Luffy x Nami fordítás. Az eredeti sztorit írta MugiwaraLover. Jó szórakozást!
1. Fejezet - Észrevette
Az újonnan érkezett levelet olvasva, már a 16. alkalommal, Usopp végre lerakta, és boldogan sóhajtott, szélesen vigyorgott, amint minden lehetséges módon végiggondolta a tartalmát.
Látva a furcsa viselkedését, Zoro megszólította: „Mit sóhajtozol?" Mivel Usopp figyelmen kívül hagyta a kérdését, és folytatta az álmodozást látványos pírral az arcán, Sanji úgy döntött, ő is megpróbálja.
„Oi, Pinokkió! Mi van veled?"
„Oi, Usopp! Hello? Beteg vagy? VALAKI HÍVJON ORVOST!" ordította Chopper, és kezeivel céltalanul kapálózott.
„Te vagy az orvos!" mondta mindenki egyszerre Chopper folyton megismétlődő tévedésére.
„Valami gond van, Mesterlövész-san? kérdezte Robin.
„Yohohoho!" nevetett Brook, felkeltve a nyolc kalóz figyelmét, akik a göndör hajú hazug köré gyűltek. „Van valami a kezében." mondta, csontos ujjával a tárgyra mutatva.
Usopp egy krémszínű levelet gyűrögetett, amire az ő neve volt írva csicsás kézírással, kis szívekkel dekorálva a 'P' körül.
Luffy, aki egyértelműen kifogyott az önkontrollból és a türelemből, kinyújtotta a kezét, és gyorsan elvette a borítékot, mire Usopp visszatért a valóságba ordítozni és tiltakozni. Franky könnyedén lefogta, míg Nami kivette a levelet Luffy kezéből, és hangosan felolvasta.
„Kedves Usopp-san," kezdte. „Remélem, jól megvagy Luffy-sannal és a többiekkel, és jól érzed magad az utatokon. Már olyan rég láttalak személyesen, de tudom, hogyha eléred, amit neked és a csapatodnak el kell, újra meglátogatsz. Már alig várom, hogy láthassalak! Lassan jobban leszek, és már engedik, hogy kimenjek a házból, és beszélgessek a helyiekkel. Újra megköszönöm neked, Luffy-sannak, Nami-sannak és Zoro-sannak mindazt, amit tettetek. Már sokkal többet mosolygok. Remélem, hamarosan ismét találkozunk. Alig várom, hogy hallhassam az elképesztő történeteidet a kalandjaitokról.
Szeretettel, Kaya."
„Oh, szóval hosszúorrú barátunknak van egy barátnője." mondta Sanji, és elővett egy új cigarettát, és a szájába tette. Ekkor Usopp őrülten vörös lett.
„Nem! Ő nem a barátnőm!" kiáltotta, tagadóan mozgatva a kezét.
„Várj, nem az? Pedig nagyon annak tűnt a szigeteden…" vigyorgott Zoro, elégedetten karba tett kézzel, mikor Usopp még jobban elpirult.
„És nyilvánvalóan te is szereted…" nevetett Nami ördögien a reménytelen legjobb barátjára.
„Oi! Fogd be, Nami! Semmi ilyesmi!" üvöltötte, hátrálva a barátaitól, akik egyre közeledtek hozzá.
„Fogalmam sem volt arról, hogy Mesterlövész-sannak szerelme van." nevetett Robin.
„Várjunk egy percet! Innen úgy tűnik, nagyon szép lehet!" szólt közbe Franky, ezzel féltékeny pillantásokat nyerve a mesterlövésztől, ez pedig nem maradt észrevétlen Brooknak.
„Gondolod, hogy a kedves hölgy lenne olyan kedves, hogy megmutassa a bu-„ Brookot félbeszakította Nami öklének találkozása a koponyájával, ezzel elküldve a hajó túloldalára.
„USOPP! LESZNEK GYEREKEITEK? A GYEREKEK KIRÁLYAK!" kiáltotta Luffy, idiótán vigyorogva.
Usopp, bár nem hitte, hogy lehetséges, valahogy még jobban elpirult, majd kikapta Kaya levelét Nami kezéből, és a fürdőszobába rohant.
„Talán egy kicsit túl messzire mentünk?" mondta Chopper összevont szemöldökkel.
„Nah, mi csak… a jó irányba tereltük! Igen, ez az!" válaszolta Franky.
„Igen, pontosan ezt csináltuk! Olyan világos, mint a nap, hogy Usopp érez valamit ez iránt a Kaya lány iránt." mondta Sanji, kissé morogva, amiért nem láthatja azonnal ezt a gyönyörű hölgyet.
Mindenki nevetett (kivéve Zoro, aki csak morgott), majd hamarosan visszatértek a saját dolgukhoz. Robin egy könyvet olvasott a fedélzeten, Nami mellette ült a napozó ágyán, Zoro az árbocnak támaszkodva aludt, Luffy a Sunny fején ült, és az óceánt bámulta. Sanji bement a konyhába, és készülődött az ebédhez, míg Chopper az orvosi szobában takarított. Franky ellenőrizte a kóla tartalékokat, Brook pedig egy dallamot játszott a hegedűjén, szórakoztatva a fedélzeten lévőket.
Miután lenyugodott, és az arcszíne újra visszatért a normálisra, Usopp csendesen ült a fedélzeten, és hálás volt, hogy senki sem akarta tovább piszkálni, és Kayára gondolt.
Oh, Kaya. Az nem kifejezés, hogy szerette a lányt. A gyönyörű szőke haja, a nevetése, ami megvilágít egy szobát, a tökéletes halvány bőre. Ő volt az ideális lány számára. Már csak a gondolatától szédültnek érezte magát. Jó érzés volt szerelmesnek lenni. Ez az érzés a legjobb, ami csak lehet. Úgy érezte, mintha a fellegekben járna.
Boldogabb volt, mint Luffy végtelen mennyiségű hússal, boldogabb, mint Zoro egy nyugodt alvással. Boldogabb, mint Nami, mikor elkészít egy térképet. Boldogabb, mint mikor Sanji az All Blueról beszél. Boldogabb, mint Chopper, mikor az egyik kalandjáról mesél neki. Boldogabb, mint Robin egy új kötet könyvvel. Boldogabb, mint mikor Frankynek több kólája volt, mint szükséges. Még boldogabb, mint mikor Brook egy olyan csontváz viccet mond, ami tényleg vicces.
Mindenki megérdemli, hogy érezze ezt a boldogságot!
Bár a gondolatai meg lettek zavarva, mikor meglátta Namit. Olyan nagyon nyugodtnak tűnt… Várjunk, mi ez, mosolyog?!
Ez nem egy 'Olyan sokkal tartozol, hogy ruhára sem lesz pénzed' típusú mosoly, Usopp mégis felismerte. Oh, igen, ez az a fajta mosoly, amit ő szokott csinálni, amikor Kayára gondol. De miért mosolyog így Nami?
Mivel kíváncsi volt, mitől viselkedik így Nami, Usopp úgy döntött, követi a tekintetét, és látta, hogy nem mást bámul, mint Monkey D. Luffyt.
„Eh?!" suttogta, és erősen figyelte mindkettejüket.
Ha nem ismerte volna jobban… majdnem úgy tűnt, Nami… Nem! Lehetetlen!
Habár Nami volt a legjobb barátja, semmi esély, hogy Naminak efféle érzései legyenek valaki felé. Különösen nem Luffy iránt. Egyszerűen nem vall rá. Mindig megüti az embereket, idegesíti Sanji végtelen szerelem áradata (bár ez érthető…), sohasem pirul el. Mégis, most itt volt, szerelmes pillantások a kapitány felé, aki gondtalanul ült a Sunny oldalán. Úgy néz ki, Nami beleesett a szerelem sötét vermébe.
Usopp szélesen vigyorgott, és tudta, mit kell tennie. Mint mondta, mindenki megérdemli ezt az érzést, tehát most Usopp mester szerelmi terve akcióba lép. Amire még szüksége volt, egy kis segítség…
Folytatjuk…