Cím: Mit jelent…
Eredeti cím: What It Means...
Írta: Batsutousai
Fordította: Yizzy (a szerző engedélyével)
Fejezetek száma: 9
Figyelmeztetések: angst, dark!harry, szupererős!harry (olyannyira, hogy az már-már hihetetlen), karakter halál
Tartalom: Az ötödik év végén az események nem mindenki számára alakulnak úgy, ahogy tervezte. Harry Azkabanba kerül a barátai meggyilkolásáért. Vajon ki fog kiállni mellette, és ki fordít neki hátat miközben a háború a sötétség ellen folytatódik?
Jogok: A Harry Potterrel kapcsolatos minden jog J.K. Rowling és a különböző kiadók és filmstúdiók tulajdona. A szerzőnek és fordítónak anyagi haszna nincs.

Tehetetlenül figyelni
(prológus)

Harry épp az imént emelte le a gömböt a polcról, és mind azt bámulták, mikor egy vontatott hang megszólalt:
- Ügyes vagy, Potter! Most pedig legyél jó fiú, és add át nekem a jóslatot! Aztán itt sem vagyunk.
Harry érezte, hogy átjárja a hideg, és úgy tűnt, a teste már nem az övé. Valóban, a következő pillanatban mosolyogva megindult Lucius Malfoy felé, majd kinyújtott kezébe helyezte a törékeny gömböt.
- Harry! – kiáltotta Hermione – Mit művelsz?
Harry érezte, amin teste megfordul és gúnyosan a lányra somolygott.
- Csendet, te szánalmas kis sárvérű!
Hermione úgy nézett rá, mintha arcul csapták volna. Ron dühösen előrébb lépett.
- Ne merészelj így beszélni vele! Erre nincs mentség!

Harry a szemeit forgatta.
- Nem is kell, Roncimonci! Ez a véleményem – szólt, majd felhorkant a barátai arcán megjelenő hitetlenség láttán. – Jaj, ne már! Ennyire jó színész lennék? – egy pillanatnyi szünetet tartott, majd megvetően felnevetett. – Úgy látszik, igen. Ó, ez igazán elképesztő, nem gondolod, Lucius?
- Hát hogyne, Potter – hangzott Lucius vontatott válasza oldalról. A golyóbist átadta egy másik halálfalónak, minden kétséget kizáróan azért, hogy Voldemortnak továbbítsa. – De bizonyára jól ismered a griffendéleseket, hiszen te magad is oly sokáig köztük éltél.
- Persze – felelte Harry teste undorodva -, és ha jobban belegondolok, egyszer én is közéjük tartoztam.
Luna hirtelen előre lépett, az arcán megértés tükröződött.
- Harry – suttogta -, Harry, le tudod győzni!

Egy döbbent pillanatig mindenki a lányra bámult, és Harry érezte, hogy van még számára remény. Gyorsan megpróbálta újra átvenni az irányítást a teste felett, de bármi is uralta őt, az kinevette érte. Harsányan és vérfagyasztóan. Harry azon tűnődött, hogyan képes ilyen hangot kiadni.
- Drága, drága Lüke – mondta a szája, miután abbahagyta azt a szörnyű kacajt -, olyan kis buta vagy! Én meg még azt hittem, méltó vagy a Hollóháthoz!
Hallotta, hogy Lucius horkant mellette, és néhány halálfaló követte példáját. Luna a fejét rázta, szemében rettenet ült.
- Nem! Tudom, hogy ez nem te vagy, Harry! Tévedsz!

Az erő, mely irányította Harry tagjait, ezt már nem találta szórakoztatónak. Az is észrevette ugyanis a barátai reménykedő tekintetében a halvány felismerést, hogy Harry soha nem tenne ilyet. Nem. Ez nem lehet. Harry üvölteni akart nekik: Igen! Igen! Hallgassatok Lunára! Ő rájött!
Harry teste mozdult, s még mielőtt bárki megállíthatta volna, pálcáját Luna szívére irányította.
- Avada Kedavra!

Harry úgy érezte, mintha szétszaggatták volna a lelkét. Fájt. A varázslat, és a látvány, ahogy Luna a földre rogy, az élettelen tekintete; fájt. Felüvöltött az elméjében, remélve, könyörögve, követelve, hogy valaki hallja meg. A teste azonban ridegen visszamosolygott barátaira, akik hitetlenkedve kapkodták a fejüket Luna és őközte.
- Tényleg őrült volt – magyarázta -, gondoltam, megkönnyítem a szenvedéseit.
- Te szörnyeteg! – kiáltotta Neville előrelendülve, hogy Harryre vesse magát. A pálcájáról, amit döbbenetében leejtett, teljesen megfeledkezett. Harry könnyedén kikerülte a támadást. Háta mögött egy női kacaj hangzott fel, s az egyik halálfaló elkapta Neville-t.
- Vigyázz rá nekem, Bella! – parancsolta a teste kedélyesen ahogy visszafordult Harry többi barátjához, kíváncsian, vajon erre mit lépnek.
Ginny magabiztosan közelebb jött.
- Ismerem Harryt – mondta gyengéd, mégis határozott hangon. – Tudom, mit érez irántunk, és hogy egy cseppet sem akarná, hogy bajunk essen. És tudom, hogy azok az érzések igazak voltak – mély levegőt vett, majd egyenesen a fiú szemébe nézett – Te nem Harry Potter vagy!
Harry ajkai továbbra is mosolyra húzódtak.
- Crucio!
Harry együtt sikoltott Ginnyvel az elméjében. Sikoltott a fájdalomtól, egyrészt mert egy sötét varázslatot használt, de leginkább azért, mert azt a saját barátja ellen tette. És kétségbeesetten zokogott, mert tudta, hogy semmit sem tehetett ellene. Azt kívánta, bárcsak meghalna. Harry teste megszüntette az átkot, majd szórakozottan ajkaihoz érintette pálcáját.

- Lucius, szeretném, ha megtennél nekem valamit.
- Természetesen, Potter – válaszolta a férfi egy gúnyos mosoly kíséretében.
- Vond Imperius alá őt! Még szükségünk lehet rá, ha érted, mire gondolok?
- Örömmel – susogta Lucius, és a lány felé fordította pálcáját.
Ekkor négy dolog történt szinte egyazon időben. Ahogy Lucius tette a dolgát, Ron elkiáltotta magát:
- Capitulatus!
- Stupor! – ordította Hermione is. Harry teste meglegyintette pálcáját, ezzel megszüntetve a két diák varázslatát, mielőtt azok elhúztak volna Ginny feje felett. Ron és Hermione tehetetlenül figyelték tovább az eseményeket, miután valamelyik Harry mögött álló halálfaló megdermesztette őket. Ginny egy ideig küzdött Lucius átka ellen, majd lassan megadta magát. Harry felüvöltött az elméjében, míg a testét uraló erő kuncogott.
- Ginny, drágám, félre tudnál állni egy kicsit?
Ginny Lucius mellé sietett, Harry pedig a rémült Ron és Hermione felé fordította varázspálcáját.
- Búcsúzzatok el, barátaim! Avada Kedavra! Avada Kedavra!

Az elméjében Harry zokogott, ahogy Hermione és Ron teste a padlónak csapódott; ezúttal még az átok kimondásával járó fájdalmat sem érezte.
Harry most Neville felé fordult, aki elszörnyedve nézte őt.
- Nos, mit kezdjek veled, Neville? Talán beköltözhetnél a Szent Mungóba a szüleidhez, mit szólsz? – Harry ajkai egy igazán ijesztő mosolyra húzódtak. – Igen, azt hiszem, ez remek sors lenne számodra. Bella, szeretnéd te csinálni? Tudom, milyen jól szórakoztál a szüleivel is…
- Megtisztelsz, Potter – felelte Bellatrix Lestrange, majd megkötözte Neville-t. – Crucio!
Harry azt kívánta, bárcsak tényleg beteg lenne, akkor hányhatna. Azt kívánta, bárcsak ne kellene végignéznie, ahogy megölik a legjobb barátait. Azt kívánta, bárcsak feláldozhatná magát valahogy, hogy megmentse őket. Azt kívánta…

Egy örökkévalóságnak tűnő idő után Bellatrix megszüntette az átkot a földön fekvő, nyáladzó Neville-en. Harrynek sikerült egy pillantást vetnie barátja arcára: a tekintete halott és megtört volt. Neville…
Harry teste ridegen felkuncogott, majd a csendesen figyelő Ginny Weasley felé fordult.
- Itt az ideje, hogy befejezzük – parancsolta kedélyesen, miközben pálcáját a mozdulatlan Ginnyre irányította. – Ha volnátok szívesek?
A halálfalók elsiettek, néhányan zsupszkulccsal, mások anélkül. Harry csak állt ott a mozdulatlan Ginnyt figyelve. Éppen azon gondolkozott, vajon most mi fog történni, amikor egy furcsa bizsergés futott végig rajta. Mintha csak erre várt volna, a teste azt mondta:
- Ó, a védővarázslatok! Úgy hiszem, a Rended ideért. Milyen sajnálatos. Crucio!

Ginny sikoltva a földre zuhant. Másodpercekkel később Harry teste megdermedt egy sóbálványátoknak köszönhetően. Csendben és reménytelenül figyelte, ahogy rend-tagok özönlenek köréjük halkan szitkozódva, amint rájöttek, mi történt. Ginnyvel megitattak egy bájitalt, és mikor úgy tűnt, hogy elmúlt a Cruciatus hatása, kikérdezték.
Ahogy Ginny csekély eltérésekkel elmesélte a történteket, Harry hirtelen megértette. Ez az egész Voldemort terve volt. A barátai megöletése. Ezzel félreállítja őt az útból. A varázslóvilág egy része már így is őrültnek hitte, és ez meggyőzné a még mindig kétkedőket.
Az elméjében Harry legyőzötten hunyta be a szemét. Nem tudott tovább figyelni.

...+*+..+*+…

A tárgyalás csak színjáték volt. Szánalmas.
Ginny, Lucius irányításával, mindent elmondott az egybegyűlteknek. Kihagyta Lucius közbenjárását, és a hangsúlyt Bellatrixra vagy Harryre helyezte, teljesen elhallgatva a tényt, hogy ő maga azóta is az Imperius befolyása alatt állt. Harry tekintete semmilyen érzelmet nem árult el állítólagos tetteivel kapcsolatban, de nem is tűnt annyira legyőzöttnek, mint érezte magát. Még amikor Ginny kikerült Lucius irányítása alól, és bocsánatkérőn pillantott Harryre, akkor sem érezte magát jobban.
És akkor mi van, ha Ginny még hitt az ártatlanságában? Nem tehetett semmit. Előzőleg könyörgött az egybegyűlteknek, hogy csak egyszer kelljen elmondania ezeket a szörnyűségeket, utána feledtessék el vele. Közvetlenül a tárgyalás után sem tehetett volna semmit. Egyikük sem tehetett semmit.
Az ítélet megszületett. Harry Pottert életfogytig tartó azkabani rabságra ítélték.

A következő fejezet címe: Reménykedni