Ez egy FORDÍTÁS, e fanfiction nem az én agyszüleményem, hanem a tökéletes akurosa-é, akinek történeteit megtalálhatjátok, ha profilomra rákattintotok a nevére. Köszönöm neki, hogy megengedte, hogy lefordíthassam az összes művét.

Írói kérésre az angol cím szerepel, de persze alább megtaláljátok a magyart is.

Írta: akurosa

Magyar cím: Mondtam valaha

Béta: 春風, akinek köszönhetően kevesebb hibát találhattok.

Ha találtok valami hibát, nyugodtan szóljatok, és jó olvasást! ^^


Mert néhány pillanat olyan tökéletes, hogy nem engedheted el anélkül, hogy biztosra mennél.

A nap magasan van az égen és a szél fúj, egy ringó Thousand Sunny a hullámokon, amik játszi könnyedséggel fogadták be a hajót. Nincs egy felhő sem a hatalmas égen, a nap melegen süt az arcukra és a nyolc Szalmakalapos legénység tag élvezi a békés napjukat.

Usopp és Chopper

Usopp gondosan magyarázza az új találmányát - egy bűzbomba, ami egy lövéssel háromszor robban fel, - Choppernek. Chopper mellette ül, mohón lógva minden szaván, a megfelelő pillanatban felkiáltva. A lövész szünetet tart, hogy kifújja magát, és ahogy látja égni a tiszta imádatot a gyengéd szemekben, szíve dagad a büszkeségtől. Felnéz az égre és keményen gondolkozik, de nem emlékszik, ezért Chopperhez fordul.

- Mondtam valaha, hogy szeretlek? – kérdezi Usopp komolyan.

Chopper nevet, ahogy a legjobb barátja karjaiba veti magát.

Nami és Sanji

Nami Choppert és Usoppot nézi, ahogy összebújnak Usopp új találmánya körül és elmosolyodik. A mosoly kiszélesedik, mikor a bolyhos rénszarvas hirtelen megragadja Usoppot és megöleli.

- Nami-san? Egy különleges narancs koktélt készítettem csak neked. A narancsból van, amit nem rég voltál olyan kedves nekem adományozni, tört jéggel. Biztos vagyok benne, hogy tökéletes lesz egy olyan meleg napon, mint ez. Továbbá számos fánk citromkrémmel töltve, hogy tetszik?

Sanji a gyönyörű Nami-sanja elé helyezi a tányért és az italt, karnyújtásnyira, de eléggé távol ahhoz, hogy ne zavarja a térképét, ami az asztal mentén nyújtózott a fedélzeten. Nami gondosan és elgondolkodó kedvességgel a szőke szakácshoz fordul. A férfi türelmesen vár, hogy megkóstolja, áhítozva a nő bókjaira és köszönetére. Nami ránéz, fölötte a fényes kék ég, mögötte fekete zászlójuk hullámzik és hirtelen rájön, hogy élete soha nem volt még ilyen tökéletes.

- Sanji, - követeli Nami. – Mondtam valaha, hogy szeretlek?

- Nem, - válaszolt Sanji automatikusan, botladozva eleget téve a parancsnak a kérdésben. A szeme rémülten terjed ki, mikor rájön mit is mondott és sietve próbálja kijavítani magát, de Nami gyorsabb.

- Abban az esetben, - mosolyog lágyan Nami. – Szeretlek.

Robin és Franky

Franky összehúzza szemöldökét és megvakarja a fejét, ahogy megpróbál rájönni, hogy készítsen láncot a limitált anyagból, amije van. Sanji hajthatatlan volt és Nami jóváhagyta; kellett egy zár a hűtőre. Megint.

- Mondtam valaha…?

Franky meglepetésében felnéz; Robin a legénység tagjait nézi, Usopp és Chopper lent a fedélzeten birkóznak, Nami és Sanji nem messze a kettőtől, Luffy és Zoro fenn a hajó orránál. A kék szemek szeretet mutatnak és Franky biztosítja őt.

- Tudjuk.

Luffy és Zoro

Egy bökés és az első társ felnéz a kardjairól, Luffy egy napos mosollyal kérdez.

- Zoro?

Zoro szünetet tart, elvigyorodik, és aztán beismeri.

- Mindig.