Drive Time

1. nap

Edward Elric az autóban ült, arany szemei kissé tompán tapadtak a szélvédőre, miközben oktatóját hallgatta. Azon gondolkodott, mért olyan nehéz megtanulni ezt, mikor olyan könnyűnek tűnik. Már sokadjára vették végig a rutinpályát, mégsem ment neki jól. Talán túl sok mindenre kellett egyszerre figyelni. Az oktatója Roy Mustang sem igazán segített. Vagy bosszantotta Edet - főként a magasságával, mely amúgy is gyengéje volt a fiúnak - vagy minden apróságot túlreagált; vagy hozzá se szólt. Edward most tartott a tizedik órájánál, tehát már ötödik alkalommal kellett elviselnie Mustang jelenlétét. Most épp az óra végén voltak, és Mustang a hibáit ecsetelgette. Fél füllel figyelt ugyan, mégsem vette észre, mikor oktatója félbehagyta monológját.
- Edward, figyelsz te rám egyáltalán? - kérdezte hirtelen, mire kicsit összerezzent és rákapta a fejét. Gyorsan bólintott egyet. - Azt látom... Mondd csak, mégis min gondolkoztál ennyire? - érdeklődött.
Ednek nem igazán volt ínyére, hogy elmondja, mégis tudta, hogy muszáj lesz.
- Hát... Az az igazság, hogy... Nincspénzünkapótórára - hadarta el a végét. Roy ránézett, nem hitte volna, hogy egy ember képes ilyen gyorsan beszélni.
- Kérlek, mondd el még egyszer a végét. Nem értettem.
- Nincs pénzünk a... pótórákra... - hajtotta le a fejét szégyenkezve.
- Nem lett belekalkulálva, hogy pótórákra lehet szükséged? - Ed bólintott egy aprót, továbbra is térdeit fixírozva enyhén piros arccal. - Értem... És most mit szándékozol tenni? - tért rá a lényegre.
- Nem tudom... talán abba kéne hagynom... - mondta ki az általa ismert egyetlen lehetőséget elhaló hangon.
- Kár lenne... A KRESZ-t és az egészségügyit ügyesen vetted, és alapjában nincs baj a vezetéseddel, csak még gyakorolnod kéne... Biztos vagy benne, hogy abba akarod hagyni?
- Nem, de nincs más lehetőségem. Így biztos nem mehetek vizsgára, azonnal megbuknék... - Roy a fiút nézte, ahogy szomorú szemekkel továbbra is az ölébe bámul. Még ugyan nem sokat volt vele, de nagyon megkedvelte Edet. Még nem merte magának se bevallani, de beleszeretett ez alatt a röpke tíz óra alatt. Így a következő kijelentését kizárólag testi vágyára alapozta. Vagy legalábbis erősen próbálta magával elhitetni.
- Van egy ajánlatom: mit szólnál, ha a pótóráidért nem pénzben fizetnél, hanem természetben? - kérdezte egy igen perverz mosoly kíséretében.
- Ugye ezt nem mondja komolyan...? - bámult Mustangra döbbenten. A csodálkozástól ajkai kissé szétnyíltak, mint egy rózsabimbó. Roy nem bírta ki, odahajolt hozzá, és mielőtt Ed bármit tehetett volna, megcsókolta. Nyelvét végig futtatta kívánatos ajkain, majd becsusszant a szájába. Úgy egy perc múlva elhúzódott a fiútól, aki továbbra is döbbenten, talán kissé sokkosan ült. Frappáns válasznak érezte, a fiú kérdésére tettét.
- Még nem válaszoltál a kérdésemre. Elfogadod, vagy nem? - Edward agya maximum fordulatszámon pörgött. Kedvelte a férfit, cukkolásai ellenére jól tanított, és viszonylag kedves volt vele, de egyáltalán nem állt szándékában lefeküdni vele. Hisz' mindketten férfiak! Viszont, ha nem fogadja el az ajánlatot, akkor búcsút mondhat a jogsinak.
Édesanyja, Trisha egyedül nevelte őt, és testvérét Alt. Így is nagy teher nehezedett vállaira. Férje, Hohenheim elhagyta őket még mikor Ed még csak két éves volt. Edward, hogy anyagilag támogassa édesanyját, egy áruházban dolgozott részmunka időben, árufeltöltőként. Ha megszerzi a jogosítványt, akkor áruszállítói státuszba emelkedhetne, ami persze sokkal jobban fizet. Nagyon nehéz döntés előtt állt, pedig még csak tizenhét éves volt...
- Rendben, elfogadom - határozott végül Ed. Roy nem igazán hitte, hogy Edward belemegy, kissé meglepődött, de ezt a világért sem mutatta volna ki. Tetszett neki az elszánt csillogás a fiú arany szemeiben. A szomorúság, és az öregekre jellemző „sokat látott" tompaság szeme mélyén azonban már kevésbé. Egy ördögi mosollyal elővette naptárát, megnézte, mikor jó neki legközelebb.
- Örülök. Akkor a holnap... mondjuk hét harminc megfelel? - nézett fel Edre. A hirtelen váltás kissé megdöbbentette, de gyorsan átgondolta. Addigra már befejezi a munkát, még hazaugrani is lesz ideje.
- Igen, viszlát - köszönt el, és kinyitotta az ajtót, majd kiszállt. A kora téli hideg azonnal megcsapta, gyorsan kivette a hátsó ülésről a kabátját és beleburkolózott. Roy csak nézte, ahogy eltűnik előle. Piros kabátja immár eltakarta előle a fekete bőrnadrágban ringó fenekét, de még így is kellemes látványt nyújtott. Már nagyon várta a következő napot, erről éledező férfiassága is tanúbizonyságot tett.
Ednek annál kevésbé volt vonzó az elkövetkező nap ígérete. Hazaérve édesanyját a konyhában találta, vacsorával várta fiát.
- Szia anya - köszönt egy bágyadt mosollyal.
- Edward, kincsem, túlterheled magad - nézett fiára aggódóan, utalva alváshiánytól karikás szemeire. Közben gyorsan megmelegítette az ételt és letette fia elé.
- Te beszélsz? Hiszen most is dolgozol – kérdezte, miután lenyelte a falatot és tekintetét az asztalon lévő nagy mennyiségű dolgozatra függesztette, melyek kijavítása Trishára várt.
- De te még gyerek vagy. Élvezned kéne az életet. Az én hibám, hogy ilyen hamar fel kellett nőnöd... Most is olyan gondterheltnek látszol. Mesélj, mi történt? - az asszony szemeiben egy kósza könny csillant meg, de gyorsan kipislogta, hogy fia ne vegye észre.
- Semmi különös. Csak kicsit nehéz napom volt - jelentette ki tetetett jókedvvel, édesanyja azonban rögtön átlátott az álcáján. - És egyébként is, segítenem kell neked és Alnak. Milyen ember lennék, ha nem segítenék a tulajdon családomnak?
- Rendben... de tényleg ne terheld túl magad! - mondta és elvette Edward elől az időközben kiürült tányért. - Menj, feküdj le. Szükséged van pihenésre. - Ed felállt, egy puszit nyomott anyja arcára, majd bement öccsével közös szobájukba.
- Szia Al - üdvözölte öccsét, aki már az ágyában feküdt, és olvasott.
- Bátyó! Már azt hittem haza sem érsz hajnalig - nézett bátyjára könyve fölött.
- Bocs, de tudod, elhúzódott az órám. - motyogta, majd gyorsan leült tanulni. Még éjfél előtt le akart feküdni, ami az utóbbi időben nem igazán jött össze neki. Fél óra alatt végzett a leckéivel, és elment zuhanyozni. Alig nyolc percet töltött bent, de mire visszatért a szobába, Al már elaludt. Ő is ágyba bújt, és próbált nem gondolni a másnapi vezetés órára. Ám ez nem nagyon akart összejönni neki. Végül fél óra forgolódás után elaludt, de álma nyugtalan volt.

Ed egy ágyon feküdt meztelenül, kezei ki voltak kötve. Fölötte Mustang terpeszkedett. Durván megcsókolta, majd belé hatolt. Nem várt, míg Ed megszokja, azonnal mozogni kezdett...