Míg a háború tart
Prológus:
Az Fény éveinek vége volt majdnem negyven éve már. Ugyanis abban az átkozott évben találta meg az emberiség királyának expedíciója az Istenek körét, egy ásatáson, mélyen bent az Átkozott Erdőben.
A tudatlan emberek örültek a hírnek, legalább volt egy kis vigaszuk az orkok elleni háború éveiben. Arthur Weir az akkori uralkodó mágusokat és tudósukat küldött az ásatás helyére, hogy megállapítsák, hogy a tárgy veszélyes-e.
Azok nem találták annak, de az elfek figyelmeztették Arthurt, hogy ennek még komoly következényei lesznek, ha az Átkozott Erdőből elviszik az emberek fővárosába, Atlantiszba. Hiszen nem véletlenül volt direkt ott elásva, elődiek fővárosában.
De az emberek nem hallgattak az elfekre. A törpék le voltak nyűgözve a kör tökéletességén és ők is támogatták Weirt. Hónapokkal később az Istenek köre nem messze Atlantisz városától állt már.
Hatalmas ünnepséget rendeztek a kör körül, azon a napon, amikor megszületett Arthur első és egyetlen gyermeke Elizabeth. Nem lehetett örülni túl sokáig, ugyanis az elfeknek igazuk lett.
Az Istenek köre egyszer csak megnyílt, kék felületét csodálatosnak találta mindenki. Alig telt egy perc a megnyílástól egy férfi jött át rajta, szemei fehéren izzottak fel. Mindenki menekülni próbált, csak az uralkodó volt az, aki mert vele beszélni.
A férfi sötétmágus volt, egyetlen erős fény villant és a néhai Arthur Weir holtan rogyott le, majd a férfi eltűnt az éjszakában. Pár nappal később az Istenek körének is nyoma veszett.
Senki sem mert utána kutakodni, majd évekkel később hírek futottak be Atlantiszba, hogy a kör ismét előkerült, itt ebben az országban van, az elfekkel és a törpékkel közös határon.
Mikoron az a csapat, akiket kiküldtek, hogy vigyék vissza a kört az Átkozott Erdőbe és ássák el újra ott ahol találták, Tharantalasból, az elfek fővárosából küldött érkezett Atlantiszba, hogy Elizabeth anyjával beszéljen. A körön keresztül fehérhajú idegenek érkeztek ide, akik wraithnek hívják magukat és a sötétmágus Ba'al és Jaffái ellen vannak.
Az elfek és törpék eleinte azt hitték, hogy szövetségesre találtak, de hamar kiderült, hogy ezeknek az idegeneknek közel sem békések a szándékaik. Véres háború robbant ki az emberek, elfek, törpék és a wraith között.
Időközben a wraith Ba'alt is megtámadta, aki hetekkel korábban indított háborút a szövetségesek ellen az orkokat segítve, mert azok nem ismerik el isteni mivoltát.
Évek teltek el a háború alatt, egyelőre senki sem állt győzelemre. Időközben Elizabeth felnőtt és átvette Atlantisz irányítását, legfőbb segítője, aki egyben testőrgárdájának parancsnoka is Lord Steven Caldwell lett.
Elizabeth leginkább tudósnak és politikusnak tartotta magát, akinek eddig is nagy érdemei voltak a diplomácia terén. Egyelőre fent tudta tartani a szövetséget az elfekkel és a törpékkel, de azok kezdtek beleunni a harcba. Az elfek leginkább elbújtak volna a fák tetején, míg a törpék a föld alatt.
Caldwell nagyszerű stratéga és ezredes volt a hadseregben, amikor éppen nem a palotában tartózkodott Elizabeth mellett. Bár a nő ezt teljesen feleslegesnek tartotta, de a protokoll megkövetelte.
Az udvarban felnőtt és nagy tudásra szert tett Rodney McKay Elizabeth legjobb mágusa, tudósa és utásza lett és egyben a birodalom utászainak vezetője is, helyettese Radek Zelenka. A két férfi a két legokosabb ember az országban, ennek ellenére folyamatosan veszekedtek, és ezzel folyton megnehezítették mindenkinek a munkáját.
Caldwell helyettese a csatamezőn Sir John Sheppard. Egy egyszerű parasztcsalád fia volt, akit a katonai érdemeinek köszönhetően lovaggá ütötték és alezredes lett a hadseregben. Sheppard mivel nem kapott soha lovagi kiképzést, elő szeretettel szokott a saját feje után menni, így ő válogatta össze az embereit is, aminek Caldwell nem örült teljesen.
Lady Teyla Emmagan. Az Athos kicsiny emberi országának vezetője, az országot elpusztította Ba'al, majd a wraith támadása. Alig pár száz ember élte túl, akiket élete kockázatása árán vitt el Atlantiszra, majd csatlakozott a sereghez, ahol igen gyorsan nagy befolyásra tett szert, hála nagyszerű harci tudományának.
Sir Evan Lorne. A befolyásos Lorne család egyetlen fia, követve apja hagyatékát, aki a csatamezőn halt meg a születése előtt, ő is katonának állt és a már igen fiatalon a harmadik legmagasabb katonai rangot, az őrnagyot sikerült elérnie.
Ronon Dex. Egy barbár országból érkezett gladiátor. Hihetetlen bátorsága van és mindben kiáll a bajtársai mellett, még akkor is ha ennek végrehajtása igen sokakat megbotránkoztat.
És ne feledkezzünk meg Carson Beckettről, a hadsereg legjobb felcseréről sem. Vhonar, a Gyógyító felszentelt papja, aki arra esküdött fel, hogy mindenek előtt fogja tartani az „emberi" életet és megment mindenkit, akit csak tud. Bár soha sem volt bátor, ennek ellenére mindig kint volt a harcmezőn, hogy életeket menthessen.
Velük tartott még Merta legnagyobb tudású régésze és történésze is Daniel Jackson, igaz ő nem volt ott majdnem negyven évvel korábban, ennek ellenére mindent tudott arról, hogy mi is történt akkor, ugyanis az apja végezte akkor az ásatásokat. Emellett mindent tudott a világ történelméről és pontosan ismerte az orkok stratégiáját is addig a napig, hogy Ba'al ide nem érkezett.
És az utolsó hős Sir Cameron Mitchell, Shepparddal gyerekkoruk óta barátok. Merta legjobb kardforgatója és paladinja, aki emellett hasonló rangon van, mint a legjobb barátja. Az Igazságosság istennőjére felesküdött paladinok vezetője, kiknek lovasrohamaiktól eddig még a wraithek is minden esetben elmenekültek.
Ők voltak azok, akik reményt adtak Merta országának és a tengerrel körülvett főváros Atlantisz lakosságának. Ha ők nem lettek volna a háborúnak már évekkel korábban vége lett volna. Csak az ő bátorságuknak és kitartásuknak köszönhette mindenki, hogy a az elfek és a törpék, nem hagyták az embereket cserben.
Sajnos semmi sem kecsegtetett sikerrel, már alig bízott valaki benne, hogy a dolgok változni fognak, de azoknak a keveseknek a hite, akik hittek benne, azoknak az ereje csodákra képes.
A Káosz Korának 37. évét írták akkor, a Szövetség már harmincöt éve tartotta magát, mikor milyen eredménnyel. Az elmúlt két évben szerencséjük volt, így sikerült kiszorítaniuk, mind a három országból az ellenségeket.
Nagyon úgy tűnt, hogy lefoglalja őket, az egymás ellen tett kiirtási kísérletük. Szerencsére most éppen az Istenek köre is a Szövetség irányítása alatt volt, nem mintha érkezőtől tartanának, ugyanis amióta a Káosz Kora tartott senki sem érkezett rajta.
Jackson nemrég talált az apja jegyzetei között több régi iratot, miszerint több ezer világ létezik a sajátjukon kívül, és ezzel a szerkezettel lehet rajta utazni. Mikor a papság meghallotta, azonnal követelték Elizabethnél, hogy hallgatassa el az istenkáromlást és semmisítsék meg az iratokat.
De a nő nem hallgatott rájuk és Jacksont, McKayt és Zelenkát odaküldte az Istenek köréhez, hogy derítsék ki, hogyan is működik és tegyenek meg mindent, hogy használhassák a szerkezetet.
A Tanács nem értett egyet Elizabeth döntésével, még Caldwell sem, de Sheppard szerint helyesen döntött. Az udvarban sok pletyka volt azzal kapcsolatban, hogy az uralkodónő és a jóképű katona között van valami más is, mint hivatali kapcsolat.
Az volt az igazság, hogy mindannyian tévedtek, de csak részben. Caldwell utasítására Sheppardnak kellett a Körhöz kísérnie a három tudóst. Még egyszer visszafordult az uralkodónő felé meghajolt, majd a sisakját és a páncélkesztyűit visszavette és elhagyta a tróntermet.
Kint már várta a felpáncélozott és felnyergelt lova, akárcsak a tudósok. Nem szólt semmit, csak kézzel intett a csoportnak, hogy indulás. Fél nap alatt értek oda az országhatárhoz.
Az egysége már várta, senki sem örült a három új embernek, de Sheppard kedvét még inkább elvették, amikor megtudta, hogy egy elf is csatlakozott a csoporthoz. Lassenvilya az elf uralkodó kisebbik leánya, aki maga is harcos volt.
Sheppard hangosan káromkodott, nem elég, hogy a három tudósra vigyáznia kell, de még bébiszittert is kell majd játszania, hangosan felsóhajtott majd kiment McKayékhez.
- Nos varázsló, mikorra tudod megoldani? – kérdezte
- Mi az, hogy varázsló?! Egy kis tiszteletet akarok kapni, azt hiszem, hogy megdolgoztam érte! És, hogy mikorra fogalmam sincs, lehet, hogy hetek…
- Rendben, de ne felejtse el, hogy most nem az egyetemen van, hanem a harcmezőn. Úgy hallottam utász is, tehát már volt frontvonalon, így magiszter uram azt hiszem, hogy nem kell elmagyaráznom, hogy ez mit jelent.
- Nem, még nem voltam se én, se Zelenka frontvonalon.
- Akkor miért maga az utászok vezetője?
- Maga szerint?
- Nem találtak jobbat, aki kötekedőbb lenne, mint maga?
- Ezt mondja újra!
- Lássanak neki, holnap reggelre várok valami eredményt.
- Holnap reggelre? Sheppard hiszen már este van!
- Akkor majd dolgoznak éjszaka is. – John rájuk vigyorgott, majd komoran sétált be a sátrába, még elintézni valója volt az elf lánnyal is.