Ma erotikus volt a tengerpart.
A hullámok lágyan, élvezettel simogatták a nedves homok halmokat. Alig emelkedtek el a felszínüktől, és visszavonultukban is kéjesen hozzádörgölőztek a sima domborulatokhoz és mélyedésekhez. A part pedig ellágyult, formái változtak, emelkedtek, süllyedtek, ahogy a kéjes, lassú gyönyör megkívánta.
A tengeren lágyan fodrozódott az izgalom, a vágy. Félelmetes erejét visszafogva feszült kedvesének, és becézte végtelen türelemmel, csak néhány fehér tajték jelezte fojtott szenvedélyét. Lágyan nyomult be ölébe, hogy aztán ízével gazdagodva ismét visszavonuljon. Csak azért, hogy a hiány, a visszahúzódás, ami részleges elválás, még édesebbé tegye a következő egyesülést. Hogy tudják elválaszthatatlanok, mégsem teljesen egyek. Nászuk örök, folyton változó, kiismerhetetlen, titkos, meghitt.
Valóban csodálatos dolgok vannak ott, ahol véget ér valami, mert ott simul össze valami mással.
Ez a szerelem.
Egy sziklán ülve bámulom.