Natsu Dragneel komótosan sétált Magnolia utcáin. Nem volt jellemző rá a korai kelés, de aznap korán a céhbe akart érni, hogy előkészítsen a riválisának, Graynek egy „csapdát". Macska társa, Happy nem tartott vele. Azt mondta, majd akkor megy, amikor Gray, és nem marad le semmiről. Natsu kételkedett Happy pontosságában, de ráhagyta. Megéri majd látni Gray arcát. Ekkor egy szag csapta meg az orrát. Benne volt a magnoliai virágillat, és a lakosok illata, de volt benne valami más is. Valami, amit korábban nem érzett, és ez nagyon bosszantotta. Követni kezdte, amíg el nem ért egy sötét kis sikátorhoz. Amikor benézett, látta, hogy neki háttal, az oldalán fekszik valaki a földön. Mellette egy… izé. Legalábbis Natsu eddig nem látott egy ehhez hasonló sárga, egérszerű lényt. Úgy gondolta, ha már ott van, jobban megnézi a párost. Letérdelt és a földön fekvő felé nyúlt.

- Pika!- kiáltott rá az egér és egy kis villám csapott be Natsu keze elé.

- He? Ez te voltál?- kérdezte Natsu megdöbbenve.

- Pikachu! – mondta fenyegetően az egér.

- Nyugi már, nem bántom! – mondta Natsu.

A sárga lény most hagyta, hogy a hátára fordítsa a társát. Hollófekete haja volt, mint Graynek, csak sötétebb bőre. Wendyvel és Romeoval lehetett egyidős a fiú. Ami aggasztotta Natsut, az a vércsík volt a fiú homlokán és a rengeteg horzsolása.

-Pikapi… - mondta szomorúan a lény.

- Hát ez nincs magánál. –nyugtázta le Natsu. – Hé! Mi lenne, ha elvinnénk a céhbe? Ott Wendy rendbe hozhatja!

- Pi? – kérdezte az egér- Pikapi chupika pika!

- Aha. – válaszolt bizonytalanul Natsu. Nem értette az egér beszédét. – Na gyere!

Natsu felvette a fiút és a céh felé indult. Az egér utána futott, szájában egy piros- fehér sapkával. A céh szerencsére nem volt messze, Natsuék pár perc séta után elérték.

-MEGJÖTTEM! – rúgta be ordítva az ajtót.

- Te jó ég Natsu, ki ez a gyerek? – kérdezte Erza.

-Hé Natsu, nem úgy volt, hogy előbb idejössz előkészíteni Graynek a „csapdát"?- kérdezte Happy a levegőben lebegve. Úgy látszik, hamar ideért.

- Mi van? – húzta le Gray a macskát a farkánál fogva.

Erre már Makarov is kinyitotta fél szemét a bárpulton.

-Natsu!- szólította meg fenyegetően- Ugye nem te verted meg ezt a kölyköt?

- Csak úgy találtam… - mondta Natsu és odasétált a Mester elé.

Mindenki megbámulta a nyomában futó sárga egeret.

-Olyan aranyos! – kapta fel a földről Mirajane.

- Pika! – kiáltotta felháborodva a kis lény – Pii kaa… - kezdte gyűjteni az elektromosságot, hogy sokkolja Mirát.

A lény legnagyobb megdöbbenésére a villámai egy férfi szájában kötöttek ki. Laxus lenyelte a villámokat, majd rávigyorgott a kis lényre és fenyegetően szikrázni kezdett a fülhallgatója. Nem engedi, hogy Mirát bárki is bántsa.

-Vidd a gyengélkedőre, aztán, ha megjön, megnézi Wendy is.- utasította a Mester Natsut.

- Pikapi! – kiáltotta a lény, és kiugorva Mira karjai közül, társa után rohant.

A sárkányölő lefektette a fiút egy ágyra. A lény, ami úgy látszott, az élete árán is védte a társát, most az ágyon feküdt. Natsu kifelé indult, de aztán megállt. Végül is ő találta meg a gyereket, talán vele kéne maradnia. Úgy érezte, volt benne valami különleges. És ezt nem csak a fura lény miatt gondolta, ami mindenhova követte.

Ekkor belépett a szobába MIrajane és Natsu úgy döntött, megvárja a bárban a fura srácot. Már úgyis éhes volt.

Pár óra múlva a fiú lassan kinyitotta a szemét. Látta, hogy valaki ágyba fektette és ellátta a sérüléseit. Rajta és az elektromos egéren kívül más nem volt a szobában.

-Pikapi!- kiáltotta az egér és ráugrott a fiú mellkasára.

- Pikachu!- ölelte meg Pikachut. – Mi történt, haver?

- Pi. Pika pikachu pi Pikapi. Pikachu!

- Ja tényleg… elkaptak.

- Pika!

- De akárki is hozott ide, illene neki megköszönni, nem gondolod?

- Pi. Ka. Chu. – mondta beleegyezően Pikachu.

- Akkor gyerünk!

A fiú látta, hogy a sapkája, a mellénye és a táskája egy széken van. Úgy gondolta, még nem lesz szükség rájuk. Kissé szédelegve kiment az ajtón. Egy folyosón találta magát. A végéről hangok hallatszottak. Arra indult el. Befordult egy sarkon és egy tágas helyiségbe ért. Egy kocsma lehetett, egy csomó ember volt ott. Némelyikük evett, ivott, beszélgetett, vagy épp verekedett. Ahogy a fiú jobban megnézte az embereket, látta, hogy a legtöbbjük idősebb nála, de mind ugyanolyan jelet viselnek. Ki a karján, vagy a lábán, valaki még a nyelvén is. Az épület néhány falán is látta azt a jelet.

- Felébredtél, kölyök? – kérdezte egy öregember, aki a bárpulton ült.

- Öö igen. – válaszolta a fiú.

- NATSU! – ordította el magát az öreg, aztán a fiú felé fordult- Mindjárt bemutatkozhatsz a céhnek.

- Mi az, Nagypapi? – jött előre az asztalok közül egy rózsaszín hajú srác. Miközben egy másik, fekete hajúval püfölték egymást- Á, te vagy az! – vigyorgott a fiúra- Mira és Wendy jó munkát végeztek.

A fiúnak nem volt ideje válaszolni, mert a két srác tovább verte egymást és nemsokára mindenki köré gyűlt. Mindenkit érdekelt a fiú, és a fura egere.

-Kölykök!- kiáltotta el magát az öreg- Ő az a fiú, akit Natsu reggel „talált" – nézett összehúzott szemmel Natsura- és most végre felébredt. Mutatkozz be! – suttogta a fiúnak.

A fiú egy pillanatra ledermedt, a hirtelen beállt csendben, aztán Pikachu a vállára ugrott. Ekkor beszélni kezdett:

- Ash Ketchum vagyok Pallet városból és az az álmom, hogy én legyek a legnagyobb pokémonmester!

- Ash?- kérdezte Natsu- Úgy, mint hamu? Tűzmágus vagy?- csillant fel a szeme.

- Mi? Nem vagyok! Pokémon tréner vagyok!

- Pokémon? Az meg mi? – kérdezte egy kék hajú lány.

- Hát… pokémon. –nyögte be Ash- Ti még… itt nincsenek pokémonok?

- Soha nem hallottam róluk –csóválta a fejét Makarov.

- Akkor már nem ott vagyok?- kérdezte Ash megdöbbenve.

- Pika! – veregette meg a vállát Pikachu.

- Ez itt Fiore, a Fairy Tail máguscéh- tájékoztatta a Mester.

- Nem… - zuhant a földre Ash.

- Jól érzed magad?- kérdezte Mira.

-Pikachu… elkaptak… és… és… -dadogta.

- Vissza akarsz feküdni?- kérdezte egy szőke lány.

- Nem… nem. – rázta meg a fejét Ash, aztán fölállt.

- Biztos jól vagy?

- Egészen – erősítette meg és megérintette az övén lévő pokélabdáit- szóval a pokémonok, az én világomban ilyen kis lények, mint Pikachu- mutatott a vállán lévő egérre – és ilyen kis labdákba lehet őket gyűjteni – vett egyet elő- Bulbasaur téged választalak!

A céhtagok lábánál megjelent egy kis kék- zöld lény, aminek a hátán valami növény volt.

-Bulba!- mondta a kis lény.

- Vannak növénypokémonok és állatpokémonok. Róla például nem tudják melyik- utalt Bulbasaurra- Az edzők elkapják a pokémonokat, és különbözően használják őket. Vannak, akik a munkájukhoz használják őket, valakik edzenek és harcolnak velük, mint én.

- Akkor ez úgy működik, mint a csillagmágia, nem Lucy? – kérdezte Natsu.

- De. Akkor te valahogy csillagmágus vagy, mint én! – mosolygott Ashre Lucy.

- Üdv a céhünkben, új csillagmágus! – veregette meg a vállát a sötét hajú, akivel Natsu verekedett- Gray vagyok.

-Aww… Gray-sama olyan helyes, amikor egy kisgyerek mellett van, ruha nélkül!

- Juvia?! –nézett le magára Gray – Ó basszus! – kiáltotta és elszaladt.

Ash zavartan nevetett. A következő órában mindenki bemutatkozott neki és néhányuk megmutatta a mágiáját. A mágia működéséről egyébként Mirajane tartott hosszú bemutatót. Ash már csak egy emberrel akart beszélni. Azzal a bizonyos Natsuval, aki idehozta.