Cím: Víz és olaj II.
Fandom: Naruto
Műfaj: dráma, sötét, romantikus, shounen ai
Elbeszélésmód: vegyes
One-shotok száma: 3
Állapot: befejezett
Szereplők: Uchiha Sasuke, Uzumaki Naruto
Párosítás: SasukexNaruto
Korhatár: 16+
Ismertető: Újabb három novella Naruto és Sasuke kapcsolatáról, a Víz és olaj mintájára. Egy Sasuke, egy Naruto, egy pedig a narrátor szemszögéből. Tézis-antitézis-szintézis, ha úgy tetszik. Shounen ai.
Figyelmeztetés: szereplő halála, shounen ai
Spoiler: -
Megjegyzés: Soha ne mondd, hogy soha...!
Talán emlékeztek, jó egy évvel ezelőtt, a Víz és olaj című gyűjtemény bevezetőjében azt írtam, valószínűleg azok voltak életem első és utolsó shounen-ai próbálkozásai...
Mára már odáig süllyedtem, hogy bizony yaoit is írtam - és ezzel elértem, hogy néhány korábbi olvasóm elpártoljon tőlem.
Szeretném leszögezni, hogy semmiképp sem hajlok a kizárólagosságra. Igen, írok yaoit - is. Számomra soha nem a páros volt a fontos, hanem a karakter, karakterek, akikkel dolgozhatom, a lelkek, a személyiségek, a jellemek, az élethelyetek, maguk a szituációk. Én hiszek abban, hogy a szerelem nemtől, kortól, társadalmi helyzettől, vallási és politikai hovatartozástól, bőrszíntől és minden mástól független entitás.
Ezekkel a gondolatokkal szeretném nyitni a Víz és olaj második kötetét, mely - akárcsak elődje - három novellát tartalmaz. Ezeket rendre Vii-channak, Myuu-channak és Dobe-channak ajánlom, sok szeretettel - mindenért.
Őszinte véleményetekre, kritikáitokra a jövőben is számítok. Köszönöm Nektek, kedves Olvasók!
Cím: Macabre
Műfaj: dráma, sötét
Elbeszélésmód: E/1. (Sasuke POV)
Szavak száma: 653
Karakterek a novellában: Sasuke, Naruto
Párosítás: SasuNaru
Korhatár: 16+
Figyelmeztetés: szereplő halála
Ismertető: Egy pillanat a csata hevében, amit kettesben tölthetnek el a táncoló levelek között.
Megjegyzés: Vii-channak nagyon sok szeretettel!
A levelek táncolva vesznek körül. A csata hevében felkavartuk az őszi avart, s az most aranysárgán, rozsdabarnán, vérvörösen leng minket körbe forgószél módjára, hogy jótékonyan eltakarjon minket a kíváncsi szemek elől.
Ugyan csak néhány pillanat, pár röpke másodperc az, amit kettesben tölthetünk, mégis tízezer érzelem tör fel bennem – s azt hiszem, benne is – ez idő alatt. Számunkra lelassul az idő a levélörvényben.
- Vége, Naruto – töröm meg a kettőnk között beállt zörgőavar-csendet. Ő nem felel, csak néz rám azokkal a csillogó kék kristályszemeivel, a kezében tartott kunai még mindig felém mutat, s olyan erővel markolja a fegyvert, hogy öklei elfehérednek és vér csurog le csuklóján, ahogy körmei húsába marnak.
- Nem akarom, hogy vége legyen – szólal meg végül, mérhetetlenül halkan. Szinte nem is hallom őt az össze-összeütköző, sodródó levelek zajától.
Az igazság az, hogy én sem ezt akartam, én is más véget szántam volna kettőnk történetének. De én már nem vagyok olyan naiv, mint Naruto – én tudom, hogy ez nem tündérmese, hanem tragédia. Vagy inkább tragikomédia?
Biztos vagyok benne, ha léteznek istenek, most gonoszul kacagnak, gúnyosan vihognak a mi szerencsétlen sorsunkon, amit már sehogy sem tudnánk megváltoztatni – még akkor sem, ha nem csak Naruto, de én is erőlködnék.
- Nőj fel, Naruto! – sóhajtom, és leeresztem kezemben tartott fegyverem. A hosszú penge fájdalmasan koccan a térdemnek, s ugyan lapjával éri a csontot, elég ahhoz, hogy felszisszenjek.
- Miért nem jössz vissza? Miért kell harcolnunk? Miért bántasz még most is? – Naruto hangja egyre hangosabb és kétségbeesettebb, szemeiben gyülekeznek a könnyek. Szeretném őket letörölni az arcáról, tényleg szeretném. Legszívesebben elhajítanám a kardot, odarohannék hozzá, s magamhoz ölelném, gyengéden simogatnám a hátát és azt a szőke szénakazalt a feje búbján. De nem lehet. Nem kecsegtethetem őt hamis reményekkel, hiszen csak azt érném el vele, hogy végül még jobban összetörne.
Önző is vagyok. Tudom, hogy nem kerülhetem el többé a halált, de nem akarom, hogy egy arcnélküli shinobi végezzen velem. Naruto vonásainak emlékét akarom magammal vinni a Pokolba, és nem másét.
- Nézd – szólalok meg egy tizedmásodpercnyi hezitálást követően, s úgy magyarázok, mint tanár az értetlen kisdiáknak -, én mindenképpen meghalok ma. Konohagakure lemondott rólam, pont úgy, ahogy én is lemondtam a faluról. Azok a shinobik, akik itt állnak körülöttünk – ne engedd, hogy a levelek feledtessék veled, ők még itt vannak! -, mind a halálomat akarják. Ha te nem ölsz meg, ők fognak.
- Megvédelek. – Halk, fohászkodó hang. Pedig már neki is tudnia kell, lehetetlen.
- Azzal csak azt éred el, hogy téged is árulónak kiáltanak ki, és ugyanúgy kivégeznek, mint engem – jelentem ki érzelemmentes hangon. – Nem tudom, te hogy vagy vele, Naruto, de engem jobban vonz a gondolat, hogy a legjobb barátom öljön meg, minthogy a kutyák elé vessenek. Értelmetlen lenne velem meghalnod a porban. Inkább add meg a halottnak, ami ját neki: a végtisztességet. Hiszen én már az vagyok, halott.
Látom rajta, nem érti, hogyan vagyok képes ilyen nyugodtan beszélni. Nem tudja, de míg ő csak a megmentésemmel foglalkozott, én már évek óta erre a napra készültem, és tisztában voltam vele, hogy fog végződni: egyikünk biztosan meghal.
Az a görcsös ragaszkodás, amivel próbál belém kapaszkodni, teljesen felesleges, nem fog megmenteni minket. Ideje lenne végre belenyugodnia ebbe.
Könyörögni nem fogok – nem alázom meg magam, annál azért fontosabb a büszkeség -, de valójában szeretném, ha végre megmozdulna, és még mielőtt az utolsó levél is visszahanyatlik a földre, szívembe mártaná azt a dobókést.
- Nincs más megoldás? – kérdezi halkan, mire én nemlegesen megrázom fejem. Ő próbálja lenyelni könnyeit, bólint, s az idő újra felgyorsul.
Egy villanás, tompán érzékelt fájdalom a mellkasban, a hideg föld a törzsem, egy gyengéd kéz a fejem alatt… Hát megette végül?
A felkavart levelek visszahanyatlanak a földre, halott takaróként borítva be azt, hogy jövőre új termést hozhasson. S minden csendes lesz.
Azt hiszem, a shinobik körülöttünk most éljeneznek, hiszen már látnak minket, látják, hogy Naruto elvégezte a rábízott feladatot – de szerencsére én nem hallok semmit, és látni sem látok mást, csak mérhetetlen, élénk, vizesen csillogó, szenvedélyes kékséget.