Cím: Az utolsó kapitány II.
Fandom: Bleach
Előzmény: Az utolsó kapitány
Műfaj: dráma, tragédia, barátság, akció, kaland, általános
Elbeszélésmód: E/3.
Fejezetek száma: ?
Állapot: futó
Szereplők: Hitsugaya, Ichigo, Aizen, Ichimaru és a Bleach világának szinte összes szereplője
Párosítás: -
Korhatár: M/16+
Ismertető: Hogyan süllyedt Seireitei a végső kétségbeesésbe? És mit tehet egy magára maradt kapitány?
Figyelmeztetés: kínzás, szereplő halála, trágár beszéd
Spoiler: igazából nincs
Megjegyzés: E-Ditkének és Eriknek sok szeretettel.
A rend kedvéért: a dőlt betűvel írt részek visszaemlékezések.


Fejezet sorszáma: 1.
Fejezet címe: Amikor minden elkezdődött
Szavak száma: 878
Karakterek a fejezetben: Hitsugaya, Matsumoto, a Gotei 13 kapitányai
Figyelmeztetés: -
Ismertető: Rövid bevezető fejezet, melyben két évet ugrunk vissza az időben.
Megjegyzés: -


Hitsugaya cellájának ajtaja nyikorogva kinyílt, és a jövevény lassan a megbéklyózott kapitányhoz sétált. Mikor odaért, a fehérhajú shinigami felemelte fejét, és türkizzöld szemeivel döbbenten meredt az alakra.

- Te…? – kérdezte remegő hangon.

- Rég találkoztunk, Toushirou!


Két évvel korábban

Hitsugaya lemondóan sóhajtott, mikor belépett az irodába, megpillantva a kanapén alvó Matsumotót. Ez is csak egy olyan tipikus hétfő reggel volt, amikor már fejfájással ébredt, s a migrén csak fokozódott a nap folyamán – ami elsősorban hadnagyának volt köszönhető.

Az ifjú kapitány tudta, hogy nem sok értelme lenne felébreszteni Matsumotót, addig is csönd van, amíg az a nagymellű boszorka alszik. Igen, így nevezte magában hadnagyát Hitsugaya mióta csak megismerkedett vele. Hiszen minek hívjon egy shinigamit, aki leüti őt a saját melleivel?

A gondolatra a kapitány nosztalgikusan elmosolyodott, majd leült asztalához, és nekilátott a napi teendőinek. Először ellenőrizte, hogy mindenki leadta-e a jelentését, majd elolvasta a leveleit, utána összeállította a napi feladatokat osztaga számára, és aláírta a szabadságoltatási papírokat. Mikor mindezzel végzett, felpillantott az órára, és elindult a szokásos, hétfő reggeli kapitánygyűlésre.

- Jó reggelt, Hitsugaya-taichou – szólította meg mosolyogva Ukitake, mikor már az első osztag felé vezető úton sétált.

- Ukitake? Jobban vagy? – kérdezte a kis kapitány.

- Ó, igen, remekül érzem magam – mosolygott a fehérhajú férfi. – Megkaptad az üzenetet, amit küldtem neked?

- Igen – bólintott a fiú. – Természetesen számíthatsz a támogatásomra.

- Szóval egyetértesz velem? Ennek nagyon örülök – bólintott Jushirou.

- Kik vannak még az oldalunkon? – kérdezte Hitsugaya.

- Shunsui, természetesen. Sikerült meggyőznöm Komamura-taichout és Kuchiki-taichout is – sorolta a tizenharmadik osztag kapitánya.

- Ennyi? Összesen öten vagyunk? – vonta fel a szemöldökét a fiú.

- Nos, Unohana-taichou még nem válaszolt, ahogy Zaraki és Kurotsuchi sem.. Kira-kunt és Hisagi-kunt is megkérdeztem, támogatnak. Soi Fon kapitány azonban ellenzi az ötletem, ahogy az ötödik osztag hadnagya is.

- Hinamorit bízd rám – nézett fel Ukitakéra Toushirou.

- Ahogy kívánod – bólintott a férfi.

Eközben a két alakhoz csatlakozot Kyouraku is, szokásos mosolyával üdvözölve két kollégáját, majd beszámolt róla, hogy Unohana is támogatja Ukitake ötletét.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen simán fog menni, Juushirou – nézett barátjára. – Bevallom, azt gondoltam, hogy a többség ellenezni fogja.

- Szerintem ebben a helyzetben a legjobb, amit tehetünk, ha követjük Ukitake tanácsát – szólalt meg Hitsugaya egy pillanatnyi gondolkodás után.

- Őszintén szólva meglep, hogy ezt mondod – pillantott le az előtte haladó alakra Shinsui. – Nem hittem volna, hogy a tizedik osztag támogatását is élvezni fogjuk.

- Tudod jól, hogy már a kezdetektől nem tetszett Yamamoto-soutaichou haditerve – állt meg Hitsugaya, hogy szembefordulhasson a két idősebb shinigamival. – Aizen egyre erősebb és erősebb lesz. Ha felelőtlenül támadunk, Soul Society-nek vége.

- Én is így gondoltam – sóhajtott Ukitake. – Ezért is hozakodtam elő ezzel az ötlettel. De nem vagyok benne biztos, hogy jobb, mint a soutaichou javaslata.

- Kész öngyilkosság mindkettő – jelentette ki Hitsugaya komoran. – De ami engem illet, úgy látom, a tiédben van a kevesebb buktató és megjósolhatatlan körülmény. A végkimenetele sokkal kiszámíthatóbb.

- Jó reggelt! – szólt egy hang a hátuk mögött, és a hármashoz csatlakozott Zaraki és Kurotsuchi.

- Gondolkodtam – jelentette ki Kenpachi. – Azt hiszem, támogatom az ötleted, Ukitake. Hiszen így esélyem lesz jó néhány erős ellenféllel megküzdeni. Már nem is tudom, mikor keveredtem már egy kiadós csetepatéba. Még berozsdáll a zanpakutou-m.

- Nekem is tetszik a dolog – dörzsölte a kezét Mayuri. – Rájöttem, mennyi kísérleti nyulat is szedhetnék össze ennek során… Végre folytathatnám a rég félbehagyott kutatásom.

- Remek, eszerint már csak Yama-jiit kell meggyőznünk – bólintott Kyouraku. – A kapitányok többsége támogatja a dolgot, remélem, hajlik majd a haditerv megváltoztatására.


Hitsugaya ismét sóhajtva lépett be az irodájába. A gyűlés hosszúra nyúlt, és sok vitával járt, míg végül sikerült meggyőzni Yamamotót a stratégia megváltoztatásáról. Az új parancsot minden kapitánynak magának kellett tolmácsolnia osztagának, így Toushirou összehívta a tisztjeit, és tájékoztatta őket az új helyzetről. A terv szerint a tízedik osztag feladata Seireitei nyugati területeinek védelme lesz, a vezetéssel harmadik tisztjét bízta meg.

- Én és Matsumoto a többi kapitánnyal és a legtöbb hadnaggyal együtt fogunk harcolni az espadák, Ichimaru, Tousen és Aizen ellen – jelentette ki. – Bármely más kapitány harcába beavatkozni szigorúan tilos!

- De kapitány! – kiáltott fel az egyik embere.

- Ezt nem engedhetjük, Hitsugaya-taichou! – hangzott a sarokból.

- Kérem, gondolja végig!

- Nem lehetne mégis…

- Csönd! – kiáltotta el magát a szokásosnál hangosabban és erőteljesebben Hitsugaya. – Aizen serege hatalmas, az erejük szinte végtelen. Az espadák ellen még egy kapitánynak is alig van esélye. Ha valaki beleavatkozik a harcba, az szinte egyenlő a biztos halállal. És ha megzavarnátok a mieinket, az egyenlő a vereséggel!

A kemény szavakat mély csönd követte, az összes shinigami lehajtott fejjel bámulta a padlót.

- Nézzétek, értékelem, hogy segíteni akartok, hogy meg akartok védeni – folytatta Hitsugaya megenyhült hangon. – De nem tudnék úgy a harcra koncentrálni, hogy közben az embereimért aggódnék. Ezért kérem azt, hogy a saját feladatotokkal törődjetek.

- Értettük – felelték csendesen a tisztek.

- A részletesebb stratégiát, a csapatok beosztását még ki kell dolgoznom, néhány napon belül megkapjátok – mondta Hitsugaya, hátat fordítva a shinigamiknak, kinézve az ablakon. – Elmehettek.

A tisztek szép lassan elhagyták a helyiséget, egyedül Matsumoto maradt ott. Egy szót sem szólt, úgy állt a szoba másik oldalán, kapitányának hátán nyugtatva szemét.

- Te is érzed, ugye, Matsumoto? – szólalt meg halkan Hitsugaya néhány percnyi hallgatás után. A nő szomorú pillantással nézett a tízes számra a fiú haoriján.

- Igen – felelte. – Ezt a háborút nem nyerhetjük meg.