DRACO MALFOY MEGMENTÉSE
Írta:
Dayspring
Eredeti
cím: Prologue: The Plan
Fordította: Naiare
Megjegyzések:
Fordítás. Nem minden fejezet ilyen rövid, mint a prológus, sőt…
a vége felé majd szép hosszú lesz.
Figyelmeztetések:
AU, SLASH, nemi és egyéb erőszak, erős crossover, MTeenPreg,
nyers humor, a többit nem lövöm le:)Ja, és nem minden fejezetet
fogok szó-szerint lefordítani.
Prológus:
A Terv
A karácsonyi szünet alatt történt, abban egészen biztos volt. Kétségei és fenntartásai korábban is voltak, de már pár nappal a Roxfortból való hazajövetele után az ügy ténnyé szilárdult, és szinte fejbe vágta.
Tekintve, hogy tizenhét éves volt, nagykorú, egyértelművé volt, hogy tavasszal elhagyja a Roxfortot, és azt is, hogy az apja magával viszi a Halálfalók Éves Karácsonyi Ünnepére. Három nap. Három napig hallgatni a sikolyokat, vérben és más testnedvekben fürdeni, érezni a mellekből élve kitépett szívek elhaló pulzálását… látni, ahogy gyerekeket erőszakolnak meg… gyerekeket és nőket megerőszakolni, akik a saját gyermekeik életéért könyörögtek… és olyan dolgokat tenni, amin a valódi érzelmek egy életen át való elrejtése segítette csak túl.
A negyedik napon ő és az apja hazahoppanáltak. Az apja a hálószobába vonszolta magát, fáradtan, elégedetten. Ő a fürdőszobáig vonszolta magát, ahol tiszteletét tette a porcelán Istennőnek, majd zokogni kezdett.
Gondolt az öngyilkosságra is, de az egész ötlet valahogy szívásnak tűnt.
Ekkor történt, hogy Draco Malfoynak egy Tervre volt szüksége. Képtelen és nem is lesz Halálfaló. Nem mintha érdekelték volna egy szemernyit is a muglik vagy a sárvérűek – csak pazarolták a helyet, de a francba is, csakúgy, mint a Halálfalók 90%-a, véleménye szerint – és senki sem vette a fáradtságot, hogy ízekre tépje őket. Ugyanakkor, a Sötét Nagyúrnak is megvoltak a maga pillanatai… Ami egy egészen más ügy volt. A Sötét Nagyúr ocsmány volt és ijesztő, és… és ő nem szerette, ahogy a férfi nézte. Mintha a mugli áldozatok egyike lenne. Mintha Dracót is az oltáron, a Nagyúr furcsán kígyószerű farkára felnyársalva szerette volna látni. Az túl vékony volt, és volt benne egy furcsa S-alakú csavar, amin a makk holmi gomba módjára ült. Sötét Nagyúr vagy sem, nincs az az Isten, hogy az valaha is felmenjen benne. Soha. Semmiképp. Se Imperio, Cruciatus vagy Avada Kedavra nem fogja rávenni, hogy elfogadja a Sötét Nagyúr vékony gombáját sem a szájában, a hátsójában, vagy bármely egyéb lehetséges testnyílásában.
Vagyis három lehetősége maradt: meghal, elbújik, vagy átáll a másik oldalhoz. A meghalást már így is kilőtte. Még nincs elég ember, aki emlékezne majd rá. Meghalni, hogy aztán pár éven belül elfeledjenek, egész egyszerűen pazarlás lett volna. Elbújni lehetetlen volt: vérrokona volt a Sötét Nagyúr jobb kezének – egy egyszerű bűbáj úgy megvilágítaná, mint az Északi Csillagot. Átállni a büszkén hülyék oldalára – nem volt épp vonzó választás, de a legtöbb esélyt ez nyújtotta.
De szüksége volt egy erőteljes, hihető indokra az átálláshoz, egy olyan érvre, amit a másik oldal fenntartások nélkül elhinne. Nem szándékozott ugyanis a hátralevő életét árgus és kételkedő pillantások kereszttüzében leélni. Merlinre, az első tizenhét év így is elég volt.
Hmm. Eljátszhatná, hogy reménytelenül szerelmes Harry Potterbe. Horkantás. Vagy mondjuk Potter sárvérű kis pincsikutyájába. Na jó, ettől az ötlettől a vécébe okádott. Kijelenthetné, hogy Lucius egész életében kihasználta, ezzel szerezne pár szimpátia pontot. De akkor valószínűleg azt akarnák, hogy beszéljen róla, elpanaszolja és elsírja nekik tragikus végzetét. Mintha többet akarna velük beszélni, mint amennyi feltétlenül szükséges. A fenébe is, lennie kell valaminek, ami elég hiteles ahhoz, hogy elhiggyék, mindent feladott, de nem igényel folyamatos figyelmet!
Aztán Draco Malfoy elmosolyodott, amint egy tündérfényként ragyogó Terv kezdett kibontakozni az agyában. Egy kifogástalan Terv. Egy tökéletes Terv.
Letusolt, majd Lucius privát könyvtárába sietett.