Egy esküvő és egyéb balszerencsétlenségek
1. Fejezet – Születésnap és rossz hírek
Két hónap telt el azóta, hogy Voldemort csúfos vereséget szenvedett. Lassan mindenki újra mert örülni. Ginny az ágyán feküdt, és gondolkodott. A leggonoszabb varázslót, aki valaha létezett, legyőzték. Mindig azt hitte, hogy ez majd mindent megváltoztat.
Hogy minden előítélet a mugliszületésűek, a vérárulók és a félvérek ellen egyszerre el fog tűnni. Hogy az összes halálfaló megfizet majd a bűnéért.
Hogy az Azkabanban fognak megrohadni.
Hogy ő és Harry újra egymásra találnak majd.
De ezek a remények csupán sóvárgó gondolatok voltak. Egy hónappal a végső csata után Ginny rájött, hogy ezeknek a dolgoknak egyike sem fog valóra válni.
Túl sok ember halt meg, és most szinte úgy tűnik, hogy hiábavaló minden.
Legalább Voldemort nincs már többé. Megszabadultak ettől az ördögi szörnyetegtől, és soha többé nem kell rettegniük. De nagyon sok magas rangú halálfaló kicsúszott a büntetés alól. Egyikőjük sem került Azkabanba. Természetesen volt néhány bűnbak, néhány nem túl magas rangú halálfaló, akiket keményen megbüntettek, csakhogy lecsillapítsák az emberek bosszúvágyát.
De az olyan embereknek, mint Lucius Malfoy, Crak, Monstro, Rabastan Lestrange és még sokan mások, csak be kellett fizetniük egy hatalmas összeget a Mágiaügyi Minisztérium számlájára, és már szabad emberek is voltak. A miniszter – Cornelius Caramel – szemet hunyt afölött a tény fölött, hogy a Sötét Nagyúr támogatói voltak. Még mindig rajongott az aranyvérűekért, szüksége volt rájuk a minisztérium újjáépítéséhez, és imádta a hatalmat, amit ez által biztosítottak neki. Nagy-Britanniának jelentős részét a sajátjának mondhatta, csak, mert néhány gazdag, aranyvérű család támogatta. És a Malfoyok nagyon gazdagok voltak, természetesen.
Ez annyira nem volt fair!
Bűnözők voltak, és folytathatták az életüket, mintha a háború nem is lett volna, mintha nem kínozták, gyilkolták volna meg emberek százait. A Weasleyk a jó oldalon harcoltak, a győztes oldalon, és mégis ők voltak az egyetlenek, akiknek szenvedniük kellett. A minisztériumnak takarékoskodnia kellett, és természetesen megrövidítették édesapja fizetését, mert kevésbé fontos részén dolgozik a minisztériumnak, ahogy ők magyarázták ezt. Így most alig van pénzük, hogy fedezzék a kiadásaikat.
Még George és Fred sem voltak szerencsések. A vicc boltjuk nem ment valami fényesen, a háború alatt az emberek inkább ételre meg ruhára költöttek, mint vicces cuccokra.brbr
Három héten belül megkezdődik a suli, ez lesz Ginny utolsó éve, a hetedik. Minden visszatér a rendes kerékvágásba…, legalábbis Ginny reménykedett benne.
Lassan felült az ágyában, és nagyot ásított. Reggel nyolc óra volt, és normális esetben még aludt volna tovább, hiszen tombol a nyár. De mi volt manapság normális?
Ma van augusztus 11-e, az ő 17. születésnapja. Felnőtt lett!
Ha megtanulta volna a hopponálást, akkor most megtehette volna. De természetesen nem tanulta meg. A háború alatt nem volt rá idő. Szomorúan sóhajtott. Keményen képen vágta magát.
- Nincs idő tovább latolgatni ezeket a dolgokat! Az életnek mennie kell tovább. Gyerünk, Ginevra Weasley! – bátorította magát.
Felkelt, ásított még egy utolsót, és beszaladt a fürdőszobába, ami még ilyen korán üres volt.
A mosakodás és a felöltözés után, lement a konyhába. Az viszont nem volt üres, mint ahogy azt várta. Édesanyja ült ott Hermionéval beszélgetve, aki az Odúban él mióta vége a háborúnak, mert nem találja a szüleit, akiket Ausztráliába küldött a háború elől. Nyugtalan, hogy történt valami velük, minden biztonsági intézkedés ellenére, amit tett értük.
Ron és ő röviddel az utolsó csata után szakítottak. Ron döntött így. Azt mondta, hogy túl fiatal ahhoz, hogy egy nő mellett élje le az egész életét. A háború megmutatta neki, hogy az élet túl rövid, és ő ki akarja élvezni azt. Ginny fel tudta volna képelni azért, amit Hermionénak mondott. A lány teljesen megzavarodott. Azóta szinte minden éjjel sírt. Ginny tudta ezt, mivel egy szobában aludtak, és egymást vigasztalták. Ginny nagyon is átérezte, hogy miken mehet keresztül Hermione. Ginny ugyanazt érezte, mióta Harry szakított vele az ötödik évében. Azt gondolta, majd csak jobb lesz, de most, hogy Harry világosan kijelentette, hogy nekik már nincs több esélyük, a szíve megint összetört. Hermione és Ginny nem beszéltek velük többet azóta.
Úgy érezték, elárulták őket. Támogatták őket a háború alatt, de amint annak vége lett, ők elkezdték élvezni az új életüket. Hajtották a lányokat, mert ez hozzátartozott az új életükhöz. De sem Hermione, sem Ginny nem tartozott már hozzá.
Egy jó dolog is történt, Harry és Ron úgy döntöttek, hogy nem térnek vissza a Roxfortba, hogy megcsinálhatják a RAVASZ vizsgáikat. Így nem kellett látniuk őket. A fiúk úgy gondolták, nincs szükségük rá, hogy befejezzék az iskolát, és talán igazuk is volt. Ron most őrző volt a Chudly Csúzliknál, Harry pedig fogó a Falmouth-i Sólymoknál. Azt tehették, amit világ életükben szerettek, és még fizettek is érte. Valóra váltak az álmaik. De Ginny mégsem tudott igazán örülni nekik. Túlságosan is megbántották. Harrynek egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy vajon az ő számára mit hoz a jövő.
Legalább Hermione visszajön vele a Roxfortba. Mindketten a hetedik évüket kezdik majd, mivel Hermione nem fejezte be a tanulmányait a háború alatt. A legjobb barátnők voltak, és támogatták egymást. Az életnek mennie kell tovább. El fogják felejteni Harryt és Ront, és megint boldogok lesznek. Gondolta eltökélten.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt, édesem! Boldog szülinapot! Az én kicsikém felnőtt lett! – zokogta Mrs. Weasley, miközben szorosan megölelte lányát.
- Boldog szülinapot, Ginny! – mondta Hermione, és ő is megölelte.
- Köszönöm.
- Gyere, ülj le és egyél valamit! Mit szeretnél, édesem? Rántottát? Zabkását? Palacsintát?
- Palacsintát szeretnék, mint Hermione.
- Rendben, drágám.
Leültek a konyha asztalhoz, és csendesen eszegettek.
- Nem tudod, anya, hogy Fred és George eljönnek-e ma?
- Még szép, hogy eljönnek felköszönteni a kishúgukat a születésnapján!
- Arra gondoltam, hogy talán túl sok dolguk van, hogy eljöjjenek. Tudok a problémáikról, és megint be kell indítaniuk az üzletet.
- Badarság! Az egész család itt lesz este vacsorára, hogy megünnepeljük a szülinapodat. Még Ron és Harry is kihagynak egy edzést, hogy eljöhessenek. Meghívtam Remust is, hogy jöjjön el, és egyen velünk. Tudod, olyan szerencsétlen, mióta elvesztette Tonksot.
- Én tényleg nagyon sajnálom őt. Össze akartak házasodni a háború után, de most egyedül maradt – mondta Hermione szomorúan.
Ginny úgy gondolta, hogy Hermione talán a saját helyzetére céloz. Nem találja a szüleit, és Ron is elhagyta. Biztos egyedül érzi magát.
Majdnem este hat óra volt, így Ginny és Hermione elindultak lefelé a vacsorára.
- Bárcsak Harry a kviddics csapatával maradt volna. Nem akarom látni őt – mondta az ajtó előtt állva.
- Tudom, hogy mit érzel, Ginny. Én se akarom látni Ront, de össze kell szednünk a bátorságunkat, és szembe kell néznünk velük, mintha semmit nem éreztünk volna irántuk. –
Azzal megfogta Ginny kezét, és maga után húzta a konyha felé.
Már félúton hangos beszélgetés szűrődött ki a konyhából. Ginny kinyitotta az ajtót, és belépett a helyiségbe.
Hirtelen beszorult testvérei ölelésébe, és úgy érezte magát, mint akit menten összenyomnak.
- Nem tudom elhinni, hogy a mi kis Ginny babánk felnőtt! – ingerelte Fred.
- Igen-igen, még emlékszem, hogy szaladt végig a házon a pelenkájával – mondta nevetve George.
- Oh… fejezzétek be, idióták! – mondta vidáman Ginny. Imádta a családját!
Jó néhány csontropogtató ölelés után mindenki leült. Molly elkezdte feltenni a serlegeket és a tálakat az asztalra. A vacsora alatt Ginny megpróbálta figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Harry élénken beszélget Ronnal, Charlie-val és Bill-lel a kviddicsről. Inkább Hermionéval és Fleurrel beszélgetett, aki az ötödik hónapban volt Bill gyermekével. Ginny soha nem gondolta volna, hogy egy nap megszereti majd Fleurt. De vicces volt, hűséges és imádta Billt tiszta szívből. És ez elég volt neki, hogy adjon egy esélyt a fiatalasszonynak.
Diszkréten Lupint is figyelte a vacsora alatt. A szemei annyira kétségbeesettnek és szomorúnak tűntek, még ha meg is próbálta elrejteni a fájdalmát. Az édesapjával beszélgetett, és néha-néha annyira elveszettnek tűnt.
Két héttel később
Csak egy hét maradt az iskolakezdésig, de még mindig nem kapták meg a leveleiket a könyvek listájáról, amik szükségeltetnek a Roxforthoz. Hermione és Ginny reggeliztek, míg Molly az edényeket súrolta, mikor hirtelen Errol csapódott neki a konyhaasztalnak. Tollak és tányérok repkedtek szanaszét. Ginny sokkoltan ugrott fel az asztaltól.
- Oh, hülye bagoly! – szitkozódott Mrs. Weasley, míg elvette a levelet a bagolytól, amit hozott.
- Ah… ez az iskolai listátok! – mondta, miközben odaadta nekik a levelet.
Ginevra Weasley & Hermione Granger
7. év
Könyvek:
Bájitaltan VII. – Aldebaran Scamandar (Miss Weasley & Miss Granger)
Tanár: Perselus Piton professzor
Átváltoztatástan: Lehetőségek és Határok – Capella Fortescue (Miss Weasley & Miss Granger)
Tanár: Remus Lupin professzor
Bűbájtan VII. – Arsenius Mixel (Miss Weasley & Miss Granger)
Tanár: Fillius Flitwick professzor
Gyógynövénytan Haladóknak – Romilda Potplant (Miss Weasley & Miss Granger)
Tanár: Ponoma Bimba professzor
Legendás Lények és Gondozásuk VII. – Goethe Scamandar (Miss Weasley)
Tanár: Wilhelmina Grubbly-Plank professzor
Asztronómia VII. – Deneb Aubrey (Miss Weasley & Miss Granger)
Tanár: Aurora Sinistra professzor
Számmisztika VII. – Atair Kitalpha (Miss Granger)
Tanár: Septima Vector professzor
A Sötét varázslatok és Azok Kezelése – Kepheus Black (Miss Weasley & Miss Granger)
Tanár: Lucius Malfoy professzor
Üdvözlettel,
Minerva McGalagony
igazgatónő
Ginnynek elakadt a lélegzete, mikor az új Sötét Varázslatok Kivédése tanár nevét olvasta. Ez nem lehetett igaz. Biztos csak álmodott. De ahogy Hermione sokktól kikerekedett szemébe nézett, tudta, ez nem álom. Malfoy a tanáruk lesz.
- Ez lehetetlen! Nem tudom elhinni! – mondta Hermione.
- Micsodát, kedvesem? – kérdezte Mrs. Weasley aggódón.
- Lucius Malfoy lesz a tanárunk! EGY HALÁLFALÓ! – kiáltotta Ginny, s ebben a pillanatban lépett be Mr. Weasley a konyhába.
Mr. Weasley arcára zavarodottság ült ki.
- Ezek megtették Lucius Malfoyt a tanárunknak, apa!
- Nem, az nem lehet… – motyogta.
- De igaz, Mr. Weasley. Nézze a levelünket! Én csak azt nem értem, hogy McGalagony, hogy engedhette ezt meg. Ő az igazgató?! – mondta Hermione kétségbeesetten.
- Talán Caramel nem adott neki esélyt. Te el sem tudod képzelni, hogy Malfoynak mekkora befolyása van, és néhányan hasznot húznak ebből a Minisztériumban. Pénzen, szinten mindent megvásárolhatsz! Mekkora szégyen! – vélte Molly.
- Nem vagyok benne biztos, hogy Malfoy akart tanár lenni. Talán Caramel kétségbe esett, mivel senki sem akarta a kockázatot vállalni. Azt hiszi talán, hogy Malfoy még mindig jobb megoldás, mint Piton. Még mindig Malfoynak kell megtartania Caramel boldogságát – magyarázta Arthur.
- Aha… és Malfoy minden bizonnyal tudja, hogyan kell kezelni a sötét varázslatokat – nyögte Ginny.
- Soha nem fogok jó jegyet kapni nála. Megvet, csak mert mugliszületésű vagyok.
- Ne aggódj, Hermione! Biztos vagyok benne, hogy McGalagony rajta tartja a szemét Malfoyon. És legalább az Átváltoztatástan tanárotok Lupin lesz – vigasztalta Mrs. Weasley Hermionét.
- Igen bizonyára, köszönöm, Mrs. Weasley.
- Talán minden lesz… És… - nem tudta Ginny befejezni a mondatot, mert egy második bagoly érkezett a Roxfortból.
- Remélem, ezúttal jó hírek – nyögte Ginny.
Mrs. Weasley már kinyitotta a levelet. Most csak úgy sugárzott a boldogságtól.
- Oh… Ez csodálatos!
- Mi az, anya? – kérdezte Ginny izgatottan.
- Hermione, iskolaelső lettél! – Hermione elragadtatottan felcincogott.
- És te, Ginny, kedvesem, még mindig prefektus vagy természetesen… és te lettél a Griffendél csapat kapitánya.
- MI?! Ez hihetetlen! – Ginny és Hermione boldogan megölelték egymást, és elfeledkeztek a tanár problémájukról. Ebben a pillanatban ez most már nem számított.
Fordító megjegyzése: A Harry Potter univerzummal kapcsolatos jogok Jo-t illetik, és mivel ez a történet (sajnos) nem az én fejecskémből pattant ki, ezért a fichez tartozó jogok Sephorához tartoznak. Ami viszont a fordítást illeti, az természetesen az ENYÉM! Jó olvasást kívánok, és ne felejtsetek el véleményt írni!