Előre láthatóan nem sokára felkerülnek további fejezetek is. Elnézést attól, akit érdekelt volna, de rengeteg dolgom volt, és nem tudtam begépelni, pedig még 5 nagyon hosszú fejezet meg van. Szóval itt vagyok és kibővítettem az első fejezetet. Így sokkal szebb és jobb szerintem. És bár ez egy alternatív történet, rengeteg spolier van benne az animéből, és a manga legújabb fejezeteiből is. Párosítás nem lesz, nem is tervezek. És most kivételesen tartózkodom a henteléstől, és a nagyon ocsmány szavaktól.

Ha valakinek van cím ötlete az írja meg nyugodtan, mert nekem gőzöm sincs.

A küldetés

Ichigo és Orihime furcsán néztek Hitsugaya kapitányra. Eleve csodálkoztak, hogy Hitsugaya újra megjelent az Élők világában, másrészt Urahara boltjába hívta őket. Azt azonban, hogy miért hívatta őket ide nem mondta el. Remélték, hogy nem megint az arancarok vagy Aizen.

- Egy iskola? – kérdezte óvatosan Ichigo.

- Igen – bólintott Hitsugaya kapitány. Reménykedett, hogy bár ez az ő boltja, Urahara nem fog megjelenni. Így is kellemetlen volt.

- Egy varázslatos iskola? –folytatta egyre szélesedő vigyorral az arcán Ichigo.

- Igen, Kurosaki. Egy mágus iskola – bólintott Hitsugaya kapitány ingerülten.

- És te… és mi ott fogunk tanulni? – kuncogt Ichigo.

- Te kis…! – sziszegte Hitsugaya ökölbe szorult kézzel, de végül ülve maradt. – Ez a Főparancsnok közvetlen parancsa! – igyekezett nyugodt maradni, de a levegő így is lehűlt a szobában. – Be kell épülnünk abba az iskolába. A cél, hogy megfigyeljünk valakit, amíg fel nem tűnik az ellenség.

- Ki az ellenség? – kérdezte Orihime.

- Egy férfi, aki annak idején ott tanult, és meg akarja ölni az egyik tanulót. A baj az, hogy hét darabra vágta a lelkét.

Ichigo és Orihime döbbenten néztek rá. Eddig ilyenről még nem hallottak. Bár megszokhatták volna, hogy mindig egyre furcsább az ellenség.

- Fél úton van a lidércé válás útján – folytatta Hitsugaya kapitány – Jelenleg egy kezdetleges póttestben van. Minél többet meg kell tudnunk róla és lehetőleg élve elfogni a 12 osztagnak.

Ichigo és Orihime együtt érzően rezzentek össze. Bárki is az a fickó, előre sajnálják.

Orihime hirtelen felpattant. Ökölbe szorított balját a mellkasához szorította, míg jobb kezét nyújtotta és mutató ujjával előre mutatott.

- Toshiro-kun! – kiáltotta átszellemülten. - Én és a virágaim mindent megteszünk, hogy a legjobb boszorkány legyek!

Hitsugaya kapitány fáradtan dörzsölte a halántékát.

- Kotyvasztáshoz úgyis van tehetséged! – jegyzete meg rosszmájúan.

Orihime elvigyorodott.

- Komolyan? Oh, ! Nagyon köszönöm! – ült le mosolyogva. Láthatóan nem érezte az iróniát, vagy csupán megszokta a fagyherceg stílusát.

- És milyen az iskola? – kérdezte Ichigo, elterelve a figyelmet Orihime főzőtudományáról.

Hitsugaya sóhajtott.

- Egy hét éves bent lakásos iskola. Mi ötödikes cserediákok leszünk…

- Te is? – szólt közbe Ichigo.

- Igen, én is – bólintott fáradtan Hitsugaya kapitány.

- Ez egy… Hány éves kortól kéne oda menni?

- Tizenegy éves kortól – válaszolt Hitsugaya látszólagos higgadtsággal.

Ichigo lassan újra elvigyorodott.

- Akkor nem lenne hihetőbb, ha elsős lennél?

Hitsugaya mérgesen nézett rá.

- Mit mondtál Kurosaki?

- Kurosaki-kun! Hitsugaya-kun túl okos ahoz! Ha Hitsugaya-kun számítógép lenne, a fejében lenne a legfejlettebb processzor! Da az rossz lenne, ha gép lenne – tette hozzá elszomorodva az ajkára a mutató ujját. – mert akkor nem bírná a jeget és nem tudná használni Hyorinmarut…

A két fiú döbbenten nézte a lányt.

- Orihime – motyogta Ichigo a döbbenettől elfúló hangon. – ez most, hogy jön ide?

- Micsoda?

- Semmi Orihime, semmi.

- Kö..köszönöm Orihime – mondta Hitsugaya zavartan.

Ichigo azonnal oda kapta fejét.

- Mit mondtál Toshiro? – úgy tűnik Hitsugaya is megkedvelte Orihimét, akármit is mondjon.

- Semmit – tette karba a kezét Hitsugaya. – És neked Hitsugaya kapitány.

- Oh… rendben. De miért mi?

- Orihime azért, mert a képességei hasonlóak, mint azoké a varázslóké. Te azért, mert erős vagy…

- Te pedig azért, mert más kapitány nem vállalta – fejezte be helyette Ichigo. – És ráadásul úgy nézel ki, mint egy gyerek – elégedetten nézte, hogy Hitsugaya azonnal elvörösödött. Szóval rátapintott a lényegre.

- Elhallgass! Inkább menjetek haza és csomagoljatok, mert holnap megyünk Angliába – utasította őket Hitsugaya.

- Már holnap? Angliába? – kérdezték egyszerre.

- Igen. Csatlakozik hozzánk; Kuchiki, Matsumoto, Abarai, Madarame és Ayasegawa is.

- Ők is jönnek?

- Most mondtam.

- De miért?

- Azért, mert csak Kuchikit akartam magammal vinni, de megjelent Abarai és azt hitte, hogy végig harcolni fogunk. Persze megjelent Madarame és Ayasegawa. Ők is harcolni akarnak, és azonnal rinyálni kezdtek Zarakinak. És Matsumoto amikor meghallotta, hogy sokáig távol leszek, mindenáron velem akart jönni. Most menjetek.

Orihime felpattant és szorosan magához ölelte Hitsugayat.

- Szia Toshiro-kun! – csicseregte és kifutott.

- Matsumoto rászokatta – magyarázta enyhén elpirulva, Ichigo kérdő tekintetére válaszolva.

- Egyébként mióta adja csak úgy oda Zaraki Kenpachi az emberit? – tette fel a kérdést Ichigo, amin már egy ideje gondolkodott.

- Egyszer megküzdöttem vele – vont vállat a kapitány.

- Engem is mindig megtámad – bólogatott együtt érzően Ichigo.

Hitsugaya megrázta a fejét.

- Félreértsz. Én támadtam.

Ichigo álla lesett.

- Te neki?

- Veszítettem, de becsülte a dolgot.

- Nem semmi lehetett a dolog – mondta elgondolkozva Ichigo a tarkóját vakargatva. Látta már Hitsugayat harcolni, látta, hogy mire képes. A köztük lévő harc igazán pusztító lehetett.

- És nem egyszer kihúztam már a bajból – vigyorgott ravaszul. – Mindig elmarad a papír munkával.

A rejtély megoldva – gondolta Ichigo. Kettő is, hogy a 11-es osztag és a 10 osztag miért vannak viszonylag jóban, és Ikkakuék miért hallgatnak Hitsugayara. Na meg, hogy-hogy meg van papírmunka, amikor egy folytában harcolnak. Nem mintha kinézte volna Kenpachiból vagy Yachiruból, hogy egyáltalán tudnak olvasni, nem hogy bőszen papírokat írogassanak.

- Rendben, akkor én megyek, de mi lesz a családommal és az iskolával?

- Azt majd Urahara megoldja. És most, hogy apád is kiderült kicsoda, jóval könnyebb a dolog – mondta Hitsugaya.

Ichigo bólintott és ő is távozni készült, de visszafordult. Valami nem hagyta nyugodni

- Amúgy jól vagy?

- Miért ne lennék idióta? – ripakodott rá a kicsi kapitány.

Szóval nem egészen. Futott át Ichigó agyán.

- Tudod, mi a barátaid vagyunk – kezdte, de Hitsugaya félbe szakította.

- Nincs semmi bajom! Ne kérdezgesse mindenki!

Ichigo meghátrált, jobb ha most távozik.

- Szia, akkor holnap találkozunk. De itt vagyunk – mondta csendesen mielőtt ő is távozott.

A válasz csak egy morgás volt.