Helló! Üdvözlök mindenkit!^-^
Még mielőtt elkezdenéd olvasni, pár apró talán zavarosnak tűnő részletet helyesbítek. A történetben említett szereplők személyisége nem kimondottan hasonlít a Masashi Kishimoto által megalkotott anime/manga karaktereire (úgyis mondhatjuk, hogy a legteljesebb mértékben eltérnek tőlük). A fiatal korosztály a 15 éves kortól a 22 éves korig nyúlik. A történetben lévő gimnázium osztályaiba járó tanulóknak az életkoraik, ha nem stimmelnek az általános gimnazistai korokkal, akkor ezer bocsánat! Én még csak általános iskolás vagyok, és nagyon nem néztem ezeknek utána.
Amit még megemlítenék, hogy a történetben szerepel a negyedik Kazekage is, akinek sajnos nem tudom a nevét, így Yondaime néven lehet megtalálni a kis sztoriban.
A történetben van pár észveszejtő cselekedett (ami a valóságban természetesen nem történhetne meg). Előre is bocsánat a helyesírási hibák miatt! Jó szórakozást, és kellemes időtöltést^-^
/
Mindenki járja a maga útját,
Hosszú, kanyargós útját.
Valahová vezet a sors,
És a Jégherceg ezt pontosan tudja jól.
Végig sétál a maga útján, és követ valamit,
Szem elöl azt sohasem téveszti.
Ez az ő célja, ez az ő útja,
És végigjárja, ha törik, ha szakad…
A Jégherceg
1. rész
Érdekes kezdet: Kissé félénk, nagyon kedves és rettentő édes!
Hideg nap köszönt a városkára, az ajtón kopogtat a tél, és hamarosan elérkezik az ajándékosztály és a karácsony ideje. Ám ameddig ez még nem jön meg, addig a diákoknak továbbra is szüntelenül az iskola padjait kell koptatniuk. Tanulni kimerülésig, vagy pedig hot lusta módjára minden leckét elsumákolni. Egyesek ezt követik, míg mások készülnek az órákra.
A városban rengeteg általános iskola, gimnázium és egyetem található, ám a történet még sem a diák tömeg kellős közepén kezdődik egy irodalom vagy matek órán. A mese egy kicsiny emeletes házban veszi kezdetét, amibe egy új család költözik. Egy apa, egy anya, és egyetlen kislányuk. Velük szemben egy jó öreg rokonuk él családjával.
Az apa kirámol a kocsiból felesége és kislánya segítségével. Már csak egy-két dolgot kell elrendezniük, mivel még régebben a rokonokkal együttes erővel berendezték az új lakást. Nagyon otthonos, jó meleg, és kellemes illat árad belőle.
Az apa becsukja az ajtót, majd egy nagyot szippant az új otthona illatából. „Hmm… ennél jobb házat nem is találhattunk volna!"húzza ajkait egy diadalittas mosolyra.
A fiatallány körülnéz a lakásban. Felmegy az emeletre, és már rögvest ki is választja a neki illő szobát. Sötét lila tincsei meglibbennek a lágy szellőben, gyengéden csillogó halvány lila szemei pedig boldogan térképezik fel a szoba minden szegletét. Lehuppan a pihe-puha ágyra, és egy nagy mosoly terül el arcán.
„Nem is olyan rossz… hogy elköltöztünk."gondolja magában, s félénken összeráncolja homlokát.
Hiányzik neki a régi, jól ismert házikó a tópartján. Gyermekkora nagy részét abban élte le, és most, hogy betöltötte a 16. életévét, a szülei váratlan ötletére, elköltöztek. Sok embert ismert ott, de minden bizonnyal itt is hamar barátokra fog lelni…
A tizenéves mély lélegzetet vesz, majd pedig egy reszketeg sóhajjal kifújja. Új ház, új emberek, új élet.
Feltápászkodik az ágyából, lesétál a földszintre, és magára rántja bundás halvány lila kabátját. A nyakát az öltözet csillámló préme simogatja, és amikor összehúzza a ruha cipzárját, egy kellemes melegség járja át testét.
Az ajtóhoz siet, és a kilincsre teszi a kezét. Megtorpan, visszapillant a nappaliban intézkedő szüleire, és mosolyogva odaszól nekik.
„Anya, apa! Elmegyek kicsit sétálni a környéken."
„Rendben kicsim, de ne maradj soká."válaszol kedvesen mosolyogva édesanyja, amire a fiatal bólint egyetértően, majd kinyitja a ház ajtaját, és kilép rajta.
Odakinn hideg van, még havazik is kissé. Gyönyörű képet fest a városról ez a jeges, fehér takaró.
Épp hogy tesz egy-két lépést, amikor egy ismerős alakot lát meg a mellettük lévő ház előtt. „Szia Neji!"köszön a hosszú, barna hajú fiúnak, aki rá szegezi szemeit, és mosolyogva integet neki.
Ez a család a rokonság. Régóta ismerik egymást, és nagyon jó is köztük a kapcsolat.
A fiatal lány vált egy pár szót a fiúval, majd pedig tovább folytatja az útját.
A gyermek talpa alatt csak úgy ropog a hó, és ahogy elhalad a házak mellett, gyengéden végighúzza ujjait pár kristályos jégcsapon, melyek az ablakpárkányokról lógnak le eljegesedett alakjukban.
A tizenéves boldog mosolyra húzza ajkait, csillogó lilás pilláira pár hópehely száll. A hűvös szellő óvatosan, figyelmesen érinti selymes bőrét, gyermeki orcáját.
Lassú, egyenletes tempóban tovább sétál. Egy halk dalt dúdol magában, szemeivel pedig a várost pásztázza. Megvizsgál pár csicsás téli ruhát, gyönyörű ékszereket, és divatos táskákat a kirakatokban. Megfordul a fejében, hogy egyik nap majd vesz magának egy kis retikült, de végül is úgy van vele, ráér még.
Megfigyeli az új környéket, az új terepet. Érdekes élményt nyújt a számára. Boltok, butikok, szépségboltok, sportarénák, és centerek. Ám mégis… ami a legjobban felkelti az érdeklődését, az nem a csicsás és nőknek való boltok… hanem egy korcsolyapálya.
Szabad és nyitott pálya. A jég felületét gondosan simára csiszolták, így az illető még a saját tükörképét is láthatja a csillámló jégen.
Az ifjú hölgy tesz egy pár lépést a jégkorcsolya pálya felé. Ám lábai hirtelen megtorpannak. A pályán csak egyetlen egy személy tartózkodik. Egy vörös hajú fiú.
Hihetetlen, szemkápráztató ügyességgel siklik végig a jég sima felületén, magasra ugrik a levegőben, és korcsolyája élére érkezve pördül egyet. A fiatal lány eddig csak a tévében látott ilyen tehetséget, de azok is mind felnőttek voltak, nem tizenévesek.
A fiú végez még pár észveszejtő mutatványt, majd a pálya széléhez siklik, és lelép a jégről. Leül a korcsolyapályát körülvevő padok egyikére, és elcsigázottan kikötözi lábbelijét. Egy pillanatra megáll a keze, és feltekint. Kristályos kék szemeit pontosan a fiatal lila hajú lányra szegezi, aki azon nyomban összerezzen, elfordul, és futásnak ered.
A fiú némán bámul utána, majd folytatja azt, amit félbehagyott.
A tizenéves hazáig rohan, majd kinyitja az ajtót, besiet a lakásba, és bezárja maga után. Mély levegőt vesz, majd kifújja. Szíve esztelenül kalimpál a mellkasában, és érzi, hogy arca felmelegszik.
„Szívem, megjöttél?"sétál hozzá anyukája, miközben a kezét törölgeti egy ronggyal. „Mi a baj?"simogatja meg gyengéden a gyermek arcát.
„Semmi, csak… körülnéztem, és láttam egy gyönyörű korcsolyapályát a környéken."válaszolja mosolyogva, és lassan leveszi magáról a kabátot. Felakasztja a helyére, félresöpör néhány tincset az arcából, majd az ajtón lévő kis lyukon még egyszer kitekint a havas tájra.
„Vajon…"ráncolja össze kissé a homlokát. „Ki lehetett az a fiú?"
/
Hosszú nap veszi kezdetét ismét. Az iskola kapui újra megnyílnak a hétvége után, és a diákok ásítozva, szemet törölgetve ismételgetik a tanároknak, hogy „jól van, jól van, megyek már". Persze a felnőttek szigorú szemekkel betessékelik a fiatalokat a saját osztályukba, igaz, a tinédzserek nem csak kicsit ellenkeznek.
Mindenki érzi a fáradságot, kivéve azt a pár jeles diákot, akik mint mindig most is előpakolva, csendben és éberen várják, hogy elkezdődjön a tanítás. Mások ásítoznak, és még azzal sincsenek tisztában, hogy voltaképp fiúk vagy lányok.
„Haam…"ásít fel egy nagyot egy szőke fiatal, miközben jót nyújtózkodik kissé hátradöntve székét. „Nem értem, miért ne lehetne legalább egy KICSIT később kezdeni a tanítást! Mindenki hot fáradt!"
„Jaj, Naruto, fogd már be!"masszírozza meg zsémbesen a fejét az eggyel arrébb ülő sötétkék hajú fiú. „Hulla fáradt vagyok, hála neked! Hogy a fenébe jutott az-az eszedbe, hogy az éjszaka felhívj azzal az állítással, miszerint te UNATKOZOL?"emeli fel a hangját az utolsó szónál.
„De ha egyszer annyira unatkoztam, és mivel mellettem volt a telefonom…"próbál mentegetőzni a szőke tizenéves, de az arcán csak az unalom és a kimerültség látszik, amit egyesen a diák felé sugároz.
„De miért engem hívtál fel? Miért nem Sakurát, vagy Inot, vagy mit tudom én ki az, aki még egyáltalán szóba áll veled!"kezdi egyre jobban felhúzni magát a sötét kék hajú fiatal.
„A te neved volt a leg kézre esőbb, Sasuke."válaszolja egy egyszerű vállrándítással Naruto, amire a diák már a fogait kezdi csikorgatni.
„Készülj fel rá, hogy biológia órán kicsontozlak! A tanárnak majd azt mondom, hogy élőben akarom megvizsgálni az emberi test belső szerveit."
„Jaj, Sasuke, zsémbesebb vagy, mint egy öregember."kezd el lazán hintázni a székén Naruto, és szinte oda sem figyel a neki ordibáló fiúra.
Sasuke feje szinte már füstölög a dühtől, és mivel még úgysem jött be a tanár… hirtelen megragadja a ceruzáját, előkap a nadrágja zsebéből egy befőttes gumit, felkapja a hegyezőjét, és voálá! Már meg is van az iskolai csúzli! Jól meghúzza a ceruzához erősített gumit, majd hirtelen elengedi. A hegyező úgy eltalálja a szőke srácot, hogy az még a székéről is lezuhan.
Naruto fájdalmasan sziszegve simogatja meg homlokát, majd a földön lévő hegyezőre néz. Sasuke persze szétröhögi magát, ahogy az osztály is, kivéve egy-két diákot, akik fejüket rázva sóhajtoznak. Na, meg persze Shikamaru is kivétel, mivel ő még a teremben is az igazak álmát alussza.
Naruto idegesen néz a sötét kék hajúra, majd feláll, és amíg a fiatal röhög, meg nem figyel, kirántja alóla a széket. Sasuke a földre zuhan, és rögvest befejezi a nevetést. Dühtől izzó szemekkel felnéz a szőkére, és tekintetük között egy villám cikázik el.
„Na, gyere, gyere!"bosszantja tovább a fiút Naruto, amire az megragadja a bokáját, és egy nagyot ránt rajta. Megint a padlón köt ki. Ám ő sem rest, és egy jó istenes rúgással telibe találja a kék hajú pofáját.
Az osztály többsége nagy lelkesedéssel figyeli a küzdelmet, miközben megállás nélkül ugyanazt kiabálják.
„Bunyó! Bunyó! Bunyó!"
Sakura sóhajtozva megrázza a fejét, miközben a mellette lévő Ino a két fiút figyeli, majd a rózsaszín hajúra néz. „Ezek sem tudják soha abbahagyni a rivalizálást, ugye?"kérdezi sajnálkozva összeráncolva a homlokát.
„Nem."sóhajtja Sakura. „Óvodás koruk óta ismerik egymást, de már akkor nem voltak jóba. Tökéletesen emlékszem, hogy még egy nyomorult homokozó lapáton is képesek voltak összeveszni."fogja a fejét az emlékekre gondolva.
„A régi szép idők…"jegyzi meg mosolyogva Ino, és tovább figyeli a mérkőzést, mint valami bokszmeccsen.
Sasuke támad. Gyomron vágja a szőkét, amire Naruto kissé hátratántorodik, majd ismét pofán rúgja a sötétkék hajút. A fiatal megragadja a lábát, és ránt rajta egy nagyot. A szőke a földre esik, sziszeg egy kicsit, aztán megfogja jó erősen az egyik szék lábát, és a tizenéveshez vágja. Sasuke felkiált kissé, és nagy nehezen sikerül kikerülnie a felé szálló széket. Az ablak kitörik. Nagyszerű…
„Gratulálok Uchiha és Uzumaki úr…"lép be tapsolva a terembe a biológia és kémia tanár, valamint ennek az osztálynak az osztályfőnöke, Kakashi. Mint mindig most is egy kék maszkkal takarja el arca nagy részét, isten sem tudja miért. Persze az osztályban jó pár pletyka kering a maszkos tanár történetéről, de ebbe most inkább ne menjünk bele.
Kakashi szigorúan összevonja szemöldökeit, majd pedig a tárva-nyitva lévő ajtó felé emeli kezét. „Mindketten fel az igazgatóhoz! Jól kezditek a hetet fiúk."
„De én miért? Az egészet ő kezdte!"mutat a szőkére Sasuke, amire a fiatal rögvest felpattan.
„Mi az, hogy én?"
„A te hibád az egész! Minden ott kezdődött, hogy felhívtál az éjszaka közepén, és körülbelül reggel hatig nem hagytad, hogy ALUDJAK!"
„Legalább most már kvittek vagyunk! Tavaly az irodalom nagydolgozat előtti éjszakán te is felhívtál azzal, hogy nem akarok-e a kardokról beszélgetni! Azon az éjszakán egy szemhunyásnyit sem aludtam!"vág vissza Naruto, amire a sötét kék hajú szó szerint lefujtatja.
„Te, te kard gyűlölő. Mindig is utáltad a kardjaimat!"kulcsolja össze a mellkasánál a karjait dühösen Sasuke.
„Hogy ne gyűlölnék valamit, amivel folyton megkergetsz, és megpróbálsz feldarabolni, mint valami agya beteg horror filmben!"kezd el a kezeivel hadonászni Naruto, és már rák vörös a dühtől.
„Csak tesztelem, hogy jól működnek-e."válaszolja Sasuke teljesen diplomatikusan megfogalmazva azt, hogy miért kergeti a kardjával a riválisát. „Egyébként meg… te folyton késeket dobálsz felém, akárhányszor csak meglátsz az utcán!"
„Megcsúszott a kezem…"morogja az orra alatt Naruto.
„24-szer?"emeli fel ismét a hangját Sasuke, és a kezeivel hadonászik kicsit.
„Miből gondolod, hogy egy kéz nem csúszhat meg 24-szer?"
„Onnan, hogy… hogy… grrgr! Elegem van ebből a beszélgetésből!"kezdi a fejét fogni idegesen Sasuke.
„Hát nem tudom… ha nektek ez a beszélgetés, nem akarom megtudni, mi nálatok a veszekedés és az ordibálás."szólal meg hirtelen az ajtó felől egy eddig néma hang.
Rögvest mindenki felé fordul, és a sötét kék hajú keserűen felsóhajt egyet, míg a szőke gonoszul elvigyorodik.
„Na, már csak ez hiányzott… a mi drága jégen táncikáló barátunk!"
„Megint a balett próbáid miatt késtél?"kérdezi gonoszul vigyorog Naruto, amire a sötét kék hajú kuncogni kezd.
„Az nem balett, hanem jégkorcsolya, ha nem tudnád."válaszolja ridegen a rövid, vörös hajú fiú, és elindul a helye felé.
„Á, szervusz Gaara! Jó újra látni."köszön neki mosolyogva Kakashi, amire a tizenéves csak legyint egy párat.
„Jaja…"
Gaara sóhajt egy nagyot, majd leül a szerinte legrosszabb helyre, vagyis Sasuke és Naruto mellé. A két fiúból csak úgy árad a gonosz aura egyenesen felé, de a vörös hajú egyáltalán nem figyel rájuk.
„Jégkorcsolya…"mondja undorral a hangjában Naruto, majd pedig kuncogni kezd.
„Ma is kint voltál a drága táncikáló barátaiddal a jégen, nem igaz? És mondd csak, piruetteztetek is?"kérdezi gúnyolódva Sasuke, és lejt egy eléggé vicces piruettet, amin a többiek jót nevetnek.
„Az agyad, az piruettezik…"mondja kissé idegesen összeráncolva a homlokát Gaara.
„Már megbocsássatok, hogy közbeszólok… de tartanám az órát, ha Uzumaki úr nem röhögne, Uchiha úr pedig nem éppen balett bemutatót tartana nekünk."szakítja meg a csapatot Kakashi, és a két fiatal nagy nehezen helyet foglal.
Csöngetnek, és kezdetét veszi az óra.
„A mai napot egy érdekes hírrel kezdem. Mint már közületek is egy jó páran tudhatják, egy új család költözött be az öreg Yamato házába. Persze mindannyian tudjuk jól, hogy drága barátunk miért költözött el…"szegezi szemeit rögvest a szőke és a sötét kék hajú fiúra Kakashi.
Naruto elfordítja a fejét, Sasuke pedig morogva hátat fordít a tanárnak.
„Tudjátok, hogy KIKRŐL van szó nem igaz?"most már az egész osztály két fiatalt nézi, akik továbbra sem szólnak egy szót sem.
„Drága Uzumaki és Uchiha úr…"kulcsolja össze ujjait Kakashi.
„De miért pont mi?"kérdezi felháborodottan Sasuke, amire a tanár lép egyet a diákok felé.
„Talán azért, mert például maga, Uchiha úr, folyton a barátunk kerítésén élesítette a kardjait."mondja nyugodt hangsúllyal Kakashi, amire a szőke kuncogni kezd.
„Ezt megszívtad…"
„És maga, Uzumaki úr…"a fiatal arcáról rögvest eltűnik a vigyor, amint a tanár kiejti a száján a nevét. „Yamato cseresznyefáját használta céllövöldének!"emeli fel kissé a hangját, és a szőke elbújik a padja mögött.
„Csak teszteltem, hogy valódi golyók vannak-e a bátyám pisztolyában… folyton felvágott velük…"morogja az orra alatt Naruto kissé duzzogó hangsúllyal.
„A bátyáról inkább ne beszéljünk, Uzumaki úr. Azzal is van elég gond. De visszatérve önökre, az igazi ok, amiért Yamato barátunk elköltözött, az a drága kiskutyája, Laposka volt."sóhajtja sajnálkozva Kakashi, és a két fiú szemei rögvest elkerekednek.
„Az egész Naruto hibája!"áll fel a padja mellől Sasuke, miközben a szőkére mutat.
„Mi az, hogy az én hibám már megint?"pattan fel Naruto ökölbe szorított kézzel.
„Nem te voltál az, aki azt mondta nekem, hogy menjünk Laposkával a mezőre játszani? Ott úgy sem lesz semmi baja!"
„De te voltál az, aki kinyírta!"
„Most honnan a fenéből tudtam volna, hogy az a nyomorult kutya még a traktor kerekei alá is beugrik a bot után?"
„És csak akkor vált igazán méltó a nevéhez…"jegyzi meg unottan Gaara, miközben a két fiú tekintete között ismét egy villám cikázik el.
„Srácok…"rázza meg a fejét sóhajtozva Sakura.
„Hát onnan, hogy csak ennyi eszed van! Eddig jutottál az evolúció során!"vágja rá Naruto, és csap egy nagyot a padjára.
„Te, te csak fogd be, te ramen mániás sertéstermék!"mondja idegesen Sasuke, amire a szőke morog egy nagyot.
„Még, hogy sertéstermék? Te kardmániás őrült!"
„Mindenesetre az egyetlen, amit remélhetünk, hogy Yamato barátunk olyan otthont talált magának, ahol a környéken egyetlen egy Naruto és Sasuke sincsen, és én szívből remélem, hogy még csak a rokonaik közül sincs egy sem a közelében."hunyja le egy kicsit a szemeit Kakashi.
„Annyira nem is utált minket!"mondja felháborodva Sasuke.
„Igaza van Uchiha úr, önöket nem utálta. Utálta a háborút és a korházakat, önöket ki nem állhatta."javítja ki magát Kakashi.
„Az egészet akkor is ez a vadbarom kezdte."dünnyögi Naruto fejével az Uchiha felé intve.
„Neked jöttek folyton azok a nyakatekert hülyeségeid!"veszi kezdetét egy újabb vita a két rivális között. „Hogy menjünk játszani Laposkával a mezőre, együnk gumicukros, kakaóvajas csipszet, és dobjuk le az igazgató macskáját a tizedikről! Mondván, úgysem lesz semmi baja!"
„És lett baja? Nem, nem lett baja! Mondtam én neked, hogy a macskák mindig talpra esnek!"vág vissza Naruto, amitől a kék hajú a fejét fogja.
„Igen, ez így igaz, de te a kukába dobtad, és ott is pont egy olyan részre, ahonnan szögek álltak ki!"áll fel ismét az asztala mellől Sasuke.
„Hát és aztán! Az a rohadt macska még ezt is túlélte! Sőt, aznap este, amikor mentem haza, rám ugrott, és szétkarmolt!"
„Úgy kell neked!"
„Srácok. Tartanám az órát."szól közbe Kakashi, de a két fiatal még csak egy pillantásra sem méltatja. „Legalább a hírt hadd mondjam el, aztán kinyírhatjátok, feldarabolhatjátok egymást, vagy amit csak akartok. Felőlem még a testrészeiteket is lefűrészelhetitek, csak hadd mondhassam el, amit akarok."a két tizenéves morog egymásra egy nagyot, majd pedig leülnek a helyükre.
„Szóval…"köhint egyet az ezüstős hajú tanár, és neki kezd a hír elújságolásának. „Mint már említettem, egy új család költözött kicsiny városkánkban."
„Kicsiny? Nagyobb, mint egyes országok!"szól közbe mellkasánál összekulcsolt karokkal Naruto, amire a férfi gyilkos, vérben úszó szemeket vet rá. „Befogtam."rejtőzik el ismét a padja mögé.
„Ennek a családnak egyetlen lány gyermeke van, aki a mai naptól fogva a mi iskolánkba, pontosabban ebbe az osztályba fog járni veletek együtt. A lány nagyon kedves, barátságos. Nem szeretném, ha rossz benyomást keltenétek neki, ezért most az egyszer, bármily nehéz is, próbáljatok meg ember módjára viselkedni. Tudom, nehéz lesz ezt a feladatot teljesíteni, de szedjétek össze minden erőtöket, legalább egy parányit erőltessétek meg magatokat, és próbáljatok meg ne úgy viselkedni, mint aki kimaradt az evolúció folyamán."kéri kedves hangsúllyal Kakashi, amire az osztály lefárasztott arccal kezd nézni rá.
„Szóval maga szerint, mi hülyék vagyunk?"pattan fel a padja mellül Naruto.
„Csak te, mi nem."kuncogja gonoszan Sasuke, amire a szőke megragadja a jó vastag matekkönyvét a táskájából, és a sráchoz vágja. A kék hajú kissé könnyezve megdörzsöli orrát, majd ő is felpattan. „Beszóltál?"
„És ha igen?"
„Gyere ki a hóra!"mutatja ökölbe szorított kezét a szőkének Sasuke.
„Fiúk…"morogja kissé feszülten Kakashi, hiszen ez még csak a hét kezdete, és máris ilyen nehéz kezelni őket, akkor nem akarja megtudni, mi lesz itt még péntekig.
„Ellened? Tíz másodperc alatt leverlek!"
„Anyád!"csap két kézzel a padjára Sasuke.
„A bátyám!"vág vissza Naruto, amire a kék hajú elhallgat egy kicsit.
„Győztél."ismeri el Sasuke, majd csettint egyet. „De az osztályzataim még mindig jobbak a tieidnél!"
„Azt majd meglátjuk!"
Kakashi keserűen sóhajt egy nagyot, majd biccent egyet a vörös hajú fiúnak. A fiatal feláll, megragadja először a szőke, aztán a kék hajú fülét, és egy jó nagyot ránt rajtuk.
„Áú!"ordítják egyszerre, és a szemeik sarkából könnyek csordulnak ki.
„Befejeztétek?"kérdezi Gaara, és a két tizenéves nyöszörögve bólint egyet, amire a vörös hajú elengedi a fülüket.
„Hah, köszönöm."hálálkodik kifújva magát Kakashi, majd miután a fiúk helyet foglaltak most már véglegesen, megköszörüli a torkát, és folytatja a hírt. „Már ma csatlakozni fog hozzánk. Kérlek, fáradj beljebb."emeli kezét az ajtó felé, és pár pillanat elteltével egy halvány lila hajú lány sétál be az osztályterembe.
Félénken megáll a tanár mellett, majd mosolyogva a diákok felé fordul. „Szervusztok, örülök, hogy megismerhetlek titeket. A nevem Hinata Hyuuga!"
/
Remélem tetszik a történet. Próbálkoztam a humorral, meg persze az őrült cselekedetekkel!^-^
Ha bármi remény is van rá, hogy tetszik a történet, és nem hanyatt homlok futásnak eredve menekülsz tőle, akkor kérlek, olvasd tovább! A továbbiakban talán megpróbálom majd kicsit fokozni a hangulatot!