Az óra csörög az éjjeliszekrényen, de gazdája feje búbjáig betakarózva alussza az igazak álmát. A gyönyörű Haruno Sakura járt buksijában, de gyorsan elhessegette az álomképeket, mert hideg folyadékot érzett végigfolyni forró teste minden porcikáján.

-Mi a fene ez? Anya?

-Naruto azonnal kelj fel és menj fürödni. Ha nem sietsz még elkésel a suliból, és semmi balhé, megértettél?

-Oké, oké. Megértettem. - Kedvtelenül indult el a fürdőszoba felé. Napi rutinjának befejezése után, Kushina asszony készített szendvicseket fiának.

Naruto már a suli bejáratánál megtorpant, észrevette azokat a tekinteteket, amiket állandóan visszakapott. Mindig verekszik, így senki sem szeret barátkozni vele. Shikamaru, Kiba, Chouji, Ino, Sakura, Hinata, Lee meg néha Neji, csak ők fogadják be a szőkét maguk közé. Mások csak rühes kutyaként bánnak az ártatlan fiúval. Állandó verekedési partnere az Uchiha gyerek, akinek nagyon nem bírja a fejét. Olyan goromba a lányokkal, akik őt körberajongják, még csak rájuk sem néz. Naruto sokszor látta szívének legkedvesebb személyét szomorúnak, ez a hülye alak miatt. Legtöbbször Sakura szomorú arca volt az ok a fiúk verekedésére. Sasuke soha az életben nem tudta felfogni, hogy szőke osztálytársa miért foglalkozik ezzel a csitrivel, ha tudja, hogy mást szeret. Egy nap rájött. Naruto és Sakura ültek egy padon, a lány éppen a szőke sebeit rendezgette.

-Nem kell verekedned vele miattam. Csak magadnak ártasz, és semmit sem érsz el.

-Sakura ha te vele vagy boldog, akkor mindent elkövetek, hogy elnyerd a szívét. Ha törik, ha szakad, a tiéd lesz.

-Naruto... - Majd néhány csillogó könnycsepp jelent mag Sakura szemében, majd végigfolyt gyengéd arcán.

Naruto csak figyelte a jelenetet, és kérlelte a lányt, hadja abba a sírást, mert ő is elkezd bőgni és a járókelők meg csak jót kuncognak rajtuk. Sakura elmosolygta magát az előbb hallottaktól, ám amikor ránézett a mellette ülő arcára, rájött, a fiú nem viccel. Neki is könnycseppek jelentek meg a szeme sarkában, amit egy erősebb szellő kifújt onnan. Sasuke látta az egészet, és Amor nyila szívbe döfte abban a pillanatban, ahogy meglátta Naruto azúrkék szemeit, könnyekkel díszítve. Akkor az ég sem volt annyira kék, mint az a szempár. Ekkor a szőke srác tarkójára tette kezeit és felvette a szokásos fültől-fülig érő mosolyát.

Sasuke ekkor rájött, hogy osztálytársa nagyon szerelmes a lányba, de tudja soha nem lehet az övé, hisz mást szeret. Ezért már avval megelégszik ha látja Sakura mosolyát. De az Uchiha még arra is rájött, hogy halálosan beleszeretett abba az idióta dobe-ba, aki majdnem minden áldott nap összeverekszik vele. Naruto jó kis fejmosást kapott otthon, amikor Kushina meglátta az összevert fiát.

Másnap reggel az osztályteremben Shikamaru, Kiba és Naruto éppen kártyáztak, az egyik szünet alatt. Sasuke megint az idegesítő lányokat próbálta levakarni magáról, Ino és Sakura meg valamin sugdolóztak. Becsengettek, majd kinyílik az ajtó és belép egy ismeretlen srác. Mindenki tekintete az új jövevényre szegeződik, Kakashi-sensei meg rögtön jött a fiú után. Megdorgálta a rosszcsont srácokat a kártya miatt, majd beállt a tanári asztal mögé.

-Gyerekek figyeljetek. Ő itt az új osztálytársatok, - az új srác felé fordul - mutatkozz be szépen.

-Shikima Sai vagyok.16 éves, kitűnő tanuló voltam az ANBU középiskolában. Szeretek rajzolni, és a csendes tájat nézni. Remélem jól kijövünk majd. Köszönöm.

'De cuki. Az ANBU középiskolából jött ide? Akkor biztos nagyon okos is. Igazad van.' A lányok azonnali traccs-akcióba kezdtek. Jól megnézegették az új srácot, aki Naruto mellett kapott helyet. Sasuke akart oda átülni, de erről lemondhatott. Sai odafordult mellette ülő fiúhoz.

-Hello. A nevem Sai. Remélem jól kijövünk majd.

-Ööö... Persze. Azt hiszem.

Sai azonnal megkedvelte Naruto szőke tincseit, meg azokat a kék szemeket. Shikamaru és Chouji csak jót röhögtek barátjukon, mert ez a "Sasuke utánzat" mellé ült. Az osztály összes lány tagja úgy zárta le az ügyet, hogy olyan menő, mint Sasuke. Sai ebédelni mindig a tetőre járt, mert onnan gyönyörű kilátás tárult szemei elé. Narutót is egyszer magával ráncigálta, hogy barátokként egyenek együtt. Sasuke is megakarta épp akkor hívni osztálytársát, de nem találta sehol. A folyosón leszólított egy lányt, hogy megkérdezze, nem látta-e az Uzumakit. Választ kapott, de olyat amire nem számított.

-Narutót az új osztálytársatokkal láttam felmenni a tetőre. Biztos próbálnak összebarátkozni.

Sasuke szíve összeszorult a gondolatra, lehet, hogy Sai már magához is láncolta újdonsült szerelmét. Felrohant a tetőre, de lassan nyitotta ki az ajtót. Látta ahogy Sai és Naruto egy halom tekercs közt csücsül, és a szőke csillogó szemekkel nézegette azokat. Sai rajzai voltak rajtuk, amik hihetetlenül élethűnek tűntek.

~Nem hiszem el! Velem csak verekedni tud, az a hitvány alak meg simán előcsalta azt az édes mosolyt. Ilyen nincs!~ Gondolta magában Sasuke.

-Van ott valaki? - Nézett Sai az ajtó felé. Nem látott senkit, és egy árva hangot sem halott.

-Sai, mi a baj?

-Hát, mintha éreztem volna valaki jelenlétét, de lehet, hogy csak a te mosolyod zavart meg.

Naruto erre nem tudott egy kukkot se mondani, így okosabbnak látta, ha visszamerül a tekercsek közé. A nyugtalan fiú pár rajzot odaadott új barátjának, így bebiztosítva helyét a szőkénél. Ez a rajzoló zseni sosem gondolt arra, hogy az első nap rögtön Amor rátalál és szíven lövi. Persze azt sem hitte, hogy egy ilyen fiú fogja rabul ejteni őt. Megvolt benne az a halvány érzés, ami nem hagyta nyugodni. Sejtette azt, hogy azaz Uchiha gyerek még belefog köpni a levesébe.

Becsöngettek. Naruto már kelt is fel, amikor egy kéz visszahúzta. Gyengéden megrántotta, és egy puha ölelésben érezte magát a szőke.

-Mi a fene? Mit csinálsz, Sai?

-Semmit, csak élvezem az együtt töltött időt.

Naruto itt kezdte úgy érezni, veszélyes lenne sokáig kettesben maradnia ezzel a fura fickóval. Jobbnak látta lelépni, de az ölelés, a szabadulás próbálkozása után, még erősebb lett.

-Sai becsöngettek. Ideje lenne visszamenni az osztályterembe. A tanár befog minket írni. - Kis kapálózás után - Eressz ell!

-Engedd el őt, most! - Jött egy határozott felszólítás. Sasuke ott állt az ajtóban (ismét), majd dühös pillantásával átdöfte ellenfelét.

-Aham. Szóval te voltál itt az előbb. Mégis miért állna szándékomban szót fogadni a parancsodnak?

-Mert ha nem teszed, könnyen meghalhatsz.

-Hahaha! És te azt hiszed, hogy most megijedtem? Hát ha igen, akkor nagyon tévedsz. Nem hagyom hogy rátedd a mocskos kezedet, erre az áldott kincsre.

Naruto csak hallgatta a párbeszédet, és próbált rájönni arra, hogy mi is folyik éppen az orra előtt. Egy kis hang állandóan azt suttogta 'Menj, menekülj! Ha maradsz, olyat fogsz látni vagy hallani, ami megváltoztatja az életedet.' Ennek a hangnak a gazdája el is futott volna rég, ha azok a sápadt, ám annál erősebb kezek nem szorítják ilyen erővel, hogy levegőt is alig kap. Hamarosan a hang jóslata valóra vált.

-Én kedvelem Narutót, és nem fogom hagyni, hogy egy hozzád hasonló körülrajongott kis senki, akár egy ujjal is hozzáérjen.

-És ha azt mondom, hogy én már régebb óta kedvelem őt? Akkor erre mégis mit válaszolsz?

-ELÉG LEGYEN! - Mindkét fekete hajú ráfordította tekintetét a szőkére, - Mégis hogy képzelitek azt, hogy csak úgy dumáltok rólam, miközben ezt én hallom? Hogy mekkora idióták vagytok! - előbújt pár könnycsepp a szeme sarkában, - Soha többé a közelembe se jöjjetek! Ne is szóljatok hozzám! - majd Naruto felhúzta a nyúlcipőt, és gyorsan köddé vált.

A lehordott páros először tanácstalanul nézett egymásra, majd felébredt bennük a bűntudat.

-Igaza van. Úgy beszéltünk róla, mintha valami tárgy lenne csak. - Szólalt meg Sasuke, majd lesütötte szemeit.

-Érthető miért lett ennyire dühös. Ha lemegyünk a tanterembe, kérjünk tőle bocsánatot. - Fojtatta Sai.

-Rendben. - Jött a szomorú válasz. Lassan lementek a tanteremig, az ajtóban vettek egy nagy levegőt, majd kinyitották az ajtót. Nem volt megtartva az óra amin veszekedtek a tetőn, viszont Sakura aggodalmasan odalépett az Uchihához.