Hajnali 5 múlt 5 perccel, ezt mutatta az óra. Greg pontosan tudta, hogy mit fog látni, hisz nemrég nézte meg a ketyegő szerkezetet, ami már kezdte idegesíteni, és minden egyes pillanatban, amíg az órát tanulmányozta, egyre nagyobb keserűséget érzett. Utálta az 5-ös számot, hisz most tönkretette az éjjelét, és már a hajnalát is. 5 órával ezelőtt hagyta el Grissom a szobájukat-nagyon is jól tudta, hogy hova ment.

Mintha nem tudnék lélegezni
Mintha nem látnék semmit
Csak te vagy előttem
Hisz rabulejtettél

Mikor neszt halott a szobában, majd ajtócsukódást, rögtön felébredt, hisz sose volt jó alvó. Nem értette miért kelt fel a főnöke, de gyanította, hogy nem alvajáró. Kíváncsisága erősebb volt, mint diszkréciója-és ahelyett, hogy megpróbált volna visszaaludni, követte Gil-t a folyosóra. Nem kellett sokat mennie, hisz Grissom a 2-ővel arréb lévő szoba ajtjaja előtt állt meg. Sokáig ácsorgott ott, Greg már kezdte azt hinni, hogy tévedett-vagyis főnöke tényleg holdkóros, amikor Grissom nagy nehezen kopogtatott. Greg pedig végre megértette. És ahogy az idősödő férfi ökle hozzácsapódott a kemény faajtóhoz, úgy az ő szíve talán nehezebb lett, mint valaha. Mert bármennyire is álmos volt, nem tudta elfelejteni, hogy ki alszik abban a szobában, és amint a sötéthajú nő kinézett a folyosóra, és beengedte Grissomot, Greg szinte már kővé vált szíve, darabokra tört-és nem volt senki, hogy megtalálja a részeket. A férfi nagyot sóhajtott, majd amint a nő becsukta az ajtót, ő leült a folyosóra egyik lábát kinyújtotta, kezét pedig haléntéka alá tette támaszul. Időre volt szüksége. Időre ahhoz, hogy megértse mi is történt, és hogy miért történt. Többször is felidézte magában a történteket. Grissom kopogtatott Sara ajtaján, arra hivatkozva, hogy az Ő, Greg horkolása miatt nem tud aludni. A nő pedig beengedte. Ez volt az a rész, amikor Greg nem kapott levegőt, és a szíve már szinte leállt.

Mintha nem menne a gondolkodás
Anélkül, hogy megzavarnál
Ott vagy az álmomban, a fejemben
Te végzel majd velem
Mintha ez nem én lennék

Nagy nehezen feltápászkodott, és viszaindult saját szobájába. Mikor visszaért, első dolga volt az órára pillantani-hajnali 1 óra volt. Megpróbált visszaaludni, de dühe és tehetetlensége nem engedte.
Bármennyire is próbált másra koncentrálni jól tudta, hogy 2 szobával arréb Grissom, ki tudja épp mitcsinál Sara-val. Erre a gondolatra hevesen megfordult, de csak annyit ért el, hogy leesett az ágyról és jól beütötte az oldalát. Hiába nm tudott lenyugodni, ezért elkezdett fel s alá járkálni.
Minden egyes mozdulattal eszébe jutott a nő, aki most más karjaiban fekszik; akit most más csókol...és aki mindig is arra a valaki másra várt.
Greg hiába próbált bármit megtenni a nőért, az...csak barátként tekintett rá. S mikor randira hívta sürgős okra hivatkozva lemondta. De-gondolta Greg-ha Grissom hívta volna randira, akkoris ugyanilyen sürgős lett volna az a gyilkossági ügy? Greg sajnos tudta a választ, de fájt rágondolni.
Mikor ránézett saját bőröndjére, megakadt a szeme a naplóján-lelt, és beleolvasott:

2002, November 1:
Nem tudom mit mondhatnék, hisz minden egybefolyik, csak rá tudok gondolni, mióta megláttam bejönni a laboromba. Szinte már jó érzés, tudnom valamit, amit ő nem tud-bármennyire is nehéz ez. Hisz nem csak gyönyörű, de okos is...és természetesen rám sem hederít. Ma randira hívtam, de lemondta, mit is hittem. Hisz Ő csak valaki másra tud gondolni...ez annyira reménytelen.

Lapozott pár hónapot, sőt éveket...

2004, Március 23:
Nem tudom miért jó ez nekem, miért kínzom magam? Miért hiszem magamról azt, hogy tudós vagyok, ha még őt se vagyok képes megérteni? De ma, olyan másmilyen volt...mintha ő is érzett volna valamit, biztos tévedek. De olyan gyönyörű volt, miután felrobbantottam vécét-mosolygott, nem, inkább nevetett. Meg tudtam nevettetni. S mikor a szexnaplóról beszéltem, olyan furcsán viselkedett...nem értem a nőket.

Fáradtan dobta vissza a naplót a helyére, hisz bármelyik oldalra is lapozott talált utalásokat a nőre. Ennyire semmi lennék nélküle?-gondolta akkor Greg.

Hajnali 5 óra 30 perc volt, a fiú nem értette, hogy-hogy csak ennyi idő telt el-hiszen ő ezt már egy örökkévalóságnak vélte. Hiába hallgatózott, csak a csönd felelt, talán már túl nagy csend is volt, bűnös csend. Legszívesebben jó nagy zajt csapott volna, de nem akarta felébreszteni Nicket és Warrickot, ellenben a másik két illetőt, 2 szobával arréb szívesen felriasztotta volna bárminemű tevékenységéből. Majd elege lett. Miért is töri magát? Miért is érdekli, hogy ők mit csinálnak? Miért is zavarja ez őt...
Hirtelen neszt halott a folyosón, ezért kikapcsolta az agyát, és alvást színlelt. Bekövetkezett az a kis zaj, amire annyira vágyott, az a kis zaj, ami megtörte a bűnös csendet. Amíg rá nem jött, ki a zaj forrása, örült az ismeretlen neszkeltőnek.
Grissom tért vissza a szobájukba, halkan lépte át a küszöböt, szinte úgy osont, mint egy szellem, mint valaki, aki tudja, hogy vétkezett. Gil ránézett Gregre, mire a fiú becsukta a szemét, és alvást színlelt. Majd miután Sanders újabb ajtócsapódást halott, megint kinyitotta a szemét. Grissom elment zuhanyozni. A fiatal helyszínelő egyre idegesebb lett, és rájött, hogy egyre több oka van félni. Vajon, miért ment el Grissom hajnali 5:45-kor zuhanyozni, mikor este 9-kor is megtette ugyanezt? Ezután, csak arra várt, hogy Gil kijöjjön a fürdőből, rögtön letámadta, bár igyekezett, hogy hangja inkább kíváncsian, mintsem vádlóan hangzon.
-Szia, hát te hol voltál?-kérdezte legártatlanabb mosolyával. Grissom először megütközve nézett rá, majd megszokott entomológus kifejezésével válaszolt.
-Mivel te horkoltál-a hangja csakúgy sistergett a szemrehányástól, ami már nem az entomológusra volt jellemző-kénytelen voltam átmenni Sara-hoz aludni.
Greg hallgatásba burkolózott. Nem is értette magát igazán. Minek tette fel ezt a kérdést, ha úgyis tudta rá a választ? Mivel nem akart udvariatlannak tűnni, egy mondattal, bezárta a társalgást.
-Sajnálom, nem akartam neked kellemetlenséget okozni.-Még ő is érezte, hogy ez a mondat csöpög a nyájasságtól és hazug udvariasságtól. Grissom csak egy biccentéssel válaszolt, Greg pedig sose érezte még, hogy egy biccentés miatt, harag gyúl, az amúgysem nyugodt lelkében.

Nagy nehezen lesétált a hallba, és próbálta folytatni a nyomozást, de meglátta Sara-t, és hirtelen minden kiment a fejéből, csak a harag maradt-de az a szívében.
Halkan odasétált, mindig is szerette munka közben figyelni a nőt. Épp egy bizonyítékot porozott be, ujjlenyomat reményében, Greg odasandított-látta, hogy Sara nem járt sikerrel. A nő bosszúsan arrébdobta a felszerelését, és gondterhelten fölnézett-csak ekkor vette észre Greget. Nagy nehezen a fiúra mosolygott. Greg visszamosolygott a lányra, nem akarta még ő is elrontani a kedvét, ezért leült mellé, és hosszasan csak hallgattak. Csend volt, már megint. Greg pedig utálta a csendet, és az a kis ördög a lelkében arra késztette, hogy feltegye a kérdést, ami már hajnali egy óra óta motoszkált benne.
-Történt valami tegnap éjjel?-A kérdést lassan tette fel, finoman, mégis érezte, hogy elvetette a súlykot, hiszen semmi köze hozzá. Sara azt csinál, amit akar, nem a tulajdona, remélte a lány, csak baráti aggódásnak veszi a kérdést, és minden úgy folytatódik Greg számára, ahogy eddig is: hazugságként. Sara, miután eljutott hozzá a kérdés, lassan oldalrafordította a fejét, így pont a fiú szemébe tudott nézni. Láta, hogy Greg szemeiben mennyi kétségbeesés, harag és megbocsátás rejtőzik.Ezért válaszolt őszintén a kérdésre.
-Mármint, Grissomra gondolsz? Hogy átjött hozzám aludni?-Greg lassan bólintott, mire Sara sóhajtott.
-Igazából semmi. Átjött, beszélgettünk, és meg akart csókolni-de aztán, meggondolta magát. Én pedig elsírtam magam.-mondta őszintén Sara, és Greg vállára borult. A fiú érezte, hogy Sara-ban legalább annyi a keserűség, mint ömagában, és végtelen sajnálatot érzett a lány iránt. Hiszen itt van ő, egy fiatal nő, és évek óta csak egy olyan férfira vár, aki folyton visszautasítja. Mégis, Greg kezdett rájönni, semmi esélye a nőnél, de mikor könnyek között a vállára borult, a szíve könnyebb lett, mint valaha. Nem bírta elviselni, ha Sara sír. Hiszen annyi szenvedés érte már, mégse tudott megszólalni.Egyszercsak Sara felpattant és Gregre mosolygott.

Olyan vagy, mint egy drog
Mint egy démon, kivel nem harcolhatok
Mint, mikot leragadok
S előled még ígyis elfutok

-Gyere, nem érünk rá, a sírásomra és kesergésemre, meg kell tudnunk, ki a gyilkos.-Greg visszamosolygott a nőre, tudta, hogy ez hamis mosoly, de nem édekelte, mert Sara mosolya is hazug volt.
Egésznap a gyilkos felderítésén munkálkodtak, Grissom, Nick és Warrick már szinte meglepődött, hogy 2 társuk, mennyi erejét fekteti a munkába-ezért ők 3-man inkább nem is csináltak semmit. A nap végén, Sara és Greg fáradtan, de boldogan indult el a háloszobájuk felé.
-Jó éjt, Greg!-mondta Sara angyali mosollyal a fiúnak, majd búcsúzásképp egy puszit nyomott annak arcára. Greg kérdően nézett a lányra.
-Ezt miért kaptam?-kérdezte, a lány lassan válaszolt.
-Mert felvidítottál, és mert bírtad velem a tempót. Nem sokan lettek volna rá képesek. Ha így haladunk, holnapra meg lesz a gyilkosunk. Csak össze kell illeszteni a darabkákat...és PUFF.-A lány a kezeivel illusztrálta, az összerakást.
-Remélem, igazad van! Álmodj szépeket!-kívánta Greg is, majd mindketten bementek külön-külön a szobájukba.

Mikor Greg belépett, 2 dolog volt, amit észrevett, de az egyiken majdnem elnevette magát. Főnöke, ott hortyogott az Ő, Greg ágyán.
-Nah, ki szokott horkolni, főnök?!-dünnyögte a fiú, és már épp azon volt, hogy megpróbálja átteni Grissomot a saját ágyára, mikor eszébe jutott valami. Kiment a folyosóra, és kopogtatott a 2-ővel arréb lévő ajtón. A nő ásítozva nyitotta ki, és meghökkent a látogató személyén.
-Bejöhetek?-kérdezte Greg, Sara csak bólintott, és betette a fiú után az ajtót.
-Csak, tudod, Grissom horkolt, és ráadásul az én ágyamon alszik, ugyhogy gondoltam átjövök beszélgetni...egy baráttal.-tette hozzá mosolyogva. A lány leült az ágyra, és kzeivel mutatta, hogy Greg is üljön le. A fiú szokásához híven, bőszen beszélni kezdett. Ha Sara körlötte volt, nem bírt csöndben maradni.
-Tudod, ez igen különös, tegnap azt mondta, hogy Én horkoltam, ehhez képest, ma Ő horkol.
Sara csak mosolygott, és nézte a fiút. Szerette, amikor beszél. Hiszen, mindig meg tudta nevettetni, de most nem igazából hallotta meg, hogy miről beszél. Csak nézte a fiút, látta mosolygós száját, vicces haját, szép szemeit, amikben most is ezernyi érzés vegyült egyszerre. Majd szinte öntudatlanul, előrelendült és szájával megkereste a fiúét. Hosszan csókolta, mígnem a fiú felébredt, és eltolta Sara-t.
-Figyelj, Sara, ha ezt csak azért csinálod, mert...szóval..tegnap Grissom, akkor nem szeretném, hogy később megbándd.
A lány mutatóujját a fiú szája elé tette, és kigombolta ingjének felső gombját.
-Shhh!-Hosszan csókolta a fiút,s az is megízlelte Sara minden porcikáját-hisz erre várt már évek óta. Míg ők egymásra találtak, s csókokkal borították egymást, addig Grissom 2 szobával arrébb, öntudatlan állapotban horkolt, s szépeket álmodott.

Mintha elvesztem volna
Mintha már feladtam volna ...
Mintha nem menne a lélegzés
Anélkül, hogy bennem ne lennél