Szőke csapások

Eljött a szöszik ideje! Ez egy aránylag új ficink, 2010-ben kezdtük.

Roy fiatal, húszas évei elején járó katona. Legfontosabb számára a jövője, amit a kedvese mellett képzel el, család nélkül. Maes viszont pont, hogy családot szeretne, Roy pedig azon veszi észre magát, hogy két szöszivel él... Egy naggyal és egy kicsivel...

Így elég abszurdnak hangzik, de majd mindenre fény derül! ;)

Jó olvasást!

1. fejezet

Roy nagyot nyelt, mikor az irodáját bezárta. Még mindig nem tudta megszokni, hogy ilyenkor már Maes várta otthon, vagy az épület előtt, persze csak akkor, mikor előbb végzett. Szépen váltak el, szinte ő volt az, aki elengedte a férfit, miután rájött, kettejük jövője nem lehet közös: Maes családot akart, imádta a gyerekeket és a frontra már helyszínelőként se ment. Ezzel szemben ő, egy ranglétrán egyre feljebb araszoló katona volt, a fronton, mint alkimistát megbecsülték és egyáltalán nem vágyott feleségre és gyerekekre. Sosem hitte, hogy egy napon Maesssel csak barátok maradnak…

Eltette a kulcsot, és lassan elindult hazafelé. Még az épületből sem lépett ki, Riza már mellé is lépett.

- Meg sem nézted az újonnan áthelyezetteket… - feddte meg rögtön.

- Nem volt rá időm. – vágta rá az alezredes, de közben azért a csapat srác felé nézett. Úgy tűnt, épp lőgyakorlatra igyekeznek.

Magas szőke férfi haladt a kis csapatban kedvenc helye felé, a lőgyakorlatra. Már messziről kiszúrta Rizát, akit már jól ismert, hiszen ők ketten voltak a legjobbak a csapatban. Épp egy nem túl magas, de csinos férfivel beszélgetett. Kíváncsi lett volna, hogy ki ez a magas rangú katona... talán majd rákérdez a lánynál, de odamenni nem mert. Kisebb ő annál, hogy megszólítson egy tisztet.

Riza Jean felé nézett és intett neki, hogy azonnal csatlakozik ő is.

- Nem jössz megnézni minket? – kérdezte reménykedve. Royt ki akarta mozdítani, és még egy hétköznapi gyakorlat is jónak tűnt. Persze, Roy már kevésbé lelkesedett.

- Nem, most nem. De te biztos ügyes leszel, mint mindig. – mosolygott a lányra, és kabátja megigazítása után hazaindult.

Riza lemondóan visszasietett Jeanhoz, Royt egyelőre beszélgetésre se lehet rávenni.

Eközben a férfi a zsebébe nyúlt a kesztyűjéért, ezzel egy kis cetlit ejtve el. A papiros leesett az útra…

Jean jókedvűen üdvözölte.

- Ő a főnököd? - intett fejével Roy után.

Riza is Roy után nézett.

- Igen… Róla már meséltem. Roy Mustang Alezredes. Nem akart jönni a gyakorlatra, pedig örültem volna, ha látja a csapatot.

- Talán elfáradt és most nincs kedve... - vont vállat Jean. - Legközelebb majd megnézi - pillantott még az eltűnő férfi után. Teljességgel lehetetlen, hogy valaha is felfigyeljen rá. A gondolatot gyorsan ki is verte a fejéből.

- Lehet… - hagyta rá Riza. Ő tudta, hogy a férfi egy hosszú kapcsolatból lépett ki, hagyva Maest, hogy családot alapítson. Látszólag egész jól bírta. – Gyere, ne késsünk el.

Jean követte a nőt, és amint elkezdődött a lövészet, úgy érezte, hogy megállították az időt. Minden pillanatot és percet kiélvezet, amíg itt lehetett és élhetett az egyik fő szenvedélyének.

Amint letelt a pár óra sietve elkészült és visszaindult a szállásra. Egyelőre még együtt volt szállásolva a többiekkel, de már gyűjtögette a pénzét saját lakásra. Ahogy sétált, a pillantása megakadt egy kis papíron. Lehajolt, hogy felvegye, azt hitte, hogy szemét, de amikor a kezébe került látta, hogy valaki jegyzetelt rá.

Zsebre tette a cetlit. Talán fontos valakinek, de egyelőre nem tudta, hogyan találja meg a gazdáját... kézírás alapján? De hiszen több száz ember van itt, ez elég nehéz lesz.

Roy, hazaérve kipakolta a zsebeit és a telefonhoz lépett volna, hogy felhívja Maest, mit talált. Ám a kis cetli sehol sem volt… Végignézte az összes zsebét, de nem találta. Kicsit örült, hogy nem kell beszéljen volt szerelmével, de ez még nem megoldás. Nehezen jutott be a korházba, hogy kiszedje az adatokat a félholt áldozatból…

Úgy döntött, a legjobb az lesz, ha visszamegy az irodába. Talán akkor ejtette ki, mikor a kulcsot kivette a zsebéből…

A szőke férfi a szállás felé sétált, amikor messziről látta a főépület felé jönni Roy Mustangot. Már messziről megismerte az eleganciájáról és a mozdulatairól. Kicsit lassított...

Az alezredes elnyomott egy ásítást az épület vonzáskörébe érve. Ha valaki, hát ő nem kívánt egy napon belül kétszer is irodát nyitni, de most muszáj volt. Arról pedig le is tehet, hogy Maestől végleg elválik. Túl régóta ismerik egymást, és különben is, megegyeztek, hogy barátok lesznek.

Jean megállt egy oldalt lévő padnál és leült. Előhalászta a cigis dobozát és rágyújtott egy szálra. Egy kicsit elüldögél még kint, hiszen kellemes langyos volt az idő.

Roy villanyt kapcsolt, és nekiállt módszeresen átkutatni az irodát. Még az asztal alá is bemászott, kiforgatta a papírkosarat, de sehol se találta.

- Találjalak csak meg… és felgyújtalak… - szitkozódott halkan, de a kis cetli így sem lett meg. Zárt és macskaléptekkel újra hazaindult. Az úton megtorpant, ahogy a kesztyűjéért nyúlt… Az utat nézve forgolódni kezdett, mikor eszébe jutott, hogy így is elveszthette…

Jean észrevette, hogy Roy keres valamit. Erőt vett hát magán és mellé lépett.

- Jó napot Uram...

Roy felkapta a fejét és Jeanra nézett. A fiatal, szőke srác vagy egy fejjel magasabb volt nála, katonai ruháján nem volt semmi extra. Talán újonc lehetett.

- Szervusz. – köszönt vissza, majd lemondóan nézett tovább az úton. Aligha fogja megtalálni.

- Öhm... Talán elveszített valamit? Tudok segíteni?

Roy egy pillanat alatt átgondolta: egy ilyen fontos információt vétek lenne elhagyni. Nem fűzött sok reményt a fiatalhoz, de minden lehetőséget meg kell ragadjon.

- A délután elhagytam egy cetlit… Az irodámban nem találtam, így csak itt hagyhattam el. – mondta végül. Kezdett sötétedni, és ő nem volt mesterlövész, hogy sasszemmel pásztázza a földet…

Jean kihúzta a zsebéből a cetlit és Roy felé nyújtotta.

- Ez lenne? Nemrég találtam.

Roy előbb a papírra, majd Jeanre nézett.

- Azt hiszem, ez. – vette el, és kihajtotta. Elmosolyodott, bár ez inkább volt fájdalmas. Maest felhívja, bediktálja neki az adatokat, és ezzel megint csak azt fogja érezni, hogy vége. – Köszönöm, ezt kerestem…

Jean elmosolyodott.

- Itt találtam, amikor a szállás felé indultam. Reméltem megtalálom a gazdáját - figyelte meg közelebbről is Roy arcát. Csinos volt... - Minden jót Uram! - köszönt el gyorsan és sietve távozott.

Roy a fiú kék szemeit figyelte, de mire megszólalhatott volna, már messze járt. Kezében a cetlivel letaglózva állt. Megrázta a fejét, és még egyszer hálásan nézett Jean után.

Útközben keresett egy elhagyatott fülkét; ha otthonról beszél, akár le is hallgathatják. Maest tárcsázta.

Maes már a második csengés után felvette a telefont.

- Maes Hughes - szólt bele a kagylóban, közben fél kézzel egy szendvicset próbált összeütni magának.

Roy szíve hevesebben kezdett verni.

- Szia, Roy vagyok. Sikerült bejutnom a kórházba, megtudtam néhány kusza dolgot. Van mire jegyzetelj? – kérdezte a lapján nézve.

- Á, szia! Legfeljebb a mustárral a szendvicsemre, de várj egy kicsit, mindjárt kerítek valamit - tette félre a kagylót, és gyorsan előszedett egy jegyzettömböt. Aggódott Royért mostanság, de egyelőre kerülte vele a találkozást. Időt akart adni a férfinek, hogy túllépjen. Visszavette a telefont. - Itt vagyok. Sok mindenre rájöttél?

- Fogjuk rá. Igazából az irattárat rád hagytam, de a kórházban kikérdeztem az áldozatot. Nem volt tiszta a tekintete, félrebeszélt, de iktatószámokat fejből mondott. Egy nevet is elárult, de nem csigázlak, lediktálom az egészet. Egy helyes kis kirakós… - mosolyodott el, és felolvasta az információkat. Maes ezekből az adatokból már könnyedén megoldja, ő csak besegített.

Maes hümmögött, miközben leírt minden adatot. Már eddig is sejtette ki áll a háttérben, de most már bizonyítéka is lesz...

- Köszönöm Roy... jól érzed amúgy magad?

- Persze, jól vagyok. – válaszolt semleges hangon. Semmi pénzért nem vallotta volna be, hogy már ezerszer megbánta, hogy elengedte…

Maes tudta, hogy nem így van, de csak bólintott.

- Vigyázz magadra, és mozdulj ki egy kicsit...

- Épp azt csinálom… - erőltetett egy kis vidámságot a hangjára. – Jó éjt. – tette le a kagylót, és lehajtotta a fejét. Kapásból találna udvarlót, hisz sokan megbámulták, és nem mindenki irigységből…

Maes letette a kagylót és leült a jegyzetei és szendvicse mellé, viszont addigra elment az étvágya... Kicsit még ült a papírok felett, majd felkelt, és úgy döntött, átmegy Glacierhez...

Roynak persze nem volt kedve szórakozni menni. Hazament pihenni, azzal az elhatározással, hogy másnap este majd beül egy bárba.

Hamarosan jön a folytatás!

Következőben: Csapat kerestetik.