"Sose becsüljétek alá a végzet hatalmát, mert amikor a legkevésbé várjuk, a legapróbb dolog beindít egy láncreakciót, ami megváltoztatja az életünket."
Utálom a hétfőt! Ilyenkor az univerzum teljesen ellenem fordul. Mondhatnám magam szerencsésnek, hisz Angliában lakom és járok gimnáziumba. Az viszont már más kérdés, hogy milyen itt az életem. Maga az ország gyönyörű! Ráadásul London, ahol lakom…nem is tudom kifejezni szavakkal milyen csodálatos! Akkor mi bánt engem? Maga a gimi. Ma is beszereztem magamnak egy egyest és három kettest. Ha ez még nem lett volna elég, akkor a barátom is rátett egy lapáttal, ugyanis dobott. Mindez hétfőn… Már olyan szinten ideges voltam, hogy azt hittem leugrok az emeletről. Szóval lassan sétáltam hazafelé, amikor is leszakadt az ég. És találjátok ki volt-e nálam esernyő…Hát persze, hogy nem! Hogy gyorsabban hazaérjek átvágtam a parkon. Ott minden vizes volt, így a cipőm teljesen átázott. Tavasz, eső és magas sarkú nem jó párosítás. Ahogy baktattam egyszer csak egy kétségbeesett nyávogás csapta meg a fülemet. Megálltam és körülnéztem. Egy dobozt vettem észre a földön. Odasétáltam hozzá és belenéztem. A szemem megnyílt. Egy fekete, zöldszemű macska ült benne. Nem volt már kölyök, de még felnőtt sem. Nagy zöld szemeivel bámult engem.
- Szia, cica! Hát te, hogy kerülsz ide? – kérdeztem.
A cica ekkor újra hangosan nyávogni kezdett és reszketni. Tudtam, hogy fázik. Azt is tudtam, hogy a lakótársam gyűlöli az állatokat, de csak nem hagyhattam ott. Felkaptam az ölembe és folytattam az utamat. Pár perc múlva otthon is voltunk.
- Nos, ez itt a házam. – mondtam a cicának. – Érezd otthon magad!
Ezután letettem. A cica kíváncsian nézelődött. Én közben bementem a konyhába és egy kis tálkába tejet öntöttem. Azt betettem a mikróba és felmelegítettem. Ezután letettem a földre.
- Cica! – kiáltottam.
A cica nem jött. Sóhajtottam és a keresésére indultam. Meg is találtam a nappaliban a kanapén.
- Látom elhelyezkedtél! – mondtam kuncogva. – Gyere, biztos szomjas vagy!
A cica nagy szemekkel nézett rám. Felvettem az ölembe és kivittem a konyhába. Ott letettem a földre.
- Idd meg! – mutattam neki a tejre.
A cica habozott egy picit, majd nyalogatni kezdte a tejet. Láttam, hogy jól esik neki. Szinte tisztára nyalta a tálat.
- Nos, cica! – kezdtem. – A szobatársam hamarosan haza jön, de nem nagyon van oda az állatokért, így elég nehéz lesz vele elfogadtatnom téged.
A cica nézett engem.
- De nem hagyom, hogy visszamenj az utcára. – mondtam miközben megvakartam a füle mögött.
- Legalább valaki tisztel. – szólalt meg a macska.
A szemem elkerekedett a szám pedig tádra nyílt. A macska beszélt hozzám? Te jó ég!
- T…te…te beszéltél? – kérdeztem hebegve-habogva.
- Jól hallod halandó! – mondta a macska.
- Halandó? – kérdeztem.
- Igen! Én Loki vagyok, Asgard hercege, de egy büntetés miatt macska testbe vagyok zárva és addig az is maradok, amíg valaki nem szeret tiszta szívéből! Beszélni pedig már tudok, mert te kedves voltál hozzám!
- Loki? – kérdeztem. – Az a Loki, aki 1 éve megpróbáltad leigázni New Yorkot?
- Igen én vagyok!
- És ez lett a büntetésed?
- Sajnos.
- Itt elgondolkodtam. Egy macska még oké, de egy gyilkos macska testben már kicsit sincs rendben! A lakótársam pedig Amerikában lakott a történtek idején, van egy olyan érzésem, hogy nem nagyon örülne, ha kitudódna, hogy a macskám maga Loki. De mégiscsak egy kiscica, akit nem bánthatok! Más kamasznak bezzeg a matekjegyekkel van gondja, nekem meg egy macskával. Talán, ha nem lennék ilyen jó szívű, akkor kiraktam volna az utcára, de így nem ment.
- Figyelj Loki… - kezdtem. – Gondolom nincs hol laknod…
- Nem igazán…erre felé senkinek nem kell macska… - motyogta.
- Sóhajtotta.
- Figyelj! – kezdtem. – Ha képes vagy betartani bizonyos szabályokat, akkor maradhatsz.
- Hm…csábító ajánlat… - kezdte. – Mik lennének a feltételek?
- Először is! A lakótársam, illetve a barátaim előtt nem beszélhetsz! Gyűlölik a Lokit, aki lerombolta New Yorkot. Másodszor! Macskaként kell viselkedned!
- Hm…Ha bármelyiket is megszegem? – kérdezte Loki.
- Repülsz az utcára, esetleg kisebb látogatást tehetsz a Bosszúállóknál. – mondtam.
Loki fújtatott egyet, ami igencsak mulatságos volt.
- Megegyeztünk? – kérdeztem.
- Rendben halandó! Benne vagyok! – mondta és a mancsát nyújtotta.
- Rendben! – feleltem és elvettem a mancsát, majd megráztam. – Egyébként a nevem Ivana Ivy Agler.
- Érdekes neved van Ivana. – mondta Loki. – De egyébként aranyos!
Ezután lehajtotta a fejét a kezemhez és megnyalta. Abban az esetben aranyosnak találtalak. Ekkor az ajtó kinyílt és már sejtettem mi vagyis inkább ki volt az oka.
- Megjöttem! – kiáltotta egy női hang.
És igen, befutott a lakótársam.
- Szia, Melissa! – kiáltottam ki.
- Melissa? – kérdezte Loki.
- Ő a lakótársam. – súgtam neki oda.
Melissa ekkor lépett be a konyhába.
- Képzeld el, mi tör…ez mi? – kérdezte Lokira mutatva.
- Tudod, Melissa ezt úgy hívják, hogy macska. Melissa had mutassam be neked a macskát, macska had mutassam be Melissát! – mondtam gúnyosan.
- Tudom mi ez! De mit keres a konyhánkban? – kérdezte idegesen. – Egyáltalán, hogy kerül ide?
- Én hoztam haza. – mondtam miközben felálltam.
- De utálom az állatokat! Miért hoztad haza? – fakadt ki Melissa.
- Mert nem akartam, hogy meghaljon! Amúgy meg én szeretem az állatokat, ezért mentettem meg! – mondtam.
- És előbb nem akartál engem megkérdezni? – tette fel a következő kérdést.
- Úgyis nemet mondtál volna! – vágtam vissza.
- Akkor meg minek hoztad haza? – kérdezte.
- Mert veled ellentétben én tisztelem az állatokat és szeretem őket! Ha ott hagyom meghalni, akkor soha nem bocsájtom meg magamnak! Mond, miért nem tudsz egyszer az én fejemmel gondolkodni? – fakadtam ki.
Melissán látszott a meglepettség. Ezután lehiggadtam.
- Figyelj, mindig is akartam egy macskát, most pedig itt az alkalom. Kérlek, had tartsam meg. – mondtam. – Gondoskodok róla, csak had maradjon.
Melissa sóhajtott egy nagyot. Kék szemeivel az én barna szemeimbe nézett.
- Biztos meg akarod tartani? – kérdezte.
- Igen. – feleltem.
Melissa Lokira nézett, majd vissza rám.
- Rendben, de ha a cuccaimhoz mer érni, esküszöm, hogy kidobom! – felelte Melissa.
- Köszönöm Melissa! – kiáltottam és megöleltem.
- Semmiség! – felelte. – De ne legyen vele semmi baj Iva.
- Nem lesz. – bólintottam.
- És mi legyen a neve? – kérdezte.
Lokira néztem és felvettem az ölembe.
- Mondjuk Loki. – mondtam.
Melissa teljesen ledöbbent.
- Ugye ezt most nem gondolod komolyan? – kérdezte.
- De igen! – feleltem.
- És miért Loki? Én nem akarok arra az őrültre emlékezni! Teljesen tönkretette a bátyám életét! – mondta idegesen.
- Figyelj, Clint megtisztelve érezhetné magát, hogy találkozott Lokival. – mondtam.
- Persze! Akarat nélküli zombit csinált belőle! – mondta, de aztán mély levegőt vett. – De te mindig is rajongtál Lokiért, ezért adtad neki ezt a nevet, igaz?
- Igen. Meg nagyon hasonlít rá. – mondtam.
- Rendben! Akkor legyen Loki a neve! – sóhajtott. – De vásárolj be neki!
- Rendben!
Melissa ezután még egy pillantást vetett Lokira, majd bement a szobájába. Sóhajtottam egyet.
- Mit tettem a bátyjával? – kérdezte Loki.
- Jaj, ne mond már, hogy nem emlékszel Clintre. – mondtam neki.
- Clint Barton? Az íjász? Az a bosszúálló? – kérdezte ijedten Loki.
- Igen. Melissa Barton a lakótársam. Ő Clint húga. – feleltem.
- Én itt megfogok halni. – sóhajtott Loki.
- Dehogy fogsz! – mondtam. – De most elmegyek neked megvenni pár dolgot. Nagyon viselkedj!
Loki bólintott én pedig kiléptem az ajtón. Ezután a legközelebbi állatkereskedésbe vettem az irányt. Nem volt messze, így még esernyőt sem vittem, holott az eső ugyanúgy szakadt. Ott beléptem és nézelődni kezdtem.
- Iva! Iva te vagy az? – jött kérdőn egy hang.
Felnéztem a polcról. Mellettem az osztálytársam, Marion Hart állt.
- Szia, Marion! – köszöntem neki.
- Szia, Iva! Hogy-hogy itt? – kérdezte.
- Vásárolok. – feleltem.
- Jó, de miért itt? Nem is tudtam, hogy van állatod, hisz Melissa gyűlöli őket.
- Pedig van. Ma találtam egy dobozban és hazavittem.
- És mi az?
- Egy fekete, zöld szemű, fiú cica.
- De cuki lehet! És mi a neve?
- Loki.
Marion szeme is fenn akadt.
- Figyelj, most inkább ne a névvel foglalkozz! Inkább kérlek, segíts vásárolni. – kértem.
- Rendben. – bólintott.
Ezután együtt kezdtünk el nézelődni. Vettünk egy zöld ágyat, egy aranyszínű tálat, játékokat, kaparófát, almos tálcát, almot, macskaeledelt (amit reméltem megeszik) és egy zöld nyakörvet. Összesen 50 fontot hagytam a boltban. Ezután hazafelé vettem az irányt. Amikor hazaértem Lokit megláttam a kanapén, Melissát pedig a fotelban olvasni. Ahogy bezártam az ajtót Loki felnézett.
- Látom Loki még él! Szerencse! – mondtam gúnyosan.
- Ha-ha…nagyon vicces! Egyébként nem fogom megölni, mert a tiéd. – mondta Melissa.
- Helyes! – mondtam mosolyogva. – Loki gyere, bevásároltam neked!
Loki leugrott a kanapáról és odarohant hozzám. Én közben kivettem a nyakörvet a dobozból. Zöld-arany és fekete árnyalata volt. Gondoltam, hogy tetszeni fog neki. A külseje zöld volt, a belseje fekete a biléta rajta pedig aranyszínű. Loki bámulni kezdte a nyakörvet.
- Ezt a nyakörvet azért hoztam, hogy ha Melissa megunna és kirakna az utcára, akkor haza tudjanak hozni. – mondtam.
- Rájöttél a tervemre! – szólalt meg gúnyosan Melissa.
- Képes lennél rá, szóval előre tervezek. – mondtam.
Melissa erre csak rám nyújtotta a nyelvét. Ezután feladtam a nyakörvet Lokira.
- Így ni! Jól nézel ki! – mondtam neki.
- Miért beszélsz a macskához? Úgysem ért téged! – mondta Melissa.
- Mert vicces. – feleltem.
Ezután újra Lokira néztem. Ő még mindig nagy zöld szemeivel nézett engem.
- Megyek és kipakolok. – mondtam és felálltam.
Először az utam a konyhába vezetett. Ott kitettem a macska eledelt és az etetőtálat. Ezután az előszobába mentem és lepakoltam oda a játékokat, a kaparófát és az ágyat. Az mosdóba pedig betettem az almos tálcát és szórtam bele almot. Loki érdeklődve figyelt engem.
- Meg kéne csinálnom a leckémet. – mondtam.
- Mi tart vissza? – kérdezte Melissa.
- A kedv hiány. – sóhajtottam.
Ezután elővettem a matek füzetemet. Próbáltam megoldani a feladatokat, de nem volt olyan egyszerű, mint általános iskola alsó tagozata. Ott egyszerűen összeadtam 2 almát, meg 3 almát és kijött az 5 alma. Itt boldog voltam, ha találtam egy számot! Annyira irigyeltem Melissát, akinek csodásan ment a matek. Végül feladtam és beírtam azt, hogy piros. Ezután felálltam és visszamentem a nappaliba.
- Mennyi lett az eredmény? – kérdezte Melissa.
- Piros. – válaszoltam.
- Megint feladtad? – kérdezte.
- Egyszerűen nem megy nekem a matek! – kiáltottam csalódottan.
- Ezért kaptál ma egy egyest és három kettest? – kérdezte gúnyosan.
- Igen… - mondtam.
- Egyébként ma nem randid lenne? – kérdezte tőlem.
- Dobott az a mocsok. – feleltem csukott szemmel.
- Tudtam, hogy nem lennétek jó páros! – felelte.
- Te mutattál be neki és azt mondtad, hogy mi össze illünk… - mondtam.
Melissa szája tátva maradt.
- Mentségedre legyen, hogy részeg voltál. – folytattam.
Itt kifújta a levegőt. Ezután hangos nyávogásra lettem figyelmes. Loki nyávogott a lábamnál.
- Mi a baj Loki? – kérdeztem.
- Hogy egy bűnözőről kaptam a nevem! – változtatta el a hangját Melissa.
Megforgattam a szemeimet. Ezután Loki felemelte a mancsait.
- Mi van? Fel akarsz jönni a kanapéra? – kérdeztem.
Egy hangos nyávogás.
- Ezt vehetem igennek. – feleltem, majd felvettem az ölembe.
- Sosem értettem mit lehet szeretni az ilyen doromboló gépekben… - motyogta Melissa.
Sóhajtottam egyet.
- Le se tagadhatnád, hogy Clint a bátyád… - pusmogtam magamban. – Megyek, megcsinálom a vacsorát.
- Rendben van! – felelte Melissa és olvasott tovább.
Bementem a konyhába. Gondoltam össze dobok egy kis spagettit, úgyis volt hozzávaló. Feltettem forrni a vizet, magam pedig a zöldségeket kezdtem darabolni a szószhoz. A pulthoz vittem az alapanyagokat, ahova Loki felugrott.
- Elnézést őfelsége, de a pult a kajáknak van! – mondtam neki.
- Azt hiszed, érdekel a szavad járása halandó! Alattam vagy, akármilyen testben vagyok. – mondta erre fel.
- Amúgy hogy-hogy itt vagy? – kérdeztem.
- Miért, hol kéne lennem? – kérdezte.
- Azt hittem bent pihensz a kanapén. – mondtam.
- Te oly lustának nézel engem? Szívszorító. – felelte.
A szemem forgattam.
- Egyébként meg ne hívj halandónak! Idegesítő egy név… - motyogtam miközben daraboltam a zöldségeket.
- Akkor, hogy hívjalak? – kérdezte.
- Ivana, Iva vagy Ivy. – feleltem.
- De ezek olyan hülye nevek! – fintorodott el Loki.
- Köszönöm! – mondtam gúnyosan.
Ezután a feldarabolt zöldségeket betettem a turmixgépbe és beindítottam. A tésztát beletettem a vízbe. Ezután a szószt összekevertem, majd amikor kész lett a tészta, levettem a gázról. Aztán összekevertem a kettőt.
- Vacsora! – kiáltottam be Melissához.
Melissa pillanatok alatt ott termett. Loki felugrott az asztalra és ott várt.
- Nehogy azt hidd! – mondtam neki és letettem a földre. – Te itt fogsz enni!
Loki kis cicaszemeket vett fel, de engem nem hatott meg. Öntöttem egy kevés macskakaját neki és letettem a földre.
- Jó étvágyat! – mondtam neki.
Ezután leültem és enni kezdtem. Láttam, hogy Loki szagolgatja az ételt, de hozzá sem ér.
- Válogatósság őkelme, ez a vacsorája, legyen szíves megenni! – szóltam le neki.
Loki nézett rám nagy szemekkel, de aztán mégis megkóstolta. Hogy ízlett-e neki, azt nem tudom, de biztos, ugyanis az egészet megette. Ami után megvolt a vacsora Melissa elmosogatott én pedig bementem a nappaliba és leültem olvasni. Loki elhelyezkedett az ölemben és pihenni kezdett. Nekem eközben azon járt az eszem, vajon Melissa rájön-e valaha, hogy ő az igazi Loki. Ahogy így gondolkodtam, arra lettem figyelmes, hogy elolvastam 3 oldalt, de azt nem tudtam, hogy mit olvastam. Az órára pillantottam. 8 óra volt kereken. Úgy döntöttem itt az ideje zuhanyozni. Letettem az ölemből Lokit, majd elindultam a mosdóba. Odabent beállt a zuhany alá és egy hosszú zuhanyzás vette kezdetét. Ilyen akkor volt, amikor tanácstalan voltam. Miután végül kiszálltam a zuhanyzóból magam köré tekertem a törülközőt és bementem a szobámba. Ott felvettem a pizsamámat, ami egy szürke hosszúnadrág és fekete, halálfejes, ujjatlan felsőből állt. Ezután kimentem a nappaliba. Melissa a TV-t nézte, Loki pedig feküdt. Leültem Melissa mellé és néztem vele a Sweeney Todot. Közben gondolkodtam.
- Valami baj van Iva? – kérdezte Melissa.
- Csak tanácstalan vagyok. – mondtam.
- Ó…tudok segíteni? – kérdezte.
- Ebben most nem. – mondtam.
Melissa bólintott és nézte tovább a TV-t. Én pedig ültem csendben. Az órára néztem újra. 9 óra múlt. Gondoltam itt az ideje lefeküdni.
- Megyek lefeküdni! Jó éjt Melissa! – mondtam neki.
- Jó éjt Iva! – köszönt vissza.
Lokira vetettem egy pillantást. Csukva volt a szeme, úgy látszott alszik. Odamentem és megsimogattam a fejét, mire ő kinyitotta a szemét. Nézett engem kíváncsian.
- Akkor jó éjszakát! – mondtam és elindultam a szobámba.
Amikor már az ajtóban jártam hallottam kis lépteket. Megfordultam, de senki nem volt mögöttem. Megrántottam a vállam és bementem a szobámba, magam után pedig bezártam az ajtót. Amikor az ágyamra néztem, akkor a mellemhez kaptam. Loki ült az ágyamon.
- Ezt ne csináld még egyszer! – mondtam neki.
- Sajnálom. – felelte kuncogva.
- Semmi gond. Amúgy az ágyad a nappaliban van. – mondtam neki.
- Tudom. – felelte.
- Akkor aludhatnál ott! – mondtam neki.
- De nem…nem…nem akarok. – dadogta.
- Miért? – kérdeztem.
- Mert félek… - mormolta.
- Mitől? – kérdeztem miközben leültem mellé.
- Hogy Odin hazavisz és megkínoztat…vagy, hogy a lakótársad bántani fog… - panaszkodott szinte síró hangon.
Átkozott legyen a jó szívem, de megsajnáltam.
- Figyelj Loki! Amíg én itt vagyok, se Melissa, se Odin, de még a bosszúállók se bánthatnak! – mondtam.
- Tényleg megvédenél? – kérdezte.
- Igen. – mondtam mosolyogva. – És, ha akarsz, ma este itt aludhatsz.
- Komolyan? – kérdezte, zöld szemei pedig felcsillantak.
- Igen. – bólintottam.
- Köszönöm! – kiáltotta.
Én mosolyogtam rajta. Ezután lekapcsoltam a lámpát és lefeküdtem. Loki a mellkasomhoz bújt és dorombolt. Mosolyogtam rajta.
- Jó éjszakát Loki! – mondtam és betakartam.
- Jó éjszakát Ivana. – motyogta álmosan.
Mosolyogtam rajta. Talán mégsem lesz vele annyi baj, mint azt hittem!