Royal Flush
I. Cím: Royal Flush
II. Alcím: Kártyák bűvöletében
III. Korhatár: (18)+
IV. Beállítottság: yaoi
V. Kor: 1900~
VI. Helyszín: Central, többnyire
VII. Szereplők: Edward, Roy, Maes, Havoc, Breda, Alphonse, Fallmann, etc
VIII. Figyelmeztetés: yaoi
IX. Fejezetek: Megírva eddig: 3
X. Párosok: Roy X Edward
XI. Megjegyzések: Az ötetet a Devil May Cry adta. Dante, mikor kártyázik, és úgynevezett Royal Flush-al nyer.
I.Fejezet - A tét
Nevetés, kiabálás, hangos beszéd szűrődött ki Central talán legnépszerűbb kocsmájából. Itt lazított a legtöbb katona mikor kimenő- vagy szabadidejük volt, így nem meglepő: ide leginkább katonák tértek be.
Sokuk egyenruhában-, ami mindig is tiszteletet parancsoló volt, főleg a környéken- a munkából rögtön ide tértek be, leültek barátaikkal beszélgetni és közben fogyott az alkohol is. Most, hétvége alkalmából, a szokottnál jóval többen fordultak meg, hisz másnap nem kellett korán kelni! Ez természetesen így nem lenne pontos- a Főhadiszállás hétvégén sem kongott az ürességtől, de a katonák túlnyomó része minimum továbbaludhatott, a szerencsésebbeknek egész napjuk szabad volt.
Bentebb, ahol az asztalok szélesebbek és hosszabbak voltak, inkább tetszett bárnak, mint egyszerű kocsmának. Kártya partik, biliárdozások és egyéb szórakozások színesítették a fáradt egyenruhások programjait. Egy ilyen asztalnál ült egy nagyobbacska társaság, Roy Mustang emberei kártyáztak, a tétek leginkább a szívatásokra koncentrálódtak… Minden kör elején megbeszélték, mi jár a vesztesnek, illetve a nyertesnek. Néhol dupla körök után számoltak, attól függően, hogy jön ki a lépés.
Edward Elric kezdett feszült lenni. Ujjaival idegesen dobolt az asztalon, elfelejtkezve a fapofáról, amivel elrejthette volna érzelmeit. Breda már a szeméből kiolvasta az állást, de magatartása a nyílt lapoknál is világosabban mutatta: vesztésre állt.
Egyáltalán nem akart veszíteni. Foggal-körömmel harcolt, hogy azt a szörnyűséget elkerülje, amit az aznapi mókamester, Breda agyalt ki. Az ötlet születésénél mindenki jót nevetett, mígnem rájöttek, kicsit sántít az.
- Edward, Te jössz… - szippantott jólesőn frissen meggyújtott cigarettájából a Hadnagy, mélyen letüdőzte majd hatalmas füstfelhőt teregetett maga fölé.
Nagyon is tudta, miért habozik a kistermetű alkimista: nem az ő köre volt, hogy finoman szóljunk, ahogy az egész este nem úgy sikerült neki, ahogy ő azt elgondolta. Attól a pár korty sörtől, amit megitatott vele Havoc, csak hányingere lett és hamar a fejébe szállt. Most a kijózanodás se jött a legjobbkor, tisztán érezte, ebből hatalmas beégés lesz.
- Jól van már! – csippentett egy lapot ujjai közé, jöjjön, aminek jönnie kell kifejezéssel letette. Breda csillogó tekintettel nézte. Erre számított, vagy talán egy fokkal jobbra.
- Ez jó móka lesz… - zárta a kört - a kiscica egyik jelzője még passzol is. Sőt, rajtad kívül mással aligha lehetne cicázni közülünk… - fogott bele az állás kommentárjába, lustán hátradőlve, kezét pocakján pihentetve.
Edward vörösödő fejjel hallgatta, és sejtette, a többiek nem fognak a védelmére sietni. Elég nagy szája volt még nem is olyan régen, bizonyára most boldogan vágnak vissza.
Nem tévedett…
- Valóban, a kört elvesztettem… - erőltetett nyugalmat a hangjára. Végül is, mi ez? Kártyáztak. Egy játék. A kör vesztese - Akkor most Hawkey Főhadnagynál kell megjelenik, csengettyűvel és… masnival…? – kérdezte, húzta is a száját a „csengettyű" és „masni" szavaknál. Röhejesen fog kinézni, most így kimondva gondolt csak bele, ez az est mélypontja.
- Hawkey? – mélázott el Breda, a szőke katonanő szigorú tekintete felderengett előtte az alkohol mámorán túl
- Nem. A következő kör nyertesének a cicája kell legyél! – döntött másként, kiakasztva az amúgy se nyugodt fiút.
- Nem erről volt szó! – pattant fel idegesen, Havoc nyomban visszanyomta.
- Nyugalom! Azt beszéltük meg, kiscica leszel egy hétig valakinél… de hogy kinél, azt nem beszéltük meg. Majd most Breda megmondja. Amondó vagyok, kezdj el megszelídülni, mert a végén Hawkeytól kell kérni pórázt! – biztatta kedvesen Havoc.
- Én… ilyenre… nem… emlékszem! – rémült meg a kis srác, az alkohol hatása már múlóban volt. Arra számított, Rizát mondják, a nőben pedig elég jóérzést látott, hogy tőle ne kelljen tartson. A kis asztaltársaságot elnézve viszont a félelmei is visszatértek. Bredáéktól hiába is várt volna hasonlót.
- Na, amíg kihozom az italokat, kezdj barátkozni a gondolattal. Egy teljes hétig a következő kör nyertesének dorombolsz… - hajolt felé az ítélethirdető, ahogy elindult az italokét, Falman vette át a szót.
- Kis csinos masni, csengettyű a nyakban… - kuncogott a vizualitásán, Ed biztos érdekesen fog festeni bennük.
- Ez így akkor is… csapott az asztalra, ekkor Furey kedvesen megérintette a karját.
- Nyugi, egy-kettőre elfelejtik!
- Mindig így viselkednek? – kérdezte a társaságra pillantva, Havoc épp elnyomta cigarettáját és felkönyökölt az asztalra.
- Csak azért szívatnak, mert még nem vagy beavatva! Pár alkalom, és leszállnak rólad! – vigasztalta, hiszen vele is eljátszották ugyanezt.
- Remélem is… nincs kedvem bohócot csinálni magamból, míg ők cicáznak velem… - húzta a száját, szeme megvillant, ahogy Havocra nézett.
- Nekem jó a memóriám! – vigyorodott el a szőke Hadnagy, Furey aggódva nézte Edet. Pillanatok kérdése, hogy ne ugorjon a torkának.
- Még két sör, és nem lesz gond! – erőltetett Ed is magára egy vigyort, Havoc talán lerészegedik az est végére. Ő épp most kezdett kijózanodni.
- Jó ötlet, Brenda már jön is az italokkal! – bökött az érkezők felé.
Ed követte a tekintetével, és az adott irányba fordult. Breda már le is tette eléjük a poharakat, ő pedig reflexből lepasszolta sajátját a szőke férfinak. Aztán jobban szemügyre vette az újonnan érkezetteket és már nagyon bánta… az estét is, illetve az itala továbbadását…
- Halihó fiúk! Beszállhatunk mi is? – köszöntötte a társaságot nagy kedvvel Maes, oldalán Roy Mustang, mint sápadt kísértet… Szeme csillogása már nagyon is élő emberét mutatta, Edben megerősítve a gyanút, az est fénypontja – illetve számára holtpontja még csak most jött el.
- Milyen szépen összejöttünk! – jegyezte meg Roy a társaságon végighordozva pillantását.
Ed rosszkedvűen nézett el más irányba, alkohollal a vérében túl élénk volt a fantáziája és az felettesét meglátva bizonyos tiltott dolgok ugrottak be… Nem örült volna, ha elárulja magát, inkább csendben maradt.
- Üljetek csak le, épp új kör jön! – invitálta a katonákat Furey, akik rögtön kaptak is a lehetőségen.
- Miben játszunk? Húzta maga elé a paklit Maes és gyakorlott mozdulatokkal megkeverte.
- A nyertest befizetjük egy cicára… - csuklott fel Havoc vidáman, felélénkítve az eddig idegesen szemlélődő Edet.
- Nagyon vicces… - morgott csendesen, mire Breda is rögtön felnevetett.
- Jól hangzik! – kapta fel a fejét Roy mit sem sejtve. – Maes, ha nyersz, passzolsz a legjobb barátodnak!
- Majd még meggondolom, Láng alkimista Barátom! – csóválta a fejét cimborája, húzva kicsit Royt, közben leosztott.
- Ugyan! Házas ember vagy! Én viszont nem, gondolhatnám rám is! – piszkált vissza, a többiek jól mulattak rajtuk.
Mindenki nagyon is jól tudta, ha Maes nyerne, tényleg passzolna, csak még bosszantja barátját.
Ed ugyanekkor falfehérre sápadt. A vészharang már rég megszólalt az agyában: lépjen le, míg lehet… a zsigereiben érezte, ez az este számára csak veszteséggel zárulhat.
Nem is igen figyelt a játékra, agyában minduntalan ugyanazok a gondolatok kergették egymást. A kör nyertesének macska-módra kell majd hízelegjen, okot adva a srácoknak további gúnyolódásra.
- Nos Edward, milyen lapjaid vannak? – pillantott – Breda az ifjúra, nagyot kortyolva a söréből.
- Edward, - kapta fel a fejét Mustang, látványosan körbenézve a társaságon, tekintetével kétszer is elsiklott a fiú felett…
- Acélkám! – nézett rá végül vigyorogva, mintha ezer éve nem látta volna. – Hát te is itt vagy? – képedt még el mellé, tökélyre fejlesztve ezzel Edward felbosszantását.
- Mily meglepő, igaz? – fújt rá Ed válaszként, csalódást okozva ezzel az ezredesnek. Minimum egy idegesen felpattanó, az asztalon keresztül rávetődő akcióra számított…
Ednek legkisebb problémája is nagyobb volt most felettese újabb szemétkedésénél, ilyen volt például az ismét rosszra fordult lapjárása és a rá váró cicázás… már előre hallotta a srácokat, ahogy cicc-ciccegnek neki.
- Igen, meglep… neked nem az ágyban kéne lenni ilyenkor? – folytatta Roy, fel nem adva egy olyan remek lehetőséget, mint a mostani. Nyilvánosan felbosszantani a kis alkimistát, hogy pukkancs módjára duzzogjon utána? Na, ez volt az, amit Roy bűnnek érzett volna, ha kihagy…
- És magának? A kimerítő munka után biztos nagyon el van fáradva – nyomta meg a munka szót, utalva az Ezredes néhai lustaságára. Mindezt kedves, csevegő hangnemben….
- Talán kezdjünk! – vetett véget a vitának Maes, és nyitott…