Egy életre

Író: I Am The Law XD
Fandom: Yu-Gi-Oh!
Rate:
Genre:

Első fejezet

Seto Kaiba sosem volt a kedvesség és az alázatosság mintapéldánya, de emellett hihetetlen sármja volt, és hűvös jó modora még a fiúk közül is sokaknak imponált. Seto élvezte ezt a helyzetet, nem is kicsit, bárkit megkaphatott, akit csak akart, és akkor, amikor csak akarta. Az összes lány ezüst tálcán kínálta fel neki magát, és ő többször is élt ezzel a lehetőséggel. Ezzel mindenki tisztában volt, ahogy azzal is, hogy ezek a lányok 8 óránál tovább nem maradtak Setoval. Seto ezt egy kicsit sem szégyellte, és ha valaki mégis az orrára kötötte, akkor nyugodtan így felelt: „Nekem legalább van örömöm az életben."

Mikor Joey-nak feltűnt, hogy a húga is szaglászik Kaiba után, alaposan megdorgálta: „Ha meglátlak Seto Kaiba közelében, vagy a fülembe jut bármi olyasmi, ami nem tetszik, akkor soha nem ismertük egymást!"

Még senki nem hallotta így beszélni a húgával, úgy tűnik ettől a dologtól nagyon fel ment az agyvize. Serenity ennek ellenére is próbált imponálni Setonak, aki végül megszánta a lány többszöri próbálkozásait, és elvitte vacsorázni.
CSAK ÉS KIZÁRÓLAG VACSORÁZNI.

De ugyebár a középiskolában a pletykák gyorsan terjednek, és minden újrameséléssel a sztori sokat változik. A végső verzió így hangzott, melyet már Téa mesélt el Joey-nak: „Most halottam Emily Mashrooms-tól, hogy Seto Kaiba és a húgod múlt éjjel szenvedélyes és vad éjszakát töltöttek el a Kaiba Corp. parkolójában!"

Gondolom Joey reakcióját, nem kell ecsetelni… Abban a minutumban megkereste Setot, aki éppen nyugodtan olvasott a székén ülve. Nem kicsit lepődött meg, mikor a szőke fiú ráugrott, és székestül felborította, majd elkezdte püfölni. 2 testnevelés tanár, 1 történelem tanár, és 10 vinnyogó „Kaiba-fan" diáklány kellet ahhoz, hogy leszedjék róla. Seto szája felrepedt, az orra pedig eltört. Kihívták hozzá a mentőket, Joey pedig 2 igazgatói rovóval lett gazdagabb. Még egy, és fegyelmi tárgyalásra kerül sor, úgyhogy Joey egy kicsit meghúzta magát.

Serenity hiába magyarázta el később, hogy nem történt köztük semmi, Seto még csak meg sem fogta a kezét, akkor már nem lehetett vissza fordítani a dolgot.

Seto 2 hétig nem volt suliban, és amikor visszajött, sikítozó lányok gyűrűje fogadta. Az orrával már nem volt semmi baj, csak kicsit érzékeny volt, a szája szélén pedig ragtapasz volt, ami – a lányok szerint – még szexibbé tette az arcát.

Leült a szokásos helyére, elővette a tankönyveket melyekre az első órán szüksége volt. Ekkor vette csak észre, hogy az előtte lévő padban nem az ül, aki szokott. Eddig egy Bill Morison nevű srác ült előtte, de most egy feketehajú lány ült előtte. A haja copfba volt fogva, és hullámos volt, kb. hátközépig ért. Ülve is látszott hogy lány létére igencsak magas, úgy 177-180 lehetett.

-Elnézést… - szólította meg hátulról Seto, de a lány nem felelt. Csak ült, és a fejét a kezével megtámasztva nézett előre. – Elnézést! – próbálta Seto kicsit hangosabban, nem jött össze így sem végül megbökte a lány vállát, aki hátranézett, és végre megszólalt:

-Oh, bocsi! – mondta, majd kivette a fülhallgatókat a füléből – Elvis Costello… Mindig bele feledkezek.

-Hol van Bill?

-Ki?

-Bill Morison.

-Á! Biztosan a srácra gondolsz, aki itt ült. Mit tudom én, hogy hol van, most vagyok itt először. Mondták, hogy üljek ide, mert aki eredetileg itt ült, ma nincs benn. Amúgy a nevem Sandra Flayer. – Setonak nagyon nem tetszet a lány modora, és az a flegmaság, ahogyan bemutatkozott, nem is kívánt vele tovább társalogni. Csak oda lökte hogy: Seto Kaiba, majd kinyitotta könyvét, és úgy tett, mintha keresne benne valamit, jelezvén, hogy vége a beszélgetésnek. De a lány ezt vagy nem vette tudomásul, vagy nem érdekelte. Tovább beszélt.

-Seto Kaiba? Ó, a Spuri! – Seto felkapta a fejét, és gyilkos pillantást vetett a lányra. Tudta jól, hogy a fiúk egymást között őt csak spurinak hívják, mivel egy lányt sem tart meg egy éjszakánál tovább, de nem hitte volna, hogy egy lányt is beavatnak ebbe. A lányok előtt nem szokták így hívni, mivel az itteni női társaság 95-a oda van érte.

-Hogy mondtad?

-Spuri. – a lány gonoszul mosolygott. Ilyen gonosz mosolyt még én sem tudok produkálni – gondolta magában Seto. – Hehe, valami hasonló reakcióra gondoltam. Egyébként az orrod hogy van?

-Nem gondolod, hogy új diákként inkább meg kéne húznod magad?

-Nyugi, nem cikizlek… Én már csak ilyen cinikus vagyok. Nem szívatásból kérdeztem, hogy mi van az orroddal. Az az állat Wheeler tényleg jól elbánt veled. – Seto felhúzta egy kicsit az orrát.

-Nem számítottam a támadására. Sokat tudsz az itt történt dolgokról, ahhoz képest, hogy ma vagy itt először.

-Ez egy pletykás suli, erre már az első 5 percben rájöttem. Ha jól értesültem, a Wheeler eset is egy pletyka miatt esett meg.

-Igen.

-Fúj. – mondta a lány, egy fintorral az arcán. Seto nem tudta mire vélni ezt a reakciót.

-Ezt most mire mondtad?

-Erre az undorító pletykálkodásra. – ekkor becsöngettek, és mindenki a helyére rohant. Óra elején Sandra-nak ki kellett állnia az osztály elé, és bemutatkoznia, elmondani honnan jött, stb.…
Kiderült róla hogy a nagyanyjával él, mert a szülei és az öccse meghaltak egy vonatszerencsétlenségben. 16 éves, van egy kutyája, egy tengeri malaca, egy kisegere, meg egy rakás díszhala. Szeret biciklizni, gördeszkázni, görkorizni… egyszóval ez a lány minden, ami az itteni kis csitrikből hiányzik. Eléggé fiús volt, nem csak a viselkedése, a járása, a testtartása is. Szünetekben is feltűnt, hogy inkább a fiúk, mintsem a lányok társaságát keresi. Azzal az „állat Wheeler-el" is jól elvolt, így keveredett el a Yugi baráti körhöz. Iskola után Yugi, Joey, Tristan, Téa és Sandra az iskolakapu előtt beszélgettek. Seto csak elsétált mellettük, de Sandra észrevette.

-Spuri, várj meg! – kiáltott utána. Seto megdermedt, majd hátrafordította a fejét. Ha szemel ölni lehetne, Sandra már ötvenszer meghalt volna. Látta, ahogy elköszönt Yugiéktól, majd odafutott hozzá.

-Mi ez a tekintet? – kérdezte ártatlanul.

-Ne nevezz Spurinak, kérlek, pláne ne hangosan.

-Bocs haver, nem állt szándékomban leégetni.

-Miért is kellet megvárjalak?

-Én is arra lakom. Mehetnénk együtt. – mielőtt még Seto válaszolhatott volna, Sandra karon ragadta, és elkezdte húzni maga után. Egy 4 méter után már nem volt rá szükség hogy húzzák, Seto ment magától is.

-Ismered Yugi Moto-t, nem?

-Persze. De ez nem jelenti azt, hogy…

-… Hogy kedveled is? Valahogy sejtettem. A kissrác nekem sem túl szimpatikus… Illetve, aranyos meg minden, de… Amolyan nyálas fajta, az ilyen néha idegesítő is tud lenni.

-Nekem a… „nyálas stílusával", ahogy te hívod, semmi bajom. Csak már egyszer-kétszer alulmaradtam vele szemben.

-Miben? Csajozásban? – kérdezte csipkelődően Sandra.

-Nagyon vicces… De nem, nem csajozásban, hanem párbaj kártyában.

-Duel Monsters? Legyőzött téged ez a kis mitugrász?

-Hol élsz te? A fél világ látta az egyik ilyen párbajunkat. – mondta Seto szemrehányóan.

-Ritkán nézem TV-t. Nem tud lekötni. Viszont Duel Monsters-ben magam is verhetetlen vagyok… Egy párbaj?

-Veszíteni akarsz? – kérdezte gonoszan Seto.

-Nem, de ha nagyon könyörögsz, akkor kiegyezhetek veled döntetlenben.

-Majd meglátjuk. – Seto elvitte a Kaiba Corp. párbaj termébe Sandra-t. Oda, ahol Yugi először legyőzte. Felálltak a helyeikre.

-Mivel vendég vagy, megengedem, hogy te szabd a szabályokat. – mondta Seto

-Hát legyen… Csak hogy tovább eltartson, legyen mindenkinek 8000 életpontja. Akinek előbb fogy el, az veszít. És aki veszít, kiválaszt egy kártyát, amit oda ad a másiknak.

-Rendben. – egyezett bele Seto, majd kezdődhetett is a párbaj.

---Képzeletbeli vonal---

Sandra szemszögéből:

„Össze kell szednem magam, ha egy volt világbajnokot le akarok győzni. Lássuk, mivel kezdek… Mystical Space Typhoon, kettő is… Még jól jöhet. Beautiful Headhutress… A támadáspontja 1600, de a védekező csak 800. Arra hogy védekezzek, kicsit sem alkalmas. Mystical Sheep… Még a Bueautiful Headhutress-nél is alacsonyabb a támadáspontja. Corroding Shark… Nem is tudom, miért raktam be a paklimba 1100-as támadó, és 700-as védekező ponttal. Fake Trap… Ez sem jön majd rosszul."

-Rendben Spurikám… Leteszek 3 varázslapot, lefordítva, valamint egy szörnyet, szintén lefordítva, védekező állásba! Azt hiszem, te jössz.

-Ahogy mondod.

„Nagyon nézi a lapjait… Remélem nincs egy White Dragon a kezében, már az elején."
-Leteszek egy védekező szörnyet, és 2 varázslapot – lefordítva, természetesen.

-Te sem tudtál sok ujjat mutatni…

-Ilyen a leosztás. Te jössz.

„Mosolyog, mint a tejbetök, na de most megkapja."
-Azért ne legyél ilyen mosolygós kedvedben! Aktiválom 2 varázslapomat! 2 Mystical Space Typhoon, amivel elpusztítom a 2 varázslapodat, és habár én ezzel 500 élet pontot veszítek, mindenképpen megéri látni a döbbent arcodat.

„Ó, és valóban, micsoda döbbenet."
-És most jövök én.

„Úgy tűnik, nagyon felidegesítetem. Na de lássuk, mit húztam… King of Yaminaki, igen, jobbkor nem is jöhetett volna! Kétezres a támadópontja, biztos, hogy a lefordított lapjának nincs annyi védekezőpontja, hogy ezt túlélje."

-Még mindig mosolygsz, Seto, pedig nem ál jól a szénád. Előhívom King of Yaminakit!

-Micsoda?

„Igen, ez az igazi döbbenet, amire vártam."

-Pontosan… Tribute Summon. Feláldozom az előbb lehívott lapomat, hogy előhívhassam ezt a lényt! King of Yaminaki, támadd a lefordított lapot!

„Milyen fura arcot vág, mikor elpusztítják az egyik szörnyét."
-Nyugi, nem veszítettél életpontot.

-Tudom.

„Juj, valaki megsértődött."

-Leteszek egy lapot, lefordítva, védekező állásba!

„Na hajrá… Úgy látszik semmi értelmes nem került a kezébe. Hm… Még egy Mystical Sheep."
-Előhívom a Mystical Sheep-et, 1150-es támadóponttal! King of Yaminaki, támadt a lefordított lapot! Mystical Sheep, egyenesen az életpontjait!

„Nocsak, nocsak… Sandra Flayer 7500, Seto Kaiba 6850… Érdekes felállás. Mi ez a lehajtott fej, csak nem fog sírni?"

-Seto, jól vagy?

-Persze hogy jól vagyok!

„Ideges már, nagyon ideges! Ajjaj, most kárörvendőbben mosolyog, mint eddig bármikor. Vajon milyen lapot húzott?"

-Végre, valami használható. La Jinn, the Mystical Genie of the lamp! Támadd Mystical Sheep-et!

„A francba, a francba, a francba! 650 mínusz, jól van, ez még nem a világ vége… Lássuk, mit húztam. Share of Pain, ezzel most sokra nem megyek! Nem baj, még talán lesz valami haszna."
-Lefordítok egy varázslapot, és előhívok egy másik Mystical Sheep-et! King of Yaminaki, támadd a dzsinnt, Mystical Sheep, ne kíméld az életpontokat!

„Jaj szegény, össze ne törjön itt nekem… A végén még kiborul."

-Lefordítok egy lapot.

-Ennyi?

-Igen, ennyi, miért, csodát vársz?!

„Mát tényleg ki vannak az idegei… De tépázzuk még meg egy kicsit, ismét jó lap került a kezembe!"

-Aktiválok egy varázslapot: Tribute to the Doomed! Egy lapot a kezemből a sírkertbe küldök, de egyúttal a te lefordított lapodat is a temetőbe küldöm! Emellett támadlak King of Yaminaki-val, és Mystical Sheep-el! Akkor az annyi, mint… 6850 nekem, 2350 neked.

-Én is meg tanultam számolni, köszönöm szépen!

„Nem bírja a vereséget."

-Passzolok…

-Hogy mi csinálsz?

-Mondom, passzolok. Nem tudok mit rakni.

-Ne csináld ezt velem, hogy 6 kör alatt elintézlek… Hosszabbra számítottam, sokkal hosszabbra, ezért is javasoltam a 8000-es életpontot. Muszáj tenned valamit!

-De nem tudok!

„Jobb lesz, ha nem erőltetem, tényleg nagyon ki van borulva. Baby Dragon… Ez csak akkor ér valamit, ha ott a Time Wizard."

-Hát rendben… King of Yaminaki, Mystical Sheep: Leszívni az életpontokat!

---Képzeletbeli vonal---

-Touché. – mondta Seto, egyhangúan. – Itt a kártyád.
-Yado Kara?

-Nem éppen egy magas támadópontú lény, de az 1700-as védekező pontjával nagyon jól jön vészhelyzetekre.

-Köszi. Ugye, azért nincs harag?

-Dehogy van… Sajnos veszíteni is meg kell tanulni.

-Ahogy mondod.