1. fejezet

Londonban aznap ismét esett az eső. Belorusszia lassan lépkedve haladt a terem felé, de a folyosó, amin haladt kegyetlenül hosszúnak és végtelennek tűnt. Az ablakokon kopogtak a cseppek, és mintha egyre jobban esett volna, ahogy közeledett az ajtó felé.

- Tárgyalás lesz Angliánál? - csodálkozott Oroszország. - Mégis miről, akarnak megint vitázni?

- Arról nem írtak… - mutatta fel Belorusszia a levelet. - Viszont, téged bátyus nem hívtak meg.

Iván elmosolyodott. Nem gonoszan s nem is megvetően, csak úgy, mint egy kisgyerek. Egy ártatlan kisgyerek. Ez a gonosz igazi arca?

- Csak téged hívtak meg Natalia? - meredt a lányra Litvánia. - Az meg, hogy lehet?

A fehérorosz vállat vont.

- Csak azért jöttem, hogy szóljak, nem leszek itthon egy ideig ez miatt - emelte fel ismét a levelet.

Majd elhagyta a termet.

Oroszország döbbenten meredt a húga után. Mióta lett ilyen? Mióta nem szeretné, hogy eggyé váljanak? Hogy összeházasodjanak? Ivánban végigrohant az érzés, hogy Natalia már nem akarja őt. Hirtelen magányosnak érezte magát, hiába volt a teremben rajta kívül a nővére és a három balti… Így egyedül maradt.

- Jó ez így…? - kérdezte halkan magától Belorusszia. Habozott, de végül ráhelyezte a kezét a kilincsre, és benyitott.

A teremben hatalmas káosz uralkodott. Anglia Skóciával kiabált, és ez határozta meg az egész gyűlés témáját. Mindenki dühösen állt ki az igaza mellett, és mindegyikben volt igazság.

- Hé! Elég legyen! - ugrott fel Magyarország dühösen az asztalra. - Ez nem vezet senkit sehova!

- Csak még nagyobb vitát szítasz… - söpörte hátra a haját Natalia, majd leült a brit mellé, aki idegesen szürcsölte a teáját. Vele szemben a skót még csak elnyomta a cigarettát, már is rágyújtott.

- Üdv, Fehéroroszország - tette le a csészét Anglia. - Azt hittem nem jössz.

- Nem sokon múlt, hogy otthon maradjak - motyogta a lány.

Kanada, akit eddig szinte senki sem vett észre, morogva leült Hong-Kong mellé.

- A végén úgy sem lesz semmi… - motyogta az Észak-Amerikai.

- Gondolod? Sosem lehet tudni? - vonja meg a vállát az Ázsiai.

- Ez csak egyre rosszabb lesz… - néz a két másikra.

- Ha most, tegyük fel, Skócia belekezd egy háborúba, rám számíthatna. Elegem van Angliából! De amíg csak vitatkoznak, és nem mondják ki a hadüzenetet, nincs mitől tartani - sóhajtott Kanada.

- Áh! Havas Barbie… - kacagott fel Skócia. - Hol hagytad a vodkahordó bátyád?

- Mi-mit mindtál? Hogy mered sértegetni a bátyám te bagós, báránymániás?! - Natalia dühösen rácsapott az asztalra.

- Nem kell azonnal felkapni a vizet, Jégcsap! - nevetett tovább Skócia.

Belorusszia visszadobta magát a székre, majd morgott néhány orosz szót, ami biztosan nem jelentett semmi jót.

- Alistor! Ne beszélj így Nataliaval! - nézett idegesen a zöld szemeivel Arthur a skótra.

- Nyugi már! Csak tudja hol a helye! - fintorgott Skócia. - Ne pofázzon nekem vissza!

Miközben a többiek idegeskedtek, Poroszország popcornt hozott magának és figyelte a műsort. Magyarország a fejét rázva nézett rá.

- Azért ennyire ne mutasd ki az érdeklődésedet a dolgok iránt… - fintorgott a lány. - Ha Belorusszia háborúba kezd, Königsberg lenne az első célja…

Poroszország ugyanúgy nyugisan evett tovább.

- Esélyed sem lenne arra, hogy ország légy megint… - sóhajtott Erzsébet. - De ez a te döntésed, nem avatkozok bele semmibe.

- Ide azért hívtak meg minket, mert minket és érintene Skócia kiválása az Egyesült Királyságból - motyogta Poroszország.

- Engem nem nagyon… - nézett fel a plafonra a magyar.

Poroszország mély levegőt vett és, belekezdett a magyarázkodásba:

- De te tudod, milyen lehet Skócia helyzete. Én is ezért vagyok itt. Belorusszia azért, mert erős a katonasága és vissza tudna engem és téged is tartani. Hong-Kong, Izland és Kanada azért, mert ők is ismerik Angliát, a gyengéivel együtt. Ennél több ok nem is kell.

Erzsébet halványan elmosolyodott, amikor hallotta, hogy Poroszország igenis tájékozott volt a történésekben.

- Verjük vissza együtt a Fehérorosz sereget, oké?

- Csodálatosságom egy perc alatt lerendezi őket!

London idegesen rontott be a terembe. A 180 cm-es, vörös hajú lány egyenesen Skócia felé haladt. Látszott rajta, hogy nem Anglia oldalát pártolja.

- Ki merte sértegetni a bátyámat? - morogta idegesen.

Belorusszia felállt, majd London elé lépett. A vörösnek nem tetszett, hogy a fehérorosz így felvállalja tetteit.

- Én merem sérteni a bátyádat - mosolyogott gonoszan Natalia. - És nem félek tőled csak azért, mert keménynek mutatod magad.

Belorusszia lenézően megpöckölte London homlokát, mire a vörös elcsapta a másik kezét.

- Velem ne kötözködj, Havas Barbie!

- Látod, Kazalherceg? - vigyorgott önelégülten Skócia. - Még a saját fővárosod is ellened van!

Anglia erre nem mondott semmit, csak visszaült a helyére és tovább szürcsölte a teáját. Belorusszia is követte.

- Hidd el, Arthur… Jobb együtt, mint külön.

- Ezt próbálom vele megértetni, de egyszerűen képtelen rá - temette kezeibe arcát a brit.

Natalia sóhajtott.

- Én soha nem szerettem volna elválni Ivántól… a politika még is azt követelte. Ez ellen te sem tehetsz semmit.

- A család egybe tartása az én felelősségem. Ha elválunk, akkor megbukok, mint nemzet.

Skócia, miközben Anglia Belorussziával beszélt, Kanadával tárgyalt.

- Melletted leszek - mosolygott kedvesen a szőke srác.

- Az ellenséged ellensége a legjobb barátod elv? - kérdezte a skót. - De mindegy is. Tudtam, hogy rád számíthatok!

- Ne és te? Izland? - nézett Kanada a fiúra.

- Én a britékkel vagyok. Egy család igenis maradjon együtt.

Belorusszia magára erőltetett valami mosolyféleséget, majd Angliára nézett.

- Rám is számíthatsz. Tudom, hogy a gazdaságom gyenge, de a hadseregem erősebb a teremben mindenkiénél.

- Köszönöm Belorusszia - motyogta Anglia, a szemét lesem vette a beszélni kívánó skótról. - Na és te, Hong-Kong?

- Én… - motyogta a fiú, miközben Kanadára nézett. Mintha a tekintetével egy „sajnálom"-ot szeretett volna kifejezni. - Angliát pártolom…

- Szaladj csak a mamihoz, pici Hong-Kong! - Skócia nagyot szívott a cigarettájából, majd gyilkos pillantással nézett végig a teremben lévőkön. - És a többiek? Velem vagy ellenem?

Magyarország, London és Poroszország közelebb sétált a skóthoz, majd ott foglaltak helyet.

- Olyan gyámoltalan vagy Arthur. Meg sem állnál a lábadon, ha mi nem segítenénk neked! - mondta gúnyosan Alistor. Kanada közben csak bólogatott.

- Búj csak a Barbie szoknyája mögé, de vigyázz! Ha a havat elolvasztod, szétfolyik a védelmed! - kacagott tovább a vörös.

Kanada közelebb húzódott a Skóthoz:

- Ne becsüld ennyire le Angliát. Korea óta erős lett! Ezért szeretnék tőle végleg megszabadulni.

- Hát akkor ennyi… - motyogta Arthur. Számára a helyzet teljes mértékben kellemetlenek bizonyult. Ezért is szerette volna minél hamarabb befejezni a tárgyalást. A dolog már eldőlt: újabb háború!