– Új hal érkezett a városba

Grimmjow Jaegerjaquez , és bandája terrorban tartja az egész iskolát és a környékét. Édesanyja titokzatos körülmények között meghalt, édesapja a legnagyobb yakuza klán vezetője. Bár, lehet, hogy éppen egy terrorista, de a Gakuran középiskola tökéletessége. Az iskola hónapok alatt a ranglista élére tört. Egyetlen egy okból nem lehet első helyezett. Az iskola nem koedukált, vagyis a jövő héttől várják a hölgy jelentkezőket, akik valószínűleg nem lesznek, de egy próbát megér. Az iskola fő célja, espada-kat nevelni a csőcselékből. Aki kinyúl az edzések közepette, az így járt. Tudnia kellett, hogy mire vállalkozott.
Eljött a nap, amikor az új diákok beiratkozhatnak az iskolába. Általában egy hétvégi napra rakják, amikor a diákjaiknak nincs kedve bemászni a városba, hogy öljenek. Messzi elkerülik az iskolát, ilyenkor esélyük van az újaknak a túlélésre. Két féle tagozatot indítanak. A testi-és szellemi osztályok erő különbsége igen is eltér. Míg a testi harcosok kívülről okoznak fájdalmat, a szellemi fejlesztők pedig az ember emlékeit használja fel a védekezésre. Leszállt az éjjel, és egy limuzin állt meg az iskola behorpadt ajtajánál. A sofőr illedelmesen kinyitotta az ajtót a benn ülőnek, az kiszállt és elindult a beiratkozásra. Jellemében nem lehet hibát találni, ha rá nézel csak egy ártatlan újoncot látsz. De a szíve maga a sötétség, ami vérre szomjazik. Belőle még a legkiválóbb espada is lehet.
- Neve? – kérdezte csodálkozóan az igazgató.
- Ikeda Aya. – mondta halkan.
- Biztosan ide akar járni, Ikeda-kun? – kérdezte az öreg. – Ön az egyetlen lány jelentkező, és mivel nincs külön kiépített kollégium csak egy fiú mellett tudjuk elhelyezni. – tette még hozzá ezt az aprócska részletet.
- Ha idegesít csak meg kell ölnöm. – vont vállat. – Tudom, mire vállalkozok, felkészültem.
- Remek, remek! – örvendezik – Akkor isten hozta minálunk! Gondolom a szellemi tagozatra akar beiratkozni… - mondta még hozzá.
- Téves. Testi tagozat, lehet, hogy nem látszik, de sokkal több van bennem, mint ebben az iskolában bárki másban. Az álcázás is egy fontos része a túlélésnek. Nem igaz, igazgató úr? – kérdezte némivel hangosabban, mint ahogy eddig beszélt.
- P-Persze… - lepecsételte a jelentkezési lapját, majd visszanyomta a kezébe – Holnap már kezdhet is. Mellesleg nincsen különleges bánásmód. Megértette ugye? – kérdezte.
- Persze, mindent köszönök. – mosolygott, majd elindult a kijárathoz.
Az eső már nagyban zuhogott. A lány kisétált, mintha csak erre várt volna. Az esőre, ami minden gondot elmos a föld színéről. Az egyenruha amit még kapott elázott, de nem érdekelte, csak a pillanatnak élt. Aztán megpillantott egy alakot a sötétben. Abba hagyta az eső pásztázását, és elindult az autóhoz. Beszállt, majd elhajtottak. Az alak még nézte az autót, hogy miképp tűnik el a ködben.
Másnap reggel, a kihalt környéket, élettel teli diákok lepték el. Elkezdődött az új félév, ami megkönnyítette a dolgokat, mivel nem azon kellett fáradozniuk, hogy átmenjenek a teszteken.
Egy nap sem maradhat el szárazon! Lefordítva, Grimmjow mindig bever valakinek valamiért, még akkor is ha nincs rá oka. Élvezheti, ha kínozhatja a többi embert maga körül. Beterpeszkedett a termük ajtajába és tovább nézte a verekedést, amit a haverjai kezdeményeztek. A tanár bemászott az ablakon keresztül. Igen jól láttátok. Az ablakon keresztül. Tudjátok, az biztonságosabb. Ledobta a könyveket az asztalára, majd rendre parancsolta az osztályát. Azok meglepően engedelmeskedtek neki.
- Örülök, hogy legalább a hozzáállásotok megváltozott egy kicsit. – törte meg a csöndet.
- Ahha…Ja… - jött a tömör válasz valahonnan hátulról.
- Grimmjow nem szeretne helyet foglalni? – kérdezett rá.
- Nem, jó itt. – mondtam miközben tovább bámultam az áldozatom a földön.
- Ha jól tudom, ő volt a szobatársa. Akkor most van egy üres hely. – mosolygott.
- Mi ez a nagy vigyor a képén? Letöröljem? – kérdeztem ingerülten.
- Tulajdonképpen, ma érkezik az új osztálytársatok. – jelentette be, mire a teremben hangzavar tört ki. A tanár próbálta csendesíteni őket, kevés sikerrel. Valaki meghúzta Grimmjow ingjét, aki ezért a gesztusét hátrafordult. A teremben ismét néma csönd uralkodott.
- Útban vagy… - nyögte az alak.
- Nem hallottam, mit mondtál? – kérdeztem vissza idegesen.
- Hallottad te, nem fogom megismételni magamat. – nézett fel rá.
- Verést akarsz, öcsi? – horkantottam.
- Tisztázzunk két dolgot. – fújta ki a levegőt – Először is, lány vagyok. Másodszor még mindig útban vagy, szóval ha megbocsátasz… - Megfogta az ingénél, és egy laza mozdulattal hátra vágta neki a falnak. Az osztály nevetésben tört ki, a lány meg odasétált a tanárhoz.
- Azt hiszem, ez egy igen csodálatos belépő volt…öhmm.. Hogy is hívnak? – kérdezte.
- Ikeda Aya. – válaszolt. – Hol a helyem? – kérdezte.
- Hátul, a vörös mögött. – bökött oda. – Grimmjow ha kipihente magát, örülnék ha befáradna! – kiáltott ki a folyosóra.
- Az évszázad poénja. Nehogy röhögő görcsöt kapjak. – válaszoltam egyszerűsítve. Észrevettem, hogy a zavaró tényező az én padom mellett ül. – Az ott…Most komoly? – néztem a tanárt, hátha kapok valami értelmes választ.
- Ne aggódjon annyit, szerintem szobatiszta. – mondta. Újabb poén, nagyon vicces.
- Szórakozik velem? Én nem leszek vele egy szobában! – jelentettem ki.
- Felőlem kint is aludhatsz. – szólalt meg a csaj.
- Egyből. – nyögtem ki a választ és leültem a helyemre. Mára elég volt a jó hírekből. Végre kicsöngettek. A haverokkal leviharoztunk a csarnokba át az ebédlőn az öltözőkig. Ott észrevették az új jövevényt.
- Gyors vagy! – magyarázott neki Daisetsu.
- Csak nem vagyok annyira egoista, hogy minden üvegszilánkba magamat bámuljam. – mondta, de a mondatot valójában nekem szánta.
- Humor Herold mi? – nyögtem vissza.
- Mondtál valamit? – kérdezte, mintha hülyére akarna venni.
- Mosd ki a füled, ha ennyire süket vagy… - vágtam vissza, bár nem nagyon jött össze.
- Akkor te meg moss szemet, ugyanis nem hozzád szóltam. – válaszolta vissza, mikor már felment bennem a pumpa és szépen odasétáltam.
- Egyszer szerencséd volt, hogy elkaptál. De kötve hiszem, hogy másodszorra is menne. – majd, hogy végképp elbizonytalanítsam a drágát, egy jó erőset a falba ütöttem a fele mellett. Erre csak egy rideg tekintetet kaptam, és szemei ijesztően bámultak az enyémbe. Megfigyeltem, hogy a szemei, olyanok mint a smaragdsárkányok. Nagy és zöld.
- Most meresztgeted a szemedet vagy mi? – kérdeztem meg végül.
- Én nem. – mondta – De adok valamit. – kuncogott. Megragadta a jobb kezemet, és belerakott egy rágót. – Ez még kelleni fog. – egy másikat meg a számba tömött. Csak néztem. Akkor most mi a halál van?! A haverok már megint csak röhögnek rajtam, én meg már kezdtem azon gondolkodni, hogy itt és most megverem.
- Hé, Grimmjow nálam is van! – nevetett majd odanyújtotta felém azt a kibaszott csomagot. Komolyan azt várta, hogy majd ugrok érte? Kössz, haver örök hálám vagy valami ilyesmi nyálas dumával jövök? Szépen kapott egy jobbhorgost, és örülhet, hogy ennyivel megúszta.
A zöld szempár csak bámult engem, mitől kirázott a hideg. Sejtettem, hogy arra játszik, hogy jól beégessen és lerombolja a tekintélyem, de tűrtem. Ahogy elnéztem, rendesen meglepődött.
Az órák unalmasan teltek, nem voltak verekedések, mivel a fél iskola nagyjából másnapos, megérthető ez a békés időszak. Elindultam a kolesz felé, de a sarkon ott várt rám, maga az ördög. Rám nézett jelezve, hogy belehúzhatnák. Ügyet se vetve neki elmentem mellette és felvezettem a szobánkhoz. Nagy levegőt véve, nehezen, de kinyitottam az ajtót, és udvarias lovagként elém engedtem. Ezt azzal hálálta meg, hogy azt a kurva gurulós táskáját a lábamon át tolta be. Itt már betelt a pohár. Becsaptam magunk mögött az ajtót, meg ragadtam a karját és egy mozdulattal bevágtam az ágyba. Beszorítottam, hogy még véletlenül se tudjon megszökni. Végre láttam rajta, egy új érzelmet. Remegett, mint a kocsonya és a sárkány szemekben látszódott az ijedtség.
- Új hal a városban? – kérdeztem majd eleresztettem egy gúnyos mosolyt.