Üdv! Ez a második Hetaliás szösszenet/drabble gyűjteményem, az előzőt Castle of World címen találjátok az oldalon. A gyűjteményben olykor kifejezetten yaoi, máskor csak shounen-ai, vagy akár non-pairingnek nevezhető egyperceseket olvashattok. A címben mindig jelzem az adott párost, kérdőjellel, ha tekinthető annak is, illetve ha a cím csak magában áll, nem kell szerelmes pillantásokra számítani. Mivel itt nem sűrűn fűzök hozzá bármit a szöszökhöz, ezt a blogomon teszem meg [ . com], néha azzal együtt lehet, hogy érthetőbb, ráadásul szeretek képet is csatolni ;)
A korhatárjelzés nem vonatkozik a gyűjtemény minden darabjára, de itt nem fogom külön jelezni, ha mégis becsúszik egy-egy erősebben korhatáros iromány.
Az első szösszenet haloványan UsCan szösz, jó olvasást hozzá~
KatieWR (2013. június 10.)

Olvasás

A gyertyaláng lobot vetett, finoman táncolt, ahogy Amerika lapozott egyet a kézzel írott, nehéz, mélyzöld bársonyba kötött kódexben. Arannyal körbefuttatott, színes iniciálé díszítette a következő oldalt.
- Milyen szép… – suttogta Kanada, ahogy közelebb hajolt, és megszemlélte a betűt, míg Amerika oldalba nem bökte.
- Most te jössz – mondta, mire testvére összeráncolta a homlokát és megköszörülte a torkát, majd lassan, a szavak közt néha hosszabb szünetet hagyva kezdett olvasni – nem tudott még rendesen angolul, és a kézírás sem volt a segítségére. Az idősebb néha kijavította, egy helyen elvitáztak, mert mindketten másnak látták a leírt szót, aztán összeborulva nevetgéltek halkan, és összebújva aludtak el, a gyertya csonkig égett, a kódex mellettük felejtődött nyitva.

Végignyúltak a nagy ágyon, és felcsapták a horror regényt, amit még előző nap kezdtek el, vagyis Matthew bekapcsolódott, miután Alfred annyit áradozott az elejéről, hogy hajlandó volt beleolvasni. Szóval lényegében összebújva, néha fészkelődve olvastak egymás mellett, meghitt, nyugodt közelségben.
- Ez baromi ijesztő! – szűkölt fel az amerikai hirtelen, és feljebb lökve szemüvegét megdörgölte szemeit.
- Nem is – csóválta a fejét a kanadai, de karját lazán átvetette a másik vállán, ezzel nyugtatni próbálva.
- Én soha többé nem megyek Maine-be* – nyögte, és fejét a párnájára ejtette. Matthew halkan kuncogott rajta, és játékosan összeborzolta a haját.
- Azt hittem, már régen kinőtted a horroroktól való félelmedet – jegyezte meg a másik vállára támasztva az állát.
- Én nem félek! – csattant fel.
- Akkor befejezzük?
- … majd inkább holnap. Álmos vagyok – jelentette ki, és becsukta a könyvet, miután behajtotta a lap sarkát.
- Rendben – hagyta rá. – Megyek fogat mosni – kelt fel.
Alfred rápislogott a könyvre, majd a nyitva hagyott ajtóra, és felugrott az ágyról.
- Várj meg, jövök én is! – vágtatott a testvére után, aki csak nevetett rajta.

2013. június 8-10.

*: Stephen Kinget olvasnak, és mivel a szerző ott él, rengeteg könyve játszódik Maine államban.