Az ébresztő hangjára kelek kora reggel. Kelletlenül de felkelek, mellettem Onodera alszik. Nincs szívem felkelteni így inkább csendben kimegyek a szobából, hogy reggelit készítsek. Nem sokkal később megjelenik Onodera is álmos fejjel és így hihetetlenül aranyos, főleg úgy hogy csak az én fekete ingem van rajta amit tegnap viseltem. Odasétál az asztalhoz és fejét lehajtva vár. Pár perc múlva kész a reggeli így megterítek és közben adok egy puszit szerelmem fejére.
- Nem kellett volna még felkelned. Bevittem volna a reggelit - dorgálom meg kedvesen
- Nem szeretek az ágyban enni szóval jól van ez így - mindjárt őt zabálom meg a reggeli helyett annyira aranyos ahogy álomittas fejjel beszél hozzám
Csendben eszünk és én közben azon gondolkozom, hogy mennyivel másabb valakivel együtt enni nem pedig egymagamban. Nagyából másfél hónapja vallotta be nekem Onodera az érzéseit és azóta sokszor volt már olyan, hogy az éjszakát valamelyikünknél töltöttük. Ilyenkor mindig jobban indul a nap. Bár Onodera még most sem tud teljesen természetes viselkedni mellettem és még néha kiakad amikor hirtelen megölelem vagy megcsókolom, de remélem hamarosan ez is megváltozik.
Amint végeztünk a reggelivel Onodera gyorsan elmosogatott én pedig hátulról átölelem.
- Takano-san, ha arra van időd, hogy engem molesztálj akkor inkább menj és hozz nekem néhány ruhát a lakásomról.
- Miért vagy ilyen kis ellenséges kora reggel? Pedig még reggelit is készítettem neked - mondom neki tettetett szomorúsággal és karjaimmal még szorosabbra fogom át derekát
- Nagyra értékelem, hogy mindig készítesz nekem reggelit, de ha most nem engedsz el akkor késésben leszünk! - mondja mérgesen mire én csak belecsókolok nyakába és utána elengedem, hogy átmenjek hozzá pár ruháért
Kicsivel később néhány ruhával térek vissza a lakásomra ahol szerelmem a kanapén ülve bűnbánó pofával ül.
- Izé…Takano-san…sajnálom, hogy leordítottam a fejedet az előbb. Tudom, hogy nem akartál semmi rosszat, én reagáltam túl - hajtja le a fejét bocsánatkérés közben
Hogy lehet valaki ennyire aranyos?
- Mond azt, hogy szeretlek és akkor megbocsájtok - jelentem ki a feltételt
- Mi! De…de…de…ez kegyetlenség! - pirul el szerelmem mire nekem megenyhül a szívem
- Akkor adj egy csókot.
- Ez sem jobb! - pirul el még jobban
- Rendben. Felejtsük el és kezdj el öltözni - mondom picit szomorúan. Néha olyan jól esne ha kimondaná, hogy szeret vagy csak úgy odabújna hozzám, de tudom, hogy milyen Onodera szóval ezt elnézem neki, de lassan kezd fogyni a türelmem.
Munkába menet látom, hogy az utca túloldalán Kisa sétál egy jóképű sráccal. Sokszor láttam már őket együtt és picit féltékeny is vagyok, hogy ők milyen jól megvannak hozzánk képest. Bent az épületben még egy boldog párocska fogad: Yokozawa és Krishima. Bár próbálnak úgy tenni mintha nem lenne köztük semmi, de én így is átlátok rajtuk.
Az irodában lassan telnek az órák és szerencsére most kezdtük a ciklust szóval most minden rendben van még. Szerencsére a munka eltereli valamennyire a figyelmemet a magánéletemről, de ez a nap is véget fog érni így még a munka sem köthet le.
A nap végén együtt megyünk haza Onoderával de nem igazán szólunk egymáshoz, de nem is igazán vagyok most beszélős kedvemben amit Onodera is észre vesz mert ő sem szól semmit végig.
Mikor végre hazaértünk már lépnék is be a lakásomba amikor Onodera váratlanul elkapja a kezemet.
- Talán szeretnél valamit? - kérdezem mikor már meguntam, hogy nem szól semmit
Soha nem vártam volna tőle azt a reakciót, hogy megcsókol majd elsuttog egy "szeretlek"-et majd elrohan a lakására. Megkövülve állok a lakásom előtt próbálva feldolgozni az iménti eseményeket. Amikor ez sikerül egyszerűen átmegyek szerelmemhez és én is kifejezem a szeretettemet.
