Írta: Koyasu Naoki
Régi barátok
Sötét villámok cikáztak az égen.Mindenhol sötétség volt,egyedül Sailor Moon brossa világitott,ami egyezett a Holdéval.
-Mamo-chan!-mondta ő halkan.
-Usagi!
-Mamo-chan!Kérlek ne halj meg! –kiáltotta Sailor Moon kétségbeesetten.
-Veled leszek mindig.- lehelte alig hallhatóan Tuxedo Kamen.
Utolsó erejével még megcsókolta a lányt,majd lehanyatlott a földre és örök álomba merült.
-Nem! Nem! –sikitotta Sailor Moon a karjaiban heverő férfinak.
-Azt mondtad velem leszel.De én nem igy gondoltam. –mondta akadozva a sirástól Sailor Moon.
Átölelte Tuxedo Kamen-t , és könnyeivel kiapadhatatlanul siratta őt.
-Nem, Mamo-chan!Ne halj meg,kérlek!
Ekkor valaki hátulról megérintette lágyan a vállát.Ijedten fordult hátra.Mikor meglátta az előtte álló alakot,hátratántorodott a döbbenettől,és lehuppant a földre.
-Ez nem lehet! Hiszen te nem lehetsz itt!
Sailor Moon alaposabban szemügyre vette a nyúlánk alakot.
Igen.Rendkivül hasonlitott hozzá,ha tényleg ő lenne az.Hosszú fekete haj,hátul erősen lófarokba fogva.Az a mélykék szem,az az ismerős tekintet.
Sailor Moon brossának a fénye a kétszeresére nőtt.De a lány nem értette miért.
Seiya letérdelt hozzá,és szó nélkül átölelte.
-Usagi! –szólitotta halkan,de magabiztosan a leányt.
-Én nem hagylak el! – mondta,majd ránézett a lányra.
-Mit keresel itt? –kérdezte Usagi félénken Seiyától.
A szólitott felállt,és kezét nyújtotta a lánynak.
Usagi elfogadta ,és reszketve állt meg a lábán.Ekkor Seiya körül fényesség tűnt elő.Megjelent a Starlights trió együttese.
Healer és Maker rákacsintott Sailor Moonra,majd Fighterrel együtt odamentek a halott férfihoz.
Körbeállták.Majd Fighter Usát szólitotta meg.
-Gyere Usagi! Szügsége van rád,hogy újból élhessen.
-Hogy újból élhessen?-ismételte reménykedve Usagi a szavakat.
Odament a Starlightshoz és Mamoru feje mellé állt,szemben Seiyával.
Megfogták egymás kezét,és hirtelen egy varázslatos fénysugár boritotta be őket.A vakitó fényben jól látszott Seiya arca.
Patakzott róla a víz.De Sailor Moon-é nem különbül. Majd hirtelen a fény elmúlt.És most már a Hold és a csillagok is világitottak.Sailor Moon brossa elvesztette fényét.
A fénnyel együtt Healer és Maker is eltűnt.Fighter még Sailor Moon-t nézte.
-Ne aggódj érte! Újból élni fog. – ezzel ment is volna el,de Sailor Moon megálitotta.
-Miért tetted ezt? És hogyan? –szakadt ki belőle a kérdés, bár az utóbbi már nem érdekelte különösebben.
-Csak mi menthettük meg!- fordult vissza Fighter.
-Mert a fény,ami felizott a brossodban,engem hivott segitségül.És csak az menthette meg,akit az Ezüst Kristály hiv.
-De miért? – mondta halkabban.
-Usagi! –tett egy lépést a lány felé Seiya.
-Nekem nagyon fontos vagy.Nem birnám elviselni ha szenvednél. És tudom,hogy ő neked a legfontosabb a világon. – ennél a mondatnál a már ébredező Mamorura nézett.
-Viszlát Usagi! Nem felejtlek el!
-Seiya! Seiya! – kiáltotta Sailor Moon az eltűnő fiú után.De már eltűnt.
-Usagi! –mondta egy hang Sailor Moon mellől.
-Mamoru! –kiáltotta Usagi.
-Hát élsz?
Boldogan ugrottak egymás nyakába.
-Mamoru! – mondta újból könnybe lábadt szemekkel.
-Hát velem vagy! Ugye nem hagysz el soha?
-Nem ,Usagim! –és szorosabban ölelte a lányt ,és ujjaival letörölte a könnyeit.
-Megmentettél ,köszönöm!
-Ugyan.Nem csak én voltam.
Mamoru most meglepődött.
-Hát akkor ki volt az?
-Egy régi… egy nagyon régi barát. Akit nem felejtek el soha.
Mamoru elmosolyodott ,és megcsókolta Usagit.
-Szeretlek Usagi! – mondta,miközben felkapta a lányt a karjaiba,és egy lágy csókban elmerültek.Ajkuk összeolvadt , és szerelmük útjába mát nem állhat se gonosz, se senki más többé. Még a halál sem.
VÉGE