoz, megálltak és felsorakoztatták őket a királynő elől, Logan volt középen.
- Logan, - Kezdte a királynő segítője. – Albion egykori uralkodója, a mai napon a korona előtt állsz, az ellene és a népe ellen elkövetett bűneidért. – A lázadó tisztek felsorolták a sérelmeiket és követeléseiket, legtöbbjük a halálát kívánta és jó okkal. Logan nyugodtan és az agresszió legkisebb jele nélkül hallgatta a vádakat, amint megbizonyosodott róla hogy a vádlói befejezték a beszédet, ő kezdett el.
- Jó okkal szegtem meg az ígéreteimet, jó okkal követtem el azokat a szörnyűségeket amikkel vádoltok és nem tagadom őket. Azon a napon, amikor visszatértem Albionba, Aurórából, egy vak látnok látogatott meg, Theresa, apánk útmutatója. Megmutatta a királyság jövőjét, a Sötétség, a lény, amivel te is találkoztál a sivatagban erre tart, halált és pusztítást hozva maga után és arra készen hogy elpusztítson mindannyiunkat! Az áldozatok, amiket meghoztam hogy megvédjem Albiont, ha sokaknak szenvednie is kellett, a cél a hadsereg építése volt, ha sokaknak meg kellett halnia, a cél az ország megmentése volt. Éveken át készültem erre a küzdelemre, had álljak most melléd és a megmaradt katonáimmal mind felesküszünk a szolgálatodra. Szálljunk szembe együtt a közelgő Sötétséggel. – Kinyújtotta a megláncolt kezét, baráti jobbként a húga felé akinek az érzelmeit lehetetlen lett volna leolvasni az arcáról.
- Ha ez igaz, - Felelt Walter, aki szintén találkozott a lénnyel amiről Logan beszélt. – akkor mindannyian hatalmas veszélyben leszünk.
Arturia a bátyját nézte, az embert, aki egykor hatalmat adott neki élet és halál között, de ezzel csak kihasználta, hogy árthasson neki és a fiú életébe került akit szeretett, most lehetősége van megbosszulni, igazságot szolgáltatni Loganen. Ha kivégezteti, nem csak a bosszúját elégíti ki, de a nép is hősnek fogja tartani, aki igazságosan kivégeztette a zsarnokot és a hozzá hű katona tiszteket, a katonáit pedig elbocsájtja a szolgálatukból.
Másrészről, Logan katonái még jól jöhetnek és amíg Logan él, a hűségük is biztosítva marad, ha királynak nem is, de hadvezérnek igenis kiváló, ha a megmaradt katonái a királyi sereg mellé állnak, komolyan megnő a hadsereg létszáma és teljesítménye. Ha ez nem lenne elég, Logan a testvére, akit egykor szeretett és ő is szerette.
- Hatalmat kaptál dönteni, élet és halál fölött, húgocskám. – Ugyanezt mondta Arturiának, amikor kivégeztette vele a szerelmét. A különbség, hogy most önerőből szerezte meg a hatalmat és igenis képes igazságot tenni a döntésével. – Most dönts.
Logan felkészült arra, hogy a húga kivégezteti, elfogadta a sorsát, legyen az akármi, tudta hogy nem menekülhet előle.
- Meghoztam a döntésem, Logan. – Szólalt fel Arturia. – A döntésem, - Logan, a katonatisztjei, Walter, a lázadók és a nép is, lélegzetvisszafojtva várták a királynő ítéletét. Több százan voltak a trónteremben, de olyan némaság lett úrrá rajta, mint egy kriptán. Akármi is legyen, a királynő döntése végleges lesz.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett jelöld be követésre és a kedvenceid közé, ne felejts el kritikát írni.
Ha érdekel, a többi történetemet is elolvashatod:
- Elfen Lied, ahogyan még nem láttad
- Elder Scrolls: Égkoszorúi krónika
- Egy történet Myrtanából
(Ki milyen sorsot szánt Logannek?)