Lucius Malfoy türelmetlenül toporgott az előszobában. A szőke férfi feleségét és egy szem fiát várta, hogy végre valahára elinduljanak a jól megérdemelt nyaralásra, Hawaii-ra. Szája a szokásos lusta mosolyra húzódott, mikor a pihenésre, a kókuszkoktélra, és a hulatáncosokra gondolt. Merengéséből egy éles kiáltás verte fel.

- Luc, melyik naptejet hozzuk? Elég lesz a 100 faktoros?

A kérdés drága feleségétől, Narcissától hangzott, aki már vagy egy órája felöltözött és „az utolsó percre hagyott, legszükségesebb elintéznivalókat" intézte. Ilyen a megfelelő naptej kiválasztása. Meg a sminkelés, a manikűr, a tökéletes táska kiválasztása a tökéletes cipőhöz, és a vacsora lemondása Perselus Pitonnal.

Miközben mindezt elmeséltük, Lucius, a család legfőbb döntéshozó szerve, megoldotta a naptej-kérdést:

- Hozd a 150-eset!

Elvégre egy Malfoy imidzsének az árt a legjobban, ha lebarnul, vagy Merlin óvjon, leég.

- Akkor kész is vagyok- Cissy úgy lépkedett le a lépcsőn, mint egy királynő. Bár mindig így közlekedett- A legfontosabb dolgokat beleraktam ebbe a táskába.

A nő kezében egy apró retikült lóbált, amibe normális esetben csak három darab papír zsebkendő férne el. Ő viszont a zsepiken kívül manikűrkészlettel, egy pár selyemkesztyűvel, egy tartalék tűsarkúval, a pótsminkkészletével, testápolóval és kézkrémmel, egy selyemkardigánnal, napszemüveggel és természetesen a naptejjel egészítette ki a „legszükségesebb dolgok, amire valószínűleg csak nekem lesz szükségem" csomagját.

- Drágám, hol van Draco?- kérdezte a férjétől.

Lucius lemondóan sóhajtott, majd elkiáltotta magát:

- Sonja!

Mire egy apró, kreol bőrű, fekete hajú nő jelent meg a szobában. Ő volt a „házvezetőnő", akarom mondani a koszos kis szolga, akit a Malfoyok csak Sonjának hívnak- bár az eredeti neve Sonja Mirella Annabella Maria Dehessus, innen nézve érthető, miért csak Sonja. A család rájött arra, hogy Sonja sokkal praktikusabb a házimanóknál, mert egyrészt nem esnek hasra benne, másrészt szebb látványt nyújt, harmadrészt, jobban lehet sértegetni.

- Sonja- Narcissa felvette a csak a szolgának tartogatott fintorgó-lenéző arckifejezését- menj fel a fiúnkhoz, és szóljon neki, hogy siessen.

A megfélemlített házvezetőnő felsietett a lépcsőn, és lendületből benyitott Draco Malfoy szobájába.

- Mr. Malfoy, a szülei már várják!

Nem is sejtette, hogy ezzel a kiáltással milyen elsöprő meglepetést okoz az ifjabb Malfoynak. A Weasley-k már a hasukat fognák, és a földön fetrengenének a röhögéstől.

A szőke fiúcska ugyanis mit sem sejtve, halálos nyugalommal ült a szobájában a tükör előtt, és a haját vasalta. Sonja hirtelen berontására felugrott, és a forró hajvasalót egyenesen a lábára ejtette. Mire visítani kezdett.

Ez a reakció Sonját lepte meg, hátraesett a küszöbben, és belezuhant a folyosón álló szekrénybe, ahol a család mindenféle ruhaanyagot, selymeket, és függönyöket tartott.

- Minden rendben odafent?- Luciust aggasztotta a fentről jövő robaj. Félt, hogy Draco kárt tett Sonjában, és többé nem tud majd takarítani.

- Minden a legnagyobb rendben Mr. Malfoy- Sonja megpróbált érthetően felelni a kérdésre, de folyton betemették a függönyök.

- De mi volt ez a zaj?

- Fogalmam sincs Mr. Malfoy- a házvezetőnő egyre elkeseredettebb harcot vívott a szekrénnyel- Biztos csak a macska.

- Draco jól van?- Narcissa inkább a fiáért aggódott. Sonja pótolható.

- Igen Mrs. Malfoy, soha jobban- a szolga végül megnyerte a csatát a ruhákkal szemben.

- Nem anya! Megégettem magam! Mert ez a brazil szappanoperából szalasztott lökött tyúk nem tud kopogni! Dobby-t akarom!- követelőzött Draco.

- Szeretnél mielőbb megszabadulni tőle?

- Igen!

- Akkor gyere le, és induljunk el végre.

- Egy perc. Csak megkeresek valamit.

Inkább tíz, mint egy perc múlva Draco lelépkedett a lépcsőn. Száján lusta mosoly, haja tökéletesen kivasalva, ruháján egyetlen gyűrődés sem volt, szemei… A szemei nem látszottak, mert egy hatalmas, pálmafás napszemüveggel takarta el.

- Jaj, Mr. Malfoy, úgy fest, mint egy filmsztár- csapta össze a kezeit Sonja.

- Vagy mint egy turista- morgott Cissy.

- Egy csöves- dünnyögte Lucius- ezt nem veheted fel.

- Apu, ezt tegnap vettem.

- De nem illik a ruhádhoz.

- Anyu, most Hawaii-ra megyünk, vagy nem?

- Jó, de ez akkor is túlzás.

- Röhejesen néz ki.

- Szégyent hozol apád fejére.

- Egy Malfoy nem visel ilyet.

- Látszik rajta, hogy olcsó minőségű.

- Kinevetnek, fiam.

- Nem praktikus.

- Egyenesen ronda.

A Malfoy szülők egymást túlkiabálva próbálták meggyőzni csemetéjüket.

Draco dühösen lekapta a napszemüveget, és kidobta vele az ablakot. A kis pálmafás csetresz elsüllyedt a medencében.

- Így jó?

- Öhm… fiam, azt hiszem, félreértettél minket.

- Mi a szandálra gondoltunk szívem.

A kis örökös, most már tényleg kiakadt. A hisztinek újabb két ablak esett áldozatul. Míg Sonja kárfelmérést végzett, Draco felvett egy elegáns bőrcipőt.

- Na, végre indulunk- sóhajtott Lucius. - Ne feledje Sonja, Bella majd átjön, és meglocsolja a húsevő növényeket a hátsókertben.

A család végül beszállt az aranyszínű limuzinba, és a kocsi elhúzott a reptér felé.

Sonja becsukta utánuk az ajtót. Egy reparo bűbájjal rendbe hozta az ablakokat, majd lassan besétált a nappaliba. Lerúgta egyszerű cipőjét, és elterpeszkedett a fehér bőrkanapén.

- Invito doboz- suttogta, és a másik kanapé alól egy apró, fekete doboz lebegett oda hozzá. Sonja gúnyos mosollyal felnyitotta. A kis ládika három, Hawaii-ra szóló repülőjegyet rejtett. Roppant büszke volt magára. Rendelt három másik jegyet két héttel ezelőtt, hogy hova, azt maga sem tudta. Nem igazán értette azt a fura ismeretlen nyelvet. Mindenesetre most elküldte a Malfoyokat valahova a fenébe, és csak az övé az egész ház. Odasétált a kandallóhoz, és üzent egy régi, jó barátjának:

- Helló Perselus. Malfoyék végre elhúztak. Indulhat a buli. Hozd Féregfarkot, Lestrangéket, Carrowékat. A parti este nyolckor kezdődik, megjelenés rossz magaviselettel, enyhén ittas állapotban.