Lassan kivonta tőrét. Tudta, minden szem rászegeződik a zsúfolt szobában. Mind a hét társa ott volt a Sieikanból, Szódzsi a segédjeként. A feszült csendben hallani lehetett, ahogy egy-egy moccanás során megreccsent a padló Azon kevés kivételes eset egyike volt ez, mikor valaki ténylegesen felvállalta a szeppukut. Még egyszer végiggondolta magában az utat, ami idevezetett. Nem lehetett dicsőségesnek mondani, de nem volt szégyenteljes sem, mint a legtöbb szeppuku előzménye. Nem félt a haláltól, és valahol érezte, hogy így ér majd véget az élete. Mindenkivel beszélt, akivel akart, mindent elintézett, amit kellett, mindent lezárt, amit akart. Utolsó, mély levegőt vett, és szúrt…