Hidegzuhany

Az Egyenruhások második szériája. A kezdeti nehézségeket felváltják az igazán éles helyzetek, és a Führer sem képes nyugton maradni. A katonaságon a káosz lesz a főszereplő, és nem biztos, hogy a történetre igaz az, hogy "győz a jó, a gonosz meglakol."

Előreláthatólag az Egyenruhásokat egy harmadik széria zárja le.

Jó szórakozást, véleményeteket szeretettel várjuk!

Apró, gyengéd érintések...
Egy kéz simított végig a mellkasán és az oldalán. Beleborzongott az érzésbe, közben egy pillanatra sem szakította meg a szenvedélyes csókot, amit kedvesétől kapott.
Tudta és érezte, hogy szerelmes.
A másik keze most felcsúszott az arcára, majd ahogy kinyitotta a szemét belenézett a fekete szempárba és végigmérte a sötét hajjal keretezett arcot. Tekintete lentebb csúszott a mellkasra. A férfi ismét fölé hajolt, hogy megcsókolja....

Zakkant a vonat és Edward felébredt. Hirtelen azt sem tudta, hogy hol van. Az álma annyira valóságszerű volt...
Al nézett rá és mosolyodott el kedvesen.
- Felébredtél Bátyó? Így legalább nem nekem kell keltselek! Hamarosan megérkezünk, már látszódnak a házak!
Az idősebbik testvér kibámult az ablakon és messzebb meglátta a főváros házait. A gyomra mintha forogni kezdett volna. Pokolian izgult. Ezek az emberek mind ismerik őt!
Ő pedig nem emlékszik rájuk...

Roy reggel kivételesen egyedül ébredt.
Az irodájába beérve Riza és Maes már várták.
Maes az órájára pillantott, majd Royra.
- Ismét pontos... félelmetes vagy.
- Az évek megszokása, mire vártok ennyire? - kérdezte barátaira nézve.
Riza halványan elmosolyodott.
- Roy, ki kéne menjetek az állomásra.
Maes Rizára pillantott, hogy megkérdezze, miért, de a halvány mosolyból támadt egy sejtése.
- Minek? Kit várunk? - ült volna az asztalához, de Riza olyan furcsán nézett rá... Inkább állva maradt.
- Edwardékat, jó óra, és befut a vonatuk. - mosolygott tovább a nő, erősen kikerülve, sajnos Edo lehet, nem fogja annyira várni. Sőt, meg se ismeri, de erről egy szót sem akart szólni.
A férfi döbbenten nézett rá, majd Maesre.
- Ez biztos? Pár napja már tiszteletét tette nálam egy Edward... – kételkedett a fekete hajú, gyomra görcsösen összeszorult.
- És ezt eddig miért nem mondtad? Na nyomás Roy, irány az állomás...

Al csendben figyelte a bátyját. Reménykedett benne, hogy Ednek visszatérnek az emlékei, ha olyan helyeken fordul meg, ahol azelőtt is megfordult.
Amikor egy hónapja magához tért újra a saját testében, megtalálta a bátyját eszméletlenül. Az öreg, aki segített nekik addigra nem volt sehol. Összeszedte magát és egy közeli faluig valahogy elvitte testvérét, ahol legalább egy hónapig kómában feküdt a srác... és mire magához tért nem emlékezett szinte semmire. A gyerekkoráról voltak halvány elképzelései, és azt is tudta, hogy ő kicsoda.
Az orvosa szerint sokkot kapott, és azt is mondta, hogy nem tart örökké. Szépen lassan visszajönnek az emlékei, bár lehet, hogy lesz olyan, ami homályos folt marad, vagy csak évek múlva tér vissza.
Először hazautaztak. Ednek az is új hír volt, hogy az édesanyjuk meghalt, de egész gyorsan beletörődött...
Egyik este állt elő Al az ötlettel, hogy utazzanak vissza Centralba.
Ed rábólintott.

Roy zavartan nézett Rizára, annyira már ismerte, hogy lássa rajta, aggódik, de erre most nem volt idejük.
Csendesen követte Maest, elmerülve a saját gondolataiban. Váratlanul érte, mikor már a remény alig pislákolt a szívében.
Maes néha Royra pillantott, kíváncsi volt, hogy mi járhat a fejében, de inkább nem szólt hozzá.
Hamarosan megérkeztek az állomásra és Maes leült egy padra.
- Talán otthonról jönnek...

Ed egyre idegesebb volt, ahogy közeledtek a házak, majd kifújta magát és hátradőlt.
- Nem lesz semmi baj... végül is jó emberek, nem igaz?
Al bólintott.
- Ne aggódj! Örülni fognak nekünk! - kelt fel és vette kezébe a táskáját.

Roy maga elé nézett és csak néha pillantott fel, hogy mikor fut be a vonat. Ideges volt, eszébe jutottak az utolsó napok, amiket együtt töltöttek... és elgondolkodott, Edo miért nem hívta fel?
A vonat időben futott be, Roy feszülten várt majd inkább közelebb ment. Már nagyjából mindenki leszállt, még mindig nem látta se Alt, se Edet. Al visszaszerezte a testét, már nem látja meg kilométerekről. Bizonyára alacsonyabb még Edwardnál is...
Al leszállt a vonatról és még onnan körbekémlelt a tömegben észrevette a két egyenruhás férfit. Elgondolkozott, hogy vajon megismerik-e... nem volt benne biztos. Lepattant és visszanézett.
- Gyere Bátyó.
Edward először kinézett, - mintha attól tartana, hogy valaki felismeri és betámadja ő meg majd köpni-nyelni nem tud... - majd leugrott a vonatról. A meleg ellenére hosszúnadrág és hosszú ujjú felső volt rajta, elmaradhatatlan fehér kesztyűvel. A fején sapka, amivel a macskafüleit takarta. Nem tudta volna megmondani, hogy miért ragaszkodik hozzájuk, de nem engedte meg Alnak, hogy eltüntesse őket, ahogy valamiért az autó-mailhez is kötődött.
A tömeg lassan elvonult Maes pedig észrevette a két szőkét.
- Nocsak.. Edo mintha nőtt volna.
Roy is pont ezt nézte, majd kiszúrta Edot, aki öccse mögött megbújva volt.
- Ennyit biztos nem nőtt - vigyorodott el.
Hiába, túl rég várta haza, hozzá sietett és mielőtt bármelyik srác bármit tehetett volna, szorosan magához ölelte szöszijét.
- Edo... de jó újra látni - közelükbe se volt senki, ahogy az állomás is kihalt szép lassan, az érkezők elpárolgásával. Edo mivel nem lökte el, gyengéden megcsókolta...

Al ahogy elnézte a jelenetet, teljesen pánikba esett és próbálta elképzelni, hogy mi játszódik le a bátyjában...
Edward zavartan és halvány pírral fogadta az ölelést, majd reflexből még viszonozta is, bár elég bizonytalanul. A csóknál viszont először leblokkolt, majd kiszakadt az ölelésből és hátralépett.
- Mi a fenét csinál? Egyáltalán... - "ki maga" akarta volna mondani, de Al gyorsan Edo elé állt.
- Nyugi Bátyó... - nézett rá hátra, majd Roy felé fordul.
- Jó napot, Tábornok. Elnézést... Az ezredes gondolom nem mondott el mindent.
Maes gyanakodva figyelte a feldúlt Edwardot... miért kavarta fel ennyire egy ártatlan csók a kedvesétől?
Roy kérdőn nézett a fiúra, és első gondolata, hogy vagy Edo, vagy ő hülyült meg.
- Edo, neked meg mi bajod van? - próbált volna Edo után kapni, ha az nem hátrál tőle minél messzebb. Csak most nézte meg jobban Alt, aki azért jóval magasabb volt Ednél. Teljesen összezavarodott.
- Mit nem mondott el Riza? - kérdezte kétségbeesve és szörnyű gondolata támadt...

Ed talált valakit... azért volt távol ilyen sokáig, és most semmissé fogja tenni az eddigieket.
Al hátranézett Edwardra, hátha elmondja ő, de mivel a bátyja dacosan összefonta a kezét és elfordult nem is várta el, hogy megszólaljon.
- Röviden és velősen... elveszítette az emlékeit. Az orvos szerint sokkot kapott és ennek a mellékhatása volt az egy hónapos kóma és az emlékezetvesztés. Kb. másfél hete tért magához...
Maes Royra nézett. Ez elég kegyetlen.
Edward végigmérte távolabbról Royt és zavartan ismerte fel... Vele szokott álmodni! Eggyel több ok, hogy távol tartsa magától.

Royt hideg zuhanyként érte és le sem vette szemét a fiútól, úgy kérdezte Alt.
- Egy kicsit későn szóltál, nem gondolod? - morrant rá rosszkedvűen. Remek, visszatér hozzá a kedvese és nem is emlékszik, ki ő!
Edo egyre jobban zavarba jött, ahogy Roy figyelte...
Néha felpillantott a férfire, majd úgy tett, mintha mást nézne. Látszólag kényelmetlenül érezte magát. Gyorsan az öccse mellé lépett.
- Al... gyerünk a szállásra, rendben?
Roy továbbra is kitartóan nézte. Nézte, de nem tudta elhinni.
- Egyáltalán nem emlékszik semmire? - kérdezte Altól még mindig Edet nézve. Ezt hívják hideg zuhanynak.
- Emlékszem! - nézett rá szúrósan a fiú. - Néhány gyerekkori emlékem már visszatért... és ha valamit tudni akar velem is beszélhet!
Al sóhajtott.
- Fejezd be Bátyó! Nem illik így beszélni! Ő a felettesed és... khm... - Al jobbnak látta, ha a többit nem köti Ed orrára. Nem akarta még jobban sokkolni. Majd eszébe jut...
- Mindig akkor magázódsz, ha mérges vagy... - eresztett meg egy szomorú mosolyt - legalább ez maradt a régi.
Al zavartan mosolygott.
Ed ismét végigmérte Royt. Próbált rájönni, hogy mikor látta már és hirtelen beugrott neki.
- Mustang alezredes? Maga volt nálunk!
Al testvérére nézett.
- Emlékszel rá?
Ed lassan bólintott.
- Talán... - Hughes felé pillantott - Magát is ismerem igaz?
Maes biccentett.
- Majd eszedbe jut... de őt nem szabad elfelejtened - kezdte nagy komolyan, majd előkapott egy fényképet a kislányáról - Elyshia-chan! Ugye őt nem felejtetted el?
A fiú megnézte a képet.
- Aranyos... - mondta kínjában.
- Alezredes? - horkant fel mérgesen Roy. Még hogy ő Alezredes! Az már jó régen volt... Tehát róla az emlékek kimerültek a jó 6-8 évvel ezelőttiekben, nagyszerű.
Ed ismét felé nézett.
- Valami baj van?
Maes felnevetett.
- Már nem alezredes... azóta Tábornok lett, tudod különösen érzékeny a pozíciójára! - súgta oda még nem elég halkan a srácnak.

Roy karba tette a kezét és lassan fújta ki a levegőt.
Előtte állt, akire annyira várt közel 4 hónapon át, akit szeret... elutasított egy másik srácot... Edward meg fel sem ismeri. Ez a nap is remek eséllyel pályázza meg a "Legrosszabb napom idén" helyet. Persze csak azután, hogy egy bizonyos napon a fiú belerúgott, vagy mikor elváltak... ilyenből is volt pár.
Maes úgy döntött, hogy kezébe veszi az irányítást.
- Gyerünk gyerekek. Jobb lesz, ha lepakoltok a szállásotokon.
Al Maest figyelte.
- Hol fogunk aludni?
Hughes úgy tett, mint aki nagyon tűnődik.
- Nálam még egy hely van. Oda jöhet az egyikőtök, mondjuk te Al... Elyshia úgyis már hiányol. Edward pedig... - Maes Royra pillantott - Nem alhatna nálad?
Roy arcát fényképezni kellett volna...
Áldotta jó eszét, hogy Armanddal azelőtt megbeszélte a dolgokat, hogy komolyabbra fordult volna.
- Elfér... - jött a kurta válasz.
Edo Royra pillantott. Nem látszott, hogy nagyon lelkes lenne.
- Biztos, hogy nincs máshol hely?
Maes átkarolta Edo vállát és elindult.
- Nem fog megenni. Többször aludtál már ott, nem igaz Al?
- Igaz! - bólogatott Al nyugodtabban.

Roy magában gonoszan kiegészítette Maeséket.
Bizony Edo... és mindig lefáradva, hozzám bújva aludtál el...
- Túl kicsi lenne reggelire... nem leszek rá veszélyes - vonta meg a vállát és előre engedte hármójukat. Ő majd a végén kullog.
Edward gyilkos pillantást vetett rá.
- Miért mondja, hogy kicsi vagyok? Milyen irritáló egy alezredes...
Alphonse sóhajtott és nem volt benne biztos, hogy jó ötlet lesz Edwardot Royra bízni.
- Tábornok, Chibi... már Tábornok vagyok. Al, még 1-2 év, és túlnősz - nézte az előtte haladó srácot. Így, ruhán keresztül is - rajta póló és rövidnadrág, nem úgy mint Edon aki tetőtől talpig beöltözött - látszott, Edward sokkal edzettebb. Al viszont jóval magasabb.
Edward visszanézett még egy gyilkos pillantással, majd előrébb lépett párat. Al ezt kihasználva hátramaradt Roy mellett.
- Sajnálom, hogy így alakult.
- Akkor én mit mondjak? De minden rosszban valami jó, te is érzel... Glacier kiválóan főz és Winry is végre süthet neked is süteményt. - mosolygott Alra, de kicsit el is bizonytalanodott. Mielőtt mentek volna, érezte, Al nem rajong érte.
Al bólintott és kicsit aggódva folytatta.
- Vigyázzon nagyon a Bátyóra... A szokottnál is érzékenyebb. Sokkal sérülékenyebbnek érzi magát, hogy nem emlékszik és ezt nem ismerné be, de biztos vagyok benne, hogy így van - mondta, majd sunyi mosoly jelent meg az arcán - Ja és még valami... Van egy olyan érzésem, hogy magának köze van ahhoz, hogy a bátyám megtartotta az autó-mailt.
Roy halványan elmosolyodott, és Alra nézett.
- A cicafülei is megmaradtak. Vigyázok rá, de valami nagyon rossz emléke lehet rólam... kissé bizalmatlanul méregetett.
Al kuncogott.
- Nem hiszem... vagyis nem tudom. De semmi baj. Miután magához tért megkérdeztem tőle, hogy miért ragaszkodik az autó-mailhez és a cicafülekhez na meg a farokhoz. Azt mondta, hogy egy számára nagyon fontos személy miatt, és ennyivel lezárta - a fiú ártatlan arccal nézett Royra - Van sejtése, hogy kire gondolt?
- Nincs, de majd kiderítem. - vigyorgott rá és megvárta, hogy Maes válasszon irányt. Nagyon úgy tűnt, először a saját lakásához kíséri őket és lerázza, hogy Edoval maradhasson. De mit kezdjen vele, ha még meg se ölelheti?

Maes lelkesen magyarázott Edwardnak valamit a gyereknevelésről, majd megállt Roy lakása előtt.
- Itt is vagyunk - állt meg - Hivatalosak vagytok hozzánk ebédre és vacsorára is - magyarázta, miközben a szőke srác körbekémlelt, bár egyelőre semmit sem talált ismerősnek.
Roy intett Alnak és előre engedte a szöszit, hogy mindjárt ő is megy.

- Mit kezdjek vele? - nézett Alra és Maesre - úgy néz rá, mintha félne tőlem - simított végig a tarkóján zavartan.
Al megrázta a fejét.
- Nem fél, csak bizonytalan... fogalma sincs, hogy kivel milyen kapcsolatban volt.
- Csak beszélgess vele - mondta a barátja - Barátkozz és legyél kedves, amennyire tőled telik. Ha igaz amit Al mesélt nem kell neki sok idő és emlékezni fog... addig kibírod, nem?
- Úgy mondod, mintha nem lennék egy szeretetre méltó kedves férfi - morgott Maesre és sóhajtott - Igyekszem majd.