Sziasztok újra!:)) Itt van az új történetem! Ez egy kicsit másféle mint amit eddig írtam így még kíváncsibb vagyok a véleményetekre.:) Légyszi olvassátok el és írjatok!:) Köszönöm!:)
Cuddy gondolataiban elmerülve, csábos léptekkel caplatott a klinika felé. Teljesen rutin feladatának számított a House utáni hajkurászás. Már legalább egy órája mondta neki, hogy kezdje el a klinikai kötelezettségeit. Benyitott a kettes vizsgálóba: sehol senki. Benézett a hármas, majd az egyes ajtó mögé is, de mindkettő üres volt. – Hol a francba lehet? – gondolta magában, eltűnődve.
Odament egy hosszú rézvörös hajú, szép arcú nőhöz, Susanhoz. Ő volt a klinikáért felelős nővér. Nemrég vette fel az itteni káosz rendbe hozására és persze House szemmel tartására. De belátta, hogy ha egy egész sereg új alkalmazottat is állítana a férfire, akkor sem tudná őt igazán ellenőrzése alatt tartani.
- Már jó régóta benn van a kettesben – válaszolt Susan készségesen az igazgatónő kérdésére.
- Ott már néztem és nem láttam – ráncolta szemöldökét zavartan Cuddy, majd szétnézett maga körül.
- Pedig ott kell lennie, hacsak nem ugrott ki az ablakon – nevetett a nővér, de Lisa szúrós szemeivel elhallgattatta.
Sosem kedvelte igazán a nővért, főleg mert House sokszor flörtölt vele és mindig is utálta másodiknak érezni magát, még ha House képzeletbeli listájáról is volt szó.
Újra elindult tehát a kettesszámú ajtóhoz, kitárta azt, majd bizonytalanul megszólalt:
- House? – nem kapott választ.
Már épp visszafordult volna, mikor meghallott egy furcsán sípoló hangot, aztán egy igen agresszív felkiáltást:
- Hogy csesződne meg ez a szarság!
Cuddy erre elmosolyodott és becsukta maga után az ajtót. Követte a hang forrását, s megtalálta House-t a vizsgálóasztal mögött a földön ülve játszani a gameboyával.
- Ez igazán eredeti – jegyezte meg Lisa elfintorodva.
- A gúnyolódás nem illik hozzád – mondta, mire Cuddy felvonta a szemöldökét. – A parancsolgatás annál inkább.
- Óh, ha te is így gondolod…- kezdte Cuddy győzedelmes mosollyal. – akkor azonnal hagyd abba a játszadozást és foglakozz a betegeiddel!
- Most komolyan azt gondolod, hogy nekem a megalázkodás áll jól?
- Ez a munkád.
- Behódolás egy hatalmaskodó kórházigazgatónak?
- House! – sóhajtott Cuddy lemondóan.
A férfi még mindig ugyanott ült. Játékát gondosan lerakta maga mellé, majd mereven nézett főnöknője szemébe, aki nem értette mért nem kel fel már a férfi. Ám hirtelen leesett neki.
- House, hol van a botod?
- Beadtam fényeztetni. Már igazán ráfért – vonta meg a vállát.
Cuddy most igazán nem volt abban a hangulatban, hogy vegye House poénjait. Idegesen beletúrt a hajába és mondta:
- Azonnal vedd elő és kezd el a munkád!
- Húha Cuddy! Eddig azt mondtad nem akarsz szexelni velem. De ha annyira ragaszkodsz hozzá.
- Muszáj mindenből viccet csinálni?!
- Nem tehetsz róla, hogy nincs humorérzéked.
Cuddy hirtelen megindult Greg felé ám ekkor kinyílt az ajtó és egy alacsony, kövérkés férfi jött be rajta. Minden szó nélkül előre húzta a kezét, amiben két barna botféleség volt. Sötéten összehúzta a szemeit, mikor megpillantotta a doktort ugyanazon helyen, ahol legutoljára is látta, aztán felé hajította a fadarabokat.
- Uram! – kiáltott fel Cuddy felháborodottan, majd House irányába nézett és rájött, hogy az idegen Greg kettétört botját dobta el az imént, hatalmas csörömpölést idézve elő.
- Te jó ég House, jól vagy? – aggódott Lisa látva a kisebb ütést a férfi fején.
Susan besietett a zajra, azt gondolván biztos House csinált már megint valamit. Megállt a nagydarab ember mellett és csodálkozva végignézett a teremben. S mielőtt bármit kérdezhetett volna, a mellette álló idegen megragadta a derekánál fogva és betolta magával a szobába.
- Engedjen el! Ezt nem teheti! – küszködött Susan az erős szorítás ellen.
- Úgy gondolja? – vetette oda félvállról, és elengedve e nőt bezárta a termet. A kulcsot belesüllyesztette kabátjának belső zsebébe.
- Mégis mi folyik itt? – szegezte a férfinak Cuddy a kérdést miközben feltápászkodott House mellől.
- Ő megbántotta Stanley-t! – mutatott Greg felé remegő ujjakkal. – Stanley most nagyon dühös!
Cuddy értetlenül bámult a furcsa idegenre, akinek mintha könnybe lábadt volna a szeme.
- Ki az a Stanley? – tette fel a kézenfekvő kérdést Lisa, erre House sóhajtva forgatta a szemeit, aztán unottan válaszolt:
- Ő az. Az a nagy csecsemő.
- House, ha nem tűnt volna fel ez a pasas fogva tart minket, szóval ne sértegesd tovább! – korholta a nő összeszorított fogain keresztül.
Susan kihasználva az alkalmat gyorsan bekuporodott a sarokba és kezeit az arcába temetve sírt.
- Még egy bőgőmasina! – jegyezte meg kiábrándultan a doki.
Stanley még mindig egyhelyben állt az ajtó előtt, vele szemben volt Cuddy, tőle pár lépésnyire a padlón House, Susan pedig változatlanul a sarokban helyezkedett el.
- Uram – kezdte higgadtan Lisa. – Öhm… hívhatom Stannek? Ugye ez a neve?
Stan határozatlanul bólintott, mire Cuddy bátorítóan rámosolygott.
- Szóval… Mi az oka annak, hogy bezárt minket ide?
Cuddy nem akarta felbőszíteni túszejtőjüket, ezért igen óvatosan tette fel a kérdést. Stan elbizonytalanodott. Kezdeti magabiztossága a semmibe foszlott és ez kiült elnyűtt arcára is.
- Nem..N-Nem válaszolok! Joe megtiltotta. Nem lehet! – tiltakozott erősen. – Mindannyian! Be!... a sarokba!
- Kérem, nyugodjon meg – lépett egyet felé Lisa, de azonnal rájött, hogy ez bizony nem volt túl jó ötlet.
- Tegye, amit mondtam! Hátra! A sarokba! – üvöltötte, s hozzá magából kikelten hadonászott.
Lisa House felé nézett esdeklően, s Stan meglátva habozásukat előrántott a zsebéből egy pisztolyt. Erre Cuddy lassan lehajolt Greghez és a vállánál fogva elkezdte húzni a sarokba Susanhoz.
- Mit csinálsz szivi? – szólalt meg félelmetesen nyugodt hangon a férfi. Cuddy nem értette mi történt vele. Az előbb még roppant labilis és ijedt volt. – Engedd el azt a férget!
Lisa kelletlenül engedelmeskedett, House pedig feltápászkodott nekidőlve a vizsgálóasztalnak.
- Most igazán nagyfiúnak hiszi magát azzal a fegyverrel. Közben pedig egy képzeletbeli muksó löki magának a dumát. Nem gondolja, hogy ez nem normális?
- Egy seggfej nyomorék beszél nekem az abnormalitásról? – nevetett gúnyosan. – Ez röhej!
A nagydarab fickó ezután odament Greghez és erőszakosan meglökte, hogy elessen.
Cuddy, Stan iránt ez után a megnyilvánulása után szánalom helyett csak mérhetetlen megvetést érzett és ez az arcára is kiülhetett, mert a férfi így szólt:
- Mi a baj drága, nem tetszik valami? Vonszold szépen ide azt a gyönyörű formás fenekedet. Lisa lassan megindult sötéten nézve Stanre, aki elégedetten mosolyogva megütögette a vizsgálóasztal tetejét hellyel kínálva őt, majd miután a nő leült, Stanley is csatlakozott hozzá.
House eközben a padlón feküdt Susanhoz közel, hihetetlen gyötrelmek közepette. Cuddy előtt nem akarta mutatni mennyire fájnak neki a sérülései, legfőképpen a rossz lába, amire ez esés közben ráesett, így az most kétszeres kínt okozott. Lisa aggódva méregette a sérült doktort; át tudta érezni a szenvedését és pontosan tudta, hogy túl büszke ahhoz, hogy kimutassa mit is él át valójában.
Stanley ezalatt lassacskán teljesen a nőhöz préselte magát, kezét annak combjára téve. Cuddy erre dühösen elütötte a férfi kezét, undorodó arccal végigmérve. Stanley minderre csak gonosz mosollyal felelt. Erősen megszorította Lisa csuklóját, - aki felszisszent fájdalmában - és felvillantotta pisztolyos kezét. Cuddy eztán engedelmesen leengedte a karját, s behunyta a szemét, hogy legalább a férfi visszataszító látványától megkímélje magát. Míg Stan a bájos kórház- igazgatónővel volt elfoglalva, addig Susan abbahagyva a sírást segített House-nak feltápászkodni kényelmetlen helyzetéből.
Cuddy arra eszmélt fel, hogy az őrült pasas immár masszírozza a combját vaskos kezével, egyre beljebb haladva, undorító szája pedig vészesen közel került az övéhez. Próbált inkább House-ra gondolni, aki borzalmasan érezheti most magát és nem tehetett róla, de azon merengett, vajon a férfit érdekli-e, hogy egy ilyen förtelmes alak zaklatja.
Greg legszívesebben egy egész doboz Vicodint benyelt volna, és szinte már ott lebegtek szemei előtt a teli flakonocskák kérlelve őt, hogy egyék meg. Ám a világ összes gyógyszere sem lett volna elég saját lelki fájdalmára, amit az elé táruló látvány keltett benne. Igen. Kénytelen volt beismerni, hogy zavarja a férfi Cuddyval szembeni viselkedése.
Lisának fenomenális sebességgel pörgött az agya bármilyen lehetőség után kutatva, ami kimentené e rettenetes helyzetből. A férfi leütésétől kezdve egészen a biztonságiak hívásáig, de sajnos egyik se tűnt kivitelezhetőnek. Lemondóan sóhajtott egyet beletörődésképpen, ám akkor bevillant neki egy jelenet, amikoris Stanley az ajtó kulcsát belső zsebébe csúsztatta. Ez a mozdulat akkor egyáltalán nem tűnt jelentőségteljesnek, most azonban annál inkább. Így már azt is tudta, miképpen fogja kicsenni onnan a most felbecsülhetetlen értékkel bíró kulcsocskát. Teljes erőbedobással kísérelte meg eltüntetni arcáról a keserűséget és legfőképpen az undort, hogy helyébe csábosság meg kacérság jelenjen meg. Ellazította izmait, majd átható tekintettel felnézett a férfira, aki épp a nyakát cirógatta érdes kézfejével. Cuddy úgy tett, mintha élvezné az érintést, s ez a férfit először igen megdöbbentette, de aztán még nagyobb lelkesedéssel folytatta tevékenységét. Lisa tisztában volt vele, hogy kiváltképpen erős kisugárzással rendelkezik és képes szinte bármelyik férfit levennie a lábáról – kivéve persze azt, akit a legjobban szeretne -, de azt is tudta nem szabad hirtelen túl rámenősnek lennie, mert az rendkívül feltűnő lenne. Biztatásképp halvány mosolyra húzta a száját, ami nem sikerült megnyerőre, ám Stant így is elvarázsolta.
- Oh, édesem látom megjött az eszed. Pedig már azt hittem bele vagy esve abba a tuskó okostojásba – szólalt meg Stanley lágy, mégis bántó hangnemben, s Cuddy mire felfogta szavainak jelentőségét, arcát elöntötte a pír.
Susan észrevette főnöknőjének zavart reakcióját, s így végre biztos lehetett felvetésében, miszerint Cuddy komolyan szerelmes a hírhedt Gregory House-ba. Lopva Gregre tekintett, aki viszont úgy tűnt erősen gondolkozik valamin, ezért nem tudta eldönteni vajon az is látta-e, amit ő.
Hogy leplezze zavarát, Cuddy – a még mindig remegő kezével – megsimogatta a férfi karját és magában örvendezett sikeres ötletének, ugyanis Stan egyedül csak rá koncentrált. Lassan feljebb vezette kezét a férfi mellkasáig szégyenlősen lesütve szemeit. Stanley győzedelmesen elmosolyodott és látva, hogy nyert ügye van a nőnél, félresöpörte annak karját, majd ő maga indult újra felfedezőútra Lisa testén, aki erre kissé megrémült.
- Héj vegyetek ki szobát! – szólt be House a tőle megszokott gúnyos, ugyanakkor keserű hangon.
- Csak nem elhappoltam a barátnődet? Nem kellet sokat unszolni, mint láttad.
Cuddy túl akart végre lenni ezen az egész szörnyűségen, ezért erőt véve magán elkapta Stan csuklóját, majd egészen közel húzta magához. A férfi erre arcát odasimította Cuddy nyakához és csókolgatni kezdte a puha bőrfelületet. Lisa gyorsan megint nekiállt Stanley mellkasának megsimításához, s mikor már biztos volt benne, hogy el van foglalva az ő nyakával, óvatosan szürke zakója alá csúsztatta kézfejét. Hamar érezte is a hideg kulcs tetejét, ám mikor nekiállt kiemelni – bármilyen elővigyázatos is volt - a férfi ingerülten elhúzódott tőle.
- Mocskos ribanc! – üvöltötte. – Tudtam, hogy Joey-ra kellett volna hallgatnom! – idegeskedett.
Stan lepattant a fehér asztalról, aztán erősen lefogta a nőt karjánál fogva és hatalmasat lekevert az arcára. House erre megragadta a botját és nagy ütést mért túszejtőjük lábára, mire az kissé összecsuklott, de utána egyszerre fel is egyenesedett. Stan elkapta Cuddy-t, hogy House mellé ráncigálja, s közben lábával leszorította a férfit. Lopva körbepillantott, aztán kihúzott egy kartávolságra eső fiókot, amiben valami erős gézfélét talált. Szapora mozdulatokkal kihúzta onnan a kötőanyagot - pisztolyát közben mereven Lisára tartotta - és óriási erővel körbetekerte vele a két orvost.
Miközben csomózgatott teljesen elfeledkezett arról, hogy nem csak hárman vannak a szobában. House-ék már alig kaptak levegőt úgy összepréselte őket a pasas. Stan elvégezte az utolsó csomót is mikor egy nem túl erős ütést érzett a fején. Hátrafordult és Susan elszánt arcával találta szemben magát.
- Na mivan vöröske? Asszed olyan erős vagy? Gyere csak ide!
Stanley őt is gondosan összecsomagolta aztán House mellé ültette.
- Most már senki nem fog itt hősködni! – mondta felegyenesedve.
Kényelembe helyezte magát a kis asztalon, majd kezébe vette stukkerét szórakozottan forgatva azt.
- Most mit vársz tőlem Joe? Meddig kell még ezt csinálnom? – szólalt meg Stanley furcsamód gyenge hangon.
Cuddy csodálkozó pillantást váltott House-szal, aki mindentudóan elhúzta a száját.
- Nem! Nem! Azt nem teszem meg! Én nem ölök meg senkit!
- Mi folyik itt House? – faggatta Cuddy alig hallhatóan, de nem is kellett hangosan beszélnie, hiszen Greg arca csupán pár centire volt az övétől. Válluk szorosan egybeolvadt.
- Ez a fószer őrült. Van egy kitalált barátja, akivel dumál – Ahogy House beszélt, a szájából jövő hűvös levegő finoman végigsöpört Lisa arcán, akinek ettől egész testét átjárta a bizsergés.
- Kéne valami terv – jelentette ki Lisa tárgyilagosan.
- Dugd errébb a kezed. Én ki tudtam kicsit lazítani a csomót. A tiéden is menni fog.
Cuddy követte Greg utasításait, s ahogy keze összeért a férfiével újabb bizsergőrohamot kapott, közelsége pedig határtalan biztonságérzetet adott neki. Olyannyira elkalandoztak a férfi körül a gondolatai, hogy mozdulatai egyre hevesebbre sikerültek, amire természetesen a képzeletbeli barátjával társalgó Stan is felfigyelt.
- Álljon csak meg a menet angyalom – állította le hűvös nyugalommal. – Még egy próbálkozás, aztán már game over. Állítása bizonyítására felvette maga mellől pisztolyát és kibiztosította.
- Senkit sem akarok bántani, de sajna Joe barátom nem olyan jószívű, mint én. Ugye Joe?
- És mégis mihez kezd velünk? – kérdezte House élesen.
- Megőrültél House? Mit faggatod? – suttogta idegesen Lisa.
- Ezzel időt nyerünk. Meg különben is tudni akarom, mi hajtja a pasast.
- Hát ezt nem hiszem el! Bármikor meghalhatunk és te most is csak az ostoba rejtvényeiddel foglalkozol! Neked sem kell mindenről tudni!
- De igenis kell. Most pedig hallgass, ha továbbra is akarsz még főnökösködni.
A két doki ingerült szóváltása közben Stanley „bűntársához" beszélt:
- Na, Joe most mi legyen? Várom a következő lépést.
- Csak nem cserbenhagyta a jó öreg Joey? Oh, szegényke! – tettetett sajnálatot Greg.
- Fogd be a szádat nagyokos! – emelte meg a hangját Stan és szemében veszélyes fény csillant. Villámsebesen House-ra szegezte megtöltött fegyverét éles szemekkel meredve rá. House tartotta a szemkontaktust rendíthetetlen ábrázattal, ugyanakkor belül igenis meg volt rémülve, melyet heves szívverése is igazolt. A puskacső fenyegetően sakkban tartotta, hogy abszolút leblokkolt, még tiltakozni sem mert. A többi esemény villámgyorsan zajlott. A fegyver hangos durranással elsült, s abban a másodpercben Greg-et valami meglökte balról és ő oldalt fekve a padlón kötött ki eltérve a golyó elől. Átjárta a megkönnyebbülés intenzív hulláma, ám ez nem tartott sokáig mivel amint feltápászkodott meglátta miért is nem került a lövedék célvonalába.
Szóval? Mit gondolsz? :)