Angyal a nappalimban
Írta: Koyasu Naoki
Megjegyzés:SMSailorStars után 1 évvel,a nevekre a japánt használtam,de a német változatot is közbeiktattam néhol,Pl.Usagit,ahogy Seiya hivja(Kincsem/Kincsecském)
Idő:07/10/03-től
1.rész: Egy ismerős hang a telefon másik feléről
-Szia Mama! Megjöttem!- mondta egy szőke lány,miközben ledobta a cipőjét.
-Szia Usagi! Mi történt ma?
-Ja,semmi különös.- tápászkodott fel,és megpróbálta levenni a szekrényen lévő kekszet tartalmazó kosarat.
-Vettem gyümölcsöt is,ha esetleg olyat szeretnél enni.
-Hogy?
-Csak azt mondtam,hogy egészségesebb lenne,ha édesség helyett valami vitamindúsabb étellel tömnéd a hasad.
-De Mama!Tudod,hogy én soha nem változok.
Megaztán akkor ki enné meg őket?-nyúlt fülig a szája,közben nagyokat harapott.
-Mondjuk nem kéne megenned előlem,te dagadt!- förmedt Usagira Shingo.
-Micsodaaa!?
Majd ellátom én a bajod,te kis piszok!
-Gyerekek!-szégyenkezett Ikuku,miközben ők egymást kergették-püfölték a nappaliban.
Usagi a szobájában volt éppen,és a könyveit szedegette elő,merthogy azért ő sem olyan,csak lusta rászánni magát,hogy „na,kezdjük el".
A füzetében meglátta a levelet,amit az egyik fiú osztálytársától kapott,na vajon mit?Hát persze hogy matematikapuska.Mikor közvetlenül mellette meghalotta anyja hangját,amitől majdnem szivinfarktust kapott.
-Mama!
De megijesztettél.-könnyebült meg a szőke,mikor észrevette,hogy nem látta meg a papirt.
-Többször hivtak a délelőtt.Nem tudom ki volt,de nagyon fontos lehetett amit mondani akart neked.
Azt mondta visszahiv később,ez éppen akkor volt,mikor a bevásárlásból hazajöttem.
-Tényleg?
Vajon mit akarhatott?
-Nem tudom,mindenesetre én megyek tortát sütni.
Citromosat ,vagy csokisat csináljak?
-Mamaaa,mindkettőt!!!-kérlelte nem sokáig,aztán kiment és gondolatai újból visszatértek a titokzatos telefonálóhoz.
Vajon ki lehetett?-tette ujját az állára,majd a könyveire borult,és egy jónagy ásitás után koncentrálni kezdett a tanuláskezdésre.
Már a matekpuska felénél tartott,mikor megszólalt a telefon.
Felkapta a fejét,és gyorsan mellette termett,pár pillanatig habozott,talán azon,hogy az a valaki lesz,vagy Minako.
Utóbbi gyanúja igazolódott be.
-Szia Usagi-chan!
Már elkezdtél tanulni?
-Azon lennék,ha nem szakitottál volna félbe.
-Ó,bocsi.
Na,szóval ma eljössz edzeni?Kellenél.
-Jól van,persze.A szokott időpontban?
-Aha.Ne késs el.
-Hisz ismersz Minako-chan.
Nevettek,és letették a kagylót.
Nem ő volt.Akkot mikor hivja már?
Egyre kiváncsibb lett az idegenre,hacsak nem az egyik barátnője az,valami lehetetlen dologgal.De ha nem?
Netán egy srác a suliból,aki direkt igy akarná felhivni magára a figyelmet?
Újból az iróasztalára került a figyelme.Micsoda rendetlenség! Ez túltesz korábbi rekordjain is.
Felállt,és elkezdte rendezgetni a dolgait,hogy egy kis helyet biztositson a tanulásnak.
Vagy fél óra telt el,mire újból tankönyveinek jutott volna a figyelme,de hirtelen megszólalt a telefon.
Ezúttal biztosra vette,hogy az a valaki lesz,de ismét tévedett.
-Elnézést.Téves szám.
Na,ez kezd már-már érdekessé válni.
Ledobta magát az rózsaszin nyuszis mintájú ágyára,és a plafonra szegezte tekintetét,aztán behunyta a szemeit,hátha el tudna szenderülni egy kicsit.Már az álom és a valóság közt járhatott,gondolatai kezdtek elkalandozni az idegenről,aki délelőtt kereste sietősen,de ha valóban fontos lett volna,miért nem hivta már?
Majd mintha a távolból hangzott volna,egy halk csengésre figyelt fel,ami egyre parancsolóbban szólt.
Aztán kinyitotta a szemeit.
És nahát!A telefon az!
Gyorsan kiugrott az ágyból,de mielőtt még felvehette volna, elállt a csengetés.
Ez nem lehet igaz!Csak nem letette?
Pedig harmadszorra biztosan ő lesz az.Ha nem,akkor többet nem is érdekli, ki a csuda lehet.
-Usagi!
Telefonod van.-kiabált be az ajtón Shingo.
Igen!Tutira ő lesz az.Magában Minakoval fogadott erre.Biztos volt benne,hogy őt keresik
-Igen.Usagi vagyok.
-Szia Édesem.-mondta,de nem ismerte fel,csupán a hangja volt valahogyan ismerős.(Azért,mert a telefon valamivel torzitja is a hangot.)
-Egy nagyon fontos dolgot szeretnék kérdezni.
De szerintem jobb ötlet,ha máris találkozunk.
Mit szólnál a tőled tizpernyire lévő discohoz?-ez kérdésnek hangzott volna,de a válaszra nem jutott sok idő.
-Akkor viszlát.
-Ne késs harminc percnél kevesebbet.-búcsúzott el ezzel a szöveggel,Usagi elmosolyodott,és akárki is az,már megkedvelte,pedig nem volt valami udvarias vele…
-Hova mész,Usagi?
Mindjárt kész a torta.-nézett ki a konyhából Ikuku a citromos kanállal.
-Vigyázz Mama,lecsöppen a kanálról.
Mindjárt jövök.-szaladt ki,és Ikuku még épp idejében nyalta le a kanalat.
Shingot még hallotta,ahogy azt mondja,biztosan randira igyekszik,azért nem lát és hall semmit.
És a valósághoz,ha tavaly lett volna,talán nem is állt volna olyan messze…
Mikor beljebb lépett a mondott discoba,rögtön felrémlett hogy már járt itt egyszer.A kedvenc helye volt neki,és még ő vitte el ide egy mozgalmas nap után.Régen látták egymást,igaz,de valahogy sosem érezte olyan távolinak őt,pedig több száz csillagra volt innen…
Aztán megállt,és szemével elkezdte fürkészni a tömeget.Hiszen még azt sem tudja kivel beszélt?
Pedig ő ismerheti,ha a nevét és még azt is tudja,hogy nem éppen hires a pontosságáról.Talán hülyén fog hangzani,de még azt sem tudta eldönteni,az illető fiú-e,vagy lány-e.
Belül remélte aztán,az eljön és meg is találja őt.Egyre idegesebben keresett a tök egyforma emberek között,valakit,aki elfelejtette(?) mondani a nevét,vagy éppen az ő memóriája adta fel a szolgálatot.
-Szia Kincsem!- súgtam a csaj fülébe,hogy szinte már érintettem az ajkaimmal.
A szőke copfos, aki számomra annyira kedves volt sok hónapon át, rémülten felkiáltott és arébb ugrott,talán a hirtelen mozdulattól, ugyanis nem hiszem, hogy hallhatta a hangomat az üvöltő zenétől.
Kajánul elmosolyodtam,mikor észrevett,és rámmeredt babás arcával.Aztán tisztességesen elnevettem magam,amikor megláttam azt az értetlen tekintetét.
-Seiya??
Intettem neki,hogy jöjjön utánam,mert nem hallani semmit.Odébb mentünk,egyenest a pulthoz.Ott aztán lekönyököltem, közszemléletre téve magam.
-Seiya?-mondta még mindig kételkedve,és megbökdösött bizonyságképp.
-Te meg mit keresel itt?
-Épp erről akartam beszélni.
Remélem eljössz.
-Hova?
-Nemcsak te,hanem az egész bagázs.
-Igen?
-Aha.
-Akkor miért nem a kávéházban hivtad össze a találkozót?
-Mert nem tudtam csak a te cimed.
-Ó.Akkor én vagyok az első,aki megtudja?
-Hát,ha nincs ellenedre.
-Szuper!
De előbb kapjunk be valamit.Jó?
-Részemről rendben.
Kértünk egy sonkás szendvicset,Usagi duplán,és elkezdtem mondani jövetelem célját.
A csaj nagyon örült,szerinte kivétel nélkül mindenki el fog jönni.
Reméltem igy is lesz.
Aztán valahogy eszembe jutott,hogy már elég régóta támasztjuk a falat,és erre Usagi szélsebesen kifelé vette az irányt.
Útközben kiderült,Minako várta már 20 perce.