HOUSE SZÍVE, II.
(2.)
- Greg.
- Allison?
- Csss, halkan. Cuddy alszik.
(A szobában vannak, ahol House feküdt az agyvérzése után)
- Mit keresel itt?
- Csak hallani akartam a hangodat. – mosolygott. - Jól vagy?
- Szerinted? Mint a mosott…
- Értem, értem. Azt hiszem, egy kicsit túlhajtottad magad, nem?
- Erős vagyok, mint a bivaly, amíg velem van a Vicodinom!
- Akkor biztosan elfogyhatott útközben.
- Látod, az utánpótlásról nem gondoskodtam.
- És Wilson?
- …Az imént volt itt. De nem mondott semmit, csak elment.
- Biztos nem lesz semmi baj.
- Ha megölném Chase-t, te se haragudnál rám??
- Nem a te hibád volt!
- De, az enyém. Nem kellett volna innom, vagy nem kellett volna hagynom, hogy a pultos elvegye a kulcsaimat. Akkor legalább csak én dögöltem volna meg valahol.
- Hogy mondhatsz ilyet?? Megdögölni. Mintha valami állat lennél.
- Az is vagyok, mi más lennék? A legjobb barátom boldogságát tettem tönkre, néhány whisky miatt! Gyűlölni fog egész hátralévő életében. Én meg…de megint magammal foglalkozom, látod?
- Félsz, hogy elveszíted a legjobb barátodat.
- Rettegek. De hát, én vagyok a büszke arra, hogy nincs szükségem emberi kapcsolatokra, akkor meg miért nyivákolok, nem igaz? Most már megkaptam mindent, amit akartam.
- Nem kaphatod meg mindig, amit akarsz.
- Amber is ezt mondta.
- Mikor?
- Már nem emlékszem.
- És most?
- Fogalmam sincs, hogyan tovább. Üresnek érzem magam. Itt belül. Hmm, úgy látom, most is hat valami gyógyszer rám…
- Csodálkozom is rajtad, hidd el.
- Haha. Chase nem vár téged?
- Mondtam neki, hogy van egy kis dolgom.
- Utána? Találkozol vele?
- Igen. Együtt fogunk vacsorázni.
- Szóval vele maradsz.
- Nézd, ez nem olyan könnyű, hogy csak így…
- Tudom. Már nem tudod, hogy bízhatsz-e bennem. Attól félsz, hogy ha felkelek innen, és visszamegyek dolgozni, újra semmibe veszlek.
- Őszintén? Mi mást várhatnék?
- Nézd, addig kell beszélnem veled, amíg még ráfoghatom a gyógyszerekre. Utána már nem mernék, mert folt esne az imidzsemen.
(Felkönyököl az ágyon, és megsimogatja Cam haját)
- Hiányoztál. Nincs jobb esélyem arra, hogy embert nevelj belőlem. Most megéreztem, milyen mérhetetlenül magányos vagyok. Nélküled. Te vagy az egyetlen, aki tudott hatni a szívemre. Akkor utáltam, de most erre van szükségem. Segíts. Segíts, hogy szerethesselek. Ne engedd, hogy megint visszahúzódjam a páncélom mögé.
- Mindig mondtam, hogy van neked szíved is…
- Mit mondasz? Adsz nekem egy esélyt?
- Igazi kapcsolatra? Ahol együtt megyünk bevásárolni, és veszekszünk azon, hogy mit nézzünk a tévében?
- Nincs semmi, ami boldogabbá tenne.
- Tényleg ezt akarod? Még mindig nem tudom elhinni. Ne haragudj.
- Semmi baj. Évek munkáját kell most lerombolnom benned. Igen, ezt akarom. Szeretném.
- Hogy szombat reggel együtt olvassuk az új Szike számát az ágyban, és megvitassuk az új sebészeti eljárásokat..
- Nagyon romantikusan hangzik.
- Még mindig itt vagy, szóval ne mondd nekem, hogy nem bizonytalanítottalak el Chase-szel kapcsolatban..
- Ne, ne mondd ki most a nevét.
- Oké. Megcsókolhatlak? Finom morfinillatú a leheletem.
(Egyik kezével végigsimít a lány arcán)
Kihagyhatatlan ajánlat, nem úgy gondolod?
- De, igazán…
- Várj!
- Mire?
- Ugye most nincs nálad tű??
- Nincs, te…
- …idióta, tudom, tudom.
- Az vagy, tudd meg.
- Nem te vagy az első, akitől ezt hallom.
3