Köszönöm nektek hogy elolvastátok az előző Fanficemet és köszönöm hogy írtad reviewst!! Nagyon örültem nekik!!Remélem ez az új is tetszeni fog, ez életem második fic-e és az első ami 6 sornál hosszabb lett, úgyhogy ha kérhetem csak finoman de minden kritikát örömmel fogadok és akkor próbálok javítani a későbbi fejezeteken. Előre is nagyon köszi.

Ez is House/Cuddy, de van benne említés szintjén Chase/ Cameron és Wilson /Amber is. A sztori mostanában zajlik, vagy inkább már most nyáron.

Első rész.

-Jesszus, mi ez….és mégis mennyi az idő?- nyögött Chase majd az éjjeli szekrényen álló órára sandított megragadva azt és Alison felé húzta hogy ő is megnézhesse.--3 óra, el tudod ezt hinni 3 óra…- újabb dörömbölések hangoztak-… és valaki határozottan továbbra is veri az ajtót- nyögött.

- Jól van én is hallom, de ne hadonássz már előttem azzal az órával , aludni akarok!!- mondta igen fáradt hangon Cameron és visszafordult a párnára.

-Én is- ásított Chase és lassan lecsukódtak a szemei.

-Most nem nézed meg??

-Mit??

-Hogy mégis ki az.

-Ja, de—Chase lassan kivergődött az ágyból és a bejárati ajtó felé indult, ahol ismét hallotta a dörömbölést de ezúttal már hangos kiabálás is társult hozzá,

-Cameron!! Nyisd ki!! Vagy elkezdek becsöngetni a szomszédokhoz, és azt mondom hogy eddig a lakásodban tartottál megkötözve szex rabszolgának, de nekem sikerült kiszabadulnom…

Ebben a pillanatban felpattant az ajtó egy igen álmos de még inkább irritált Wombattal mögötte.

- Te?- húzta össze a szemöldökét House.

- Te!- nyögött az említett Wombat szemeit dörzsölve.

- Cameron itt van?- S válaszra nem is várva túrta be magát a lakásba enyhe alkohol szagot vonzva maga után.

- Itt- felelte a nő igen álmosan a hálószobából kilépve.

- Átveszem- suttogta Chasenek és egy csókot nyomott a férfi arcára.

- Köszi - mondta és ő is visszacsókolta a nőt majd gyengéden megszorította vállát és sajnáló tekintettel nézett rá azzal elment vissza aludni.

House az egész jelenetet kisebb undorral az arcán nézte végig, miközben helyet foglalat a kanapén és várt hogy Cameron szabad legyen.

- Mit akarsz?- förmedt rá a nő és keresztbe tett kézzel elé állt.

- Mi az semmi „hogy s mint" vagy „megmutatom a lakást" egyből a lényegre akarsz térni. Oh te pajkos kislány!

A nő átható pillantása arra engedte következetni Houset hogy nincs éppen vicces kedvében.

- Hát jó. –mondta és zavarában elkezdett a botját a földhöz veregetni.

- Hallgatom- Mondta még minidig irritált hangon a nő kinek a kedvén semmit sem segített a bot kopogás hangja.

- Nos,…khm…. tanács kéne.

- Tanács?...Tőlem?- kérdezte hitetlenkedve ám kicsit megenyhülve látva a férfi zavarát

- Igen- válaszolta a földet bámulva

- Jó és mégis miben?-és leült mellé hogy biztosítsa figyelméről

- Személyes- hosszú pillantást vetett Cameronra, majd folytatta- Nagyon személyes, és Wilsont pedig nem lehet elérni.

- Talán mert nyaral…Amberrel.

- Igen lehet- mondta kissé fellazulva, enyhe gúnnyal a hangjában.

- Egy hét múlva vissz jönnek.

- Tudom, de nem várhat addig, tanács kell, és most kell, mert lassan bekattanok, napok óta nem aludtam, diagnosztizálni sem tudok, nem megy semmi. –idő közben felállta és idegesen kezdett mászkálni a szobában. - Egyszerűen képtelen vagyok bármire is koncentrálni, a fenébe is képtelen vagyok egy shudokot megoldani. Még a TV-re is képtelen vagyok figyelni, már vagy egy héttel le vagyok maradva a Közkorházzal- nevetett keserűen. Most végre megállapodott a kandalló előtt, és a párkányán álló képeket kezdte nézegetni.

- Jó de mégis miért?

- Azt hiszem…. talán lehet hogy… szerelmes vagyok-mondta még minidig háttal Camreonnak

A nőnek erre leesett az álla és hálás volt hogy a férfi nem őt nézi. house szerelemes hát… ez… váratlan, és meglepő… és mégis ki lehet az??.. de nem volt ideje végig gondolnia mert House folytatta tovább.

- Egyszerűen nem tudok szabadulni az arcától a testétől, mozdulataitól az illatát érzem mindenben. Mindenhol ő kísért, hacsak meglátom a folyosón leáll az agyam és csak őt látom, elfelejtek mindent, a mondat végét, vagy a diagnózist ami még egy perce kristálytiszta volt előttem- nevetett keserűen-. Ha becsukom a szemem, ha csak egy kicsit is lazítani akarok egyből ott virít mint valami kibaszott jelzőtábla. Még a Vicodin se segít, sőt a vicodin alkohollal csak még rosszabb, mert rámtör az, az érzés hogy mennyire egyedül vagyok és mennyire nem kellek neki. Nem tudom mi ez.. vagy hogy miért jött ez ilyen hirtelen. Nem tudom mit tegyek.

Miközben House beszélt Cameronak rengeteg gondolta kavargott az agyában, Mégis milyen tanácsot lehet adni bárkinek is ilyen helyzetben…. Még hogy bárkinek, de Housenak?? És miért pont neki kell ezt adni?? Magában némán átkozta Wilsont hogy pont most kellett elutaznia és pont egy hónapra?? És ki lehet az aki ennyire kitudta akasztani Houset?? Még sose látta a férfit ennyire tanácstalannak. Ő aki általában mindent tud , annyira magabiztos hogy Istennel szembe is már többször kiált .. és valahogy mindig nyert. Mit tanácsolhatna egy ilyen embernek??

-Hát..

Mire összeszedte magát hogy mondjon valami bíztatót House már folytatta is, még minidig háttal, szinte tudomást se véve a nőről.

- De amit a legkevésbé értek az, az hogy miért pont ő??... Hiszen már évek óta ismerem…jó persze elismerem mindig is bejött, de sose akartam tőle mást mint megdugni.

Cameron erre egy hangos krummogással jelezte hogy még minidig a szobában van és nem tetszik neki hogy így beszél bármely nő társáról. House nagy vallomása óta most először fordult meg és mintha némi meglepődéssel konstalálná hogy nem Wilson az akihez beszél. Szemforgatás közben – bocsánatot rebegett majd kanapéhoz bicegett és nagy huppanással leült rá.

- És mégis miért pont most?? Mikor még Wilson sincs itt …nem hiszem el .- és bekapott egy vicodint majd várakozóan tekintett Cameronra mintha tőle várná a megváltást.

A nő aki még minidig kissé letaglózva ült a most már mellette , lassan eszmélni kezdett a halottakból és végig gondolta azt, majd megfontoltan megszólalt.

- Szerintem beszélj vele.

- Oh köszönöm Cameron!! Hogy erre én miért nem gondoltam? hiszen ez olyan egyszerű csak oda állok elé és lekapom. Köszönöm így már minden sokkal egyszerűbb .- Válaszolta House gúnyosan és a tőle megszokott szarkazmussal. Majd hátradőlt a kanapén és lecsukta a szemét megváltást remélve gondolataitól.

- Én nem azt mondtam hogy kapd le!! Hanem hogy beszélj vele. És miért lenne olyan nehéz?

- Mert nem kellek neki- felelte a férfi fáradtan még mindig csukott szemek mögül.

- Miből gondolod? Ha nem beszélsz vele esélyt se adsz neki.

- Tudom

- Honnan??

- Az ember tudja az ilyesmit.

- Hát akkor ne beszélj .- felelte kissé lemondón.

- Ez nem ilyen egyszerű hogy beszéljek vele vagy ne beszéljek, ő túl sexi, túl erős és túl szép ahhoz hogy kelljek neki….. És mint ahogy azt ma este… megtudtam van valakije .- az utolsó rész valahogy különösen fájdalmasan és lassan nyögte ki közben mereven nézve a nőre. Cameron látta a tekintetében a csalódottságot. És valahogy hirtelen az a gondolata támadt hogy House róla beszél, de nem, nem lehet ő, hiszen már évek óta ismeri őt…leesett az álla ..de nem ez csak egy egyezés, igaz hogy ő is sexi és erős meg szép… de nem, nem lehet ő, ugye nem?? Érezte hogy egyre sápadtabb és sápadtabb lesz, Nem lehet hogy House pont most jöjjön rá hogy szereti mikor már Chase-el van. Mikor már végre ő is rátalált a boldogságra ez nem lehet. House egy barom, de nem ekkora, muszáj megtudni ki az, egyszerűen muszáj még akkor is ha ő.

Lélegzet visszafojtva remegő hangon megkérdezte hát.

- Ki.. ki az?