Írta: Bra-chan

Cím: Elvesztett gátlás avagy Lost Complex

Korhatár: most őszintén... fogalmam sincs, hogy a mai 14 évesek miket olvasgatnak, nah jó... tippem van, épp ezért meghúzom a vonalat 13nál

Figyelmeztetés: - Spoiler! A 124.fejezet után javaslott elolvasni, egyébként nem bíztos, hogy érted Fai sensei szitúációját n.n""

- shounen-ai, azaz két hímnemű lény között a barátság szálai elég komolyan összegabalyodnak

Pár: KuroFai

Megjegyzés: nosza, eredetileg ezt a ficet angolul írtam, csak lefordítottam magyarra... külön kiemelném, hogy Morigannak n.n Remélem tetszeni fog (: Szóval az angol sztem jobban sikerült, mert olyan furca volt lemagyarosítani . Sztem barátkozz inkább az angol verziójával, az én zsenális angolommal úgy is elég egyszerű a szövege.

o.O.o

Az erdőben sétáltak, egy új világban. Mindazok után, amiken az utolsó világban mentek keresztül, Fai nem volt önmaga. Csendes volt, és levert. Kurogane mellette sétált, halkan. Természetesen feltünt neki, hogy az átkozott mágus furcsa volt... túl furcsa. Hozzá akart szólni, de mit mondhatott volna? Mit kellett volna mondania? Különben sem bánt jól a szavakkal. Éppen ezért hallgatott. Igen, hangtalan volt... de mellette... az oldalán... közel hozzá.

A másik három sem szólt semmit. Sakura is aggódott Fai-san-ért, csak úgy, mint Mokona és Syaoran. Kurogane és Fai előtt sétáltak, hisz tudták úgy sem tehetnek semmit a mágusért. Nem számít mennyire is szeretnének segíteni rajta, mert ő úgy sem engedné közel őket. Egyetlen személy volt, aki képes tenni bármit is. Csak Ő; csak Kurogane.

Gyerünk mágus, mosolyogj!- mondogatta magában Kurogane. Utálta ezt. Utálta mikor Fai megprobálja elkerülni a vele lévő kontaktust. Utálta mikor nem szólítgatta őt, azokon az idióta beceneveken. Fai nem volt jól. Épp ezért Kurogane sem. Kurogane gyűlölte Fai hamis mosolyát, és azt is mikor depressziós volt- Tudom, hogy nem igazán mosolyog, mikor használja azokat a szörnyen szánalmas csalóka mosolyokat. Egyszerűen érzem! De most még azokra az átkozott hamis mosolyokra sem képes!- A legrosszabb érzés azonban az volt, hogy Fai még csak nem is kéri Kurogane segítségét.

- Én...- Fai megtorpant. A többiek mind kétségbeesett arccal bámultak felé- Ki nem állhatom ezt...

- Fai-san...- Syaoran probált mondani valamit, aminek vígasztaló hatása van, de Fai gyorsabb volt.

- Ki nem állhatom azt, hogy soha többet nem tudom használni a 'fhuu-fhuu'-mat!- akadt ki.

Csend.

- Akarod mondani, 'hyuu-hyuu'?- segítette ki a csalódott mágust Mokona.

- Iiigeeen!- kelt ki magából Fai- Nem tudom használni a 'fhuu-fhuu'-m és még mosolyogni sem tudok ezektől az idegesítő vámpír fogaktól! Ezt képtelenség elviselniii- hisztizett, ment egy kislány, akitől elvették a cukorkáját. Egy pillanatra mindenki kifagyott. Majd megkönnyebbültek, hiszen ez még sem volt olyan nagy probléma... szerintük. Kurogane is sokkal jobban érezte magát, de még mindig képtelen volt elhinni, amit ez tökfej mondott.

- De, tudod Fai...- kezdte Mokona- ez az egész apuci hibája!

- Mi a frászkarikáról beszélsz, blöd hógolyó!- támadott vissza Kurogane.

- Hyuu-hyuu! Apuci félelmetes! Sakura, mentsd meg Mokonat!- és elrohant a hercegnővel.

- He-hercegnő!- dadogta a faképnél hagyott Syaoran. Majd oda fordult a dühös ninjához és a meglepődött mágushoz- Mi hárman ebben az írányban fogjuk keresni a tollat- meghajolt és kétségbeesetten sietett vissza az ő fontos hercegnője mellé.

A két férfi teljesen egyedül maradt. Fai mosolygott... legalábbi megprobált. Elvégre nem volt valami egyszerű feladat.

- Sajnálom- kezdte Kurogane komoly arckifejezést öltve.

- Huh? Miért is Kuro-fhuu?- probált mosolyogni ismét. De a ninja nem válaszolt- Miért kérsz bocsánatot ilyen hiretelen Kuro-tan?

- Mert... önző voltam...

- Mi voltál?

- Önző... és nagyon jól tudod, hogy miért, átkozott mágus! Semmi kedvem sincs elmagyarázni neked!- emelte fel a hangját egy picit elpirulva. Majd elindult, de Fai elkapta a csuklóját és nem engedte. Kurogane nem fordult vissza, nem is nézett rá. A mágus a földet fürkészte.

- Kérlek, magyarázd el nekem, Kuro-sama...- kérlelte továbbra is a földet bámulva.

- Mert azt akartam, hogy élj... te nem akartad megmenteni a saját életedet, de én...- a ninja megtorpant egy pillanatra- én epedeztem érte... tehát csak az én önző...

- Megértettem!- vigyorgott Fai. Kurogane a mágusra nézett, és most már Fai sem találta annyira érdekesnek a földet. Teljesen elmerült a ninja mély, bordó szemeiben- Megértettem, Kurogane!

A magasabb férfi teljesen elvörösödött. Fai... ő most a nevén nevezte őt; az ő igazi nevén...

- Jó látni, hogy nem vagy olyan mamlasz, mint ahogyan viselkedsz!- morogta a ninja.

- Mooo, Kuro-tama olyan aljas!- nyafogta a mágus.

- Fogd be!

- Nem akarom... tudod Kuro-chin... – kezdte Fai ördögi vigyorral- vannak dolgok, amiket gyakorolnunk kell...

- Hogy érted azt, hogy 'nunk' ? Csináld egyedül!

- Semmi képpen sem! Tudod a te hibád, hogy nem tudok csinálni dolgokat a számmal... a fogaim miatt- válaszolta játékosan. A ninja csak sóhajtott egy nagyot.

- Rendben. Miről beszélsz? Milyen jellegű dolgok?

- Dolgok... rengeteg fincsi dolog van...

- Rendben... veszek neked egy sípot!

- Hmm... Kuro-wanko, jó látni, hogy nem vagy olyan mamlasz, mint ahogyan viselkedsz!- gúnyolodott Fai- most nem a 'fhuu-fhuu'-mról beszélek.

- Akkor mit akarsz mit tegyek?- ez a párbeszéd kezdett igazán fárasztóan hatni Kuroganére, de a mágus csak mosolygott és figyelte őt.

- Ezt akarom- Fai közelebb hajolt a ninjához, aki nem mozdult. Ismét elvörösödött a döbbenettől, mikor észre vette, hogy az arcuk csak pár centire van egymástól. Annyira közel, hogy az arcán érzi a mágus lélegzetvételét. Ajkaik majdnem találkoztak, mikor Fai megállt, és nem volt hajlandó megmozdulni. Komoly arckifejezéssel figyelte Kurogane döbbent szemeit. A ninja jobb kezét végig símitotta a másik férfi arcán. A mágus lehunyta szemeit, és homlokát neki döntötte a másik homloknak- Ezt akarom- ismételte finoman- és még többet- ajkaik végül egymásnak szegültek egy gyengéd, hosszú csókban. Kezdetben nyelvek nélkül. Majd Kurogane óvatosan engedélyt kért a nyelve használatára, amit Fai elfogadott. Ez a csók már nem volt gyengéd; ez a csók ízzótt a szenvedélytől és a vágytól.

A testük teljesen felforrosodott. A ninja szorosan magához ölelte a mágust, minek hatására Fai felnyögött a csók alatt. Egyre nehezebben vette a levegőt. Kurogane csókja egyre hevesebb és mélyebb lett. A nyelveik őrült ritmusra táncoltak együtt. A mágus szíve is egyre gyorsabban vert. Hihetetlen érzés volt érezni a ninját.

- Mokona Modoki már alig vár Faira és Kuro-ranra!- hallották a manjuu szavait, aki még messze volt tőlük. Kurogane felmordult.

- Megölöm ezt a kis...- kezdte félelmetes arckifejezést vágva.

- Semmi gond Kuro-ran- mosolygott Fai a ninjára, minek hatására az lenyugodott- rengeteg időnk van, neked köszönhetően!

- Huh? Nekem?

- Igen, köszönöm Kurogane- válaszolta komoly tekintettel a szemében, a mágus.

- Ahogy akarod!- vált pirosra ismét a ninja homloka, és a szőke férfi csak mosolygott.

Fai nem futhat el többé a múltja elől. Mindig is menekült előle, de most már a múltja nem fontos. Mert még mindig életben van. Kapott egy új esélyt. És képes arra, hogy a saját életét élje, ahogy ő akarja! Akkor jött erre rá, mikor Kurogane megmentette őt. Rájött, hogy rengeteg ember van a világon, minden dimenzióban; akik élni akartak, de egyedül voltak. De ő nincs egyedül! Van egy ember, aki bármi áron is, de azt akarja, hogy ő éljen! Egy személy, aki bármire képes lenne érte! Most már soha többet nem lesz egyedül. Élnie kell! Azért az emberért, akinek szüksége van rá! Ő érte fog élni; harcolni fog Kurogane életéért. Mert tudja, hogy annyira epedezik a ninjáért, mint amennyire a ninja a mágusért!

oOoOwarioOo

Remélem mindenkinek tetszett... hehe, folytatás várható... egyszer csak .