(Fogatlan szemszöge)
Reggel felkeltem. Még csak fél hét volt. Ettem egy finom halat, ittam két bögre teát, majd bepakoltam az iskolatáskámba és elindultam otthonról. Ekkor hét óra volt. Félúton találkoztam Viharbogárral, akit ma akartam elhívni egy randira suli után. Most még nem volt hozzá bátorságom, ezért úgy döntöttem, hogy valamelyik szünetben állok elő ezzel, vagy órán, hiszen egymás mellett ültünk.
Beértünk a tanterembe. Csak néhányan voltak itt: Bütyök, Felhőugró, Böff és Töff és Sokk. Sokk egy visszahúzódó típus volt, bár mivel ölvész volt, így ha felbosszantották, akkor bajban volt az illető.
Még volt majdnem fél óránk az első óráig. Pár percen belül megérkezett Fejtörő, majd Tornádó is betoppant. Már csak egyvalaki hiányzott. Kampó, bár ő sokszor késik. Ma sárkányismeret órával kezdünk. Az órán a különböző sárkányfajokról tanulunk olyan dolgokat, amik rájuk jellemző. Tegnapi órán a rettenetes rém volt a tananyag. A tanárunk egyébként egy cipzárhát.
Mint mindig most is pontosan a becsöngetés pillanatában érkezett.
- Jó reggelt kívánok mindenkinek! - köszönt barátságos, bár kicsit fáradt hangon. Viszonoztuk a köszönést. - A mai órán átismételjük amit a rettenetes rémekről tanultunk, majd az óra második felében a szárnyváltóról tartok nektek előadást. Szóval! Ki vállalja, hogy elmondja egy felelet formájában azt, amit tud ezekről az apró termetű sárkányokról? - senki sem jelentkezett. - Na! Mi van? Azt várjátok, hogy a felelő az ajtón toppanjon be és ti megússzátok?! - Épphogy befejezte, megérkezett Kampó. Odatámolygott a padjához, ledobta a táskáját, és leült, miközben elmormogott egy "bocsánat a késésért"-et.
- Nocsak Kampó! Azt hittem, hogy meg sem jelensz. De ha már itt vagy felelhetnél a múlt órai anyagból. Remélem, hogy most nem kell egyest adnom, bár ez tőled függ! - Kampó morogva kisétált a táblához. Az egyik karmára felszúrta a krétát. Ez egy hatékony módszer, mert a tábla is megmarad és a karmaink is.
- Első kérdés: Körülbelül mekkora egy rettenetes rém? - elég könnyű kérdéssel kezdett a tanár. Persze Kampó nem tudta rendesen belőni. - Rendben! Második kérdés: Mennyire veszélyes egy ilyen sárkány.
- Kicsit sem. Simán elbánnék százzal is. - mint mindig, a szörnyen nagy rémség most is beképzelt választ adott.
- Tudod mit. Nem faggatlak én tovább. Egyes! És a késést is beírtam. Csak azt nem értem, hogyha olyan kemény vagy, hogy hajnalig üvölteted a zenét, amit a szomszéd utcában is hallok, akkor miért nem vagy kemény ilyenkor reggel. Gondolom, örülnöm kellene, hogy azt a beképzelt hátsódat egyáltalán elvonszoltad ide! - Kampó néma maradt. Ezek után az egész órán a Szárnyváltóról tanultunk.
Következő óránk repülésóra volt. Ezen az órán, csak repülnünk kell ide-oda. Néha-néha kell egy bonyolultabb manővert csinálni, de nekem egy fiókajáték.
Ezután jött a hosszú szünet. Ettem néhány halat és ittam egy kis vizet.
Még volt öt perc szünetből, mikor megéreztem, hogy a reggel megivott tea eljutott a hólyagomba. Hirtelen jött az inger. Elindultam a mosdó fele, mikor megpillantottam Viharbogarat, aki egyedül állt. Úgy gondoltam, hogy ez egy nagyszerű alkalom arra, hogy elhívjam. Odamentem hozzá.
- Szia Viharbogár! - köszöntem neki, kicsit halkan.
- Szia Fogatlan! - mosolygott.
- Szóval... Viharbogár! Szeretnél velem elmenni valahova suli után? - nagyon nehéz volt kimondani.
- Persze! Hova menjünk? - meglepetésként ért a válasza, de örültem neki.
- Tudok egy nagyon szép helyet. Majd elviszlek oda, ha neked is megfelel. - most már egy kicsit bátrabb lettem.
- Rendben van!
Ekkor becsöngettek. Eszembe jutott, hogy éppen a vécére indultam, mert már nagyon kellett, de most már késő volt. Ki kellett bírnom. A probléma csak az volt, hogy dupla biológiaóra volt és megállapodtunk a tanárnővel, hogy kihagyjuk a szünetet a két óra között, cserébe a második óra vége előtt hamarabb elenged minket.
Beültünk a terembe, természetesen Viharbogár mellett ültem. Kicsit fészkelődtem, próbáltam visszatartani. Észre is vette, mert megkérdezte, hogy minden oké-e. Hazudtam neki, hogy igen, csak a szék kényelmetlen. A biosz tanárnő egy siklósárkány volt. Meg is érkezett. Megvolt a jelentés, majd el is kezdte az órát.
- Nos gyerekek! Miről tanultunk tegnap? - kérdezte.
- A sárkányok szervrendszereiről. Pontosabban a légzésről. - Viharbogár jelentkezés nélkül mondta el mindezt, bár ez csak akkor volt baj, ha hülyeséget mondott valaki. Viharbogár, Bütyök és én voltunk kitűnőek az osztályban.
- Így igaz! - helyeselt a tanárnő.
Ő egy olyan tanár volt, aki a diákoknak úgy mutatta meg a különböző dolgokat (csak azoknál, ahol ez lehetséges volt), hogy megcsináltatta velük. Például amikor a különböző tüzekről és egyéb olyan dolgokról, amit azok a sárkányok lőnek, akiknek nincs tüzük (sav, jég, stb.) tanultunk, akkor minden sárkányt megkért, hogy lőjön egyet.
Egyre jobban feszített a hólyagom. Nagyon reménykedtem, hogy kibírom az óra végéig. Folyamatosan mocorogtam.
- A mai órán a sárkányok kiválasztásáról beszélünk. És ezt is rajtatok mutatom be. - Ekkor elővett a szekrényből egy csomó poharat és mindet teletöltötte vízzel. A látványtól majdnem elájultam. - Mindenki igyon meg legalább három pohár vizet és kb negyven perc múlva érezni fogjátok, ahogy a víz eljut a húgyhólyagtokba. Én is megcsinálom ezt. - A következő tíz perc azzal telt el, hogy mindenki legyűrt kb egy liter vizet, bár lehet, hogy több volt.
- Rendben van! Amíg várjuk, hogy a víz eljusson a helyére, addig elmesélem, hogy hogyan működik a kiválasztószerv. Tehát a víz a vér segítségével, egyéb bomlástermékekkel együtt eljut a vesébe, majd ott megszűrődik. Részletesebben a tankönyvben olvashattok a veséről, én nem tartom olyan fontosnak. Ezután a húgyvezetéken keresztül eljut a húgyhólyagba. Ott tárolódik. Ha ki akarjuk üríteni onnan, akkor a záróizmunkat kinyitjuk. Ezután a húgycsövön keresztül a külvilágba jut. Viszont ehhez előbb ki kell nyitnunk a kloáka nyílásunkat. Ugyebár a sárkányoknál kétrétegű a bőr. Van egy belső keményebb és egy külső, rugalmas réteg. A külsőn tudjuk ezt a kivezető nyílást nyitni-zárni. Ha ezt nem tesszük meg, miközben a hólyagból ürítjük a vizeletet, akkor a vizelet a két bőrréteg közé kerül. A külső réteg egy idő után átereszti. A legtöbb sárkány egész kicsi korától tudja ezt az egészet szabályozni.
Fogatlan egyre jobban fészkelődött és nem egyszer odanyúlt a hátsó lába közé. Észrevette, hogy van egy kis dudor ott, ami a kidomborodó, telt hólyagja volt.
- Fogi! Minden rendben van? - kérdezte Viharbogár suttogva.
- Persze, csak... - kicsit gondolkoztam, hogy megmondjam neki, de aztán úgy döntöttem, hogy elmondom neki - ... csak az a baj, hogy már nagyon kell pisilnem! - mondtam kicsit kétségbeesetten.
- Ilyen hamar eljutott a víz a hólyagodba? mondjuk már nekem is kell egy picit.
- Nem amiatt. Reggel nem mentem el, pedig elég sokat ittam.
- Kibírod az óra végéig? Lehet, hogy szólnod kéne.
- Kibírom valahogy!
Az óra elég lassan telt. Már nagyon kellett. Megállás nélkül ott volt a mellső lábam a hátsók között. Tudtam, hogy nem bírom sokáig. Még volt negyed óra.
- Nos! - szólalt meg a tanárnő. - Gondolom mindenkinek kell már pisilni! - erre mindenki bólogatott. - Van-e elég bátor köztetek, hogy bemutassa, hogy mi történik, ha nem nyitod ki a kloákádat? - természetesen senki sem jelentkezett. - Hát rendben van! Akkor megmutatom én!
Mindenkinek leesett az álla, amikor a tanárnő felállt, hátat fordított nekünk és elengedte magát. Sötét folt jelent meg a lábai között. Az egész osztály előtt bepisilt. Hihetetlen volt.
- Na! Nem vagytok elég bátrak hozzá! Nem baj! Van ez így. De nekem legalább már nem kell. Micsoda sor lesz majd a mellékhelyiség előtt.
Még öt perc volt hátra. De nem bírtam tovább. Ha nem megyek ki, akkor úgy járok, mint a tanárnő. De nem mertem jelentkezni. A tanárnő mégis észrevett
- Fogatlan. Úgy tűnik, hogy neked nagyon kell már. Igazam van?
- Igen! - mondtam lehajtott fejjel. - Ki tetszik engedni, mert már alig bírom!
- Ugyan már! Öt percet, csak kibírsz! Gyere csak ki! Mutasd meg a többieknek, hogy mekkorára képes kitágulni egy húgyhólyag!
Muszáj volt kivánszorognom. De nem bírtam tovább. Éreztem, ahogy megindul a pisim. Megtörtént, amitől féltem. Bepisiltem. Az egész osztály, és ráadásul Viharbogár előtt. Kicsöngettek én pedig vörös fejjel felkaptam a cuccom és hazamentem. Nagyon kínosnak éreztem a dolgot.
Néhány óra múlva kopogott valaki. Kinyitottam. Viharbogár állt előttem.
- Szia! - köszönt. - Bejöhetek?
- Persze! - bejött és leültünk.
- Szóval... - kezdte. - A tanárnő azt üzeni, hogy bocsánatot kér.
- Ohh, hát ez szuper! De nem sokra megyek vele, ha mindenki cseszegetni fog a suliban.
- Engem kivéve. - Viharbogár próbált megvigasztalni, de ez nem jött be. - Na! Akkor elviszel arra a helyre, amit mondtál? - meglepett, hogy ezek után még mindig el akar velem menni.
- Persze! Gyere!
Egy gyönyörű tóhoz vittem, ahol mártóztunk egy jót. Ezután ettünk néhány halat. Amikor egymással szemben ültünk feltűnt, hogy mintha egy kicsit hízott volna. Nem szóltam ez ügyben, hiszen bunkóságnak tartottam.
Váratlanul felállt és így szólt.
- Igazság szerint én nem mentem el vécére biosz után. - mondta, majd ő is bepisilt. Nem értettem, miért csinálta ezt, de abban a pillanatban ez nem is érdekelt.
Ezután elkezdünk csókolózni. Nagyon boldogok voltunk. Késő éjjel elköszöntünk egymástól és hazamentünk.