~Cousin & Friend~

Esős délután volt, fekete éggel, zuhogó esővel. Mindenki a jó meleg házban gubbasztott. Wiky Vargas és családja is így tett. Ő maga az ablakánál ücsörgött az ágyán és bámult kifelé. Utálta az ilyen időt, nem tett jót az amúgy pocsék kedvének. Semmihez nem volt megfelelő a hangulata. Még Feliciano hülyéskedése sem tudta felvidítani. Egyedül akart lenni, ezért mindenki békén hagyta. Kivéve egy személyt.
- Wiktória~! – nyitott rá egy még most is vidám Melissa. Ám mosoly azonnal lefagyott, amikor azt kellett látnia, hogy Wiky még oly' annyira utált becenevére sem reagált. – Mit művelsz te az ablakban?
- Nézem az esőt.
- És miért?
- Ehhez van kedvem.
- Megint depis vagy, igaz?
- Honnét jöttél rá? – kérdezett vissza ironizálva.
- A szivárványszínű mókus mondta.
- Az az életfámat rágja. Te mondtad.
- Akkor a rózsaszín csillámdisznó volt.
- A micsoda? – fordult hátra Wiky értetlenkedve. – Ezt most hallom először.
- Mivel fél perce találtam ki.
- Remek. Akkor mondd meg annak a disznónak, hogy szalonna lesz belőle, ha sokat beszél. – majd visszafordult az ablakhoz. Meli odament és leült mellé az ágyra.
- Most megint miért vagy ilyen?
- Mert Ludwig nem szeret. Mindig csak Feli érdekli.
- Ohh… Biztosan meleg?
- Igen.
- Nem értelek.
- Miért?
- Mert múlt héten még Roderich kellett.
- Ehh… Jó, hát… Hagyj békén.
- Miért nem jó neked Roderich? „Azon kívül, hogy egy hímringyó…" – gondolta hozzá.
- Mert mindig fennhordja az orrát.
- Behúzzak neki egyet?
- És amúgy is bunkócska…
- Kiosszam?
- Meg tuti nem tetszem neki… Ahogy kinézek, nem lenne csoda.
- Már megint kezdi… - vágta hanyatt magát az ágyon Meli. Nem tudta felfogni, honnét szed össze Wiky ennyi pesszimizmust. Be kéne íratni Gilberthez vagy Alfredhoz pár óra önbizalom-tréningre. Bár ahogy elnézi, inkább mindkettőhöz 2-2 hétre.
- Bocs, hogy élek…
- Inkább mondd ezt: Bocs, hogy ilyen pesszimista hülye vagyok.
- Vedd úgy, hogy megvolt.
- Vedd úgy, hogy kaptál egy tockost.
- Már ehhez is lusta vagy?
- Már ebbe is belekötsz? Ide figyelj. – felült és Wiky szemeibe nézett. – Szép vagy. Szóval, ha még egyszer meghallom, hogy ilyeneket mondasz, én esküszöm, hogy megagyallak és akkor tényleg igazad lesz.
- Kezdheted is…
- Dugassalak meg Papival, hogy elhidd?
- Nem! Fúj… Az nem bizonyítana semmit. Papi bárkivel lefekszik.
- Egy bányarémre még ő se gerjedne rá.
- De rám igen. – a következő pillanatban kapott egy tockost. - Hé! Ez fájt!
- Egy-egy. Nekem a dumáid fájnak.
- Ilyen módszerekkel nem segítesz.
- Neked semmilyen módszer nem segítene. Ha Brad Pitt megkúrna, az első gondolatod az lenne, hogy tuti ittas volt.
- Rossz példa.
- De a lényeg igaz. Ha valaki szerelmet vallana neked, azt se hinnéd el.
- Van benne valami… Amúgy minek foglalkozol velem? Csak mert rokonok vagyunk, nem szent kötelességed, hogy megválts a Pokolból és itt győzködj. Vagy talán zavarja a boldog rózsaszín világodat, ha valaki nem olyan tökéletes, mint te?
- Wiky elég… Tudod, hogy ez nem igaz.
- Nem! Nem elég! Nem tudom! Mindig jössz a nagy jókedveddel, hogy felvidíts. Mire jó ez neked? – Melinek elege volt ebből. Felállt és az ajtóhoz sétált. Megfogta a kilincset. Anélkül, hogy hátrafordult volna, szólalt meg.
- Arra nem gondoltál, hogy amellett, hogy az unokatestvérem vagy… A barátnőm is? Fel sem merült benned, hogy fontos lehetsz számomra? Azt akarom, hogy boldog légy. De látom jobb lesz, ha feladom.
- Melissa… - a lány azonban ott hagyta. Wiky hasra feküdt az ágyon és a párnájába fúrta a fejét. – „Mit tettem? Magamra haragítottam az egyik legfontosabb embert az életemben! Baka, baka Wiky!"

Jó ideig feküdt ott, de aztán erőt gyűjtött, hogy megkeresse Melit. Bocsánatot akart kérni tőle. A nappaliban talált rá, épp könyvet olvasott.
- Meli? – szólította meg félénken.
- Hm? – fel se nézett rá.
- Én… Bocsánatot szeretnék kérni. Ostoba voltam, sajnálom. És… Amint jó idő lesz, felhívom Roderichet, hogy lenne-e kedve velem randizni. – a végén már nem tudott Melire nézni. Csak akkor, amikor az átölelte.
- Baka. Sose tudnék igazán haragudni rád. De rosszul esett, amit mondtál.
- Tudom, sajnálom. Változni fogok.
- Én meg segítek. Na, gyere, nézzünk valami filmet. – és így is tettek. A család többi tagjával együtt. Két héttel később Wiky már az osztrák fiú barátnője volt.

~Owari~