Félperces ~~~ 4.-5.: 2008.11.27.
513-brian
Alig hittem el, hogy igaz, hogy tényleg Ő minden gondolatom. Hogy képes leszek valakit valaha is úgy szeretni, hogy ez mindkettőnknek jó legyen. Hogy valaha az életben fontosabb legyen bármi és bárki a szexnél. A szexnél, a gyönyörnél és önmagamnál, hiszen ez egy és ugyanaz. De megtörtént. És elfogadott ilyennek is.
De mégsem volt időnk felfedezni és kiélvezni ezt a mámort. Túl sok volt a változás. Megváltoztunk. …már nem az vagy, mint akibe beleszerettem… Nem tudott elfogadni ilyennek, oohhhh, mégsem… Olyan gyorsan történt minden. Már nem tudok senkit sem megállítani, minden kicsúszik a kezemből…
Justinnak igaza lett, Gus nagyon hamar megtanult franciául.
513-justin
Alig hittem el, hogy igaz, hogy ilyet kérne tőlem. Hogy engem kérjen… ez mindig így volt, engem a-k-a-r-t. Megszerzett. És nem tudott eldobni, mert nem hagytam, hogy eldobjon. Az első pillanatban beleégett a lelkembe, a szívembe. Bárkire néztem, bárkivel voltam, bárkiben voltam, csak Vele voltam. Mindig megszerzett, mindig másképp. Már nem akart eldobni, mégsem voltam az övé, mert akart és megszerzett, de nem tudott elfogadni-megtartani. Én mentem el, de csak Vele voltam.
Alig hiszem el, hogy elértem, hogy engem kérjen. Nem… nem én értem el, csak így alakult, a változás miatt. Engem kér… igen, igen, i-g-e-n, IGEN! Ha eddig álomvilágban éltem, mert abban éltem évek óta, ez most nem tudom mi. Mámor, gyönyör, lebegés, drog nélkül, a szerelme, ez az én drogom. Nincs időm felfedezni és kiélvezni ezt a mámort. Zuhanok.
Megváltoztunk. Már nem az vagy, mint akibe beleszerettem.