Sziasztok!
Megint eljött az idő, hogy egy újabb kalanddal gyarapodjanak hőseink emlékiratai. Nagyon örültem, hogy az előző részek is sokaknak tetszett, remélem ezúttal sem lesz másképpen.
Figyelem! Az eredeti szereplőket (Marguerite, Roxton, Malone, Challenger, Veronica) csak kölcsönöztem a sorozatból, de az újabbak (Richard és Charlotte/charlie) már az én fejemből pattantak ki. J
Aki most olvas tőlem először, azt megkérem, hogy fussa át az előző írásaimat is, különben lehet, hogy pár dolog nem lesz világos számára. (Köszi)
Köszönettel tartozom Gallynek, aki előzőleg elolvasta és véleményezte, ezt az fanfictiont is. Most már várom a tiédet! J
Nem szabad elfeledkeznem köszönetnyilvánításomban az RTL klubos fórum rendszeres látogatóiról, akik bíztattak a folytatásra:)))
Jó szórakozást mindenkinek!
Matild
Aki más
1. fejezet
Gyönyörű reggelre ébredtek a faház régi és új lakói egyaránt. A fennsík olyannak látszott, mint a paradicsom. Egzotikus madarak éneke kísérte a korai ébredést.
Szokásához híven a vadász kelt leghamarább és nekilátott a reggeli elkészítéséhez. Bár most nem az ő feladata lett volna, megcsinálta, mert úgysem akadt más dolga. A kávé elkészítésében pedig kifejezetten nagy örömét lelte hiszen tudta, hogy ily módon mosolyt csalhat egy bizonyos titokzatos szépség arcára.
Munkálkodásában két fiatalabb férfi lakótársa zavarta meg, akik meglepően korán keltek.
-Hogy aludtak az éjjel?- érdeklődött Ned a szokásos reggeli mosolygós hangulatában, miközben kávét töltött magának.
- Kellemesen…-mormogta maga elé bámulva Richard,- bár…
- Bár?- húzta fel a szemöldökét Roxton
- Bár elég furcsa álmom volt. Nagyon élő, csak egy pillanat fél ébrenlét, mintha nem is álom lett volna, csak egy …látomás…hihetetlen…
- Ezen a fennsíkon nincs lehetetlen- morogta a lord és kortyolt egyet a csészéjéből.
- Mi volt az?- kíváncsiskodott az újságíró
- Egy lány- mondta, majd látván a sokatmondó mosolyt a többieken folytatta- Nem az amire gondolnak.- Egy lány, hosszú fekete hajjal, fehér bőrrel, hosszú fehér ruhában, talán hálóingben, elosont az ajtóm elött.
- követte?- kérdezte Ned, mire Roxton elmosolyodott a fiú naivságán
- Nem- jött a furcsa válasz
- Nem? Azt mondja, hogy egy gyönyörű nő elment az ajtaja előtt és maga nem követte?
- Hiszen csak egy alomkép volt! És különben is … sokáig csak…csak néztem a nyomát…
- De ..-kezdte megint , de Roxton félbeszakította
- Tudjuk Ned, hogy maga követte volna, de azt is el kell ismernie, hogy kevés embernek van vasból a koponyája. – nézett fiatal barátjára.
-Ez az angol hidegvér…
Alig mondta ki, a többiek is megérkezdtek, előbb Challenger, majd a két nő és Charlie egyszerre, nevetgélve.
-Látom jól kezdődik ez a nap. Miss Krux kávé nélkül nevet!- élcelődött a lord
-Most nem tudja elrontani a jókedvemet, John. Eldöntöttük, hogy délelőtt hármasban lemegyünk a partra piknikezni.
-Csatlakozhatunk?- vigyorgott a lord
-És akkor hova lesz a jókedvem?
-Talán még jobban fel tudnám vidítani.- suttogta, miközben kávét töltött a nőnek a háta mögül.
-Visszük a szennyest is, és talán mosni is fogunk utána!- vetette fel Veronica
-Ennyit a jókedvről- morogta Marguerite
-Nos…- köhintett idegesen a lord – Nekünk úgyis dolgunk van, talán később csatlakozunk, de most izé, mennünk kell ugye Ned?
-Igen, mi?- értetlenkedett
-Azt mondta, hogy megmutatja, a .. a.
-Ja!- hebegett, - azt megmutatom. Persze, máris, mehetünk!-válaszolt a felismerés fényében, és perceken beül a férfiak már sehol sem voltak, Challenger pedig visszavonult a könyvei rejtekébe!
-Bravó Veronica, ez szép volt!- mondta Charlotte
-Igen, most már biztosan nyugodtan megfürödhetünk a tónál! Jó ötlet volt!- mosolygott Marguerite
-Nagy igazság, hogyha a szennyes ruháról van szó, akkor a bátor férfiak mind elmenekülnek. Iszkirí!
Majd mindhárman nevetve útra keltek egy kiadós fürdő reményében.
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
-Csodás a víz!-kiáltott Charlotte, miközben hátrasimította hosszú vizes haját, egy hosszú búvárkodás után.
A három lány hamar leért a tópartra, és elsőnek a legfiatalabb merült alá. Nagyszerűen érezték magunkat, kis tengeri csatát vívtak, majd a Challenger által kreált szappan segítségével megmosakodtak. Veronica hamar kijött a vízből, és épphogy befejezte az öltözködést hangokra lett figyelmes. Szó nélkül intett a többeknek. Marguerite gyorsan köntösébe bújt és elővette a revolverét, amíg Charlotte az egyik nagyobb szikla mögött szárítkozott és öltözködött. Veronica a bokrok felé mutatott és az örökösnő szilárd kézzel célzásra emelte a fegyvert. Hirtelen egy ismerős kalap jelent meg és a három férfi bukkant elő.
- Megadom magam!- emelte fel a fejét viccelődve Roxton
- Roxton! Meg akarja öletni magukat?- kiáltott Veronica pánik szélén, mikor a férfiakra pillantott, majd hirtelen Charlotte-ra gondolt.
- Nem kifejezetten Veronica- kezdte Richard-, csak éppen gondoltuk, hogy csatlakozunk a piknikhez…
- De ez nem éppen pikniknek tűnik- mosolyodott el Ned, félig vizes szerelmére emelve tekintetét.- Hallottuk a hangokat. Mintha húszan lettek volna… Igazán, kész csoda, hogy mi előbb ideértünk, mint valami éhes vadállat…
- Hol van Charlie?- vágott közbe idegesen Richard, miután észrevette a hiányt.
Most Marguerite-n volt a sor
- Elment valamilyen növényt megvizsgálni. Azonnal visszajön, addig mi megfürödtünk. Kezdjék el a pikniket nélkülem, felöltözök és megkeresem…
- Igazán segíthetek magának.- ajánlkozott Roxton, miközben a többiek távolodni kezdtek. Marguerite észrevette, hogy a férfi veszélyesen Charlotte rejtekhelyének irányába indul. Még nem telt el annyi idő, hogy el tudott volna észrevétlenül suhanni, Margueritenek cselekednie kellett és kedvező ötlete támadt.
- Mégis melyik részében akar segíteni, lord Roxton- kérdezte kihívóan, mire a férfi felkapta a fejét. Marguerite lassan a férfi felé lépdelt. Roxton lélegzete elakadt, látván álmai asszonyát sokatmondó tekintettel közeledni, tudván, hogy a vékony köntös alatt nem sok minden van.
- Amelyikben csak akarja.- válaszolta mély, vágyakozó hangon miközben az előtte álló nő szemébe nézett és közelebb lépett, hogy teste érinthesse az övét
- Tudja, mit akarok?- suttogta Marguerite, és fejét felemelte, érezvén egymás arcán a másik leheletét.
- Azt hiszem sejtem.- mormogta Roxton, majd megcsókolta, hosszan, szenvedélyesen, de mielőtt még átölelhette volna szíve hölgyének derekát, köhögés zavarta meg és hirtelen szétváltak, a hang irányába nézve riadtan.
Charlie állt ott, kezében pár szál növénnyel és fülig vörösen.
-Megjöttem.- ez volt minden amit ki tudott nyögni.
-Azt látom. -Sóhajtott nagyot Roxton, majd hosszú léptekkel a többiek felé vette útját.
-Köszönöm Marguerite, nem lehetek elég hálás!- sóhajtotta a lány
-Nem, Charlotte, ÉN köszönöm- mosolyodott el Marguerite és a jóképű vadász felé emelte tekintetét.
A piknik vidáman telt mindegyik felfedező számára. Az étkezést Roxton törte meg
-Meglepetésünk van a fiatalember számára- és Charlie-ra nézett, akinek riadt szeme láttán elnevette magát.- Nyugalom, nem fog fájni, és Richardnak is tetszett az ötlet.
-Utólagos engedelmeddel Veronica- szólt Ned- elhoztuk a korongot, hogy megtanítsuk a használatára Charlie-t. Már alig várom, hogy elkezdjük. Indulhatunk?- és felállt.
- Felőlem!- ült fel a szőke lány.
- Na nem! Nőknek most semmi keresnivalójuk nem lesz. Ez férfias küzdelem lesz. Különben is egész nap Charlie a hölgyekkel volt, a végén még féltékenyek leszünk.
- Úgy ám, - húzta fel a földről Ned a fiút- majd jól kikérdezünk, hogyan bűvölted el így őket.
Aztán már nem volt helye ellenállásnak, a férfiak pillanatok alatt tovatűntek a mező felé.
-Mint a gyerekek- sóhajtott fel Marguerite, kalapját arcára tette és végigfeküdt a füvön.
...folytatása következik...
Na, hogy tetszett a kezdet:)))))
