Testvérek
1.
Vannak kötelékek, melyeket könnyű elszakítani, magunk mögött hagyva engedni, hogy a múlt homályába vesszenek. Azonban egyes kötelékek – legyenek bármilyen fájdalmasak, rémítőek vagy terhesek, - örökkön örökké összekötnek két embert. S ezek elől a láncok elől nincs menekvés: még a halál sem emészti fel őket.
………………………………………………………………………
Július vége fülledt meleget hozott. Az emberek legszívesebben házaikba menekültek a forróság elől, s ha csak nem jött közbe egy fontos küldetés, a légkondicionálók, ventillátorok, de legalábbis legyezőik társaságában ültek szobájuk falai között.
Július huszonharmadik napján sem volt ez másképp, s a máskor oly nyüzsgő konohagakurei utcák most kihaltak voltak. Tökéletes csend és nyugalom uralta a falut, még a boltokat sem nyitották ki a kánikulára való tekintettel.
A falu egyetlen tavacskája is csendes volt, csupán egy fiatal fiúcska ücsörgött a partján, a vízbe lógatva a lábát. Arcán korához nem illő komoly kifejezés, szemei a távolba révednek, s mintha szomorúság és fájdalom tükröződne a sötét íriszben.
- Itachi-kun, hát itt vagy? – szólt a fiú háta mögül egy barátságos hang. – Gyere, gyere gyorsan, meglepetésünk van a számodra!
- Oba-san? – nézett fel a fiú. – Miféle meglepetés, Oba-san?
- Hát, majd meglátod – mosolyodott el Uruchi, és karon ragadta a gyereket. – Gyere, siessünk!
- De hát hová? – nézett meglepetten a fiúcska, miközben a korát és súlyát meghazudtoló fürgeséggel rendelkező nő elkezdte vonszolni az Uchiha-negyed felé.
- Mondom, hogy meglepetés! Ne türelmetlenkedj! – hangzott a felelet egy kuncogás és egy hajfelborzolás kíséretében.
- Csak nem… - gondolkozott hangosan az ifjú Uchiha. – Csak nem megszületett a kistestvérem?
Uruchi meghökkenve állt meg.
- Minek kell neked ennyire okosnak lenned, te gyerek? – csóválta a nő a fejét, majd egy széles mosoly kíséretében bejelentette:
- Öcsikéd született.
………………………………………………………………………
Egy hónappal korábban
A kis Itachi anyja pocakjához simulva fülelt. Hallani akarta a kistestvére szívdobbanását, de legalábbis jelet kapni, hogy valóban egy játszópajtás készül hamarosan megmutatni magát a világnak.
- Fiú lesz – jelentette ki, mintha csak azt állapította volna meg, hogy az Uchiha címer legyezőt formáz.
- Lehet, hogy kislány – mosolyodott el Mikoto.
- Nem, nekem egy otouto kell – rázta meg a fejét
- Jól van, jól van, értem. De tudod, hogy egész életedben meg kell majd őt védened? – vonta fel komolykodva szemöldökét az anya. – Egy báty kötelessége, hogy vigyázzon a kistestvérére, még akkor is, ha messze kerülnek egymástól.
- Ez komoly? – kérdezte meglepetten Itachi. – Tényleg nekem kell majd pesztrálnom?
- Talán nem akarod? – kérdezett vissza gyengéden Mikoto. Tudta ő jól, jólelkű fia van, csak még nem ismeri a testvéri kötelékeket.
- Mi lesz, ha gyűlölni fog? – motyogta lesütött szemekkel az Uchiha örökös.
- Tudod, Itachi, akkor is vigyáznod kell majd rá – simogatta meg az elszontyolodott fiú fejét a nő.
………………………………………………………………………
Itachit otthon néhány medikus ninja, egy komor, de mégis boldog apa és az ágyon fekvő kimerült anya fogadta. Mielőtt bárki bármit is szólhatott volna, a fiú egy nevet ordított:
- Sasuke!!!
- Ez meg mi volt, fiam? – kérdezte komoran Fugaku. – Ne rendetlenkedj.
- Nem rendetlenkedem – jelentette ki Itachi, egy lenéző pillantással illetve apját. – Nevet adok a testvéremnek.
………………………………………………………………………
- Lássuk csak, Férfi nevek lexikona- mosolyodott el Itachi, és leemelte a polcról a kis könyvecskét. – Ez lesz az. Ebben biztosan megtalálom a tökéletes nevet a kisöcsém számára!
- Aki… nem, ez nem lesz jó – húzta a száját a fiú. – Akio. Háát, ez sem az igazi. Atsushi? Nem, azt már nem! Dai? Ugyan, kérlek! Daiki, Daisuke, Eiji, Fumio… áh, ezek sem jók! Lássuk a következőt!
És ez így ment hosszú-hosszú órákon át, míg végül:
- Ez az, megtaláltam! – kiáltott fel diadalittasan az ifjú Uchiha. – „Sasuke. A legenda szerint egy híres ninját hívtak így, aki sok évszázaddal a shinobi nemzetek megalakulása előtt élt ezen a világon. A Sanada Jūyūshi nevű csapat tagjaként kardjával a gyengéket és elesetteket védelmezte, és részt vett több jelentős csatában is. A kor egyik legjobb ninjutsu-használójaként tartották számon, és gyorsaságban senki sem tudta felülmúlni."
………………………………………………………………………
- Jól van, Itachi, ha ennyire akarod, legyen a neve Sasuke – mosolygott fiára Mikoto, majd hívogatóan intett neki, hogy menjen közelebb, és nézze meg végre kisöccsét.
A fiú arcán büszke mosoly terült el, ahogy az anyja karjában alvó csöppségre pillantott. A kicsiny fiúcska arca hófehér volt, akárcsak Mikotóé, és egy kósza fekete tincs homlokába omlott. Az, hogy hogyan lehetett ilyen hosszú haja máris a kis Sasukénak, senki sem tudta.
- Hé, otouto – suttogta Itachi. – Kelj fel, köszönj a nagytesódnak!
Mikoto szeme egy pillanatra elkerekedett, mikor az újszülött bátyja hangját meghallva mocorogni kezdett. Sasuke ráemelte tekintetét az álmát megzavaró alakra. Néhány másodpercre sötét írisz találkozott sötét írisszel, s a két fiú szótlanul bámult egymásra. Fugaku magában mosolygott a jeleneten: mindkét gyermeke tátott szájjal bámulta a másikat.
Itachi keze hirtelen felemelkedett, és mutatóujjával megpöckölte a kisbaba homlokát. A másodperc törtrészéig úgy tűnt, Sasuke sírásban fog kitörni, ám a következő pillanatban egy vékony, édes kacaj hagyta el száját.
És abban a pillanatban a kötelék megköttetett…