- Akkora a hőség! Mindjárt belepusztulok! Iggy, segíts!
- Idióta, ne ordíts! És ne ficánkolj folyamatosan, mert csak még melegebb lesz! Hogy a kurva életembe segítsek, mond már meg! - ordított rá Anglia a mellette lévő kanapén heverő Amerikára. Kint kb. 39-41 fok lehetett, bent pedig még a légkondi sem segített semmit. Egyetlen esélyük a legyező volt. Mindketten már törésig legyezték a legyezőiket, mire Franciaország kegyeskedett egy pohár vizet hozni.
- Mit'tom én ! Varázslat, hókusz-pókusz vagy valami ilyesmi?
- Jaaj, ne veszekedjetek már annyit, mon ami. Legjobb a békesség~ - mondta Francis miközben egy szál boxerban két pohár vizet átadott a másik két nemzetnek. A másik kettő sem volt túlöltözve, sőt Amerikát úgy kellett rávenni, hogy még legalább azt vegye fel. Matthew eddig pedig csak szép csendben tűrte a sok veszekedést, Kumajiroval a kezében. Franciaország mosolyogva neki is átadta a vizet, és ő is csak visszamosolygott rá.
- A varázslatot nem erre kell használni, Amerika. Ha megtanultad volna mindazt, amit akkoriban tanítottam nektek, akkor talán nem tennél föl fölösleges kérdéseket. - forgatta meg a szemeit, majd hátravetett fejjel tűrte a nyomasztó meleget. Nyakáról kis cseppek formájában gyöngyöződtek az izzadság cseppek, és Amerika tudta, mit tenne most Anglia nyakával, ha csak kettesben lennének. Ha már a kettesben levésről beszélünk ...
- Te, Kanada, nem sülsz meg a maci miatt? - kérdezte félrefordított fejjel testvére.
- Nem, ami azt illeti. - suttogta alig hallható hangon. Franciaország megértően mellé ült.
- Mit szólnátok hozzá - kapta fel a fejét Anglia - ha a kis család most elmenne egy aquaparkba ? - egy ideig csak nézték egymást, majd Amerika felugrott örömében.
- Hogy ez mekkora marhanagy ötlet Iggy!
- Még egy "Iggy", és belefojtalak egy kanál vízbe!
- Igazán mesés ötlet, nem gondolod, Matthew~ - közelebb hajolt a fiúhoz, aki erre egy kicsit összerezzent, és csak Francis számára hallható hangon közölte: "Ne előttük, kérlek." Annyira belepirult, hogy testvére nem bírta megállni, hogy kijelentse:
- Hahaaa, mégis meleged van! - Matthew ettől még jobban zavarba jött, de Francis a védelmére állt.
- Drága, édes Kanadánk északi ország, ha nem tudnád, így ő rosszabbul bírja a hőséget, mint mi.
- Azé' ennyit még én is tudok - öltötte ki a nyelvét Amerika, míg segített Angliának összepakolni a cuccokat. - de azért ti is segíthetnétek, megengedem.
- Úgy látszik még a pakoláshoz is őfelsége kérése kell - tette fel védekezőn a kezét - mily' meglepő. Vajon ki taníthatta ezt neki~
- Kuss a neved, békazabáló! És told ide azt az undormányos pofázmányodat és segítsél már összepakolni ezeket a szarokat, vagy a királynőmre esküszöm, szétverem azt az átkozott seggedet! - üvöltötte el magát Anglia, miközben a törülközőkkel hadonászott ide-oda.
- Ha már ilyen szépen kéred~ - perdült oda Francis és máris munkához látott, addig pedig Kanada a fürdőruháikat szedte össze. Nem volt nehéz megtalálni mindenkinek a fürdőruháját, a zászló ugyebár mindent elárul. Alfrednek amerikás, Arthurnak brit zászlós, Francisnek franciás. Felemelte Francis gatyáját, megszagolt és az arcához dörzsölte. Francis illata. Annak az embernek az illata, akit teljesen szívéből szeret, és akit sohasem tudna elhagyni. Gyorsan visszaejtette a többi közé, mikor lépteket hallott maga mögött, és ijedten fordult a hang tulajdonosa felé.
- Kész vagy, Kanada? - Alfred bekukucskált az ajtón, és Kanada csak bólogatott. - Akkor jó, mert mindjárt indulunk, csak Francis találjon valami használható kaját a hűtőmben! - Matthew erre felvonta az egyik szemöldökét - Ne vágj már ilyen képet! Tudod te jól, hogy Anglia tölötte fel a hűtőmet, mielőtt ti még megjöttetek volna! - erre Kanada csak megértően biccentett, majd fogta a ruhákat és megindult a konyha felé.
- Azért én örülök, hogy elmegyünk egy kicsit úszni.
- Aha, én is. De szerintem messze nem az úszás miatt megyünk, mert Iggy nem tud úszni, hanem azért, hogy felfrissítsük magunkat. Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe! - ütötte meg homlokát Amerika.
- Talán túlságosan le voltál foglalva a hőség káromolásával.
- Az meglehet. - értett vele egyet Amerika. Mikor beértek a konyhába, a két idősebb nemzet már kenegette a kenyereket az útra, egymással háttal állva. - Hát ez meg mi az anyám kínja? - kérdezte meglepetten Alfred. Anglia kenyérkenegetés közben igazán szexi tud lenni. Franciaországgal együtt.
- Talán vak vagy? - nézett föl Anglia.
- Nem, csak ... hát nem szokványos látvány, az biztos. A tetejébe még csak nem is veszekedtek!
- Azért, mon ami - szólalt meg Francis - mert mon petit Angliával most közmegegyezéses kompromisszumot kötöttünk, és még nem találtunk kivetni valót az egészben. - készítette tovább halál nyugalomban a szendvicseket. Anglia csak benyögött egy "aha"-t, és ő is visszamerült a munkájába. Amerika csak megvonta a vállát, és kiráncigálta magával Kanadát.
- Hát nem furik? - suttogta Matthew fülébe.
- Szerintem tök átlagosak, miért?
- Csak azért, mert nem bunyóznak, de még csak nem is veszekednek! Biztos van valami a levegőben! - nézett körbe Amerika valami bizonyítékot keresve az elhangzott mondatának.
- Istenem, segítsd meg az idiótákat!
- Most mi a bajod? - sértődött be Alfred.
- Nekem aztán semmi - Kanada lemondóan sóhajtott egyet, majd berakta a táskába az eddig magánál szorongatott alsókat, és elindult a kocsi felé.
- Hát te meg hova mész? - kérdezte Amerika, de látszólag teljesen lefoglalta a levegő szabad szemes vizsgálata.
- Beindítom a kocsit, és vele együtt a légkondit. A kulcs hol van? - fordult vissza félúton az ajtóból, de Amerika megelőzte, és már csak egy pittyegést, néhány egyéb hangot, valamint egy motorzúgást hallott. Mosolyogva a kocsi felé indult, és beült a hátsó ülések egyikébe. A kocsiban a légkondi miatt kezdett kellemesen hűvös levegő lenni, amit szerinte ő vett a legjobb néven. Nem sokat kellett várniuk a két idősebbikre, és miután ők is bepattantak. Anglia Amerika mellé, Franciaország Kanada mellé huppant be. Sokáig csak halkan beszélgettek egymással. Anglia próbált a tájra is koncentrálni, de hála Amerika vezetési stílusának, ez nem sikerült neki. Röpke fél óra múlva ott is voltak a helyszínen, és mindenki kitörő örömmel szálltak ki a kocsiból, egészen addig, amíg szó szerint pofon nem vágta őket az iszonyatos hőtömeg. Kicsit fintorogva igyekeztek a pénztárhoz, ahol 4 felnőttjegyet kértek. Megkönnyebbülten léptek át a bejáraton, és szinte már futottak az öltözőig. Ott gyorsan, és lehetőleg egymástól függetlenül próbáltak átöltözni, majd az öltöző ajtajánál mindannyian megálltak, és egymásra néztek. Amerika volt az első, aki megszólalt:
- Na, mehet? - a többiek magabiztosan bólintottak, majd Amerika kitárta az ajtót.
- Akkor indulás!