Félperces ~~~ 1.-3.: 2008.09. 24-én írtam… hogy az ötlet gus-lindz-mel estéjéről honnan jött, magam sem tudom.
1.
Körbe-körbe-körbe. Száll a finom illata, a szőke haja. Mindig csiklandoz, ő jót kacag és nagy puszikat ad, én is nevetek már. Szeretem, ha csikiz? Van, amikor igen, van, amikor nem. Megállunk, forog tovább a világ, azt mondja nincs baj, csak elszédültem. Futok előle és mindig elkap, aztán cserélünk, én kergetem őt. Délelőtt várat építettünk. Tudod, a boszorkányt bezártam egy szobába. Anyuci azt mondja, késő van, ideje aludni: jóéjtpuszi, fogmosás jóéjtpuszik.
Mindjááááááárt megyek, csak leszaladok a lépcsőn, anyucinak is puszi-puszi-puszi. Anyuci utánam jött, hogy felvigyen az ágyamba. Indulnánk is mind a hárman. De ekkor felkap, magához ölel, szia, szöszikém, és most a másik irányba pörgünk. Apaaaaa, ugye játszunk még?
2.
Körbe-körbe, ezt mindig szereti estefelé. A lábamra áll, sétálunk fel-alá a szobában, ha megszólal a zene, belecsimpaszkodik a ruhámba. Felveszem, magamhoz ölelem, így táncolunk. Anyuci mindig bekapcsolja a rádiót, felhallatszik a zene. Pörgünk-nevetünk és én: - Felfallak, kis borsószem.
Ettől sikongat, úgy kacag, ekkor a zenének is vége… leteszlek kicsifiam.
- Anyuci, forog a világ!
- Elszédültél. Látod én is alig tudok megállni a lábamon. No, már nincs is semmi baj.
Kibújik a karomból, megfordul és nevetve szalad. Megtorpan, visszanéz rám.
- Kapj el, ha bííííírsz!
És rohan tovább, majd felbukik az ajtónál, a folyosó végén érem utol. Kerget, elkap, megint szalad, elkapom. A karomba veszem, hogy megnyugodjon, amint ringatom, újra a fülembe súgja:
- Tudod, a boszorkányt bezártam egy szobába.
- Tudom, és ezt nagyon jól tetted. Aludnod kell, kutyuskám.
A játszótéren már a vár fokára tűzték ki a zászlót. Sokáig építették: Sue-Ann, Tim, Patrick, és az én kicsifiam. Tapasztották a homokot, fülig maszatosak lettek, mi anyukák rendületlenül hordtuk a vizet. Nem tudom miért, Patrick anyukája egyszerre kiabálni kezdett, felkapta a fiát és elvitte, miközben szidta az eget, a férfiakat és az egész világot. A várépítés is megszakadt, a kicsik megijedtek… mikorra Gus megnyugodott a fülembe súgja:
- Tudod, a boszorkányt bezártam egy szobába.
Még ma beszélnem kell Annie-vel…
-Mindjááárt – és leszalad Anyucihoz, én utána megyek. Jóéjtpuszik tömege, együtt indulnánk az emeletre, kutyuskám az ágyába… és MI is, vártam nagyon az estét….
Betoppan, felkapja a fiát
- Szia, Szöszikém!
- Apaaaaaaaaaaaaaaaaa, ugye játszunk még?
…persze, hogy játszanak, ki tudna most aludni… nézem őket, megszűnt körülöttük a világ… …még Melanie is titkos mosollyal gyönyörködik a kicsi fiában… Sosem szűnik meg a féltékenysége, tudom, de már hajlandó leplezni és egészen jól csinálja. Elfogadta, hogy Brian része a fiú életének.
…két óra múlva, mikor Gus végre alszik és Brian is indul tovább, odavetem neki:
- Seggfej! Mért jössz mindig ilyen későn?
3.
Ezt az új játszmánkat szeretem. A tőzsdei híreket mindig hallgatom, a rádióban előtte zene szól, fel-fel, lábujjhegyen, meglessem őket… órákig nézném, de nem lehet. Édesem, persze tudja, de a kicsi nem, és a jóéjtpuszikra vissza kell érnem. Ez néhány hete már így megy, a legjobb, naná, hogy a vége… mindenki az ágyában, Gus alszik, Édesem csak nyöszörög a kezeim alatt, aztán gyorsítunk…
…kurvaélet, hogy ez a seggfej éppen ilyenkor állít be, ki a fasz hívta?
De kicsifiam úgy szeret vele játszani… vágjunk jó képet a dologhoz, legalább ennyi öröme legyen Édesemnek. A mai estét már Annie telefonja úgyis elcseszte, tisztáznunk kell Lindz-zel, hogy mit csinált Patrick és mit Gus… elvégre Édesem volt a játszótéren…