Ez a történet az 5. évad 15. részének az általam elképzelt folytatása. Még akkor kezdtem el mikor aktuális volt, de akkor mégcsak az alap ötlet volt meg; most viszont már egy ideje írom és előre láthatólag két fejezet lesz belőle. A történet közbe vannak visszaemlékezések egy-egy huddys eseményre az 5. évadból, de nem hiszem, hogy ezt figyelmeztetésnek kéne kiírnom, hiszen már úgyis leadták a tévében azokat a részeket. Na, hogy a lényegre térjek végre, adott egy magányos (még Lucas nélküli) Cuddy és a szokásos House egy kicsit persze átformálva, de remélem még karakterhez illően. :) Kérlek, olvasd el! Nem szükséges hozzá különösebb előismeret :)

Egyetlen Dzsenim kedvenc története, szal remélem tetszeni fog :) --- Ajánlom még Petrusnak, Dórinak és Vicushnak és persze az összes olvasómnak :)

Cuddy hatalmas mosollyal az arcán rakta be kiságyába elszenderült kislányát. A vendégek már mind elmentek nagy káoszt hagyva maguk után. Az este mindenesetre jól sikerült. A rokonok és barátok igen jól érezték magukat egymás társaságában, s egytől egyig mindenki elámult a kis Rachel szépségétől.

Cuddy egy ideig még nézte kisbabáját, aki édesdeden szunyókált, és mikor már végleg meggyőződött arról, minden rendben van vele, elhagyta a szobát. A nappaliban több tucat félig telt pohár és tányér hevert, meg salátástálak tömkelege. Lisa igen kimerült volt már, tegnap alig aludt, mert Rachel mellett kellett virrasztania, akinek hasfájása volt és emiatt képtelen volt elaludni. De tisztában volt vele, hogy muszáj ma este rendet raknia, hiszen reggel még kevesebb ideje lenne rá. Nagyot sóhajtott, majd nekiállt összeszedegetni a tányérokat. Ügyelt rá, hogy ne keltsen nagy zajt, nehogy Rachel felébredjen. Pakolás közben újra az estére gondolt. Be kellett látnia, valami mégiscsak beárnyékolta az örömteli hangulatot. Mégpedig House. Pontosabban annak hiánya. Igaz először Wilsonnak is erősködött, hogy nem kívánja House jelenlétét a bulin, hiszen a férfi meghívásával szánt szándékkal vetne véget a jó hangulatnak, de aztán ráébredt, hogy a férfi igenis az élete része. Akár akarja, akár nem. Magában, legbelül, reménykedett House betoppanásában, ám ez sajnálatára nem következett be. Még mostanra sem sikerült igazán legyűrnie csalódottságát. Felidézte magában azt a rövid kis jelenetet, ami a kórház bejáratánál játszódott le kettejük között:

(Unfaithful- 5. évad 15. rész)

- Hideg van odakinn – szólalt meg House a tőle ismeretlen bizonytalansággal.

- A te cipőd legalább eltakarja a lábujjaidat – jegyezte meg Cuddy, majd a férfi tétován lenézett Lisa lábbelijére.

- Szóval, ma este lesz?- tette fel a kérdést Greg, habár pontosan tudta a választ.

- Aha... Rossz az idő erre, mi?

- Talán szerencséd lesz és a nővéred úgy dönt, hogy nem indul útnak ilyen időben – ironizált House, amire Lisa a jól ismert rekedtes kacajával válaszolt, majd mondta:

- Drukkoljunk. – Folytatni akarta még ezt a kis vicces megjegyzést. Mindketten küzdöttek a kimondatlan szavaikkal, amik annyira kikívánkoztak, de egyikük sem tudta legyőzni a büszkeségét. House természetesen észrevette, hogy a nő még beszélne, de közbevágott. Az egész beszélgetés csak egy álca volt; egy kis csevej, mellyel próbálták leküzdeni zavarukat. Ha House nem szól közbe, Cuddy talán elhívta volna újra. Elmondta volna, hogy ő maga sem tudta mit akart és most is össze van zavarodva, de egy biztos. Akarja a férfi társaságát. Viszont ez már nem derült ki, ugyanis House megszólalt:

- Mulass jól! – Látta Lisa szemeiben a küszködést és a zavarodottságot. Ahogy mindig is, most is érdekelték volna azok az elhárított szavak. Imádta a rejtélyeket, legjobban azt, mikor rá is jött azokra. Soha nem volt képes megemészteni a nem tudást. Most azonban a félelme legyőzte őt. A félelem mely biztosan a hatalmába kerítette volna, amint Cuddy mondana valami személyeset, amelytől tartana és vonakodna saját reakciójától. Miután kimondta elmotyogott jókívánságát, előre fordult, hogy belökje a bejárati ajtót és belevesse magát a zúgó hóesésbe.
Cuddy szinte rémülten nézett a férfi után, aztán ő is elindult. Kihagyta az alkalmat. Nem ragadta meg, pedig lehetősége nyílt volna rá. Csakhogy ott volt még mindig az a rohadt büszkeség.

A jelenbe a hatalmas hangerejű csörömpölés húzta vissza. Elejtett két jókora üvegtálat és biztos volt benne, hogy Rachel hangja is hamarosan átsüvít a szobán. Ügyet sem vetve a törött edényekre, átsietett a babaszobába, s meglepődve konstatálta, hogy kislánya még csak meg se hallotta a nagy zajt. Halovány mosollyal az arcán kullogott vissza a nappaliba, felsöpörni a szilánkokat, majd újra elveszett felkavaró gondolataiban.
Vajon megmondtam volna House-nak az igazságot, ha nem szakít félbe? Vagy csak valami ostoba időjárás témával rukkoltam volna elő, ahogyan előtte? Miért kell ennek ennyire bonyolultnak lennie? Mért nem mondom meg neki szemtől szembe az igazat, hogy szeretem, az összes bunkóságával és kisded játékaival együtt?
Ekkor valami megint a valóságba rántotta Lisát. A hang melyet ma már annyiszor hallott. Csak soha nem az keltette, akitől a legjobban várta volna. Cuddy izgatottan indult el a csengő csilingelő hangja felé, ami nem szólt túl hosszan. Igazán bizonytalan volt. Úgy hangzott mintha megnyomója bármelyik pillanatban meggondolná magát és hanyatt-homlok elmenekülne a ház közeléből.
Ám Gregory House korántsem volt abban az állapotban, hogy elfusson, ezért inkább azt latolgatta mégis milyen lehetőségei adódnak eljövetelének kimagyarázására.
Az ajtó kissé késlekedve kitárult és House a világ leggyönyörűbb szempárjával találta szemben magát. Greg számára - habár mindig tagadta – Cuddy volt az ideális nő. Okos volt, ravasz, határozott, ami egy nőnél igazán ritkaságszámba ment, és nem elhanyagolható módon gyönyörű. Olyan fajta magabiztosság és báj áradt belőle, mely még a legleleményesebb férfi fejét is elcsavarta.
House egyszerűen képtelen volt kordában tartani gondolatait. Ilyetén gondolatok cikáztak a fejében, s ez igencsak megnehezítette a tiszta elmével való gondolkodást.

- H- House? – döbbent meg Cuddy, de elállt az ajtó útjából szabad utat engedve késői vendégének.

- A francba! Asszem lekéstem a bulit! – kiáltott fel, ahogy meglátta az üres nappalit a sok szennyessel, s hamiskásan a nőre sandított. Lisa mindössze fanyar vigyorral tekintett vissza rá.
House erre végighordozta tekintetét Cuddyn, aki egy halványsárga szatén fürdőköpenyt viselt. Röntgenszemeivel azt is észrevette, hogy a köpeny zsinórja nincs szorosan megkötve, ugyanis a nő dekoltázsánál kilátszott egy aprócska darab egy igencsak szexi kék melltartóból. Tetszett neki a látvány, de sokkal izgatóbb lett volna az a tudat, hogy a nő ez alatt a vékonyka szövet alatt teljesen meztelen.
Cuddy vagy nem vette észre a vizslatást vagy nem akarta, inkább morcosan megszólalt:

- House amint látod, rengeteg dolgom van. - Még be sem fejezte mondatát, mikor elfordult és gondosan elkezdte újfent összeszedegetni az apró üvegdarabokat.
House minden szó nélkül eldobta a botját és letérdepelt a nő mellé segítve neki rakodni, mintha tőle ez a világ legtermészetesebb gesztusa lenne.

- House mit csinálsz? Igazán nincs szükségem a segítségedre – tiltakozott Cuddy, de nem érte el a kívánt hatást, főleg mert épphogy csak suttogta a szavakat.

- Nem most mondtad, hogy sok dolgod van?

- Igen, de… Jól van House! Most azonnal tudasd velem mi folyik itt! – emelte fel hangját Lisa, maga is meglepődve hevességén. Greg összeráncolta a szemöldökét és kíváncsian fürkészte a nő arcát. Cuddy beszédre nyitotta a száját, de szavak helyett egy aprócska sikolyt hallatott. Mindketten egy emberként néztek le, s House látta Lisa vérben úszó tenyerét.

- Maradj nyugton! – parancsolta a férfi, majd erősen megszorította Cuddy vékony csuklóját, hogy elállítsa a vérzést.

- Héj, én is orvos vagyok! – füstölgött Lisa. – Tudom, mit kell tennem.

- Hát te már korántsem vagy az. Inkább csak pénzhajhász kórházigazgató – szúrta oda House. Cuddyt pedig elöntötte a düh; House mindig is annyira tudta, hogy mikor melyik megjegyzéssel semmisítse meg az önbecsülését. De végül valamiért mégis engedett a férfinak, aki lekapott az asztalról egy rongyot és erősen körbetekerte vele Cuddy sebesült kezét.

- Ez egyáltalán nem steril! - hüledezett Lisa.

- Mégis ki ment meg évente több tucat halálos betegséggel küzdő embert?! – vágott vissza élesen.

Cuddy egyáltalán nem így képzelte legközelebbi találkozását az általa úgy csodált férfival. Nagyon undok volt House-szal; rajta töltötte le a végtelenül sok csalódást és az összegyülemlett fájdalmat a kínzó magányosság miatt. Eszébe jutottak Greggel közös élményei és hát a legtöbb megalázó, kiakasztó, ugyanakkor szórakoztató és szenvedélyes volt. De elég lenne neki csupán a vonzalom és a fellángolás kettejük között? Tudná mindössze ez éltetni a kapcsolatukat? – De House igenis tud törődő lenni – gondolta reménykedve. Erre tökéletes példa volt az asztal- dolog. Biztosan sok szervezés árán lehetett a szüleitől elhozni és tökéletes időben ide szállítani gyerekkori asztalát a felújított irodába. És Lisa ott állt előtte, Wilsonnal vacillálva mégis hogy kerülhetett az ide, mikor Cuddyt hirtelen magával ragadta a felismerés hulláma, ám nem sodorta messzire, épp csak egy emelettel feljebb, a morcos doki irodájába. Szája hatalmas, édes mosolyra görbült a tudattól, hogy ezt House tette, ráadásul őérte. Hihetetlenül romantikus gesztusnak tartotta. Akkor még – sűrű rózsaszín felhőmámorban úszva – úgy gondolta felmegy hozzá és megköszöni neki; azonban terve csúfos kudarcba fulladt. Mosolyát egészen House irodájáig nem tudta levakarni arcáról és nem is akarta igazán, viszont mikor meglátta a férfit egy dögös, szőke hajú nő társaságában boldogsága egy csettintésre elpárolgott.

- Cuddy? ... Jól vagy? – kérdezte House furcsán méregetve a nőt.

Lisa mintha csak egy álomból ébredt volna a felszólításra.

- Persze… remekül. Én csak… - kezdte Cuddy félénken, ám meggondolta magát.

- Jobb lesz, ha kimegyek a konyhába levizezni kicsit.

Lisa hirtelen kirántotta kezét a férfiéból, majd felpattant és sebesen a konyha felé száguldott. House tűnődően nézett utána, majd követte őt. Amint belépett az ajtón, látta, hogy csúszik meg Cuddy egy tócsán s veszti el az egyensúlyát. House – amennyire a lába engedte – sietett elkapni a nőt, s még épp idejében sikerült megfognia két kezével az oldalán.
Cuddy az ijedtségtől dermedten ült a padlón, miközben House tartotta őt erős kezeivel. Ha a férfi nem tartja meg, biztosan hanyatt vágódott volna a kemény csempén. Lisa lassan feltekintett Housera, aki a nő arckifejezése láttán rögtön vigyorogni kezdett.

- Szerintem ez egyáltalán nem vicces! – mérgelődött Cuddy.

- Ohó, dehogynem! - incselkedett Greg, azzal rántott egyet Lisán, hogy felsegítse.

Ahogy álló pozícióba került, észrevette a földön a vizet, ami miatt elesett.

- Huhh, megölöm Daphnet! Megkértem, hogy takarítson fel maga után, de ő persze… - Ekkor Cuddy hangja elcsuklott, ugyanis House ezt a pillanatot választotta arra, hogy maga felé fordítsa a nőt.
Tekintetük egyszerre egymásba fúródott, s meg nem törték volna a szemkontaktust, a világért se.

- … nem hallgatott rám – fejezte be félbehagyott mondatát Lisa, ám ezúttal épphogy csak suttogta szavait.

Houset teljesen rabul ejtette a nő szemeinek bámulatos csillogása. Anélkül, hogy tudatában lett volna erősítette szorítását Lisa csípőjén, még közelebb vonva magához. Cuddy teste is önálló életre kelt; kezei lassan elindultak fölfelé, míg át nem kulcsolta velük House nyakát. Cuddy pajkosan megharapta saját szájának szélét, melynek a férfi már képtelen volt ellenállni. Miközben szájával közelített Lisáéhoz, szemügyre vette a nő érzékien ívelt ajkait. Valósággal éhezett Cuddy vérvörös csókjára. Azonban vágyaik most mégsem nyerhettek beteljesülést, ugyanis egy elképesztően éles hang süvített át a szobán, mely meghiúsította az idilli együttlétet.

Cuddy döbbent pillantásokkal méregette az előtte álló férfit, akinek arcán szintén tükröződött némi zavartság. Ez azonban nem tartott tovább néhány másodpercnél, ugyanis helyébe az oly jól ismert piszkos mosoly került. Lisa nem értette, hogy már megint mi nevetségeset talált rajt House, de követve tekintetét, azonnal megkapta a választ. Eddig a percig teljesen elfeledkezett arról, hogy mindössze egy vékony szaténfürdőköpenyt visel fehérneműje fölött, így persze nem gondolt rá, hogy az akár szét is nyílhat, felfedve dekoltázsát és lapos hasát. Arca rögtön égőpiros színt öltött, elárulva mérhetetlen zavarát. Abban a minutumban összerántotta magán a köpenyt, majd jó szoros csomót kötött rá, hogy még véletlenül se oldódjon ki legközelebb.

- Ne már Cuddy! Épp kezdtem beizgulni.

Cuddyt újra elragadta az emlékek hulláma. Még mindig a közelmúlt eseményei sodorták magával, de időben egyre távolodott a jelentől.

(Let them eat cake- 5. évad 10. rész)

Egy természetellenesen üres irodában találta magát, ahol ülőhelyül kizárólag a homokszínű szőnyegpadló szolgált. Ott kuporgott ő is a földön fontos iratai társaságában. Ekkor botorkált be House az átlátszó üvegajtón, arcán még mindig ott játszott az a híres, gúnyos grimasz, nemrégiben lefolyt veszekedésük miatt.

- Nem orvosi okokból akadályozol engem… - szólalt meg House magabiztos felhanggal, mire Cuddy merőn nézett vissza rá; próbálta megfejteni, mire akar kilyukadni a férfi. – Azért akadályozol… - kezdte okfejtését, s közben botjával gesztikulált egy apró szünetet tartva - … mert be vagy indulva rám.

Lisa fintorogva elfordította fejét. Azonnal tudta, hogy a férfi egy újabb játékba akarja belerángatni. S mivel kíváncsi volt mire megy ki ez az egész, úgy döntött, nem hagyja ki ezt a kis mérkőzést. Felvette ugyanazt a magabiztos álarcot, amelyet House is, és miután felállt, így reagált a férfi megszólalására:

- Azért vagy még itt, mert be vagy indulva rám.

- Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy én költöztem be a te irodádba.

- Ez a legnagyobb iroda. És nem én dúltam fel... – vágott vissza idegesen, ám House közbevágott, olyan természetes hangsúllyal, mintha csak az időjárás felől érdeklődne.

- Miért vagy így öltözve? Miért akarod felkelteni a figyelmemet?- kérdezte, már majdnem felháborodott hangnemet megütve. Cuddy erre várakozásteljesen nézett vissza Gregre, aki tett egy lépést feléje, majd folytatta:

- Te szórakozol velem?

Lisa átlépte a képzeletbeli határvonalat kettejük között utolsó lépésével, aztán kihívóan figyelte az előtte oly közel álló férfit.

- Te szórakozol velem?- kérdezett vissza érdeklődően felhúzva szemöldökét.

- A válaszodtól függ.

Kijelentése tárgyilagosnak hangzott, ám tekintete elárulta őt. Fürkésző szemekkel próbált olvasni a nő arcán dúló érzelmekből, aki végül így válaszolt House állítására:

- Mindenki tudja, hogy ez tart valamerre.

House nem reagált, ezért Lisa folytatta:

- Szerintem most kéne a csóknak jönnie. – Ajkán halvány mosoly futott végig a gondolatra, ugyanakkor határozott stílusban beszélt.

- Az már megvolt. – Bár House ezen mondata nem sok jót ígért, mégse lombozta le a csókra váró Lisát. Arcáról csak úgy sugárzott a boldogság és a remény, hogy újra érezheti a férfi ajkait a sajátján, s azt a megrendítő közelséget, mint azon az ominózus éjszakán. Akkor nyíltak meg egymásnak először igazán, ám azóta nem történt újabb jelentős fejlemény kapcsolatukban. De most itt voltak újra, kettesben, olyan közel, hogy talán még egymás leheletét is érezték. Azonban úgy tűnt a mostani légyott sem nőhette ki magát, még addig se, mint az előző, mert hát House mégiscsak örökre House marad, aki noha zseni hírében áll, nem mindig gondolja át tettének következményeit, főleg ha a híres Lisa Cuddyval van dolga.
A következő, amire Cuddy figyelmes lett, hogy egy nagy, meleg tenyér fedi be bal mellét. House végig tartotta a szemkontaktust a nővel. Talán mégis direkt, előre átgondolt szándékkal követte el tettét, mert kíváncsi volt Cuddy reakciójára. Amilyen analitikusan bámulta minden egyes arcrezdülését, könnyen előfordulhat, hogy tényleg tesztelte a nőt.
Lisa letekintett, majd ismét fel, s mielőtt bármit mondhatott volna, House megelőzte őt:

- Ez tűnt a következő logikus lépésnek.

- Komolyan? – Ez a kérdés egyáltalán nem volt igazi; inkább, amolyan megszokásból feltett kérdés volt, tele keserűséggel és beletörődéssel. Ez volt az a pont, mikor House végleg elvágta magát a nő előtt. – Idióta vagyok, hogy meglepődöm – mondta, majd távozni készült. Szemei ékkövekként csillogtak a nedvességtől, mely kezdte egyre jobban elárasztani a szemét, de vérbeli igazgatónőként volt benn annyi tartás, hogy ne szolgáltassa ki magát ennyire mások előtt. Nagy mestere lett a pozitív álcázásnak, melynek lényege az volt, hogy mások előtt csak a szépet mutassa ki, hiszen több száz fontos emberrel került kapcsolatba nap, mint nap, sokakkal nem is csak egyszer találkozott vagy beszélt, így a jó viszony fenntartása érdekében – mely a kórház számára elengedhetetlen volt – kénytelen volt kissé színészkedni. Persze ez a fajta tulajdonság a magánéletben nem túl előnyös, mert a szoros baráti kötelékek könnyen átalakulhatnak felszínes kapcsolatokká, ha az ember nem figyel oda.
Indulását megakadályozta House gyengéd szorítása a melle körül.

- Itt hagynád ezeket? – folytatta pimaszkodását a nővel, de amint az rálövellte komoly pillantását, megadóan leeresztette kezeit. Azután Cuddy kissé lehajtott fejjel elhagyta az irodát.

Egyáltalán nem volt véletlen, hogy éppen ez az emlék jutott eszébe. Ehhez az esethez hasonlóan a mostani is egy szexuális töltetű, ugyanakkor igen bensőséges játéknak indult, s Cuddy naivan azt gondolta, hogy Housenak korrekt szándékai vannak vele szemben, most az egyszer. Mindig is hitt abban, hogy a férfi, ha csak egy kicsit is, de megváltozhat. Ám – ahogyan ezelőtt már ezerszer – újra csalódott House-ban, aki bunkón felrúgta a játékszabályokat. Egy elcseszett viccelődéssel megtörte a meghitt hangulatot, így Lisának megint csalódnia kellett élete egyetlen nagy szerelmében.

- Rachel! – kapott észbe Cuddy és azonnal elindult a babaszobába, hogy megnézze, miért sír kisgyermeke.

Útközben próbált lehiggadni. Nem akarta ilyen állapotban dédelgetni a kis Rachelt. Beérve a szobába látta milyen nyugtalanul forgolódik gyermeke. Gyengéden a karjai közé vette, s egy régi altatódallal csitítgatta.

- Nem is mondtad, hogy énekelsz! Bár igazán gondolhattam volna rá, hisz ordibálásaid közben nem egyszer kivágtad már a magas C-t - gúnyolódott House, ahogy belépett a napfénysárga terembe.

- Fogd be House! Legalább a gyerek előtt ne lökd a hülyeségeidet! - morrant rá Cuddy.

- De még így se én vagyok az, aki gorombán beszél előtte - mutatott rá Greg. - Vagány kis csajszi lesz, mint az anyja - vigyorgott teli szájjal.

Lisa gondterhelten sóhajtott. Szuper, most két gyerekről kell gondoskodnom! – gondolta feldúltan.
Rachel még mindig nem hagyta abba a sírást, s Cuddy ettől egyre idegesebb lett. Fel-alá járkált vele a szobában, ringatgatta, simogatta, de semmi sem használt. Közben észrevette, hogy a kezén lévő kötés kezd kioldódni - ugyanis nem lett rendesen megkötve - és ezáltal a vére is kezdett újra kiserkenni. Kétségbeesetten House felé nézett, aki azonban már nem volt a szobában. Megindult hát Rachellel együtt, míg meg nem találta a férfit a konyhában. Épp az egyik szekrényben matatott, majd diadalittasan előhúzott onnan egy pálinkás üveget.

- Megtaláltam a dugi pia készleted - fordult felé House.

- Az nem a... Ajándékba kaptam. Bár nem tudom, mégis miért magyarázkodom itt neked! Most pedig rakd azt le légy szíves! - Cuddy meg sem várva House reakcióját, átrakta bal kezébe kislányát, a másikkal meg kikapta a flaskát Greg kezéből. S mielőtt a férfi tiltakozhatott volna, Rachelt House karjaiba fektette.

Rachel még jobban rázendített, ahogy érezte az idegen karok szorítását, mire House mérgesen messzebb tartotta magától.

- Vidd innen ezt a kis szörnyeteget! - mondta Cuddy felé tartva a babát.

- Sajnálom House, de nem tudom tovább tartani, mert a kötésem tönkrement és nem szeretném összevérezni szegényt. Különben is megjegyezhetnéd már végre a nevét! Rachelnek hívják, nem szörnyetegnek!

- Ne szórakozz velem! Vidd innen! Sosem fog ez elhallgatni - szörnyülködött, majd szemügyre vette a bébit.

Két kezével tartotta magával szemben; lábikói csakúgy kapálóztak a hisztiroham közben. Greg szeme Rachel sírástól eltorzult arcára tévedt. Feje tiszta piros volt a sok üvöltéstől. Ám szemét ekkor lassan felnyitotta és tekintetük hirtelen találkozott. Összefonódott a két gyönyörűen kék szempár. Rachel kíváncsian meredt az előtte levő férfira, úgy hogy még sírni is elfelejtett. Kis kezeit felemelte és House felé nyúlt, aki erre félrerántotta fejét. A kislány szája legörbült, s úgy tűnt megint sírni kezd, de House, hogy megelőzze az esetleges bömbölő rohamot megfogta az icipici kézfejecskét, majd saját arcára rakta. Rachel végigtapogatta a borostás arcot, s ahogy bőre érintkezett az érdes felülettel igencsak meglepődött. Újra belebámult az idegen férfi szemébe, aztán gügyögve felnevetett.

Lisa tágra nyílt szemekkel nézte az előtte zajló jelenetet. Olyan édesen mutattak együtt, hogy Cuddy csak mosolyogni tudott. Úgy látszott House is eléggé elfeledkezett magáról, ugyanis az ő száján is mosoly húzódott, ahogy Rachelt tartotta.

- Nagyon megtetszettél neki. Nálad egyszerre elhallgatott. És akárkire nem nevet – szólalt meg Lisa elismerően mosolyogva.

House újra feleszmélt Cuddy hangjára, majd türelmetlen hangnemben kérdezte:

- Na, tud már aludni a kis vakarcs?

Hajhh! Megint a tipikus House-álca… - Majd meglátjuk. Ajánlom neked, hogy ne legyenek rémálmai miattad! – szúrta oda Cuddy ellenségesen.

Lisa gyorsan a csuklójára szorított egy új rongyot, aztán intett House-nak, hogy kövesse. Miután Rachelt befektették a gyerekágyba, álltak még ott egy darabig szótlanul, ara várva, hogy az lehunyja pici szemeit és elszenderedjen.

Cuddy furcsán nedvesnek érezte a rongyot a csuklóján, ezért lenézett, s megrökönyödve vette tudomásul, hogy az teljesen átitatódott a saját vérétől. Nem értette, miért nem állt el még a vérzés és most már komolyan kezdett aggódni. Elindult tehát újra a konyhába, hogy kicserélje rajt a kötést.

- Te jó ég Cuddy! Mit csináltál a kezeddel? - kérdezte House a szokásosan kissé túlspilált hangnemben.

- Öhm, ha esetleg nem lettél volna itt az elmúlt kábé fél órában, megvágtam a kezem a szilánkokkal. Rémlik valami?

- Hülyének azért nem kell nézni. Tudom mi történt, de nem szabadna még mindig ennyire véreznie - állapította meg House, némi balsejtelemmel a hangjában, ami Lisának is feltűnt.

- Tudsz vele csinálni valamit?

- Beviszlek a kórházba.

- Azt nem lehet. Mi lesz Rachellel? - aggályoskodott Lisa.

**- Pedig muszáj lesz. Csak ott tudlak normálisan ellátni. És különben is minden rendben lesz. Ő most alszik.

- De mi van, ha kiugrik az ágyából?

- A fejét se tudja még fölemelni, de persze kiugrik!

- Jézus Mária! És, ha megered a csapból a víz, amíg távol vagyok?

- Mégis, hogyan gondolod, mikor el van zárva? Cuddy szedd össze magad végre! Alig ismerek rád.

- És a tűzhely?

- A tűzhelynek semmi baja.

- Jól van. De nincs nyitva az ablak? Mert, ha igen berepülhet valami madár!

- Uram Isten! Igen, igen ebben igazad lehet. Akár egy galamb is berepülhet. Vagy nem is! Tudod mit? Inkább egy kőszáli sas! Rárepül a sparheltre és menten lángra kap! A baba ezt látván, kiugrik a rácsos ágyából, hogy megmentse a királyi állatot! A sas azonban félreérti, agressziónak véli! És csőrébe ragadja a csecsemőt. Eközben a csapból zuhogó víz elönti a lakást. Baba és madár még mindig lángokban, a csőre, mint halálos bilincs, belezuhannak az áradó vízbe és elnyeli őket az örvény. **

Cuddy szemforgatva hallgatta a House által komponált nevetséges történetet, majd miután az komolyságot erőltetve befejezte, Lisa szintén komoly hangon reagált:

- Hű, de bánni fogod, ha mindez teljesül.

- Mit bánom én, mit csinálsz a gyerekkel csak gyere már! - türelmetlenkedett a férfi.

- Mennyi az idő? - kérdezte Cuddy szemével az óra után kutatva.

- Nem mindegy? A kórház úgyis nyitva van.

- Nem amiatt kérdeztem! - kiabált vissza idegesen a nő.

- Oh, már tudom, hogy hallgattatod el Miss. Rikácsolót.

Cuddy mindössze egy szúrós pillantással titulálta alkalmazottja megnyilvánulását, majd maga elé motyogva beszélt:

- 11:24. Túl késő lenne felhívni a bébiszitterem? .... Felhívom.

- Kint leszek - jelentette be House, azzal kitámolygott a kinti hóesésbe.

- Marina perceken belül itt lesz - ugrott be Cuddy az anyósülésre immár rendesen felöltözve. - Várjunk még egy kicsit míg... - kezdte, de még be sem fejezte, mikor Greg a kuplungot benyomva, kulcsát elfordítva életre keltette az autót.

- Eleget fagyoskodtam már itt!

- Egyszerűen nem hiszem el, hogy még ennyire sem vagy képes! - panaszkodott Lisa megemelt hangnemben.

- Most is épp téged próbállak megmenteni - válaszolt House, miközben tolatva elhagyta a feljárót.

** Jóbarátok: 9. évad 5. rész alapján