Shikamaru x Ino,
Az elbukott Homokrejteki küldetés
Gyönyörű márciusi reggel. Konohában a már virágzó cseresznyefa illata átjár mindent. Úgy döntöttem, kimozdulok.
A nevem Yamanaka Ino. 17 vagyok. Csapattársaim Naara Shikamaru és Akimichi Choi.
Épp Konoha földutcáin sétálgatok, amikor legjobb barátnőm, Haruno Sakura.
-Jó reggelt, Ino-chan.-köszönt vidáman.
-Neked is, Sakura!-mosolyogtam vissza.-Szép napunk van.
-Azt meghiszem. És remélem, hogy Tsunade úrnő sem talál ki semmit mára.-Sakura fejét az égnek emelve sóhajtott egyet.-Szinte minden nap küldetésen vagyunk.
-Ha egyszer muszáj…-nevettem el magam.
Sakura elmosolyodott. Hátul összekulcsolta kezét és szinte szökkenve lépdelt utánam. Mindketten mélyen beszívtuk a tavasz friss illatát és gyönyörködtünk a cseresznyevirágok halvány-illetve néhol sötétrózsaszín szirmaiban.
-Ehm, Ino… Nem láttad véletlenül Kakashi-senseit.?-kérdezte Sakura váratlanul.
-Nem – pislogtam-, miért.?
-Mert le kellene jelentenem nála a tegnapi sikeres küldetést.-felelte komolyan.
-Bocsi…tényleg nem látam.
Sakura hatalmasat sóhajtott, majd futólépésben megindult előre.-Megyek, majd még látjuk egymást!
Visszaintettem neki, majd folytattam a sétámat. Hűvös szellő járta át a teret, s nem én voltam az egyetlen, aki kihasználta ezt a szép időt. Kisiskolás gyerekek szaladgáltak keresztül-kasul az utcán.
Egy pillanat múlva valaki megtorpant mellettem. Shizune volt.
-Ino-chan. Tsunade-sama hívat téged.
-Miért hívtál, Tsunade-sama.?-kérdeztem döbbenten. Nem tudom, miért, de döbbent voltam.
-Te és Shikamaru különleges küldetésre mentek Homokrejtekbe.-jelentette ki, majd egy papírlapot nyújtott oda, rajta egy fényképpel.
Még nagyobb döbbenet uralkodott el rajtam, mikor megláttam Gaara fényképét.
-Gaara.? De hát…Mi történt.?-kérdeztem.
-Gaara személyesen akar látni titeket. Természetesen Maito Gai-sensei is veletek megy.-felelte Tsunade. El sem tudom képzelni, miért akar minket Gaara személyesen látni.
Hazafelé sétálva még mindig a papírlapot tartottam a kezemben. Csak Gaara-sama adatai és egy kép volt rajta. Azon gondolkodtam, vajon miért akarhat látni minket. És miért pont engem és Shikamarut.?
-Ino!-kiáltott valaki a hátam mögött. Megpördültem. Shikamaru szaladt utánam.
-Shikamaru-kun…
-Tsunade nem mondta el, miért kell Homokrejtekbe mennünk.?-nézett rám kérdőn.
Megráztam a fejem és odanyújtottam neki a papírlapot.-Elképzelésem sincs, mit akarhat Gaara.
Shikamaru hosszasan nézegete, megforgatta a lapot, majd visszaadta.
-Na, mindegy.-sóhajtott fel, s fejét a magasba emelve zsebrevágta a kezét. Csöndben sétáltunk egymás mellett.
-A-amúgy, Shikamaru-san…Mikor is kellene indulnunk.?-néztem rá.
-Szerintem akár most is indulhatunk.-vágta rá.
Bólintottam. Elindultunk a falu kijárata felé, s Homokrejtekbe vettük az irányt.
-Basszus!-torpant meg előttem Shikamaru, én pedig kishíjján neki ütköztem.-Gai-senseit elfelejtettük!
Csak pislogtam, majd 2-3 perc hatásszünet után leesett, hogy a kijelölt sensei bizony nincs velünk.
-Most fordul….-épp kérdeztem volna, mikor kiálltást hallottunk. Gai-sensei volt. És utol ért minket.
-Köszönöm, hogy nem vártatok meg.-húzta fel az orrát gúnyosan.-Ha nem tudnátok, én is része vagyok ennek a küldetésnek.
-Bo-bocsánat, sensei.-szólaltunk meg egyszerre Shikamaruval.
Még mielőtt Gai-sensei szólni tudott volna, a semmiből egy kunai repült felénk. Ahogy hátrahőköltem, megcsúsztam, és leestem a vastag faágról. Zuhantamban 3 kunai találta el a bal karomat, én pedig felordítottam a fájdalomtól, majd a földre puffantam. Alig kaptam levegőt. Szemeim és fogam összeszorítva kapkodtam levegő után.
Egyszeriben Shikamaru és Gai-sensei jelentek meg mellettem.
-Ino! Jól vagy.?-hallottam haloványan Gai-sensei hangját.
Shikamaru a hátam alá nyúlt és fölemelt. Én pedig ájultan hevertem a karjában.