Sziasztok! Mint láthatjátok, egy Kurokós történettel jelentkezem, de persze szándékomban áll a "Mindig"-et is folytatni. Mivel észrevettem, hogy a Kurokós történeteket jobban szeretitek, ezért megpróbálok ilyenekkel előhozakodni. Remélem tetszeni fog, ez a kis KurokoHárem :)))

Oh, és rájöttem, hogy nagyon nagyon szeretem ezt az Animét! - persze ezt eddig is tudtam xD -, De ebben a témában sokkal jobban tudok alkotni! :D

Hehe, jó olvasást! (Kitettem a T, mert nem tudom, hogy mikor mit fogok kigondolni... :D)

By: Lora98

U:i. Képzeljétek, a vihar miatt megint elment nálunk az áram! Csütörtök délután egytől, másnap délután kettőig! -.- " Hajj... ^_^


Minsuke Mizohata unalmasan nézegette a laptopja képernyőjét, miközben próbált minél kényelmesebb pózt találni az elgémberedett tagjainak. Majdnem napi húsz órát végigdolgozni úgy, hogy még túlórázik is az ember...

Fárasztó...

De hát imádom a munkámat. - Mosolyodott el fáradtan, majd megdörzsölte a szemeit.

Elmélázva nézegette az új - köztudott - híreket, de semmi normális, kézen foghatót nem talált. Pedig több száz szennylapot és magazint olvasott át, hogy legalább valami támpontja legyen...

De semmi.

Így most - már három napja -, kénytelen itt ülni - egész nap! -, hogy új, "érdekes" személyeket keressen a "vevői" számára...

Hiába rendelkezik több elismeréssel, oklevéllel, díjakkal, és hiába ő a leghíresebb tehetségkutató a Tokiói körzetben, még akkor is... Akkor is képes elbizonytalanodni.

Habár nem új felfedezést tervez - bár ennyi munka után az már csak hab lenne a tortán -, hanem átlagos embereket keres, a két hét múlva tartandó új klipek résztvevőire... De eddig még nem talált megfelelő gyerekeket...

- Mizohata-san, aludnia is kéne... Van még két napja, kérem... pihenje ki magát - nézett be az irodájába a titkárnője, Akiko Hisaoka -, Frissen talán jobban menne a keresgélés...

- Hát ez az Akiko-chan - sóhajtott, majd elnyúzott képpel felnézett a csinos nőre -, már frissen sem megy...

- Mizohata-san...

- Sehol! Sehol sem találok megfelelő ebereket! - Túrt bele kimerülten a hajába. - Olyanokat... olyanokat akik között van némi szikra! Aki élettelelik! Érdekesek! - Verte le az újságokat az asztalától, majd az ablak elé állt, és kinézett rajta. Az éjszakában különböző színekben pompáztak a fények, és Mizohata nem tudta eldönteni, hogy ő lát homályosan, vagy...

Grah!

Pár percig csend volt közöttük, majd Akiko kedvesen megkérdezte. - Hozzá mit szól? - mutatott a férfi felé egy rózsaszín magazint, amit ma vett meg, és amiben a szőke modell, Kise Ryouta szerepelt.

- Ugyan, Akiko-chan, nekem nem szépfiúk kellenek, hanem átlag emberek...

- De főnök, igaz, hogy Kise-kun modell, de amellett átlagos élettel is rendelkezik. Iskolába jár, a barátaival lóg, kosárlabdázik, és igaz, hogy fotózásokra is hívják, de hiszen ez a munkája...

- Akiko-chan, mit mondott az előbb? - nézett hirtelen a fekete szemeivel a nőre.

- Hát, hogy neki ez a munkája...

- Nem, nem! Az előtt!

- Hogy iskolába jár, a barátaival lóg és...

- Kosárlabdázik... - Fejezte be álmodozó tekintettel a mondatot Mizohata.

- Főnök? - nézett érdeklődve rá Hisaoka.

A fekete hajú férfi gyorsan oda szaladt a gépéhez, és bepötyögött rajta valamit. A tekintete a homályba tévedt, és a titkárnője már akkor tudta, hogy a főnöke kieszelt valamit. Sok ilyen tekintet kísérte végig az összes nagy sztárt, színészt, énekest, akiket Mizohata-san felfedezett...

- Kise Ryouta, Kise Ryouta... - Mormolta magában a nevet mint egy mantrát, félve hátha elfelejti a nevet. - Akiko-chan, megtenné, hogy hoz egy erős kávét? Találtam valamit, ami a hasznunkra válhat... Szóval most még nem mehetek haza...

- Értettem főnök, azonnal. - Válaszolt meghajolva majd elment.

Minsuke szemeiből rögtön kiröppent az álmosság, amint meghallotta azt a szót, hogy "kosárlabda." Tinédzser korában ő maga is játszott, és tehetsége is volt hozzá, de a sztárok világa mindig is jobban vonzotta.

Haját amely az arcába lógott, könnyedén felcsatolta egy csattal, hogy még véletlenül se haladjon át semmilyen információ felett.

Az interneten minden lényeges dolgot megtudott a szőke modellről... Hogy hova jár enni, edzeni, fodrászhoz... Megtalálta a mostani iskoláját is, és képeket is nézegetett a Kaijou kosárlabda csapatáról. Elolvasta az összes szöveget, és belenézett egy olyan oldalba is, ami Kise iskolai életével foglalkozik. Benne volt minden, melyik osztályba jár, kik a tanárai, stb... Aztán észrevett egy olyan kiírást is, hogy hova járt alsó középiskolába... Teikou...

Hoppá!

Mizohata talált egy cikket, azzal a címmel, hogy "A Csodák Generációja". Észrevette, hogy a szőke fiún kívül, négy másik srác is feszített a képen Teikou mezben. Összeráncolta a homlokát, ahogy végiggondolta mennyire lehetetlen is lehet az, hogy a pályán játszó emberek száma csak öt legyen...

Aztán a pupillái meglepetten kerekedtek el, amint meglátta. Szinte belebújt a számítógépbe, de megérte. A kép sarkában észrevett a hatodik tagot, akiről érdekes módon nem írtak a cikkben.

Mivel a kép színes volt, így tisztán kivehető volt a világoskék színű haj, de a fiúból mást nem tudott kivenni...

Elgondolkodva hátradőlt a bőrszékben, és megvakarta az állát. Gondolatai sebesen cikáztak a fejében, és hirtelen megvilágosodott. megtámaszkodott az asztalon, és újonnan vetette bele magát az internet csodás világába. Rengeteg információt talált a Teikou iskola híres sportolóiról, különösen a kedvelt kosárlabda csapatról. Számos helyen megtalálta a csapat résztvevőinek a nevét, amit fel is jegyzett.

Akashi Seijuuro, a Teikou kosárlabda csapat volt kapitánya - Nijimura Shuuzo után -, és most a Rakuzan csapat tagja. Megjegyzés: - Leghíresebb mondása "Abszolút vagyok". Különleges szemeivel - állítólag -, megjósolja a jövőt. Hatalmas tudásához és kosaras tehetségéhez ellent mond a testmagassága.

Murasakibara Atsushi, szitén Teikous, és most a Yosen csapat tagja. Megjegyzés: - Kiváló védekezésben, magasabb mint kortársai - jesszusom mekkora! 208 cm! -, és imádja az édességeket. Furcsa módon, mindig hallgat a volt csapatkapitányára, Akashi Seijuuróra.

Midorima Shintarou, szintén Teikous, és jelen pillanatban a Shuutoku középiskola diákja és a kosárlabda csapat tagja. Megjegyzés: - Rendkívüli dobó technikával rendelkezik, képes egész pályáról is beletalálni a palánkba. Érdekes módon, minden nap különlegesebbnél különlegesebb tárgyakat hurcol magával, melyek a "szerencse elemei."

Aomine Daiki, a Teikou alsó középiskola volt, illetve a Touou középiskola mostani ásza. Megjegyzés: - Szinte természetfeletti módon kosárlabdázik, hihetetlenül gyors, képes bármilyen szögből kosárra dobni, de felettébb lusta fiú. Kedvenc mondása " Az egyetlen aki legyőzet engem én magam vagyok!"

És Kise Ryouta, a Teikou másoló játékosa - aki átvette Haizaki Shougo helyét -, majd a Kaijou iskola kosárlabda csapat sztárja. Megjegyzés: - Modellkedik, képes lemásolni akárkit - bár Mizohata talált feljegyzéseket arról, hogy kivételt képez ebben Aomine Daiki játéka -, és hihetetlenül népszerű a lányok körében.

De hiába is keresgélt olyan izgatottan Minsuke, a csapat hatodik tagjáról nem talált információkat. Szempillái meg-megrebbentek, ahogy a szeme ide-oda cikázott a képek között.

Egy idő után felsóhajtott, majd végül beírta a Google-ba, hogy "Csodák Generációja hatodik tag." Az első tíz oldal a fentebb említett fiúkat taglalta, de a következő oldalon a férfiban benne rekedt a levegő.

Több olyan cikk is írt, egy bizonyos "Fantom hatodik" tagról, de ennél többet nem tudott meg a hiányzó láncszemről. A fejében egy sötét árny jelent meg, ég kék hajjal, de ő még nem tudott hozzá arcot és testet adni.

Kellemetlenül rádőlt az asztalra, majd meghallotta, hogy nyílik az irodája ajtaja.

- Főnök itt a kávéja. - Tette le az asztalra a bögrét, majd leült a férfival szemben. - Itt van minden információ a Csodák Generációjáról, ha meg karja nézni. - Tolta fel rózsaszínű szemüvegét az orrán.

Mizohata kérdő pillantására elmosolyodott.

- Főnök, tudtam, hogy érdekelni fogja magát Kise-kun - már csak azért is mert kosárlabdázik -, ezért mindent összegyűjtöttem róla, a csapattársairól, na meg a volt iskolájáról is. - Mondta, majd átnyújtott a férfinek egy dossziét, amit az meg is köszönt.

- Látja Akiko-chan, ezért kell maga nekem. - Kuncogott, mire a nő elpirult a kétértelmű megjegyzéstől.

- Azt hallottam, hogy miután a Teikou csapat feloszlott, mindegyikük más-más iskolába ment, hogy még véletlenül se legyenek egy csapatban. Minden benne van abban ott -bökött az előbb odaadott papírhalmazra -, szóval remélem nem hiába kutakodtam az elmúlt négy napban.

A férfi pár percig hallgatott, majd kezébe vette a köteget, és lapozni kezdte. Végig nézegette a csapatok tagjait, elolvasta a róluk írtakat. Kagami Taiga, Kasamatsu Yukio, Imayoshi Shoichi, Kiyoshi Teppei, Himuro Tatsuya, Takao Kazunari, Mibuchi Reo...

Egyik sem ő...

- Igen Akiko-chan, ez mind szép és jó... de lehet, hogy hiába való volt minden. - Vakarta meg a tarkóját, majd a titkárnője hitetlenkedő pillantására válaszolt. - Egyik sem ő.

- Ki, főnök?

- A Fantom hatodik tag. Mindegyikük itt szerepel - mutatott le a papírokra -, de ő nem. Egyetlen egyet tudok róla, hogy világoskék haja van... De egyik sem ő. Pedig... ő lenne az a bizonyos szikra, amit keresek már vagy egy hete. Tudom, hogy van emögött az egész - mutatott körbe az ujjával -, dolog mögött valami bensőségesebb, ami ezeket a srácokat egybe tartja. És az a valami, ez a srác lenne. - Ivott bele a kávéjába, majd a Hisaokára nézett.

Meglepetten hőkölt kissé hátra, ahogy meglátta a titkárnője sunyin mosolygó arcát.

- Akiko-chan? - tette le a bögrét.

- Őt szeretné főnök? - emelte fel a kezét, amiben egy sokkal kisebb mappa volt. - Mert igazán aranyos kis fiúcska - mosolygott negédesen -, szóval ő lenne... a maga szikrája? - adta végül oda a mappát a felettesének.

Mizohata remegő kézzel kinyúlt, majd levegő után kapkodott, ahogy a keze végig simított a papír felületén. Lassú mozdulattal kinyitotta a mappát, és levegőt is elfelejtett venni.

- Nos, Mizohata-san? Ő az?

A férfi bólintott, majd magába itta a látványt, és az információkat a fiúról.

Kuroko Tetsuya. - Olvasta magában a nevet többször is, félve, hogy talán ez az egész álom.

Ám pár másodperc után eldöntötte.

Tökéletes.

Igazi hárem lesz...

- Akiko-chan, itt az ideje, hogy neki álljunk a készülődésnek. - Mosolygott, majd végigsimított Kuroko fotóján a kezeivel. - Azt hiszem fel kéne hívnod Kise-kun menedzserét. - Nézett a nőre, aki azonnal megértett mindent. - És szeretném ha az összes iskolát értesítenéd, melyekbe a gyerekek járnak, és felajánlanád nekik ezt a hatalmas lehetőséget. Természetesen fizetséget is kapnának, szóval ez lehet még egy támpont, ha visszakozni akarnának...

- Értettem Mizohata-san... Akkor kezdjem esetleg a Seirinnel? - nézett fel a szemüvege mögül.

- Igen, igen, de én magam még személyesen is elmegyek, hogy találkozhassam Tetsuya-channal. - Mosolygott. - Neki teljesen más szerepet szánok, mint a többieknek. - Mondta, majd nézte, ahogy Akiko kisétál az irodájából.

Egy biztos...

A holnapi nap igen érdekes lesz. - Gondolta, majd hátrahajtotta a fejét, és elaludt a székében.

...

Kuroko nem tudta, hogy mit gondoljon. Egész eddig normális - ha nevezhetjük annak -, élete volt, erre most ez történik.

A mai nap is átlagosnak indult, leszámítva azt, hogy otthon hagyta az ebédjét, és még majdnem el is késett az első órájáról. Persze, mint mindig, tanár most sem vette észre, sőt! Még a barátja, Kagami-kun se.

Unalmasan teltek el az órák, majd végül eljött az edzés ideje. Mindenki nagyon izgatottan várja a Téli Kupát, ezért sokan elég energikusak. Bár Kuroko inkább aludna egy jót, mint sem megint lefusson vagy ötven kört...

Éppen neki kezdtek volna a gyakorló meccsnek, amikor egy kiáltás megállította őket.

- Kuroko-kun! Az igazgató hívat téged! - Kiáltotta az egyik felsőbb éves, akit maga az említett személy sem ismert.

Kuroko értetlenül pislogott, majd a társaira nézett. Kagami-kunék kíváncsi pillantással és érdeklődve figyelték a kék hajút.

- Kuroko kun - kezdte el Riko -, jobb ha mész. Ha végeztél, akkor gyere vissza, és folytatjuk rendben? - kérdezte, és megvárta amíg a másik bólintott, majd elindult.

Már majdnem kiért a tornateremből, amikor egy erős kezet érzett meg a vállán. Felpillantott, és meglátta maga mögött a vörös szemeket.

- Kagami-kun? - kérdezte monoton hangon.

Kagami arcán alig észrevehető rózsafoltok jelentek meg, majd megvakarta az arcát, és mélyen a kék szemekbe nézett.

- Kuroko - kezdte -, akarod, hogy veled menjek?

- Kagami-kun...

- Bakagami! Szerinted miért edzünk nap mint nap?! - Rúgta oldalba Riko a vörös hajút, mire az elterült a földön. Kuroko csak megfordult, és gyorsan eliszkolt, nehogy ő is kapjon, hiszen az edző akármire képes...

Ahogy végig sétált a folyosón, elgondolkodott, hogy vajon mit is akarhat tőle Satonari-san. Még nem találkozott személyesen az igazgatóval - kivéve az évnyitón -,szóval elképzelni sem tudta, hogy mit tett, amiért hívathatná.

A nap élesen a szemébe sütött, így felemelte az egyik kezét, hogy eltakarja a fényes sugarakat. Felsétált az emeletre, majd bekopogott az igazgatói irodába.

Mindeddig azt hitte, ide csak akkor fog feljönni, ha valami igazán igazán szörnyűt tesz.

De akkor most miért...?

...

Kurokót szinte fojtogatta a kínos csend, ami a szobában uralkodott. Több mint fél órája üldögélt az igazgatói irodában, de még mindig képtelen volt elhinni amit hallott.

- Kuroko-kun - köszörülte meg a torkát Satonari -, minden rendben? - nézett a tizenévesre.

A fiú nem válaszolt, csak tovább hallgatott.

- Kérem, Satonari-san, nem lenne gond ha négyszemközt beszélnék Tetsuya-channal? - mosolygott Mizohata.

Az igazgató sóhajtott, majd felállt, és elment.

- Tetsuya-chan... nekem ez tényleg nagyon fontos lenne. El sem hiszed mennyi ideig kerestem egy ilyen személyt mint te. Te tökéletesen illesz bele a szerepbe, szóval...

- Mizohata-san - szólalt meg a kék hajú -, azt mondja... hogy elvállalhatom azt, hogy szerepeljek az ön híres felfedezettjei zenés klipjeiben...?

- Igen, és természetesen nem csak te lennél benne. A Seirin, Touou, Kaijou, Yosen, Rakuzan és a Shuutoku kosárlabda csapatai szerepelnének a klipekben. Hat - számomra kedves -, híresség, akiket én segítettem a magasba törni, megkértek rá, hogy szerezzek embereket számukra. Egyetlen egy kikötés volt csupán, mindegyikük részéről, hogy közöttük legyen egy szikra.

- És...? - nézett fel értetlenkedve Kuroko.

- Ez a szikra te vagy Tetsuya-chan. Volt alkalmam a ma reggel folyamán megnézni pár régi felvételt a volt csapattársaiddal - bár te nem nagyon látszódtál benne -, és természetesen a Seirines mérkőzéseket is figyelembe vettem. És nyugodtan állíthatom, hogy te - egyedül -, te tartod össze ezt az egészt. - Tárta szét a karjait. - Ezek a srácok, mind imádnak téged, és egyszerűen bármire képesek lennének érted.

- De mégis, ezt honnan tudja?

- Amikor ma reggel ide jöttem, megkérdeztem pár embert, és ők érdekes dolgokat mondtak.

Kuroko fejében máris több ötlet vetődött fel, hogy mit fog csinálni azokkal, akik ilyen érdekes dolgokat mondhattak ennek a fazonnak...

- Miféle... dolgokat? - kérdezte. Hiába feszengett belül, nem engedte, hogy az érzelmei kiüljenek az arcára.

- Ó, elég ha én tudom - somolygott -, a lényeg az, hogy tudom, hogy a barátaid is el fogják fogadni ezt az ajánlatot.

- Nem hiszem, hogy elfogadnák...

- Most komolyan Tetsuya-chan... Gondolj csak bele... Kise-kun miért nem fogadná el? Ő modellkedik, és ez hatalmas lehetőség lehet a számára. A többi csapat miért ne venne részt benne? Hiszen az iskolájukat is híressé tennék, ha énekesek klipjeiben szerepelnének. Oh, el is felejtettem mondani. - Csapott a combjára. - A Yosen, Shuutoku és a Rakuzan középiskola már elfogadta. - Nézett a döbbent kék szemekbe. - Két órával ezelőtt írt a titkárnőm, hogy igent mondtak. - Válaszolt, majd hangos pittyegés volt hallható a szobában.

Meglepődve néztek egymásra, aztán Mizohata benyúlt a zsebébe, és elővette a szürke készüléket.

- Oh... Most már a Touou és a Kaijou iskola is részt vesz a forgatáson. - Mosolygott csukott szemmel, majd megmutatta a fiatalabbnak a az üzenetet.

Kuroko hallgatásba burkolózott, majd ivott egy kortyot az előtte lévő üvegből. Azt még megértette, hogy miért fogadták el a többiek... de...

- Miért pont én?

- Tetsuya-chan... te vagy a tökéletes láncszem ebben a társaságban. Te vagy a középpont mindegyikük életében. A legfontosabb gondolataik között szerepelsz...

Egyáltalán nem tetszett ez a pasas Kurokónak, sőt! Hátborzongató volt, ahogy a fekete szemek minden mondatát úgy várták, mint egy kínai kopasz kutya a vizet a sivatagban...

- Én? A láncszem?

- Bizony... egyáltalán nem vagy kíváncsi rá... hogy mire lennének képesek érted? Hogy miért... miért mutatnak annyi figyelmet irántad? - ivott a férfi is.

Kuroko újra némaságba burkolózott, és a gondolataiba révedt. Szemeivel elbambult, majd több emlék tört utat az emlékeiben. Amikor mindenki körülvette őt, állandóan mellette voltak... és a kilépése után... ők ugyanúgy itt voltak. Soha nem mentek el...

De...

Miért...?

- És ha elfogadom... akkor...

- Tetsuya-chan, kérlek ne aggódj. Természetesen mindegyikőtök fizetést kap, amint aláírtátok a szerződést. Mivel még néhányan nem értétek el a nagykorúságot, ezért szülői aláírást is kérünk. Ez, persze a te esetedben... - Hagyta függőben a mondatot. - Ami abban a papírban áll - mutatott az asztalon lévő papírra -, minden törvényes. Nem kényszerítünk titeket semmi olyanra, ami törvénybe ütköző lenne, vagy kárt okozhatna bennetek, esetleg a hozzátok közel állókban. Kivételt jelent a te szerződésedben leírtak... mivel... nos, már tudod. Ha te nem vállalod el, akkor minden elvész. Tetsuya-chan, te tökéletes lennél erre a szerepre, szóval remélem, hogy elfogadod az ajánlatom...

Persze, mintha ez az egész egy olcsó kis tündérmese lenne. Kuroko tudta jól, hogy mi szerepel a szerződében, és kedvtelenül jegyezte meg magának, hogy ha elvállalná, akkor minden az ő javát szolgálná. Remek fizetést is kapna, ami jól jönne plusz zsebpénz gyanánt... és így Oba-sant...

- Ha még el is fogadnám... nem hagyhatom Oba-sant egyedül a kórházban...

- Tetsuya-chan, mivel te vagy a legfontosabb ebben az "egészben", ezért mindent megteszek, hogy a nagymamád tökéletes ellátásban részesüljön, hogy te a legtökéletesebb formádat hozhasd a forgatásokon. - Mosolygott kedvesen. - Ha elfogadod, akkor...

A kék hajú beletúrt a hajába, majd megfogta az asztalon lévő tollat, és odafirkantotta a nevét a papír aljára.

- Tetsuya-chan... el sem hiszed, hogy mennyire hálás vagyok... Akkor elfogadod, hogy főszereplő leszel az összes zenei klip forgatásában... nőnek öltözve?

Pár percig csend vette körbe őket, majd a kék szemek elszántan csillogtak, ahogy a fekete szemekbe nézett.

- Igen.


Köszönöm, hogy elolvastátok! ;)