Duct Tape "Those Who Walk the Path" c. történetének fordítása. Irói engedéllyel teszem fel.

Akik az ösvényt járják

Fényesen sütött a nap a P3X842-n, amikor a CSK-1 átlépett a kapun. Pusztaság nyújtózott előttük. Töredezett föld és nagy fémdarabok hevertek elszórva mindenfelé, mintha egy óriás gyerek dobálta volna el őket, mint a játékkockákat. A szonda, bár 48 órán át figyelte a bolygót, mozgásnak semmi jelét nem mutatta. A sebek nagyon frissek voltak, a nagyon közeli múltban keletkeztek, és Hammond Admirális biztos akart lenni benne, nem egy háborús övezetbe küldi az embereit. A CSK-1 szétszóródva, készenlétben tartott fegyverekkel haladt lefelé a lejtős kőrámpán. Ez is sebhelyes és gödrös volt. A rámpa végénél, körülbelül 30 lábnyira nagy kőemlékmű állt, mely obszidiánnak tűnt, és csillogott a fényben. A szonda faragásokat vagy feliratokat fedezett fel rajta, amelyek láttára Jackson remegett a vágytól, hogy közelebbről is megnézhesse őket. Azonban körbenézve a pusztításon, ami körbevette, még az amúgy lelkes régész sem tudott elég bátorságot összeszedni, hogy messzire kalandozzon csapattársaitól.

A környék rövid ellenőrzése nem mutatta jelét életnek. Vagy nem voltak rovarok és madarak a bolygón, vagy bármilyen háborút is vívtak, az nagyon jó munkát végzett, hogy megszabaduljon tőlük. Carter megvizsgált néhány földrögöt, és mérgezőnek találta őket. A földet megmérgezték, de nem a gépek. Nem, valaki akarattal sóval hintette be a földet, biztosítva, hogy többé semmi ne éljen meg rajta. A csatatér így megőrződik, emlékeként annak, bármi volt is az, amiért harcoltak.

Jackson szorgalmasan dolgozott a kövön. Összegörnyedve térdelt, és vad iramban írt. A munka felénél lelassított, és az emlékműre nézett. Furcsa kifejezés suhant át az arcán, majd folytatta a munkát. Mikor befejezte, magához hívta a csapat többi részét, és megfogta O'Neill kezét. Pár másodpercig képtelen volt megszólalni, de láthatóan összeszedte magát és elkezdte.

"Az egyik oldalán egy sírfelirat van, talán azoknak az embereknek, akik itt meghaltak, a másikon pedig valami, ami egy fajta küldetésleírásnak tűnik. Az érdekes az... olyan emberek voltak, mint mi, emberek, akik felfedezésre és utazásra használták a Kaput..."

Itt elhallgatott, és körbenézett a társain. Sam, bátor és intelligens, az övéhez hasonló kíváncsisággal. Jó barát. Teal'C, erős és hűséges, csendes bölcsesség és nagy bizalom forrása. Jó barát. Jack, a legjobb barátja és szerelme. Minden, amit a világban kívánt magának, ott állt előtte.

"A sírfelirat így szól:

'Mi, akik a csillagok közt utazunk,
Mi, akik elhagyjuk otthonainkat,
Mi, akik életünket kockáztatjuk,
Mi, akik lelkünket kockáztatjuk,
Mi, akik fizetjük az árat,
Mi, akik viseljük a terhet,
Mi, akik harcolunk és meghalunk,
Mi, akik áldozatot hozunk,
A csillagok közt utazunk,
Az otthonunkká tettük őket.'"

Jackson itt megint szünetet tartott és ismét a barátaira nézett. Samnek könnyek csillogtak a szemében, Teal'C-é pedig csukva volt az érzések ellen, amiket érzett. Jack, Jack csak még erősebben szorította Daniel kezét, és egyenesen a szemébe nézett.

"A másik oldal így hangzik:

'A föld, amelyen születtek, nem nyújt menedéket azoknak, akik az ösvényt járják. A felszín nem azoknak való hely, akiknek lelkében csillagok élnek. Nem kötik őket a világ törvényei, hanem az univerzum végtelen határai között léteznek. Utazók ők, keresők, harcosok, tanulók. Azokat védik, akiket hátrahagytak. Egymáshoz köti őket az öröm és a szerelem, a próbák és a fájdalom. Csodákat és rémségeket látnak, ismerik a tökéletes örömöt és a végtelen bánatot. Ők azok, akik az ösvényt járják.'"