Cím: Érte
Fandom: Fullmetal Alchemist
Műfaj: általános, romantikus, dráma
Elbeszélésmód: E/3.
Fejezetek száma: 1
Szavak száma: 263
Állapot: befejezett
Szereplők: Riza
Párosítás: RoyxRiza (?)
Korhatár: T/PG-13/12+
Ismertető: Riza Hawkeye belső monológja arról, miért is viseli el a katonalét fáradalmait.
Figyelmeztetés: -
Spoiler: -
Megjegyzés: ennek van egy hosszabb verziója is. Idővel publikálom azt is, de most egyelőre túl sok a futó ficim.
Olykor nagyon nehéz katonának lenni, a sereghez tartozni. Hogy miért? Az ok egyszerű: a fegyver, mely az oldalamon lóg. Egy egyszerű kis fémszerkezet, valami ami apró, mégis… nehéz hordozni. Egy tárgy, melyet gyilkolásra terveztek.
A kék egyenruha kényelmetlenségét már réges-rég megszoktam. Nem zavar a bakancs, mely olykor véresre dörzsöli a lábam. Nem törődöm a viszkető érzéssel, mit a durva szövet okoz. Egyszerűen hozzászoktam. Mondhatni, már hozzám tartozik.
Korán kell kelni, igen. Hajnalok hajnalán, gyakran még napfelkelte előtt. S a szolgálat hosszú, keveset aludhatok. De már nem érdekel, az évek megedzettek.
A koszt általában szörnyű. Ha van lehetőségem, inkább otthon étkezem. Csakhogy nem mindig van… de ez sem fontos. Enni kell, hogy erős maradjak. S az erőre nagy szükségem van. Ezért lenyelek akármit, amit elém tesznek.
Mindenhez hozzá vagyok szokva, mely egy hadnagy életéhez, mindennapjaimhoz hozzátartozik. Mindenhez, kivéve egyetlen dolgot…
Ha csak hordoznom kellene a fegyvert, nem lenne ilyen nehéz. De sajnos, időről időre meg kell húznom a ravaszt. S mikor megteszem, vér szennyezi be kezeim. Vörös folyadék, mely az ember ereiben folyik, s mely az életet biztosítja. S ha kiontják – azt hívják halálnak.
S hogy mégis miért teszem meg mindig? Miért teljesítem a parancsot, és ölök, ha arra utasítanak? Egyszerű oka van.
Van valaki, akit meg kell védenem. Megfogadtam, hogy segítek neki feljutni a csúcsra bármi áron. Hogy én leszek az, aki fedezi őt, aki a háta mögött áll, aki nem engedi, hogy megöljék.
S ha kell, ezer, tízezer, sőt millió ember vérét ontom ki, s újra és újra meghúzom a ravaszt, hogy az ő álmai teljesülhessenek.
Mindent csak ezért az egyszerű, mégis különleges férfiért teszek.
Ma is meghúztam a ravaszt…
… érte…
