Hajnali 5 múlt 5 perccel, ezt mutatta az óra. Greg pontosan tudta, hogy mit fog látni, hisz nemrég nézte meg a ketyegő szerkezetet, ami már kezdte idegesíteni, és minden egyes pillanatban, amíg az órát tanulmányozta, egyre nagyobb keserűséget érzett. Utálta az 5-ös számot, hisz most tönkretette az éjjelét, és már a hajnalát is. 5 órával ezelőtt hagyta el Grissom a szobájukat-nagyon is jól tudta, hogy hova ment.
Mintha
nem tudnék lélegezni
Mintha nem látnék
semmit
Csak te vagy előttem
Hisz rabulejtettél
Mikor neszt halott a szobában, majd ajtócsukódást, rögtön felébredt, hisz sose volt jó alvó. Nem értette miért kelt fel a főnöke, de gyanította, hogy nem alvajáró. Kíváncsisága erősebb volt, mint diszkréciója-és ahelyett, hogy megpróbált volna visszaaludni, követte Gil-t a folyosóra. Nem kellett sokat mennie, hisz Grissom a 2-ővel arréb lévő szoba ajtjaja előtt állt meg. Sokáig ácsorgott ott, Greg már kezdte azt hinni, hogy tévedett-vagyis főnöke tényleg holdkóros, amikor Grissom nagy nehezen kopogtatott. Greg pedig végre megértette. És ahogy az idősödő férfi ökle hozzácsapódott a kemény faajtóhoz, úgy az ő szíve talán nehezebb lett, mint valaha. Mert bármennyire is álmos volt, nem tudta elfelejteni, hogy ki alszik abban a szobában, és amint a sötéthajú nő kinézett a folyosóra, és beengedte Grissomot, Greg szinte már kővé vált szíve, darabokra tört-és nem volt senki, hogy megtalálja a részeket. A férfi nagyot sóhajtott, majd amint a nő becsukta az ajtót, ő leült a folyosóra egyik lábát kinyújtotta, kezét pedig haléntéka alá tette támaszul. Időre volt szüksége. Időre ahhoz, hogy megértse mi is történt, és hogy miért történt. Többször is felidézte magában a történteket. Grissom kopogtatott Sara ajtaján, arra hivatkozva, hogy az Ő, Greg horkolása miatt nem tud aludni. A nő pedig beengedte. Ez volt az a rész, amikor Greg nem kapott levegőt, és a szíve már szinte leállt.
Mintha
nem menne a gondolkodás
Anélkül, hogy
megzavarnál
Ott vagy az álmomban, a fejemben
Te
végzel majd velem
Mintha ez nem én lennék
Nagy
nehezen feltápászkodott, és viszaindult saját
szobájába. Mikor visszaért, első dolga volt az
órára pillantani-hajnali 1 óra volt. Megpróbált
visszaaludni, de dühe és tehetetlensége nem
engedte.
Bármennyire is próbált másra
koncentrálni jól tudta, hogy 2 szobával arréb
Grissom, ki tudja épp mitcsinál Sara-val. Erre a
gondolatra hevesen megfordult, de csak annyit ért el, hogy
leesett az ágyról és jól beütötte
az oldalát. Hiába nm tudott lenyugodni, ezért
elkezdett fel s alá járkálni.
Minden egyes
mozdulattal eszébe jutott a nő, aki most más karjaiban
fekszik; akit most más csókol...és aki mindig is
arra a valaki másra várt.
Greg hiába próbált
bármit megtenni a nőért, az...csak barátként
tekintett rá. S mikor randira hívta sürgős okra
hivatkozva lemondta. De-gondolta Greg-ha Grissom hívta volna
randira, akkoris ugyanilyen sürgős lett volna az a gyilkossági
ügy? Greg sajnos tudta a választ, de fájt
rágondolni.
Mikor ránézett saját
bőröndjére, megakadt a szeme a naplóján-lelt,
és beleolvasott:
2002,
November 1:
Nem tudom mit mondhatnék, hisz minden
egybefolyik, csak rá tudok gondolni, mióta megláttam
bejönni a laboromba. Szinte már jó érzés,
tudnom valamit, amit ő nem tud-bármennyire is nehéz
ez. Hisz nem csak gyönyörű, de okos is...és
természetesen rám sem hederít. Ma randira
hívtam, de lemondta, mit is hittem. Hisz Ő csak valaki másra
tud gondolni...ez annyira reménytelen.
Lapozott pár hónapot, sőt éveket...
2004,
Március 23:
Nem tudom miért jó ez
nekem, miért kínzom magam? Miért hiszem magamról
azt, hogy tudós vagyok, ha még őt se vagyok képes
megérteni? De ma, olyan másmilyen volt...mintha ő is
érzett volna valamit, biztos tévedek. De olyan gyönyörű
volt, miután felrobbantottam vécét-mosolygott,
nem, inkább nevetett. Meg tudtam nevettetni. S mikor a
szexnaplóról beszéltem, olyan furcsán
viselkedett...nem értem a nőket.
Fáradtan dobta vissza a naplót a helyére, hisz bármelyik oldalra is lapozott talált utalásokat a nőre. Ennyire semmi lennék nélküle?-gondolta akkor Greg.
Hajnali
5 óra 30 perc volt, a fiú nem értette, hogy-hogy
csak ennyi idő telt el-hiszen ő ezt már egy örökkévalóságnak
vélte. Hiába hallgatózott, csak a csönd
felelt, talán már túl nagy csend is volt, bűnös
csend. Legszívesebben jó nagy zajt csapott volna, de
nem akarta felébreszteni Nicket és Warrickot, ellenben
a másik két illetőt, 2 szobával arréb
szívesen felriasztotta volna bárminemű
tevékenységéből. Majd elege lett. Miért
is töri magát? Miért is érdekli, hogy ők
mit csinálnak? Miért is zavarja ez őt...
Hirtelen
neszt halott a folyosón, ezért kikapcsolta az agyát,
és alvást színlelt. Bekövetkezett az a kis
zaj, amire annyira vágyott, az a kis zaj, ami megtörte a
bűnös csendet. Amíg rá nem jött, ki a zaj
forrása, örült az ismeretlen neszkeltőnek.
Grissom
tért vissza a szobájukba, halkan lépte át
a küszöböt, szinte úgy osont, mint egy szellem,
mint valaki, aki tudja, hogy vétkezett. Gil ránézett
Gregre, mire a fiú becsukta a szemét, és alvást
színlelt. Majd miután Sanders újabb
ajtócsapódást halott, megint kinyitotta a
szemét. Grissom elment zuhanyozni. A fiatal helyszínelő
egyre idegesebb lett, és rájött, hogy egyre több
oka van félni. Vajon, miért ment el Grissom hajnali
5:45-kor zuhanyozni, mikor este 9-kor is megtette ugyanezt? Ezután,
csak arra várt, hogy Gil kijöjjön a fürdőből,
rögtön letámadta, bár igyekezett, hogy hangja
inkább kíváncsian, mintsem vádlóan
hangzon.
-Szia, hát te hol voltál?-kérdezte
legártatlanabb mosolyával. Grissom először
megütközve nézett rá, majd megszokott
entomológus kifejezésével válaszolt.
-Mivel
te horkoltál-a hangja csakúgy sistergett a
szemrehányástól, ami már nem az
entomológusra volt jellemző-kénytelen voltam átmenni
Sara-hoz aludni.
Greg hallgatásba burkolózott. Nem
is értette magát igazán. Minek tette fel ezt a
kérdést, ha úgyis tudta rá a választ?
Mivel nem akart udvariatlannak tűnni, egy mondattal, bezárta
a társalgást.
-Sajnálom, nem akartam neked
kellemetlenséget okozni.-Még ő is érezte, hogy
ez a mondat csöpög a nyájasságtól és
hazug udvariasságtól. Grissom csak egy biccentéssel
válaszolt, Greg pedig sose érezte még, hogy egy
biccentés miatt, harag gyúl, az amúgysem nyugodt
lelkében.
Nagy nehezen lesétált a hallba,
és próbálta folytatni a nyomozást, de
meglátta Sara-t, és hirtelen minden kiment a fejéből,
csak a harag maradt-de az a szívében.
Halkan
odasétált, mindig is szerette munka közben
figyelni a nőt. Épp egy bizonyítékot porozott
be, ujjlenyomat reményében, Greg odasandított-látta,
hogy Sara nem járt sikerrel. A nő bosszúsan arrébdobta
a felszerelését, és gondterhelten fölnézett-csak
ekkor vette észre Greget. Nagy nehezen a fiúra
mosolygott. Greg visszamosolygott a lányra, nem akarta még
ő is elrontani a kedvét, ezért leült mellé,
és hosszasan csak hallgattak. Csend volt, már megint.
Greg pedig utálta a csendet, és az a kis ördög
a lelkében arra késztette, hogy feltegye a kérdést,
ami már hajnali egy óra óta motoszkált
benne.
-Történt valami tegnap éjjel?-A kérdést
lassan tette fel, finoman, mégis érezte, hogy elvetette
a súlykot, hiszen semmi köze hozzá. Sara azt
csinál, amit akar, nem a tulajdona, remélte a lány,
csak baráti aggódásnak veszi a kérdést,
és minden úgy folytatódik Greg számára,
ahogy eddig is: hazugságként. Sara, miután
eljutott hozzá a kérdés, lassan
oldalrafordította a fejét, így pont a fiú
szemébe tudott nézni. Láta, hogy Greg szemeiben
mennyi kétségbeesés, harag és megbocsátás
rejtőzik.Ezért válaszolt őszintén a
kérdésre.
-Mármint, Grissomra gondolsz? Hogy
átjött hozzám aludni?-Greg lassan bólintott,
mire Sara sóhajtott.
-Igazából semmi. Átjött,
beszélgettünk, és meg akart csókolni-de
aztán, meggondolta magát. Én pedig elsírtam
magam.-mondta őszintén Sara, és Greg vállára
borult. A fiú érezte, hogy Sara-ban legalább
annyi a keserűség, mint ömagában, és
végtelen sajnálatot érzett a lány iránt.
Hiszen itt van ő, egy fiatal nő, és évek óta
csak egy olyan férfira vár, aki folyton visszautasítja.
Mégis, Greg kezdett rájönni, semmi esélye a
nőnél, de mikor könnyek között a vállára
borult, a szíve könnyebb lett, mint valaha. Nem bírta
elviselni, ha Sara sír. Hiszen annyi szenvedés érte
már, mégse tudott megszólalni.Egyszercsak Sara
felpattant és Gregre mosolygott.
Olyan
vagy, mint egy drog
Mint egy démon, kivel nem
harcolhatok
Mint, mikot leragadok
S előled még ígyis
elfutok
-Gyere,
nem érünk rá, a sírásomra és
kesergésemre, meg kell tudnunk, ki a gyilkos.-Greg
visszamosolygott a nőre, tudta, hogy ez hamis mosoly, de nem
édekelte, mert Sara mosolya is hazug volt.
Egésznap
a gyilkos felderítésén munkálkodtak,
Grissom, Nick és Warrick már szinte meglepődött,
hogy 2 társuk, mennyi erejét fekteti a munkába-ezért
ők 3-man inkább nem is csináltak semmit. A nap végén,
Sara és Greg fáradtan, de boldogan indult el a
háloszobájuk felé.
-Jó éjt,
Greg!-mondta Sara angyali mosollyal a fiúnak, majd
búcsúzásképp egy puszit nyomott annak
arcára. Greg kérdően nézett a lányra.
-Ezt miért kaptam?-kérdezte, a lány lassan
válaszolt.
-Mert felvidítottál, és
mert bírtad velem a tempót. Nem sokan lettek volna rá
képesek. Ha így haladunk, holnapra meg lesz a
gyilkosunk. Csak össze kell illeszteni a darabkákat...és
PUFF.-A lány a kezeivel illusztrálta, az
összerakást.
-Remélem, igazad van! Álmodj
szépeket!-kívánta Greg is, majd mindketten
bementek külön-külön a szobájukba.
Mikor
Greg belépett, 2 dolog volt, amit észrevett, de az
egyiken majdnem elnevette magát. Főnöke, ott hortyogott
az Ő, Greg ágyán.
-Nah, ki szokott horkolni,
főnök?!-dünnyögte a fiú, és már
épp azon volt, hogy megpróbálja átteni
Grissomot a saját ágyára, mikor eszébe
jutott valami. Kiment a folyosóra, és kopogtatott a
2-ővel arréb lévő ajtón. A nő ásítozva
nyitotta ki, és meghökkent a látogató
személyén.
-Bejöhetek?-kérdezte Greg,
Sara csak bólintott, és betette a fiú után
az ajtót.
-Csak, tudod, Grissom horkolt, és ráadásul
az én ágyamon alszik, ugyhogy gondoltam átjövök
beszélgetni...egy baráttal.-tette hozzá
mosolyogva. A lány leült az ágyra, és
kzeivel mutatta, hogy Greg is üljön le. A fiú
szokásához híven, bőszen beszélni
kezdett. Ha Sara körlötte volt, nem bírt csöndben
maradni.
-Tudod, ez igen különös, tegnap azt
mondta, hogy Én horkoltam, ehhez képest, ma Ő
horkol.
Sara csak mosolygott, és nézte a fiút.
Szerette, amikor beszél. Hiszen, mindig meg tudta nevettetni,
de most nem igazából hallotta meg, hogy miről beszél.
Csak nézte a fiút, látta mosolygós
száját, vicces haját, szép szemeit,
amikben most is ezernyi érzés vegyült egyszerre.
Majd szinte öntudatlanul, előrelendült és szájával
megkereste a fiúét. Hosszan csókolta, mígnem
a fiú felébredt, és eltolta Sara-t.
-Figyelj,
Sara, ha ezt csak azért csinálod, mert...szóval..tegnap
Grissom, akkor nem szeretném, hogy később megbándd.
A
lány mutatóujját a fiú szája elé
tette, és kigombolta ingjének felső
gombját.
-Shhh!-Hosszan csókolta a fiút,s az
is megízlelte Sara minden porcikáját-hisz erre
várt már évek óta. Míg ők
egymásra találtak, s csókokkal borították
egymást, addig Grissom 2 szobával arrébb,
öntudatlan állapotban horkolt, s szépeket
álmodott.
Mintha
elvesztem volna
Mintha már feladtam volna ...
Mintha
nem menne a lélegzés
Anélkül, hogy
bennem ne lennél
