Kanada fáradtan sétált végig az iskola folyosóján, kezében egy táblagéppel. Nem is nézve előre, azon gondolkodott, melyik óráját is hagyja ki, hogy be tudja fejezni papírmunkáit, mikor valami puhának ütközött.
- Óh.. Bocsánat.
Ivan alig vette észre, hogy nekiment valakinek. Gondolatai most azon jártak, hogy elkerülje húgát.
Matthew tovább lépve megérezte, hogy valamibe belegabalyodott a lába, automatikusan rántott egy nagyobbat rajta. A folyosó csendjébe a szakadó hang szinte robbanásszerűen hatott.
- Ajaj… - suttogta.
A férfi megállt és kezével keresni kezdte a sálja végét, majd döbbenten vette észre hogy a fele hiányzik. Azonnal a tettest kutatta.
Matt két másodperc szünet után leoldozta lábáról a darabot, nagy levegőt vett, majd megfordulva a férfira nézett. A szemeit vette észre először. A férfi mosolyogva elé állt, és megragadta pólóját:
- Ez te voltál, da?
- Baleset volt... - Menekülni akart. És fog. Valahogy… - És meg lehet varrni, annyira nem nagy a szakadás...
- A nővéremtől kaptam… itt még egy szakadás is nagy baj - nyomta őt erősen a falnak.
- Ivan, ha megvarrják, nem fog látszani semmi... Oroszország, engedj el… - Remegve bár, de próbált határozottnak tűnni.
- Pocsemu? Miért?
- Mert semmi értelme az erőszaknak. Megbeszéljük a történteket, és mint említettem, baleset volt, tehát előre be nem látható, nem szándékos cselekedetnek a következménye. - Békepárti volt mindig is. Meg sokat képes beszélni.
- Ugye tudod, hogy most tartozol - mosolygott Ivan Braginski vészjóslóan.
- Kifizetek mindent...
- Nekem minek pénz? - húzta végig a fiú nyakán az orrát.
- Mi… Mit akarsz? - Remegett. A hangja is. És nem akarta. Nagyon nem.
- Gondolkozz… - súgta a fülébe.
Rúgkapálni kezdett, ahogy pánikba esett.
- Hagyj békén!
Ivan mintha nem is hallotta volna, belépve egyik lábával a reszketeg fiú lábai közé, erősen a falnak tapasztotta, majd mohón lecsapott ajkaira.
Matt ugyan megpróbálta eltolni, de túl gyenge volt, így utolsó próbálkozásként a erősen a férfi ajkára harapott.
- Hagyj békén, te szadista...
- Mondtam, hogy fizetni fogsz - szegezte feje fölé a kezeit.
- De... Miért így? Én nem akarom...
- Hidd el élvezni fogod... - Lassan gombolta ki az ingét és végigsimított puha bőrén.
Noha Kanada nem válaszolt, szeme izzott a haragtól.
- Pedig tényleg megoldhattuk volna másképp...
Ám Ivan csak mosolygott és kényeztetni kezdte az egyik mellbimbóját.
Végülis Matt nem ellenkezett. Egyenlőre nem tudott kiutat, így csak hagyta a férfit játszani, aki lassan végigcsókolt a kulcscsontján is.
Ahogy figyelte őt, beugrott neki valami. Egy kis gondolkodás után úgy döntött, kipróbálja:
- Mellesleg, ha ennyire nincs senki, aki lefeküdne veled, vehettél is volna valakit.
- Hogy mondod? - pillantott fel dühösen.
Gúnyos mosolyra húzta száját:
- Vagy azért vagy ennyire kanos, mert másnak nem áll fel? Elfogyott a tabletta? Persze tudjuk, hogy nincsenek barátaid se..
Ivan megragadta a gyereket a torkánál fogva. Kanada csak erre várt. Amikor a férfi elveszítette kontrollját, lábával is hátrébb lépett, így Matthew szabad mozgást kapott. Rúgott, és tökéletesen eltalálta orosz golyóit. Ha most egy pillanatra elengedi a fájdalomtól, van esélye...
Oroszország, noha a fájdalomtól összegörnyedt, csak erősebben szorított a nyakon.
Matt érezte, a levegője egyre kevesebb lesz, ám egy rúgásra még maradt ereje. Ivan is férfi volt, még ha ország is. Rúgott.
- Ch… - engedte el egy pillanatra.
Matt erre várt. Gyorsan elugrott a fal elől, majd felkapva a tabletet, elkezdett rohanni a folyosón.
Miután mély levegőt vett, Oroszország utána sietett.
A fiú azonban lépcsőn lefelé sietve hirtelen megcsúszott, éles fájdalom hasított bokájába.
- Francba… - kapott lábához.
Az orosz a következő pillanatban már hegyként tornyosult fölé.
- Ne vedd komolyan, amit mondtam, tudom hogy lenne pénzed bármire… - nézett fel rá remegve.
A férfi határozott mozdulattal rántotta be a szertárba és lökte a falnak.
- Kérlek... Én csak... Kérlek.. - állt meg a falnak támaszkodva ép lábán.
- Most már nem szabadulsz… - tépte le róla mosolyogva a felsőt.
A világ második legnagyobb országa félt. Valóban félt.
- De én... Kérlek, nem akarom...
Ivan az ajkaira tapadva hallgattatta el őt, míg kezével benyúlt a nadrágjába és rákulcsolta ujjait a nemi szervére, hiába próbált Matt védekezni. Ahogy a férfi ajkai a nyakához értek, szemét becsukva próbálta elrejteni könnyeit. Nem akarta. Valóban nem.
Ivan váratlanul csúsztatta be a másik kezét is a volt gyarmat nadrágjába és kezdett körözni ujjával ánuszánál.
Matt bizonytalanul mozgott. Amikor mind a két kéz a nadrágjában volt, talán lett volna esélye eltolni a férfit, de nem tudta, hogy vajon a bokája elbírja-e súlyát...
Iván elkezdte mozgatni kezét a másik férfiasságán, mire Matt halkan csak annyit suttogott:
- Dögölj meg...
- Sokan mondták már… még élek - mosolyogott vissza.
Már úgyis mindegy alapon Kanada vállat vont:
- Mint Szovjetunió meghaltál, szóval te sem vagy halhatatlan. Ha még a kis Lett is ellened fordulhatott...
- Ne most kezdjük a piszkálódást... eléggé szar helyzetben vagy így is - nyomta be egyik ujját.
A fiú felszisszent, és inkább csendben maradt, miközben egész teste összerezzent, ahogy az ujjak beléhatoltak.
Ivan erősen a fülébe harapott
- Átkozott kommunista...
- Aranyos vagy… - kuncogott fel a srác szenvedését látva.
- Nem... Nem akarok... Ne bánts...
Az orosz ismét ajkaira tapadt, hogy elhallgattassa, közben még egy ujjat társított a másikhoz, örömmel hallva, hogy társa felnyög, ahogy a fájdalom, és a kéjes érzés keveredve végigszökik a testén.
- Kol kol~ - mosolygott rá - Voltál már férfival, igaz?
- Hetero vagyok… - vált Kanada arca vörössé.
- Nekem nem úgy tűnik - kezdte mozgatni ujjait.
- Amcsival és Kubával, de még régebben... Nem hagynál békén?
- Kérdésedben ott a válasz - nézett fel Oroszország a lila íriszekbe.
- És csodálkozol, hogy mindenki gyűlöl. Mindegy, gyorsan végezz, elegem van a mocskos kezeidből.
Ivan kihúzta ujjait:
- Szóval inkább fekszel le a bátyáddal, mint mással. Ez aranyos... - mosolygott rá gúnyosan.
A fiú szeme élesen villant, ahogy válaszolt:
- Részegek voltunk... És én akkor sem akartam annyira. De nálad ő ezerszer jobb, még így is.
- Nem hiszem hogy csak egyszer volt...ismerem Amcsit, ennyit azért tudok róla... - szorított rá merevedésére.
Matt felsóhajtott. Próbált úgy tenni, mintha nem érezné, mit csinál a férfi, bár lassan egész teste lángolt.
- Nem Alfreddal csináltam sokat… - És ezt se vele akarta kibeszélni.
- Ó… - vigyorodott el kéjesen.
- És Kubán kívül soha többet nem akarom, hogy férfi hozzám érjen. Főleg nem egy ilyen vodkavedelő vesztes.
- Milyen nagy hangja lett hirtelen Kanadának... - húzta le a sliccét. - Gondolom megvalltad Kubának az érzéseid.
Kicsit se kedvesen nézett rá:
- Együtt jártunk hat évig. Tudod, valaki tud kapcsolatokat létre... - pillanatra összerezzent a fájdalomtól - Hozni.
- Ennyit a bizalmas testvéri viszonyról.
Matthew rúgott, aminek következménye az lett, hogy egyrészt az orosz bokáját eltalálta, de nem erősen, a másik, hogy a fájós lábára állt, ami nem tudta megtartani, így a fiú összerogyott.
- Hmm...jó póz bár nem éppen ezt akartam - Vette elő nadrágjából saját élvezetét.
- Csak egy hülye sál miatt… - takarta el kezét szemével.
Ivan erősen megmarkolta a kanadai fejét:
- Csináld…
Felnézett rá:
- Verd ki magadnak, én nem érek hozzá.
- Nem kértem, de jobb ha magad csinálod... kol kol~ - tartotta továbbra is.
- Mert? Talán ártasz nekem? Egoista barom... A nem az nem.
Leguggolt elé:
- Végül is... Akkor csapjunk a közepébe - hirtelen megfordított, lerántotta nadrágját és belé hatolt.
Kanadának ideje se volt reagálni. Felsikoltott egy pillanatra, majd erősen összeszorította száját, ahogy Ivan belemarkolt hajába és felrántotta fejét.
- Volt választásod, azt hiszem - mosolygott gúnyosan.
Nem szólt semmit, de magában százszor elátkozta a férfit. Közben egész teste lángolt, ahogy a szerszám ki-be mozgott. Fájt neki, de nem akarta mutatni.
Iván jót mulatott ukéja arckifejezésén, miközben rámarkolt élvezetére.
- Gyűlöllek... - sziszegte Matt, ahogy ismét becsukta szemét.
- Tudom. De ha szorítasz neked lesz rosszabb… - mozgott gyorsabban, vele egyszerre mozgatva a kezét.
Nem akart könnyezni, nem akarta a férfi kezeit érezni magán. Remegett. A fájdalom, és a kéjes érzés összevegyült. Lassan engedett végül, a férfival együtt kezdett mozogni. Nem érte meg harcolni. Már nem volt értelme...
Hagyta, hogy a másik kezével is végigsimítsa a mellkasát, bár összerezzent az érintésre.
Ahogy végignyalt nyakán nem bírta elrejteni érzelmeit, egy fintor futott végig az arcán:
- Remélem tudod, hogy ezt még megbánod...
- Kicsi Kanada, ha félnék a medvéktől, most te lennél felül… - nevetett fel.
Enyhe mosollyal az arcán válaszolt:
- Már nem vagyok kicsi. És egy szóval nem mondtam, hogy fizikailag ártok...
- Kol kol~ És ki áll melléd? Vagy egyedül akarsz… - kezdett durván mozogni benne.
A fiú erősen ökölbe szorítva kezét próbált ellenállni:
- Csak pár kép kell, egy kis pletyka, egy kis photoshop... Áu... Ez fáj..!
- Már így is nagy hírem van… Téged alig vesznek észre… Szerinted elhiszik amit állítasz?
- Az internet világa más. Ott minden bejegyzés látszik, és az anonimitás nagy úr. Ki foglak készíteni, ezt garantálom.
Ivan beletépett a hajába és fölrántotta fejét:
- Hacsak nem csinálok belőled Atlantiszt...
Félszeg mosoly jelent meg arcán a fenyegtésre:
- Ha ennyire félted az egod, hát békén hagylak...
- Kicsi Kanada nem erről van szó… - határozott mozdulattal fordítja maga felé.
- Hát akkor miről? - kérdezett vissza miután a fájdalom lecsökkent a pozícióváltástól.
- Ha elmondom azzal neked lesz rosszabb... - hajolt közelebb az arcához.
- Tudod mit? Hagyjuk. Erőszakolj meg, aztán hagyj itt, és húzz a francba.
Ivan elmosolyodott:
- Tetszel..
- Remek. Az agyadra ment a vodka.
- Inkább a sok hó…
A fiú egy pillanatra elmosolyodott a megjegyzésen:
- Én viszont még mindig gyűlöllek.
- Ó… - újra mozogni kezdett.
Kanada ismét becsukta szemét, és elfordította fejét.
- Néz rám - emelte fel Oroszország az ujjával a fiú vékony állát, ám a fiú egy határozott mozdulattal ellökte a jéghideg kezet:
- Nem a te dolgod, hogy hova nézek.
- Most igen! - fogta meg ismét fejét.
- Látni akarod a félelmet a szememben?
- Nyet… A küzdelmet akarom látni.
- Szerinted egy gyarmat nem tanulja meg elrejteni szenvedését? - kérdezett vissza gúnyos mosollyal.
- A szem a lélek tükre… - válaszolt ő is ugyanazzal az arckifejezéssel.
- Akkor a tied nagyon sötét lehet.
- Nézd meg…- kezdett újra mozogni, ám most már nem állt le.
Kanada hagyta. Nem harcolt. Mint mikor elfoglalták. Csak engedelmeskedni...
- Láttam már elég sötétet, hogy ne érdekelj engem.
Fájt, ahogy a férfi egyre mélyebbre, és gyorsabban lökött rajta. És közben nevetett. Aztán magához akarta vonni egy csókra, de Kanada reflexből fordította el fejét. A következő pillanatban pedig felkiáltott, ahogy orosz fogai kulcscsontjába mélyedtek.
- Dögölj meg, te szarházi kis kommunista...
- Szeretem a vöröset… - nyalta le a kiserkent vért, nem is figyelve a szitkokra.
Miközben a fiú magában már több ezer kép közül kereste a legmegfelelőbbet, az orosz gyorsított.
- Átkozott… - suttogta, de semmit nem ért.
Iván a keze egyre gyorsabban mozgott férfiasságán. Érezte, ahogy egész testét elönti a forróság. Nem akart elmenni. Nem akart NEKI elmenni.
Ám a férfi értette a dolgát. Ahogy a fehér folyadék kilövelt, Kanada arcára pír és düh költözött.
Az orosz lenyalta kezéről a nedvet és száját győzedelmes mosolyra húzta:
- Kol kol, nézd milyen sok!
Arcán már csak düh látszott, ahogy végül szóhoz jutott:
- Egy domíniumot megtámadni... Dögölj meg.
- Hmm… - kezdett kutatni a kabátjában.
- Mit keresel?
- Már semmit… - szedett elő egy tűt, teli folyadékkal.
- Mit akarsz azzal?! Hagyj békén te köcsög állat. - próbált hátrálni, bár a fal és a lába miatt ez egy lehetetlen küldetés volt.
Ivan határozottan fogta le és szúrta belé az altatót, hiába rúgkapált alatta páciense.
- NE! NE! Ne... NEM!
Végül elégedett mosollyal állt fel.
- Nyugi, nem sokáig leszel már itt...
Matthew érezte, ahogy a sötétség úrrá lesz rajta. Hiába küzdött volna ellene, végül így is, úgy is bealudt volna. Ivan nézte egy darabig az alvó arcot, majd rádobta kabátját és otthagyta őt.