I. Fejezet

Karakura fölött már lenyugodott a nap, bár az óra még alig ütötte a hatot. Ichigo nyújtózott egyet, majd felkapcsolta asztali lámpáját, és visszatért a körmöléshez. A helyettes shinigaminak ez az estéje nyugodtnak ígérkezett, azonban pár perc múlva megérezte az ismerős reiatsut.

- Ennyit a nyugodt éjszakáról. – sóhajtott fel, és pár pillanat múlva fel is tűnt az energia gazdája.

- Yo, Shinigami! - Grimmjow ott guggolt az ablakpárkányon, arcán a szokásos vigyorral.

Helyettesünk unott képpel hátrafordult egy pillanatra, majd tudomást se véve a jövevényről újra papírja fölé görnyedt.

- Hozzád szóltam Shinigami! Még csak tudomást se veszel rólam? He?! – kérdezte idegesen a kékhajú, miközben székestül kirántotta Ichigot asztalától. Dühtől izzó szemeit a fiú mogyoróbarna szemeibe fúrta, de az állta tekintetét.

- Ezerszer megmondtam már, hogy ne hívj folyton Shinigaminak! Van rendes nevem is! – bökte ki Ichigo ellenségességének okát.

- Ó! Nem is tudtam! – mondta csodálkozó hangon az espada, és szája ismét füléig ért.

- Ha-ha! Nagyon vicces, Arrancar!- hangsúlyozta ki az utolsó szót a helyettes.

- Veled még viccelni sem lehet, Kurosaki?!

Ichigo morgott valamit, majd visszahúzta székét az asztalhoz és folytatta az írást. Grimmjow közelebb ment a fiúhoz és figyelte, hogy vajon mit írhat ilyen bőszen. A lap tetején ez állt, Ichigo szépnek még jó indulattal sem nevezhető macskakaparásával: A haiku története: A kezdetektől korunkig.

- Mi ez a szarság?

- Egy házidoga .–felelte Ichigo fel sem nézve papírjából.

- Aha. –nyugtázta ennyivel a dolgot az espada, bár fogalma sem volt róla mi az a „házidoga".

Leült Ichigo ágyának szélére és onnan nézte tovább a dolgozó fiút, azonban nem sokára ezt is megunta és kellemesebb elfoglaltság után nézett. Halkan a fiú mögé lépett, majd székét finoman megdöntve ajkait a narancshajúéra tapasztotta. Ichigo annyira megdöbbent a hirtelen „támadástól", hogy még ellenkezni is elfelejtett, így Grimmjow nyelve ellenállás nélkül bejutott a puha ajkak közé. Kezét eközben óvatosan a fiú pólója alá csúsztatta, majd finoman végigsimított felső testén. Először az izmos mellkason, majd pedig a feszes hasfalon aztán vissza. Ahogy a mellbimbókhoz ért, kezeivel ingerelni kezdte őket. Amint a kis bőrdarabokat izgatni kezdte Ichigo belenyögött a csókba. Grimmjow egy vigyor kíséretében elhagyta az ajkakat, majd a kecses nyakat finoman csókolgatva haladt lassan lefelé. Ichigo fejét hátravetve élvezte az espada kényeztetését. Ahogy elérte nyaka és válla találkozását, a fiú enyhén megremegett, és kéjesen felsóhajtott.

- Látom, élvezed. –mondta Grimmjow miközben Ichigo kulcscsontjánál erősen megszívta annak bőrét, amire egy kéjes nyögés volt a válasz.

- Foghd… beh.- válaszolta a fiú sóhajtozva.

Grimmjow elkezdte lehámozni Ichigoról pólóját, azonban véletlen kicsit belerúgott az így is instabilan álló székbe és a fiú egy hatalmasat zakózott. Fejét fogva szitkozódott és próbált kikászálódni az ágy mellől, Grimmjow pedig hasát fogva röhögött a szerencsétlenül járt Ichigon.

- Inkább segítenél ahelyett, hogy kiröhögsz, ha már úgyis a te hibád volt! - nyújtotta felé egyik kezét a felháborodott Ichigo. Grimmjow a röhögéstől szemébe szökött könnycseppek kitörlése után felsegítette a narancshajút a földről. Ichigo arccal az ágyra dőlt és a hatalmas púpot tapogatta a fején.

- Folyton csak fejfájást okozol nekem. – motyogta párnájába.

- Én nem mondanám, hogy csak fejfájást, Ichi. – vigyorgott perverzen az espada.

- Kuss! – vágott egy párnát a kékhajúhoz a megszólított, de az játszi könnyedséggel elhajolt a támadás elől.

- Ezt még gyakorolnod kell. – vihogott az espada.

- Húzz inkább vissza Las Nochesbe!- kiabált rá Ichigo.

- Oi! Ichi, ne kiabálj ilyen hangosan, mert még a végén bejön valaki. – jegyezte meg Grimmjow úgy, ahogy Ichigo szokta.

- Nem érdekel! Különben is Karinon kívül senki sem láthat meg téged.

- Ebben én nem vagyok olyan biztos… - motyogta maga elé Grimmjow.

- Mi? –mordult rá a fiú.

- Semmi. Úgy látom harapós kedvedben vagy, úgyhogy inkább tényleg megyek. –mászott ki az ablakpárkányra Grimmjow – De egy búcsúcsókot még kapok?- vigyorgott a fiúra.

- Nem igazán érdemled meg… - jegyezte meg de, azért az ablakhoz mászott és ajkait a kékhajúéra tapasztotta.

- És ezt pedig a púpért a fejemen, Grimm. – terült szét sátáni vigyor Ichigo arcán, majd egy nagyot taszított az espadan, aki így közelebbi kapcsolatba került az anyafölddel.

Grimmjow, miután felocsúdott a döbbenetből rögtön az ablaknál termett és bement. Volna. De Ichigo első dolga az volt, miután kilöket mit sem sejtő áldozatát az ablakon, hogy bezárja azt. Mire espadank az ablakhoz ért ő már újra az íróasztalnál ült és bőszen írt. Szája sarka néha kicsit megrándult, ahogy próbálta leküzdeni vigyorgását. Kevés sikerrel.

- Oi! Ichi! Úgy nézem véletlen kicsuktál! – kiabált Grimm a bent ülőnek.

- Miből gondolod, hogy véletlen volt? – válaszolt vissza a fiú, tekintetét a lapon tartva, arcára unott kifejezést erőltetve.

- Valahogy sejtettem, hogy ezt mondod. –engedett el egy halovány mosolyt Grimmjow - Visszaengedsz?

- Mégis miért tenném ezt?

- Mert zuhog az eső.

- Ne is próbálkozz! Nagyon jól tudom, hogy nincs rád hatással az itteni időjárás.

Grimmjow arca elsötétült egy pillanatra, ahogy rájött, hogy a fiú még nem igazán enyhült meg, de nem adta fel. Nem igazán akarta kihagyni a ma esti numerát, ezért tovább próbálkozott.

- Oké, megérdemeltem. De kilöktél az ablakon! Ez nem volt elég?!

- Még hogy elég! – horkantott Ichigo – Láttad mekkora púp van a fejemen?! Amikor bevertem még vérzett is! Fogadjunk, hogy te még csak meg sem érezted!

- Dehogy nem! Nézd! - húzta el kabátját.

- Én nem látok semmit!

- Nézd meg jobban! – bökött oldalán egy aprócska kék foltra – Látod?

- Ó, hogy oda ne rohanjak! Ne hívjam rögtön Inouét is? – mondta gúnyosan, majd figyelmét végleg dolgozatára fordította. Grimmjow egy ideig még próbálkozott, de látva, hogy Ichigo még csak rá sem hederít, visszatért Hueco Mundoba.

Ichigo olyan kilenc tájt fejezte be dolgozatát. Aztán lefürdött és lefeküdt aludni. Még a vacsorát sem ette meg amit Yuzu hozott fel neki. Lefekvés előtt azért még kinyitotta az ablakot, amolyan engesztelésképp, ha Grimm felbukkanna az éjjel. Bár fáradt volt, de ma nem orrolt volna meg annyira az espadara a késői látogatásért. Belátta, hogy kicsit túlreagálta a dolgot, hiszen Grimmjow nem szándékosan borította fel. Csak hát eleve eléggé ideges volt már a dolgozat miatt, mert másnap volt a leadási határidő.

- Ez is miatta van! Már két hete feladták ezt a nyavalyás dolgozatot, de az éjszakai látogatásai miatt másnap folyton hulla vagyok! És mostanában persze minden nap megtisztel a látogatásával. De még ha nemet mondok neki, végül mindig úgyis az van, amit ő akar. Akárcsak most, hiszen végül is kinyitottam neki azt a rohadt ablakot. Ez olyan idegesítő! – elmélkedett Ichigo mielőtt elnyomta volna az álom.