Az Artista Alkimista

1. Egy kutya, egy ló és egy lány

A Központi város egy mellékutcájában, mely a főtérre vezet, magasan a házak felett feszes kötél húzódott immár 3 órája. Rajta egy lány ugrált kecsesen, mint a sólyom vagy éppen oly sebesen, mint a mókus. Alatta, a mélyben egy kutya ült. Szájában kalappal sétált oda-vissza, keresztben az utcán, gyűjtvén a mutatványért az aprót. Az utca jobb oldalán egy ló állt. Hátán kopott hátizsák pihent, egy ráterített pokrócon. Némán tekintgetett felfelé és körbe. Elég sokan megfordultak arra. Talán pont ez volt a baj.

Ugyanis ki szeretné, ha a háza tetejére az engedélye nélkül felkúszna valaki, hogy kötelet rögzítsen, aztán azon ugráljon a szédítő magasságban? Természetesen senki. Mint ahogy ez a két lakó se díjazta a lány eme roppant nagyszerű tervét. Hát még a Központi városban! Az ország szívében! Nem hogy tilos volt, de még súlyos büntetés is járt érte.- Nem mintha sok ilyen lelkes (idióta) ember lett volna, hogy 10-20 méter magasan ugráljon.- Hát felhívták a legközelebbi szervezetet. Az Állami Alkimistákat.

Roy unottan szólt bele a kagylóba. Türelmesen végig hallgatta a panaszt, majd intézkedett. Átszólt a szomszéd szobába.- EDWARD!

- Mondd.- Lépett be a szőke, 17 éves srác. Alig lehetett 165 magas, haját összefonva hordta. Ruhája fekete volt. Arany szemei unottan csillogtak a visszaverődő napfényben.

- Feladatom van számodra.

-És pedig?- nézett az iratkupac mögé szorult ezredes fekete hajára. Jelen pillanatban csak a feje búbja látszott ki a közel 27 éves, koromfekete hajú, sötét szemű férfinak, aki kis híján ütötte a 180-at.

-Mindjárt…- morogta fogai közt Roy.- Egymagad is boldogulni fogsz, remélem…. Egy kis bajkeverőről van szó, itt ugrál a Stromm utcában, két ház között, egy kötélen… állítólag legalábbis…. Meg kell lennie ott egy kutyának és egy… kapaszkodj meg, mert ilyet se hallani minden nap, a kutya mellett egy lónak.

- Egy lónak?

- Azt mondtam, nem? Hozd be a lányt. Lenne hozzá néhány keresetlen szavam.

- Jó, de hogy hozzam le a tetőről? Repülni nem tudok, és az auto-mail-el nem praktikus felmászni a tetőkre sem, még kevésbé egy kötélre.

-Oldd meg, ezért fizetnek, nem?- gúnyolódott Roy.

-Persze, persze. Még valami?- nézett rá szem forgatva Edward.

-A többit egy tea mellett…

-… Felejtős…-csukódott Ed mögött az ajtó. Roy csak somolygott. Pontosan ezt a választ várta a fiútól.

Néhány perc múlva már látta a magasban ugrálót. Mélyet sóhajtott. Meg sem tudta volna mondani, hogyan nézhet ki, mivel a nap pontosan a szemébe tűzött. Oda sétált a kutyához. Az eb oda tolta elé a kalapot. Szórakozottan dobott bele egy kis aprót. Nézte a kutyát. Világos és sötétbarna foltos eb volt. A mintája hasonlított Fekete Fantoméhoz. A fekete lóra nézett, mely hátán ott volt a szakadozó, vörös pokróc és azon a málladozó sötétzöld táska. Elég megviselt daraboknak látszottak, ugyanakkor ez az állatokon nem látszott. Felnézett a lányra. Az éppen megragadta mindkét kezével a kötelet, majd, mintha csak valami rúd lenne, pörgött rajta kettőt, aztán újból a magasban volt. Könnyedén, lábujjhegyen érkezett a kötélre. Ed is csak erre várt.

-Hé!- kiáltott fel.- Hé, te ott, fenn!- a lány végre ránézett.- Lennél szíves lejönni egy kicsit?

-Nem- érkezett a tömör felelet.

-Jó, akkor gyere le!- váltott parancsoló hangnemre a mondata második felénél.

-Minek?

-Mert azt mondtam! És mert…

-… mert nem lenne szabad itt lennem? Tudok róla, most boldog vagy?- vágott szavába. Csinált egy cigánykereket.

-Gyere le! Vagy…

-Vagy?

-Vagy…- az állatokra pillantott. –Sajnálom, valamivel le kell szednem…- nézett a kutyára és a lóra. Két tenyerét összecsapva megérintette a földet. Kék szikrák keletkeztek, majd egy hatalmas ketrecben találta magát a két négylábú. A két jószág unottan tekintett rá. Még csak nem is pislogtak rémültükben.- Vagy hívom a sintéreket!- kiáltott ismét a lányra, ki a magasban forogva tett egy könnyed, dupla hátra szaltót.

-Mi van?- állt kézen, a kötélen. Aztán fél kezével elengedte. Maga elé rajzolt egy kört a levegőbe, meg néhány krix-kraxot belé, mire a ketrec jéggé fagyott. Aztán egy másik ábrát rajzolt a másik kezével, mire a jég hirtelen olvadt fel. Abban a pillanatban a ló belerúgott, és a meglazult fémszerkezet szilánkosra tört. A két jószág szabad volt, Ed pedig meghűlve figyelte az eseményeket. A lány leugrott a magasból és a ló hátán landolt. Az ügetni kezdett, közben a lány lehajolt és átvette a kalapot az ebtől. A hosszú lábú kutya, aztán egy könnyed ugrással felkerült a csaj mögé, mire a ló elkezdett vágtatni, a város széle felé. Mindez alig 2 perc alatt zajlott le. Ednek még csak reagálni sem volt ideje. Bambán nézett a tömegben utat törő lovas után.

A fejére zuhanó kötél térítette magához. A lakók kioldták a csomókat feje fölött. Összetekerte a kötelet és azon gondolkozott mit is mondjon Mustangnak. Mert hogy ez nem egy hétköznapi lány, az is biztos volt. Kábán nézett utánuk. Utánuk mehetett volna, de volt annyi esze, hogy tudja, amint kiérnek a forgalmas utcából, elrohannak. Inkább visszament Mustanghoz. Jelenteni.

-Nos?- Roy fel se nézett az iratokból. Előtte már csak egy kisebb kupac papír hevert.- Sikerült?

-Nem. Eltűnt.

-Mér, mi történt?- emelet fel fejét a férfi.

-Hááát…- azzal elmesélte töviről- hegyire az egészet. És a kötelet is oda adta az ezredesnek.

-Szerinted, visszajön még ma?

-Lehet- vont vállat.- Honnan tudjam?

-Csak egy kérdés volt. Nem kell így felkapni a vizet.

- Nem én szoktam forrni.

- Kötözködj mással, vagy szeretnél egy kicsit szórakozni a raktárakban?

-Kösz, kihagyom- indult kifelé.

-Hé!- szólt utána Roy.- Nem úgy megy az! Jössz vissza, de rögtön! És a jelentést ki fogja megírni? Eridj, vissza az asztalodhoz, és írd meg, utána mehetsz, amerre akarsz…

-… Mint a múltkor, mi?- szúrta közbe Ed.- Akkor is ezt mondtad, aztán csak itt dekkoltam 10-ig…

-… Ne Engem okolj azért, mert képtelen voltál egy tisztességes jelentést írni!- csattant fel Roy. – Egyébként is, én is itt fogok még görnyedni vagy egy órán át ezek miatt a vacak papírok miatt!

-Égesd el őket - vetette fel Ed szórakozottan.

-Hivatalos papírok, te lökött! Eredj, írd meg azt a jelentést! Hadd írhassam alá még ma azt is!- morogta.

-Ha ennyire szeretsz aláírni…- vont vállat Ed, arcán gonosz mosollyal. Ezzel átment a szomszédos irodába, ahol több asztal is ácsorgott. Szórakozottan vetette papírra a történteket. Alig 20 percen beül végzett és végre, fél 7 magasságában haza indult.